Horror történetek - 66.oldal

- Huhu…- integetett Willow jobb kezével Xander arca előt – Hallowen van! Ilyenkor ez természetes…azaz egyáltalán nem természetes, mert most is csak természetesen Sunnydaleben vannak ilyen mutánsok, vagy zombik, meg vámpírok meg stb…
- Igen, igen -vágott szavába Xander – De itt most más áll a háttérben. Ez a Hallowen más lesz mint a többi. 2000-t írunk, nem de? Nos utána jártam… és…

- Angel, a hátad mögött! - kiáltott Buffy.
Angel hátrafordult és egy gyors mozdulattal, pontosan támadója szívébe döfött egy karót. A vámpír felordított és azonnal porrá lett...

Viszketni kezdett a füle. Elkezdte vakarni. Elállt a viszketés. Visszatette a „ravaszra”
A gépek csak nézték tovább. Furcsállta, hogy még nem ölték meg. Valami lefolyt a nyakán. Odakapott. Vér! Megfogta a fülét. Nem érezte, csak egy sebet érzett a füle helyén, amiből ömlött a vér. Kitört belőle a sírás. A gépekből ekkor indák jöttek ki. Felé csaptak...

A furcsa „hajó” már csak párszáz méterre lehetett, amikor hirtelen egy zöld fény csapott ki belőle! A zöld fény hihetetlenül forró lehetett, mivel a hópelyhek a közelében rögtön esőcseppeké váltak. A fiúk fel se fogták a zöld fénysugarat. A fénysugár most elérte elvileg célját. 2-3 másodperc alatt. Belecsapott az egyik sátorba. A hőhullámhatás meglökte a fiúkat és estek egyet a kemény jégen...

Tompa puffanás hangzott a hátuk mögött, és mikor már kissé ijedten odapillantottak, egy talpig feketébe öltözött lényt láttak maguk előtt felegyenesedni. A fejét beborító fekete álarc mögül veszélyesen izzó szempár meredt rájuk. Teljesen fegyvertelennek látszott. Egyetlen furcsaság az egész alkarját védő két csuklópántszerű tárgy, melyeken három-három kiálló, hátrafele görbülő hegyes karomszerű képződmény látszódott...

Már épp indultam volna, amikor a hátulról egy zaj ütötte meg a fülemet. Mintha egy súlyos lépés alatt elroppant volna egy kukoricaszár. Túlságosan súlyos volt ahhoz, hogy egy állattól származzon. Volt valaki a kukoricásban. Megpördültem és elcsigázott szemeimet a suhogó sötétségre szegeztem. Semmi nem mozdult. Szívem majd kiugrott a helyéről...

Az éjszaka minden kívül őrködő munkást legyilkolta könnyedén az ismeretlen csapat, akik végig a limuzinban ültek.
Az fekete ajtóablak leemelkedett, és egy kis valami repült ki rajta a bejárati ajtó felé. Hirtelen a gránát fölrobbant. Az események felgyorsultak. A jármű mindegyik ajtajából tódultak ki a zsoldosok...

Ám ekkor furcsa neszre lettek figyelmesek az egyik sarokból. Halk morajra, melyek kaparás és tompa puffanás követett.
- Világítsd meg Kristen a bal belső sarkot - javasolta Thomas.
- Mintha valami mászna – rémüldözött Carol.
A lámpa fénye lassan a sarok vég pontjára esett, ahol egy alak rajzolódott ki, pontosabban egy emberi alak. Kristen felsikoltott...

Felkaptam a tekintetemet. A négy srác kezdte magát dühbe lovagolni. Gyorsan elléptem Arnold mellől, hogy legyen helyem, idült, bocsánatkérő mosolyt villantva a quartettre. Hátracsúsztattam vállaimat, a táska bő szíja engedett, lecsusszant könyökhajlatig.
- Uuugyan, fiúk, nem kéne... - hangon vékonyan csendült, de ekkor már rohamoztak...

Anne kissé mérgesen lemászott John- ról és leporolta magát. Felnézett és meglátta a viharfelhőket a távolban. - Na ez is szép vakáció lesz, - gondolta azután pedig az anyjára, Mike- ra és végül az ismeretlen Zakós úrra nézett. - Megyek már csak kicsit meg igazítottam Johnyka agyát! –nevetett egy kicsit aztán a dörmögő viharfelhőket nézte...