A "" kifejezés eredménye:

Hideg szél van. Belőlem fúj. Nem zavar, bár másnak fájhat. Csípős. Ha aludnék, tűz- kék szempár kényszerít, babonáz, börtönöz. Kezem millió apró tüske simogatja, hol érte, jég harapja összeszorított szám...

Láthatatlan erő húz, von tehozzád.
Szenvedéllyel, forrón csókoljuk meg egymást.
Rózsaszirmok borítják be testemet,
Lágyan kersed kezeddel mellemet...

- Szíven akartál lőni, hogy biztosra menj! - Erre elkezdte kigombolni az egyenruhája zakóját, majd a nyakkendőt, az inget is szétválasztotta, és megmutatta a sebhelyet. A bal mellbimbó mellett egy centis lyuknak a forradása látszott, ez volt a bemeneti seb. Ekkor megfordult, és a hátát is megmutatta...

Mikor veled vagyok úgy érzem rám szakad az ég,
Ha számat csókolod érzem nekem itt a vég,
Megfogod kezem én soha el nem engedem,
Már tudom, hogy te vagy az kit eddig kerestem......

Ha átölel a csend csak rád gondolok,
lemondani rólad nehezen tudok.
Eltűnödöm mennyi évet vártam rád ...

Még nem érzi az egyre növekvő nyomást a légcsövén, ahogy deformálódva, végül majd péppé roppan. Az utolsó pillanatokat éli, s ekkor rájön végre. Akit megmentőjének látott, az gyilkosa. Élete utolsó néhány másodpercében feltámad az életösztöne, és küzd a fuldoklás ellen...

Egy fiú és egy lány ülnek egy padon, összefonódva, mintha egy test lennének, mintha soha nem is tudnák elengedni egymást. Tekintetük fátyolos… Romantikus, ha örömkönny gyűlik két gyerek szemében… - gondolják a járókelők...

Szétzúztad féltett gitárom.
Síma teste megtört, elkopott.
Már fél az emberi kéztől,
Reszket belül már mindentől...

Szállok a magasba felhők közt járván,
A szívem is megszeppent e nagy vihar láttán.
Nem vagyok gyenge, de ezt már én sem bírom,
Miért az néz rám, kinek szerelmét nem akarom?...