Rettentően zsúfolt volt ez a hét, de végre péntek – gondolta Eszter, amikor reggel az első vendége a székébe ült. A fodrászszalon ma is zsongott, itt mindig állandó a nyüzsgés. A hajszárítók monoton zúgása és az ollók szüntelen csattogása lassan kiölte belőle a türelmet. Egész héten alig volt egy szabad perce, sokszor még enni sem jutott ideje. Nap mint nap túlvállalta magát, és már reggel érezte, hogy ereje határán táncol. Csak a hétvége közeledte tartotta benne a lelket.
Délelőtt megcsörrent a telefon. Először fel sem akarta venni, de közben eszébe jutott, hogy a következő hétre még bőven akad szabad időpontja – valamiből pedig meg kell élni. Amikor végül felvette, hirtelen forróság öntötte el: Márk volt az. A férfi, aki évek óta mindig hozzá járt, szinte soha nem késett, időpontfoglalásai olyan rendszeresek voltak, mintha valamiféle rituálé részét képeznék. Eszter a nagy hajtásban már szinte el is feledkezett róla, de most, hogy meghallotta a hangját, szíve vadul kalapálni kezdett. Nem tudott, és nem is akart nemet mondani neki.
Aznap is épp olyan pörgős napja volt, mint a hét többi részén. Odakint már teljesen besötétedett, és az eső is cseperegni kezdett, de a szalonban még mindig égtek a fények. A vendégek és a többi fodrász sorra távoztak, csak Eszter maradt, aki fáradtan söprögetett a szék mellett. Léptei lassúak voltak, mégis valamilyen különös várakozás feszült benne, amikor a kötény madzagját megkötötte a derekán.
Az ajtó ekkor halkan kinyílt. Márk lépett be, és abban a pillanatban a hosszú péntek hirtelen már nem is tűnt olyan hosszúnak. Eszter még azt sem bánta, hogy ismét – ezen a héten már sokadszor – túlóráznia kell.
Márk lassú, de határozott léptekkel közeledett, kabátjáról néhány esőcsepp hullott a padlóra. Amint belépett a szalonba, tekintete rögtön Eszterét kereste. Amikor találkozott a pillantásuk, a fodrászat üres terében valami megmagyarázhatatlan vibrálás támadt kettejük között.
– Szia, Eszter – mondta csendesen, hangja nyugodtan csengett.
– Szia, Márk – válaszolta a nő, és hirtelen érezte, hogy a szavai kissé elakadnak, mintha nehezebben formálná őket, mint máskor.
Rutinból a szék felé intett, mégis most minden mozdulatát sutának érezte, mint amikor még fodrásztanuló volt. Márk kedvesen rámosolygott, levette a kabátját, gondosan a fogasra akasztotta, majd leült a fodrászszékbe.
Eszter ujjai meg-megremegtek, ahogy a köpeny után nyúlt. Nem értette, miért érzi most másnak a helyzetet: hiszen annyiszor ült már ott Márk, pontosan ugyanígy. És mégis… valami megváltozott. A férfi közelsége mélyen megérintette, kellemes, finom bizsergés járta át a testét. Olyan érzés volt, mint amikor az ember pontosan tudja, hogy valami több is történhetne.
Eszter a köpenyt Márk vállára terítette, de közben ujjai akaratlanul is kicsit tovább időztek a férfi nyakánál. Gyorsan visszahúzta a kezét, és hogy leplezze a zavarodottságát, megszólalt:
– Bocsánat, ne haragudj! Fáradt vagyok, kicsit sűrű volt a hét – mondta erőltetett mosollyal.
– Gondoltam – felelte Márk mosolyogva, miközben a tükörből egyenesen a nőre nézett. – A hangodon hallottam, amikor délelőtt beszéltünk, hogy valami nincs rendben.
Eszter szeme egy pillanatra megakadt a férfi tekintetén. Volt benne valami, amit eddig nem vett észre… vagy csak most mutatta meg magát?
– Igen… valóban kemény hét volt – sóhajtott. – De örülök, hogy beugrottál!
– Én is – szólt Márk kedvesen mosolyogva, és ahogy kimondta, a szalon csendje mintha még sűrűbbé vált volna.
A nő elmosolyodott, bár szíve gyorsabban vert, mint kellett volna. Nem tudta, miért, de most sokkal közelebb érezte magát a férfihoz, mint valaha.
Eszter a pult felé fordult, és lassan előkészítette az eszközöket. Olló, fésű, hajvágógép – minden a megszokott helyre került. Keze kissé bizonytalanul mozdult, mintha a szokásos rutin hirtelen idegennek tűnne.
Márk közben némán figyelte a tükörből. A férfi szemei nyugodtnak tűntek, de tekintetében volt valami éber várakozás. Eszter érezte, hogy látja minden apró mozdulatát, és ez a gondolat még inkább felkavarta.
– Mindig olyan alaposan készülődsz – jegyezte meg Márk halkan, szinte mellékesen.
– Ez a szakmám része – felelte Eszter, miközben igyekezett elrejteni, mennyire zavarba hozza a megjegyzés. – Szeretek mindent kéznél tartani.
Ujjai végigsimítottak a hajvágógép fényes felületén. Az érintés ártatlan mozdulatnak indult, de ő maga is érezte, hogy valami más is remeg mögötte. Eszter mély levegőt vett, majd lassan a férfi mögé lépett. Ott állt, alig egy karnyújtásnyira tőle. Az idő szinte megállt.
Egy pillanatra mozdulatlanul állt Márk mögött. Kezében a fésűt szorongatta. Úgy érezte, ha most hozzáér a férfi hajához, valami láthatatlan határ szakad át kettejük között.
Miért érzem mosat másnak, mint eddig? – kérdezte magában. Hiszen annyiszor csinálta már ugyanezt. Hosszú évek szokása volt, megszámlálhatatlan alkalom. És most mégis… a gondolat, hogy ujja beletúrjon a férfi hajába, olyan izgalmat keltett benne, amit alig bírt kordában tartani.
