A "" kifejezés eredménye:

Te ott vagy, hol kel a nap,
Én itt, hova fények nem jutnak.
Te ott vagy, hol zölderdők nőnek,
Én itt, hol csak a korhadt fák dőlnek...

Az igaz szerelem ritka. Kevés, mint minden, amit nem sző át hazugság álnok, láthatatlan hálója. Szerencsés, ki belekóstol, de meg nem részegül bódító cseppjétől. Ki finoman kóstolja, ízleli a megérlelt nedűt, s nem akar többet, csak annyit, ami a poharába töltetett.
Hiszem, hogy egyszerre felhajtani a szerelem borát kár. A mohósággal elvész a várakozás sejlő gyönyöre. Az íz, az egyedi, ugyanolyan jelentéktelen lesz, mint a többi. Feledhető. Felismerhetetlen...

A megfelelő pillanatban süvített a kötél, de csak az anyaföldet csókolta meg egy pillanatra, hogy aztán észrevétlen eltűnjön újra a magasban. A lovak kissé szétszéledtek az ismeretlen elől, majd újra visszatértek és legeltek tovább. Süvítő szélminden idegszálával összpontosított, hisz ha megint elszalasztja, lehet, hogy végleg megpecsételődik sorsa. Akkor hiába pazarolta el az első napját. Most még kedvezőbb lehetőség kínálkozott...

Míg gyermek vagy, komoly sose légy,
Vígan töltsd a nap minden idejét.
Kacajt kacajra váltson ajkad,
Játékaid soha ki ne fogyjanak...

Bosszúja végéhez közeledik a sötétség
S a félelem urának.
Midőn letaszította az égit a földre
S emberi tulajdonsággal ruházta föl,
Összehívta kik utálták mert cserben...

Sikits, sikits bátran, ha fáj.
Sikits, ha nem birod már tovább.
Sikits ha nem birod magdba fojtani
Az érzéseidet, hagyd tombolni! ...

Minden szavad
már bennem él,
Hogy rám találj-
messziről jöhettél
nagyon.

Minden mozdulatod
bennem ég,
Érintésed felkavart,
most is kívánom...

Feltámad a szél. Az ablakhoz csapódó halk koppanások jelzik, esik... Esik, de mégsem ad vigaszt. Magunkba tömött csokoládé, magunkba és magunkra erőltetett boldogság - pirulák rabjaiként, boldogság - függésünk öntudatlan, narkósaiként remegünk egy-egy újabb napért, amelyben szeretnek...

Frank Scott csak egyszer lőtt. A golyó a szíve tájékán találta el a főnökét, aki megtántorodott, majd hátra esett egyenesen az íróasztal mögötti bőrfotelba.
A földszinten lévő biztonsági őr nem hallhatott semmit, mivel John Lieverston irodája a tizedik emeleten volt. Frank becsukta az ajtót és elindult lefelé a hátsó lépcsőn. A külön kijárathoz, mely az irodaépület végéből nyílt csak az igazgatótanács tagjainak volt kulcsa, és neki egy másolat, amiről nem tudhatott senki...