Horror történetek - 66.oldal

Az ajtó nyikorogva kinyílt. Craig összeesett. Térdei is már véreztek. Teste földre rogyott. Megérezte a fájó sebet, ahogy a hideg faparkettához ér. Szájából kifröccsent némi piros és sárga színű folyadék.
Az ajtó mögött meglátta az alakot, melyet már oly régóta ismert. A saját kitalációját.
Az kis termetű alak, melynek arcát eltakarta feketehaja, egy köntösben volt. Az is koromfekete volt. De egyik szemét meglátta. Lila volt...

A démont ember idézi, és az idézőt szállja meg. A lelked gyengesége és a tehetetlenség szüli meg. Először csak azt veszed észre, hogy van a lelkedben egy tövis. Majd megérzed magadban a hatalmat: hogy nincsenek korlátok, és amikor bántanak, a tüske minden rezdüléséből fakadó, beléd fecskendezett méreg hatalmat ad, és bármire képes vagy általa. És nem is vagy tudatában, hogy a démon lassan részeddé válik, és eluralja gondolataid, hogy te, aki voltál, mély álomba szenderedsz, és eltűnsz...

A vérmocskos újszülött elhallgat. Feléd fordul és azt súgja: "Keresd a számot." Nem látszik a falon a gondolata. Az arcuk néma sikoly. Köréd gyűlnek és figyelnek. Az oltárról a lány felkel. Az árnyék a szoba sarkában megmozdul. A jelek összeállnak...

Nemlétem hatszázadik évfordulóján történt az eset, Afrika északnyugati partvonala mentén. Nem emlékszem pontosan névre, helyre de egyre biztosan. Cluviának hívták. Ő volt a mentorom, anyám, szeretőm, nővérem. Öt napja lettem vámpírrá. Tudod akkoriban nem így mentek a dolgok. Anyám befolyásos volt a klánunkban, így kemény kiképzés várt rám hogy méltónak bizonyuljak társaim tiszteletére. Hatszáz évig voltam, hogy is mondjam inasa – ghoulja – ami alatt megtanultam mindent, amit lehetett,...

- Na épp ez az, Angel... - vágott bele Willow. - Azt olvastam minden 1000. évben testet ölt a gonosz, a démonok és vámpírok kiknek lelkük van elveszítek ezen az estén... ígérd meg, hogy nem mész Angel közelébe pár hétig...

- Huhu…- integetett Willow jobb kezével Xander arca előt – Hallowen van! Ilyenkor ez természetes…azaz egyáltalán nem természetes, mert most is csak természetesen Sunnydaleben vannak ilyen mutánsok, vagy zombik, meg vámpírok meg stb…
- Igen, igen -vágott szavába Xander – De itt most más áll a háttérben. Ez a Hallowen más lesz mint a többi. 2000-t írunk, nem de? Nos utána jártam… és…

- Angel, a hátad mögött! - kiáltott Buffy.
Angel hátrafordult és egy gyors mozdulattal, pontosan támadója szívébe döfött egy karót. A vámpír felordított és azonnal porrá lett...

Viszketni kezdett a füle. Elkezdte vakarni. Elállt a viszketés. Visszatette a „ravaszra”
A gépek csak nézték tovább. Furcsállta, hogy még nem ölték meg. Valami lefolyt a nyakán. Odakapott. Vér! Megfogta a fülét. Nem érezte, csak egy sebet érzett a füle helyén, amiből ömlött a vér. Kitört belőle a sírás. A gépekből ekkor indák jöttek ki. Felé csaptak...

A furcsa „hajó” már csak párszáz méterre lehetett, amikor hirtelen egy zöld fény csapott ki belőle! A zöld fény hihetetlenül forró lehetett, mivel a hópelyhek a közelében rögtön esőcseppeké váltak. A fiúk fel se fogták a zöld fénysugarat. A fénysugár most elérte elvileg célját. 2-3 másodperc alatt. Belecsapott az egyik sátorba. A hőhullámhatás meglökte a fiúkat és estek egyet a kemény jégen...

Tompa puffanás hangzott a hátuk mögött, és mikor már kissé ijedten odapillantottak, egy talpig feketébe öltözött lényt láttak maguk előtt felegyenesedni. A fejét beborító fekete álarc mögül veszélyesen izzó szempár meredt rájuk. Teljesen fegyvertelennek látszott. Egyetlen furcsaság az egész alkarját védő két csuklópántszerű tárgy, melyeken három-három kiálló, hátrafele görbülő hegyes karomszerű képződmény látszódott...