Érezte, hogy a szíve hevesebben dobog, szinte már a torkában. Egy része menekülni akart: visszalépni, elnyomni ezt a különös vágyakozást. De a másik fele – az a makacs, rejtett énjének része, amely régóta vágyott erre – most még többet akart.
Márk a tükörből belenézett a szemébe. Tekintetében nem volt sürgetés, inkább halk bátorítás, mintha tudná, mi zajlik benne. Ez a pillantás szinte súlyként nehezedett rá.
Eszternek ugyanakkor édes könnyebbséget is adott: talán nincs is mitől félnie.
Ujjai lassan elernyedtek a fésű körül, majd újra megszorították a nyelet. Már csak egyetlen mozdulat választotta el attól, hogy megtörje a feszült csendet.
Eszter gyorsan visszakapta a tekintetét a tükörről, mintha lebukott volna valami tiltott gondolattal. Hogy elterelje a figyelmét, halkan megszólalt:
– Tudod, néha olyan érzésem van, mintha te lennél az utolsó ember ezen a világon, akinek még szívesen vágom a haját – próbálta mosoly kíséretében mondani, de a hangjában akaratlanul is volt valami megrezdülés.
Márk szája sarkában halvány mosoly bujkált.
– Akkor szerencsés ember vagyok – felelte egyszerűen, de olyan hangsúllyal, amelytől Eszter gyomrában újabb forró hullám indult el.
A nő érezte, hogy arca kipirul, és hirtelen minden apró mozdulata túl nagynak, túl beszédesnek tűnt. Ujjai még mindig a fésűt szorongatták, mintha kapaszkodót keresne benne. Szíve egyre hevesebben vert, és már tudta: nem rejtheti el sokáig azt, ami benne kavarog.
Eszter keze végre megindult. A fésűt óvatosan Márk hajába illesztette, ujjai pedig alig észrevehetően hozzáértek a tincsekhez. Az első érintésnél szinte végigfutott rajta az áramütésszerű bizsergés, amit eddig csak sejtett, most azonban testének minden idegszálában érezte.
Márk nem mozdult, csak csendben ült a székben, tekintete azonban a tükörből rajta időzött. Nem szólt semmit, de a szemeiben ott volt a kimondatlan válasz: érezte ő is.
Eszter szíve hevesen kalapált, ujjai lassan siklottak végig a hajszálak között, mintha minden mozdulat tiltott gyönyör lenne. Az évek rutinja most háttérbe szorult; ez már nem pusztán fodrászmunka volt. Ez valami egészen más kezdete.
Eszter ujja végigsiklott Márk haján, a tincsek puhán simultak a bőréhez. Az apró mozdulatban olyan energia volt, amelyről mindketten tudták, hogy több annál, mint fodrász és vendég megszokott érintése. Ahogy a nő lassan végigfésülte a hajat, egyre erősebb bizsergés járta át a testét.
Nem csupán a férfi hajának illata lengte körül, hanem a testéből áradó, mélyebb, férfias vonzerő is. Eszter combjai közt lassan érezni kezdte a nedvességet, ahogy teste reagált a helyzetre.
Márk továbbra is mozdulatlanul ült, de tekintete a tükörben mindent elárult. Nem kellett szavakba önteniük, hogy mindketten pontosan tudják: ami most történik, túlmutat a fodrászszalon falain belüli hétköznapi rutinon.
Eszter lassan közelebb hajolt, ujjai finoman a férfi fejbőrét érintették, miközben a fésű fogai halkan siklottak végig a hajszálakon. Minden érintés bensőségesebbnek hatott, mint az előző, minden pillanat egyre mélyebbre húzta őket ebbe a közös, titkos rezdülésbe.
Eszter lassan a pulthoz fordult, és felemelte a hajvágógépet. Az eszköz fémteste hűvösen simult a tenyeréhez. Amikor bekapcsolta, a csendet azonnal betöltötte a zümmögő hang. A rezgés átfutott az ujjain, mintha a saját testében indított volna el valami titkos hullámot.
Márk tekintete a tükörből egy pillanatra az eszközre, majd Eszterre siklott. Nem szólt, de szemeiben ott égett az a kimondatlan izgalom, amelyről mindketten tudták, mit jelent.
Eszter lassan közelebb emelte a gépet a férfi hajához, és amikor a rezgő pengék először érintették a tincseket, halk, bizsergető hang töltötte be a szalont. A rezgés nemcsak a gépben élt, hanem végigfutott a nő karján is, egészen a mellkasáig, onnan pedig lejjebb, a gyomrán át a combjai közé.
Mellei finoman megfeszültek, és ahogy a vágy egyre erősödött, mellbimbói keményen meredeztek a pólója alatt. Olyan látvány volt, amit szabad szemmel is azonnal észre lehetett venni. A ruha vékony anyaga már nem rejtett semmit: apró, feszes halmokként jelezték a nő rejtett izgalmát.
Lába között egyre erősebben érezte a nedvességet. Minden mozdulatnál, ahogy a hajszálak puhán hullottak a köpenyre és a földre, a teste egyre vadabbul reagált. Combjai ösztönösen összeszorultak, mintha így próbálná kordában tartani az egyre növekvő vágyat, de tudta: már késő. Minden egyes vágás, csak olaj volt a tűzre.
A nő ajkai résnyire nyíltak, lélegzete elmélyült. Nem pusztán dolgozott: élvezte. Minden pillanat, ahogy a gép a férfi haján végigsiklott, újabb remegést küldött végig a testén. Puncija forrón lüktetett, a nedvesség lassan átáztatta a bugyiját, mellbimbói pedig makacsul feszültek a póló vékony anyagának, mintha ők maguk is érintésre vágytak volna.
