Buffy a vámpírok réme - Ha eljön a gonosz

1. Rész

Sunnydale sötét estéjén az utcákon csend honol.
A hold kerek sajtra emlékeztetve úszott az égen s minden nyugodt volt.
Azaz majdnem minden...
- Angel, a hátad mögött! - kiáltott Buffy.
Angel hátrafordult és egy gyors mozdulattal, pontosan támadója szívébe döfött egy karót. A vámpír felordított és azonnal porrá lett.
A temetőben már heten vették őket körül.
- Ó, heten vagytok, mint a gonoszok, szép kis banda mondhatom.- próbált humorizálni Angel. Ám ekkor még hat vámpír mászott ki a földből.- Na jó visszavonom, most már annyian vagytok, mint az oroszok...- majd neki ugrott az egyiknek és szívébe karót szúrt.
Buffyt két vámpír támadta meg. A lány egy jól irányzott rúgással leterítette a földre őket, majd a kihegyezett fával végzett velük. Ám ekkor erős döfést érzett a hátán óriási fájdalommal vegyítve.
- Uh...- újabb döfés a vállán. Térdre esett. Megpróbált megfordulni, de ekkor már a hasán feküdt. A támadó Buffy nyakába eresztette szemfogait és szívni kezdte a vért belőle.
Ez fáj, nagyon fáj...
- Angel!- kiabállt Buffy kétségbeesetten, s egyre kevesebb erővel. Mintha vérével együtt ereje is távozna testéből.

Angel messze volt kedvesétől egy csomó vámpírral körülvéve.
- Nézzétek csak hány harcművészetet, ismerek...- mondta a férfi- Ez a karate- s egy nagyot rúgott a vele szemben álló élőhalottba, aki hátratántorodott az ütéstől.
Ám ekkor két vámpír is elporladt, s , , hátuk mögödt, , feltünt Willow és Xander.
S így folytatva még kettő hamuvá lett, az ő karójuk álltal.
- Willow, menj és segíts Buffynak- mondta Angel miközben karót szúrt a vele harcoló vámpír szívébe.

Buffy, már alig bírta nyitva tartani a szemét. A nyaka fölé hajló vámpír még mindig az ő vérét szívta, néha felemelve fejét, hogy megnézze hogyan tűri a lány. S tudván, hogy a Vadásszal van dolga, s hogy kedvére kínozhatja, diadalittas eltorzult arccal folytatta megkezdett munkáját. Ám ekkor feltűnt Willow és egy ügyes mozdulattal hátulról megtámadta a vámpírt és végzett vele.
- Buffy...Jól vagy?- tudta, hogy kicsit idétlenség amit kérdezett, de maga sem tudta mi tévő legyen. A lány szinte eszméletlenül feküdt a földön.
- Buffy!- rohant oda Angel is, Xander társaságában.- Rengeteg vért vesztett...- mondta kétségbeesetten. - Vigyük el hozzám.
Az a hozzám, nem volt olyan messze. Egy bizonyos, George Sell, sírja mögött volt egy kripta. Angel, karjaiban vitte a lányt le a lépcsőn, és ráfektette egy ágyra, amit már ő rendezett be a helységbe. Elég barátságosan nézett ki a szoba kriptához képest. Igaz nagyon sötét volt odabent, csak gyertyák világították meg a termet. S ez egy kicsit meghittebbé tette a hangulatot. Willow és Xander kérdően néztek Angelre.
- Menjetek, vigyázok rá. Pihennetek kell.
Megfordultak és a kijáratfelé indultak. Willow még visszanézett a válla fölött, majd távoztak a helységből.
Angel leült az ágy mellé melyen Buffy már kb.három órája feküdt, és csak nézte.
Milyen szép, annyira vonzó...

Hirtelen hatalmas kéjt érzett, hogy ő is, belebújjon az ágyba.
Angel lassan csókolgatni kezdte a lány arcát, majd egyre közelebb került Buffy ajkaihoz.
Angel türtőztessd magad...
Ekkor Buffy felriadt.
- Angel, mit csinálsz... - vigyorgott a lány, már egyáltalán nem érezte magát fáradtnak.
Nem ellenkezett. Megvárta, míg Angel megízleli a száját, majd nyelvét is érezni kezdte. Buffy végigsimította Angel hátát, majd szenvedélyesen beletúrt a férfi hajába.
Angel, kezét lassan rácsúsztatta Buffy derekára. És lasan kezdte a lány nadrágját lefejteni.
- Angel, ne...- Buffy ezt alig bírta kimondani, mert persze, hogy kívánta a férfit, csak...
- Nem akarod? - kérdezte Angel ám ekkor felvillant agyában a tudat, mivel vámpír ő nem élhet át semmilyen gyönyört, mert átváltozik gonosszá és elveszíti a lelkét.
Angel megcsókolta Buffyt és odafeküdt mellé.
- Hogy fog folytatódni ez a kapcsolat?- kérdezte meg Buffy aggódó arccal.
- Nem tudom - mondta Angel - Nem tudom... - és átölelte a lányt.
Ez idő alatt Willow és Xander saját ágyukban feküdtek és mély álomba szenderülve várták a reggelt. Nem tudván mit hozhat egy új nap, új ébredés…