Márk közben némán figyelte őt a tükörből, arca nyugodtnak tűnt, de tekintetének izzása Esztert még inkább lázba hozta. Tudta, hogy a férfi is érzi mindazt, ami most történik – és ettől a felismeréstől még jobban beleremegett a gyönyörűség előérzetébe.
Márk szeme egy pillanatra Eszter mellkasára tévedt, és a látvány, ahogy a nő keményen meredező mellbimbói átütöttek a póló vékony anyagán, éles szikraként lobbantotta lángra benne a vágyat. Belül remegett, de arca nyugodtnak tűnt, csak a szeme árulta el, mennyire felkavarták, a látottak.
Ahogy a hajvágógép rezgése végigsiklott Márk haján, nemcsak a fülénél, a nyakánál érzett bizsergető vibrálást, hanem valami egészen mást is. A rezgés mintha mélyen a testébe húzódott volna, és a lüktetés lassan a férfiasságát érte el. Érezte, ahogy farka keményedni kezd a székben, minden rezdülésre még feszesebbé vált, mintha a gép surrogása közvetlenül őt ingerelné, és ezt csak fokozta a fodrásznő egyre keményedő mellbimbóinak látványa.
A férfi mellkasa egyre szaporábban emelkedett és süllyedt, de fegyelmezett mozdulatokkal ült tovább. Hagyni akarta, hogy a helyzet természetesen sodorja őket közelebb egymáshoz. Belül azonban már forrt benne a vágy: Eszter látványa, a hajvágás bizsergető intimitása és a nőből áradó érzékiség egyszerre gyötörte.
Eszter keze lassan mozdult, ahogy a hajvágógép rezgő pengéit Márk tarkójához érintette. A gép halk, egyenletes zümmögése betöltötte a szalont, a hang egyszerre volt szakmai rutin és valami egészen más: bensőséges, bizsergető érzés.
A pengék finoman siklottak a férfi haján, apró tincsek hullottak a kötényre, s Eszter minden mozdulatát átjárta a tudat, hogy nem csupán vág – most sokkal többről van szó. Ujjai néha hozzáértek Márk bőréhez, a gép vibrálása pedig a férfi nyakán át mintha közvetlenül a testének legmélyére szaladt volna.
Márk igyekezett mozdulatlan maradni, de belül szinte lángra kapott. A látvány, Eszter mellbimbóinak feszessége, a nő leheletfinom érintése, és a hajvágógép bizsergető rezgése mind ugyanabba az irányba sodorta: vágyott rá, hogy ez a helyzet átlépjen minden eddig ismert határt. Farka lassan, megállíthatatlanul keményedett, ahogy a pengék újra és újra végigsimították a tarkóját. Mintha nem is hajszálak hullottak volna, hanem gátlások, amelyek kettejük között álltak.
Eszter is érezte a feszültséget. Kezének minden apró remegése elárulta, mennyire felkavarta a férfi közelsége. A punciját elöntő nedvesség már nem volt puszta titok, teste egyre nyíltabban követelte a folytatást. Combjai összeszorultak, de a belső lüktetést így sem tudta elrejteni. Mellbimbói minden lélegzetvételnél jobban feszültek, a póló anyagán át Márk szeme előtt rajzolva ki vágyának jeleit.
A nő gondolataiba merült, és miközben belül vívódott, keze ösztönösen egyre lassabban, érzékibben mozdult, mintha a hajvágás minden pillanatát el akarná nyújtani. Márk lehunyta a szemét egy rövid pillanatra. Érezte, ahogy a gép rezgése szinte összeforr Eszter leheletével a nyakán. A haj lassan, egyenletesen hullott a szék köré. A szalonban nem volt más hang, csak a gép zümmögése, és a két test egymásnak feszülő vágyának hangtalan vallomása.
Eszter lassan letette a hajvágógépet a pultra. Keze még mindig bizsergett a rezgéstől, de most más eszköz után nyúlt: az ollóért. A fény megcsillant az acélpengén, amikor ujja közé vette, majd lassan Márk feje fölé hajolt.
Az első halk nyisszanás megtörte a szalon csendjét, s a hang szinte túl hangosnak tűnt a kettejük közötti feszültségben. Eszter ujja végigsimított a férfi hosszabb tincsein, mielőtt levágta volna őket, minden érintés ürügy volt arra, hogy még közelebb kerüljön hozzá. A haj finoman omlott alá, a székbe, a vállra, a földre, és mindegyik hullám egy újabb titkos rezdülést hozott magával.
Márk mozdulatlanul ült, de szemei a tükörben folyamatosan Eszter tekintetét keresték. Minden alkalommal, amikor a nő pillantása összekapcsolódott az övével, mintha láng csapott volna fel közöttük. Nem kellettek szavak, a nézésükben ott volt minden kimondatlan vágy.
Eszter mellkasa finoman emelkedett-süllyedt, ahogy lélegzete egyre kapkodóbbá vált. Érezte, ahogy mellbimbói tovább feszülnek, és a bugyija egyre jobban átitatódik a nedvességtől. Az olló minden újabb csattanásánál úgy tűnt, mintha a feszültség tovább erősödne, a testük pedig már alig várná, hogy áttörjön végre az a láthatatlan határ.
A férfi ujjai a szék karfáját markolták, miközben belül szinte égett a vágytól. A haj, amely lassan, érzékien rövidült a feje tetején, nem csupán forma és fazon volt – minden tincs elvesztése olyan volt, mintha közelebb kerülnének egymáshoz, mintha rétegről rétegre lecsupaszítanák a gátlásokat.
A tükörben ismét találkozott a tekintetük. Nem tartott tovább pár másodpercnél, de a titok, a tiltott izgalom és a forró, nyers vágy, mindkettőjük testét átjárta.
Eszter ujjai lassan vezették az ollót, a fény újra és újra megcsillant a pengén, ahogy leválasztott egy-egy hosszabb tincset. De most már nem csak a munkára figyelt. A mozdulatai egyre lassabbak lettek, szinte elnyújtottak, és minden vágás előtt megengedett magának egy apró simítást.
Először a férfi halántékánál ért hozzá, mintha csak a tincset akarná eligazítani. De ujjbegye szándékosan időzött a bőrön, egy leheletnyivel tovább, mint kellett volna. A következő pillanatban Márk nyakához simult a keze, miközben az ollóval a fejtetőn dolgozott – és ez az érintés már nem volt véletlen.
Márk szeme egy pillanatra lecsukódott, mélyebben lélegzett, és Eszter tudta, hogy a férfi érezte a különbséget. Hirtelen valami bátorság öntötte el: az, amit eddig csak titokban mert megélni, most a saját ujjain át vált valósággá.
Végigsimította a férfi haját, de most már nem csupán fodrászként. Inkább úgy, mintha birtokolná, mintha minden egyes érintéssel azt akarná mondani: akarom! A mozdulatok finomak voltak, de tagadhatatlanul intimek.
A szalonban egyre sűrűbb lett a levegő, a csend szinte tapinthatóvá vált. Csak az olló halk csattogása hallatszott, és a két test vágytól fűtött lélegzete. Márk tekintete újra és újra a nő szemét kereste a tükörben, de most nemcsak nézett, hanem szinte belemélyedt Eszter pillantásába. És a nő érezte: minden érintése, minden mozdulata pontosan oda hat, ahová szánta.
Eszter keze magabiztosan mozdult az ollóval, de minden egyes vágás mögött ott bujkált valami egészen más szándék. Már nem a munkájára koncentrált: inkább arra, hogyan találjon még több ürügyet, hogy a férfihoz érve hossza elidőzhessen, mintha csak a tincset igazítaná.
Ahogy a fejtetőn lévő hosszabb hajszálakhoz nyúlt, ujjai a férfi fejbőrén siklottak végig, finoman, lassan, szinte már simogatta. Az olló hangja csak kísérőzenéje volt annak a mozdulatsornak, amiben egyre több intimitás rejtőzött. Eszter ujja néha lejjebb tévedt, Márk halántékán, a fülének ívén siklott végig, majd a nyakánál állt meg, ott időzve néhány szívdobbanásnyival tovább. Már nem lehetett tagadni, hogy ezek az érintések túlmutattak a szakmázáson – mindkettőjük számára egyértelmű üzenetet hordozott.
Márk lélegzete hallhatóan mélyült, ujjai szorosan markolták a szék karfáját, mintha csak így tudná megőrizni a nyugalmát. A farka keményen feszült nadrágja alatt, és minden simításnál úgy érezte, hogy Eszter keze nemcsak a haját, hanem közvetlenül a vágyát érinti.
Eszter egyre inkább engedte magát sodródni. Keze most már hosszan végigsimított a férfi tincsein, s közben a fejbőrön maradt, mintha soha nem akarná elengedni. A szíve vadul kalapált, puncija lüktetve nedvesedett, mellbimbói pedig még keményebben feszültek a póló anyagának. A szalon csendjét az olló halk csattogása törte meg, de a levegőt valami sokkal erősebb töltötte be: két ember elfojtott vágyának izzása. És minden vágás, minden simítás egy újabb apró lépés volt a tiltott határ felé.
Eszter letette az ollót, és egy pillanatra hátralépett, hogy megnézze a frizurát. Márk tükörképe visszanézett rá, és a pillantásuk újra összeakadt. A férfi ajkán alig észrevehető mosoly bujkált, szemeiben pedig ott vibrált minden kimondatlan érzés. A nő lassan a pulthoz lépett, kinyitott egy kis tégelyt, és ujjait a hűvös, fénylő zselébe merítette. Ahogy a sűrű anyag a tenyeréhez tapadt, Eszter szíve még erősebben vert. Minden porcikája tudta, hogy amit most fog tenni, az már nem csak fodrászmunka lesz.
Lassan lépett vissza Márkhoz. Tenyerét a férfi hajára helyezte, finoman szétoszlatva az anyagot. Ujjai lágyan masszírozták a fejbőrt, hosszabb ideig időzve, mint amit a szokás megkívánt. Minden mozdulatában ott volt a vágy, hogy ne csak frizurát igazítson, hanem a férfi testének minden rezdülését magába szívja.
Márk lehunyta szemét, ahogy a nő érintése végigfutott a haján. A zselé hűvösségét hamar felváltotta Eszter ujjainak melege, és a férfi egész testén átjárta a bizsergető érzés. Nem csak a haját formázta most, hanem a közöttük feszülő határt szakította át, minden mozdulattal közelebb lökve őket az elkerülhetetlenhez.
Eszter tekintete a tükörből egyre lejjebb siklott, a férfi ajkára. Szíve őrült tempóban vert, puncija lüktetve követelte az érintést. Egy pillanatra megállt, ujja még mindig Márk hajában pihent, majd lassan, szinte észrevétlenül közelebb hajolt.
A férfi érezte a leheletét az arcán, és amikor kinyitotta a szemét, már nem volt kérdés. Köztük vibrált minden válasz. Eszter ajka gyengéden az övéhez ért: először óvatos, puha érintés volt, mintha csak kóstolgatnák az ismeretlen tiltott gyümölcsöt. De abban a pillanatban, hogy megtörtént, mindketten tudták: nincs visszaút. A gyengédség mögött ott tombolt a forró vágy, amely eddig elfojtva lappangott bennük, és most végre utat talált magának.
Eszter ajkát először óvatosan érintette Márk ajkához, mintha csak félne attól, hogy a varázs megtörik. De ahogy a férfi keze megérintette a derekát, minden félelem szertefoszlott. A csók mélyebb lett, szenvedélyesebb, ajkuk mohón kereste a másikat, nyelvük lassan, játékosan fonódott össze.
Eszter ujjai elkalandoztak, már nemcsak a férfi haját igazgatták, hanem lecsúsztak a tarkóra, onnan pedig a mellkasára. Lassan, bizonytalanul indult el, de amint a póló anyagát érezte a tenyerén, bátorsága megnőtt. Ujjai becsúsztak a póló alá, és a férfi forró bőrén haladtak felfelé. Érezte, ahogy Márk teste azonnal reagál: megfeszül, majd reszketve engedi át magát az érintésnek.
A férfi sem maradt tétlen. Keze először Eszter derekán pihent, majd lassan becsúszott a pólója alá. Ujjai felfelé kúsztak a puha bőrön, végül elérték a nő domborodó mellét. Márk tenyerében érezte a keményen meredő mellbimbót. Majd ujjai közé zárta, gyengéden morzsolgatta, néha kicsit erősebben megszorítva, és minden mozdulatánál érezte, ahogy Eszter teste remegve reagál.
A nő közben egyre merészebb lett: keze lassan lejjebb csúszott, át a hason, majd elérte a férfi nadrágját. Először csak a tenyerét simította végig rajta, érezve, ahogy alatta feszülten duzzad Márk férfiassága. Szíve kihagyott egy ütemet, amikor végre belenyúlt a nadrágba. Ujjai körbe fonták a kemény, lüktető farkat, amely szinte követelte az érintést.
Lassan húzogatni kezdte, finoman, játékosan, mintha még tesztelné a férfi reakcióit. Márk azonban már alig bírta visszafogni magát: minden mozdulatára egyre mélyebb sóhaj tört fel belőle, teste feszült, farka pedig még keményebbé vált a nő puha, ügyes keze alatt.
Eszter lassan felegyenesedett, keze még mindig Márk mellkasán pihent. Szeme mélyen az övébe fúródott, olyan tekintettel, amelyben benne volt minden kimondatlan vágy és titok. Lépésről lépésre kezdett hátrálni, miközben pillantását egy pillanatra sem vette le a férfiról. Amikor elérte a fal mellett lévő kapcsolót, ujja finoman lenyomta. A szalon fényei egyetlen halk kattanással kihunytak, és azonnal puha, sejtelmes félhomály borult a helyiségre.
Márk szemének rövid időre volt szüksége, míg lassan hozzászokott a félhomályhoz. Az utcáról beszűrődő fény csíkokat húzott a padlón, épp annyit engedve látni, hogy a férfi kivehesse a nő alakját. Ám mire teljesen tisztán látta volna, Eszter már előtte térdelt.
Ujjai biztos mozdulattal oldották ki a nadrág gombját, majd lassan lehúzták a cipzárt. Márk szíve egy ütemet kihagyott, mikor érezte a nő puha kezét, ahogy benyúlt, és gyengéden a farka köré fonódott. Eszter lassan, érzékien húzogatni kezdte a kemény, feszes farkát, közben mélyen a szemébe nézett. Tekintetében vágy, játékosság és alázatos odaadás izzott egyszerre.
Mikor közelebb hajolt, Márk megremegett. Eszter ajkai finoman érintették a férfi lüktető büszkeségét, majd lassan, nagyon lassan csúsztatta be a szájába. Szélesre nyitotta az ajkát, engedte, hogy nyelve puhán körülölelje, és bőséges, nedves nyállal borította be. Minden egyes mozdulat lassú volt, megfontolt, mintha élvezni akarná a pillanat minden ízét.
Szopása lágyan indult, nyelve körkörösen simogatta, miközben keze továbbra is ritmikusan mozgott a tövénél. Az apró cuppanó hangok betöltötték a csendet, keveredve Márk egyre szaporább, elmélyülő sóhajaival. A férfi ujjai óvatosan Eszter hajába siklottak, mintha nem hinne el minden pillanatot, amit éppen átél.
Eszter szinte szertartásos lassúsággal mozgatta ajkait Márk farkán. Nem rohant, nem akart gyors kielégülést adni neki – minden nyalás, minden szívás olyan volt, mintha ízlelgetné, szinte csodálná az érzést, amit ajkai között tartott. A bőséges nyál fényesen csillogott a férfi keményen lüktető szerszámán, lassan lecsorgott a tövéhez, és az ujjaival szétkent nedvesség még sikamlósabbá tette a mozdulatokat.
Márk sóhajai egyre mélyebbek lettek, mellkasa ütemesen emelkedett és süllyedt. Keze ösztönösen fészkelt Eszter hajába, ujjaival finoman átsimított a tincseken, néha meg-megszorítva, ahogy a gyönyör hullámai átjárták. Az érzés annyira más volt most: nem egy futó élvezet, hanem egy lassan kibontakozó, minden idegszálat átjáró forróság.
Eszter közben szemeit időnként kinyitotta, és úgy nézett fel rá, hogy ajkai még mindig a farkán csúszkáltak. Tekintete izzott a vágytól, mintha azt mondaná: „élvezd minden pillanatát, mert én is élvezem.” Nyelve körkörösen simított a makkján, majd hosszan, lassan csúsztatta végig a teljes hosszán, mielőtt újra a szájába engedte.
A szalon félhomályában a cuppanások, a nyál finom csorgása, Márk elfojtott morgásai és Eszter halk nyögései keveredtek össze. Olyan intim, lassú játék volt ez, amelyben minden más megszűnt létezni. Nem volt idő, nem volt külvilág – csak a férfi kemény farka, a nő forró szája, és a lassan kibontakozó, egyre égetőbb vágy, amely mindkettőjüket a végletekig húzta.
Márk keze lassan, gyengéden emelte meg Eszter fejét. A lány ajkai puhán váltak el kőkemény farkáról, nyála fénylő nyomot hagyott a férfi ágyékán. Eszter lassan felegyenesedett, a szeme mélyen az övébe kapaszkodott. A pillanatban nem volt sietség, csak feszült, forró várakozás.
Márk lassan felállt a fodrászszékből. Mozdulatai megfontoltak voltak, mintha minden másodpercet előre megtervezett volna. Keze Eszter csípőjére simult, majd lassan felfelé indult, míg végül a póló széléhez ért. Egy pillanatra tétován megállt, mintha engedélyt kérne, majd óvatosan, lassan húzta fel a vékony anyagot.
A póló könnyedén csúszott fel Eszter karcsú testén, és amikor a félhomályban végre előbukkantak a formás, telt mellei, Márk szeme mohón gyönyörködött az elő terülő látványban. Az utcai fények tompa csíkjai puhán simították a nő bőrét, és a férfi úgy érezte, még sosem látott ennél tökéletesebbet. Nem tudott ellenállni: mindkét kezével rámarkolt a puha halmokra, ujjai finoman belesüllyedtek a selymes bőrbe, míg tenyerét szétfeszítette a nő kebleinek súlya.
Eszter halkan felsóhajtott, ahogy a mellbimbói máris keményen meredeztek, érzékenyen reagálva minden érintésre. Márk lassan előrehajolt, és szájába vette az egyik dudorodó bimbót. Ajkai köré zárultak, nyelve puhán körözött körülötte, majd szívni kezdte, gyengéden, mégis követelően. Közben keze nem pihent: a másik mellét folyamatosan masszírozta, ujjai finoman csavargatták a bimbót, hol erősebben, hol csak sejtetőn érintve.
Eszter teste ívben feszült, combjai önkéntelenül összezárultak, mintha így próbálná csillapítani a köztük feszülő vágyat. Légzése egyre kapkodóbb lett, minden sóhaja mélyről, a puncija lüktető vágyából tört fel. Márk pedig felváltva szopogatta és nyalogatta a bimbókat, időről-időre átcsúszva a másik mellére, soha nem hagyva pihenni őket. A hangos, nedves cuppanások és Eszter zihálása betöltötték a szalont, a félhomályban két test forrt össze a vágy lassú, megállíthatatlan tüzében.
Márk lassan csúsztatta végig kezét Eszter derekán, majd a nadrág szegélyéhez ért. A férfi lassú mozdulattal lefejtette róla a szűk farmert. A bugyi anyaga szinte hozzáragadt a bőréhez, annyira átázott a vágytól. Márk szeme megcsillant, mikor meglátta a nedves foltot, és egy halk, vágytól rekedt sóhaj tört fel belőle.
Nem habozott: mindent lesöpört a pult tetejéről. Fésűk, ollók, hajszárítók és apró tégelyek csörömpölve hullottak a földre, de egyikük sem törődött vele. Kezeivel könnyedén felemelte Esztert, és közvetlen a tükör elé ültette, a sima felületre. A nő combjai önkéntelenül összezárultak, mintha szégyellné magát, de szemében már ott lobogott a vágy, ami mindent felülírt.
Márk térdre ereszkedett előtte. Lassan, gyengéden simította végig a lány hosszú formás combját, majd ujjaival finoman széthajtotta őket. A látvány szinte letaglózta: Eszter kopaszra borotvált puncija nedvesen csillogott a félhomályban, forrón lüktetve hívogatta magához.
Közelebb hajolt, és először csak ajkai érintették a nedves hús peremét. Egy apró, gyengéd nyalintással kóstolt bele, mintha ízlelgetné a tiltott gyümölcsöt. Eszter teste azonnal megfeszült, combjai remegve nyíltak szét még jobban, és egy elfojtott, de felszakadó sóhaj tört fel belőle. Amikor Márk újra nyelve hegyével végigsimította a forró, tocsogó puncit, a nő szinte felsikoltott, hangja visszhangzott a szalon csendjében.
Márk lassan, gyengéden kezdte nyalni, apró, puha mozdulatokkal, mintha időt akarna hagyni, hogy minden idegszálán átjárjon az élvezet. Nyelve játékosan simogatta a lüktető, forró puncit, közben kezei a combokat feszítették szét, hogy Eszternek esélye se legyen összezárni őket. A nő ujjaival a pult szélébe kapaszkodott, körmei belemélyedtek a fába, ahogy a gyönyör első hullámai végigsöpörtek rajta.
Márk nyelve szinte alig érintette Eszter forró punciját, de minden apró mozdulat szikrákat robbantott ki a nő testében. Olyan lassan simította végig a nedves húsát, mintha órákig akarná kínozni ezzel az édes gyönyörrel. Néha csak a nyelve hegyét futtatta végig rajta, majd visszahúzódott, és újra csak leheletnyi érintést adott.
Eszter reszketett az izgalomtól. Combjai remegtek, ujjaival a pultba kapaszkodott, körmei halkan karcolták a lakkozott felületet. Légzése kapkodó volt, ajkain halk nyögések törtek fel, minden egyes nyalásra feljebb emelte a csípőjét, mintha jobban akarta volna érezni a férfi nyelvét.
Márk lassan, gyötrően fokozta a játékot, néha csak puhán lehelt a nedves barlang szélére, majd egy apró, lassú simítással ízlelte végig újra. Szándékosan kerülte a legérzékenyebb pontot, mintha ki akarná húzni belőle az utolsó csepp türelmet is. Eszter teste ívben feszült, ajkai közül egyre hangosabb, elfojtott nyögések szakadtak ki.
A férfi még egyszer, nagyon lassan végigsimította nyelve hegyével a tocsogó, lüktető puncit, majd finoman hátrálni kezdett. Eszter zihálva és értetlenül nézett le rá, szemei vadul, vágyakozva csillogtak a félhomályban.
Márk lassan felállt, és miközben tekintetét egy pillanatra sem vette le a lányról, a zsebébe nyúlt. Ujjai között előbukkant az óvszer apró csomagja, amit lassan, szándékosan emelt a nő látóterébe. Eszter pillantása azonnal rátapadt, majd visszasiklott a férfi arcára. Lassan beharapta az alsó ajkát, tekintetében egyértelmű, kimondatlan beleegyezés csillogott. Mellkasa hevesen emelkedett-süllyedt, és abban a mozdulatban minden benne volt: vágy, alázat, odaadás – és a türelmetlen ígéret, hogy most már semmi nem állíthatja meg őket.
Eszter lassan nekidőlt a hatalmas tükörnek. A hideg üveg érintése végigfutott a gerincén, de a testében lobogó forróság azonnal elnyomta a hűvös érzést. Mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, ajkai nyitva maradtak, ahogy szaporán kapkodta a levegőt. Dús keblei feszesen meredeztek a partnere felé, szinte már hívogatták.
Márk közben lassan kibontotta az óvszert. Szeme végig a nőébe kapaszkodott, miközben biztos kézzel gördítette rá a gumit keményen lüktető farkára. A mozdulatban ott volt a tudatosság és a vágy, hogy mindent tökéletesen csináljon – most semmi sem zavarhatja meg őket.
Közelebb lépett, teste teljesen Eszteréhez simult. Keze finoman a lány combjára siklott, majd óvatosan széthúzta, hogy utat találjon magának. A férfi makkját lassan a puncijához vezette. A nedves, csöpögő rés forrón ölelte körbe már az első érintésnél, és mindkettejükből egyszerre szakadt fel egy mély, elfojtott sóhaj.
Nagyon lassan, gyengéden tolta előre magát. A nő szinte remegett, ahogy érezte, amint a vastag, kemény szerszám fokozatosan, tövig belehatol. Minden milliméter lassú, érzéki gyönyör volt, mintha az idő is elnyújtotta volna ezt a pillanatot.
Amikor teljesen benne volt, Márk megállt. Ajkai Eszter nyakához értek, és forró leheletével simította végig a bőrt. A nő teste ívben feszült, puncija szorosan, lüktetve ölelte körbe a férfit. Aztán Márk lassan, szinte kínzó gyöngédséggel kezdte mozgatni magát benne. Minden ki- és betolás lassú, megfontolt volt, mintha ízlelni akarnák egymást. A nedves hangok betöltötték a csendet, ahogy Eszter forró, csöpögő puncija befogadta és elengedte a férfit újra és újra.
A nő feje hátraszegődött, a tükörhöz nyomta, ajkai közül halk, elnyújtott nyögések törtek fel. Márk közben a csípőjét finom ütemben mozgatta, kezei pedig újra Eszter melleit markolták, ujjai a kemény mellbimbókat izgatták.
A lassú lökések egyre mélyebbek lettek, minden mozdulat érzéki vallomás volt, hogy mennyire akarták egymást, és mennyire régóta vágytak erre a pillanatra.
Eszter teste remegett a forróságtól, ahogy érezte Márk lassú, érzéki mozdulatait. De egy ponton túl már nem bírta tovább. Szíve vadul kalapált, bőre lángolt, és a punciját mardosó éhség, olyan erősen lüktetett, hogy elvesztette minden önuralmát.
Hirtelen ellökte magától a férfit, és kacér, kihívó tekintettel fúrta a szemét Márkéba. Ajkát beharapta, szinte falni akarta a férfit a pillantásával. Tudta, hogy eddig ő játszott, húzta, fokozta a vágyakat… de most elbukott ebben a játszmában. Nem bírt várni. Élvezni akarta. Most!
– Márk… – szinte remegve suttogta, miközben közelebb simult.
Szorosan átölelte, forrón és mohón megcsókolta, nyelve szinte azonnal összefonódott a férfiéval. Csípőjét erősen a férfi testéhez nyomta, érezte a keményen lüktető farkat, amitől még jobban beleszédült a vágyba.
Aztán, mintha maga lenne a megtestesült kísértés, Márk mellkasára tette a tenyerét, és finoman, de határozottan késztette, hogy hátráljon, majd lassan lefeküdjön a szalon padlójára. A földön, körülöttük ott hevertek a frissen levágott tincsek – a játékuk apró nyomai –, most pedig ezek közé ereszkedtek le, mintha egy titkos, bűnös fészekben feküdnének.
Eszter fölé hajolt, haja lágyan a férfi arcára hullott. A szemében ott égett a vágy, a tekintete egyértelmű volt: nem akart több játékot, nem akart több várakozást. Most a gyönyört akarta, minden cseppjét, minden mozdulatát, és pontosan Márktól akarta megkapni.
Eszter zihálva hajolt fölé, teste remegett a vágytól. Márk farkát finoman végigvezette a tocsogó punciján, le egészen a fenekéig, majd lassan vissza, mintha játszadozna vele, kínozná, hogy még tovább bírja. De Eszter szinte beleremegett a mozdulatba, és ekkor tudta: nem, ő ezt a játékot tovább már nem bírja!
Egy hirtelen, mindent elsöprő pillanatban egyik tenyerét a férfi mellkasára tette. Ujjai megremegtek, ahogy másik kezével megragadta Márk kőkemény farkát, és egyetlen határozott mozdulattal a csöpögő, tűzforró puncijába vezette.
A gyengédség abban a pillanatban szertefoszlott. Eszter teste mohón fogadta be a férfit, és szinte azonnal kemény, lendületes mozdulatokkal kezdett lovagolni rajta. Mellei vad ritmusban ringtak, bimbói keményen szúrták át a levegőt, ahogy egyre gyorsabban és erősebben mozgott. Most már mindkét tenyere Márk mellkasára simult, mintha csak kapaszkodna belé, de valójában irányította, uralta a helyzetet: most ő diktálta a tempót, és az a tempó könyörtelen volt.
A szalonban visszhangzott a bőrük csattanása, a nyögések és zihálások, ahogy az érzéki lassúságot elsöpörte a fékezhetetlen vágy. Ez már nem gyengéd szeretkezés volt, hanem a testek nyers, és vad összecsapása.
Eszter vad ritmusban mozgott Márk fölött, minden lökés egyre mélyebben és erősebb. Nedves, forró puncija szorosan ölelte körül a férfi kemény farkát, minden ütemnél egyre jobban feszítve őt. Márk zihálása mélyebb lett, ahogy közeledett a határhoz, a férfi lüktető férfiassága szinte szétfeszítette Esztert, aki azonban nem lassított – ellenkezőleg, egyre vadabb, könyörtelenebb tempót diktált.
Mellei ütemesen ringtak, a bimbói keményen meredtek előre, szinte karcolták a férfi mellkasát, miközben tenyerével erősen támaszkodott rá. Már nem volt visszaút – teste teljesen átvette az irányítást, a vágy mindent elsodort.
A pillanatban, amikor Márk farka már szinte szétrepesztette, Eszter felnyögött, teste megfeszült, majd hirtelen elöntötte a gyönyör. Hangos, sikoltásba hajló nyögéssel tört ki belőle az orgazmus, puncija görcsösen rászorult a férfira, miközben spriccelve élvezett el, forró nedve végigfröccsent a combjain és Márk testén.
A szalon félhomályában ott, a földön, a levágott hajtincsek között a vágy robbanása visszhangzott – Eszter nemcsak megélte, hanem teljesen átadta magát a gyönyörnek, minden gátlás és fék nélkül.
Eszter zihálva hajolt Márk fölé, teste még remegett az iménti gyönyörtől. A férfi türelmesen feküdt alatta, szemeiben vágy és feszült önuralom csillogott, hiszen már csak egy hajszál választotta el a robbanástól.
Eszter játékosan rámosolygott, majd mélyen, vágytól fűtötten csókolta meg a férfit. Érezte, hogy a lüktető keménység még mindig szinte szétfeszíti belülről, ezért lassan kihúzta magából Márk farkát. Forró nedvei hangosan cuppanva engedték el.
Lassan lejjebb csúszott, kezei közben ügyesen dolgoztak: az egyikkel letolta, majd lecsúsztatta róla a gumit, másikkal pedig a saját, még mindig tocsogó punciját kezdte simogatni. Amikor ajkai körbezárták a keményen lüktető farkat, bő nyállal, lassan, érzékien szopni kezdte, mintha minden pillanatot ki akarna élvezni.
Márk szemei lecsukódtak, és halk, mély nyögés szakadt fel a torkából. A férfi érezte, hogy Eszter forró szájának nedves ölelése minden eddiginél közelebb hozza a végső robbanást, miközben a nő ujjai saját, lucskos puncijában matattak, újabb gyönyört keresve.
Eszter a hajtincsek között térdelt, teste még mindig remegett a korábbi orgazmustól, de ujjai már újra mohón játszadoztak, a nedves lucskos puncijával. Lassan, körkörösen simogatta csiklóját, miközben ajkai szorosan rázárultak Márk lüktető farkára. Nyelve végigsiklott a teljes hosszán, minden mélyebb mozdulatánál forrón és bő nyállal ölelve körül, s közben saját kéje hangos, nedves neszekkel kísérte a jelenetet.
Márk tágra nyílt szemmel élvezte a látványt és az érzést, de ahogy meglátta, hogyan csillog Eszter ujjai alatt a lucskos, csöpögő punci, elveszítette minden önuralmát. Megmarkolta a lány derekát, és szinte ösztönösen maga alá fordította. Eszter halk sikollyal engedelmeskedett, teste készségesen simult a férfihoz, míg végül a két test 69-es pózban találta magát: Eszter ajkai újra szorosan ölelték a férfi keménységét, Márk nyelve pedig mélyen elmerült a nő forró, tocsogó puncijában.
Az élvezet gyorsan hatalmába kerítette a férfit – nem is bírta sokáig. Erősen megfeszült, farka mélyen Eszter szájába fúródott, majd forró, sűrű magja a lány torkába robbant ki. Eszter mohón nyelte, közben ujjai még mindig saját testében jártak, a férfi nyelve mellett.
Márk azonban nem állt meg: amint elélvezett, tovább kényeztette a lány szétáradó forróságát, nyelve és ajkai fáradhatatlanul játszottak Eszter érzékeny csiklóján. A nő teste ívbe feszült, zihálva markolta a férfi combját, míg végül újra átszakadt benne a gát – spriccelve élvezett el, forró nedvei betöltötték Márk arcát és száját.
A szalon félhomályában csak zihálásuk hallatszott – ketten együtt, a hajtincsek közé temetve az este minden tiltott kéjét.
A szalon lassan újra elcsendesedett. A kinti fények halványan szűrődtek be az ablakon. Eszter, Márk mellkasára hajtotta a fejét, még mindig kapkodta a levegőt, teste aprókat remegett a lecsengő orgazmus hullámaiban. Márk karja védelmezően fonta körbe, ujjai finoman simogatták a nő hátát, miközben ő maga is mélyeket lélegzett, hogy visszanyerje erejét.
Nem szóltak semmit, csak csendben pihentek a levágott hajtincsek között, bőrükön izzadság és rájuk tapadt hajszálak, ajkaikon még az iménti együttlét íze. A szalon megszokott zsongása helyett most egy különös, intim csend ölelte körbe őket, amit egyikük sem akart megtörni.
Eszter szemei lassan felpillantottak, tekintete találkozott Márkéval. Egy röpke, mosoly jelent meg mindkettejük arcán, és egyiküknek sem kellett kimondania, amit éreztek: mindketten tudták, hogy ez még csak a kezdet...