Fáj már a boldogság (5.rész)

Fáj már a boldogság (5. rész)

„Sátor” 2012. augusztus 22.

Broadway erdő…

A gépek menetelése lassan haladt az erdő felé, amely most vérfagyasztónak tűnt. A gépek megálltak.
Felé néztek. Ledermedten nézte egy szakadt ruhába, a mocsokban azt, amit eddig csak képzeleteiben látott, és egy „stukkerral” a kezében feküdt egy tócsában. Megszólalt a távolból egy hang, mely egyre csak közeledett: Lődd le…Ne habozz…csak lődd le, lődd le, lődd le, lődd le… Nem tudta felfogni.
Viszketni kezdett a füle. Elkezdte vakarni. Elállt a viszketés. Visszatette a „ravaszra”
A gépek csak nézték tovább. Furcsállta, hogy még nem ölték meg. Valami lefolyt a nyakán. Odakapott. Vér! Megfogta a fülét. Nem érezte, csak egy sebet érzett a füle helyén, amiből ömlött a vér. Kitört belőle a sírás. A gépekből ekkor indák jöttek ki. Felé csaptak. Ő nem látta. A földet nézte. Az indák elkapták a karját és elkezdték húzni. Csak hagyta, hogy az indák a sáron át vonszolják. Közben már sírása is véressé vált. Az indák eleresztették. Pontosan a gép előtt feküdt. Maradék erejéből felnézett rá. Az indák visszavonultak eredeti helyükbe, és valami más jött ki ugyanott. Valamiféle kerekszerű. Vasnak látszott, de úgy látszott, hogy nem csillog az esőben sem.

- Mi … ez? - nyöszörögte. Utolsó szavaiban fuldoklott. Szájából már fojt a vér. A sár körülötte vérpiros lett. Szó szerint. A füvek is bepirosodtak. Néhányról még csöpögött is a lány vére.

Végleg feladta. A gépek mozduló hangját meghallotta. Már nem is gondolta volna, hogy lehet ennél rosszabb, amikor iszonyú fájdalom lett úrrá rajta. Érezte, hogy megroppan a háta! És, hogy a kerek fűrész szétvágja a gerincét. Sikoltani akart de nem bírt.

-ÁHH, NEE!! -felsikoltott! De nem a sárban volt, hanem sátorban. Minden nyugodt. Lihegett egy kicsit. John öccse álmosan felkelt. Aztán hunyorítva, mint egy kómás öregember megszólította:- Mivan már nővérkém? Talán rosszat álmodtá? Áh! Majd elmúlik.
Anne éber szemeket meresztett John-ra. Aztán elgondolkozott. Mit is álmodtam? Már nem is emlékszem! Ez nem lehet, hisz nagyon szörnyű lehetett, mivel sikoltva keltem fel. De várjunk csak… Anyáék nem keltek fel rá! De…de az nem lehet!
- Gyere Johny!- megbökte könyökével.
- Mi van már megint?!- mondta kómásan a tüskehajú fiú. Haját már nem sokáig tartotta a kétnapos hajzseléje. Szemei körül furcsaszínű folt volt. Az álmosság erős jele.


Meg kell néznünk anyáékat!- mondta hadarva Anne.
- Mi van? Álmos vagyok! Haggyá má!- Visszabujt a takaró alá.
- Na idefigyelj öcsikém, ha életben akarsz maradni, akkor szépen vele jössz. -mondta határozottan Anne.- De én nem fogok meghalni miattad.- Felvette ágya mellől a cipőjét és ráerőszakolta a lábára. Erre már John is felfigyelt.
Mire készülsz? Talán esti túrázni mész? Esik az eső!- mondta nyugtató hangsúllyal. De egy kicsit attól félt, hogy egyedül marad. Mert bármennyire is utálja a nővérét. Attól még a nővére.
- Akkor gyere velem! Különben meghalsz! Ebben biztos vagyok.- Mondta szinte már ordítva a szavakat. Ideges lett. Félt is. De haragja szinte teljesen legyőzte félelmét.
- Jóvan… jövök, csak várj egy percet - válaszolt félénken.

Bekötötte a cipőfűzőjét is és bementek a sátornak a konyhájába. Itt is minden nyugodt volt.
John még mindig egy kicsit kába volt, hisz csak 3 órát aludt. Ekkor kábé hajnali 2 óralehetett. Így gyorsan odament a másik alvószobához és épp fel akarta húzni a cipzárt, amikor rászólt hangosan Anne:- Ne! Még megsebesülhetsz. Keressünk előtte valamilyen fegyvert. Odament az egyetlen konyhaszekrényhez és kinyitotta azt a részt, ahol a kanalak és kések helyei voltak. Elcsodálkozott. Közben John megunta az állást, így leült egy székre és lehajtotta fejét, hogy egy kicsit pihenjen.

Anne olyasmit látott meg, amit eddig csak a 007-es filmekben.
A kések és kanalak helyén speciális fegyverek helyezkedtek el.
Egy közönséges Mac, utána egy füstgránát és kettő sima, és végül egy katonai (25cm-eres). Bicska. De volt ott még egy dolog. Amitől Anne libabőrös lett. Egy kommandóspisztoly. Hirtelen belevillant az agyába: „egy „stukkerral” a kezében feküdt egy tócsában”. De nem ment tovább az emlék. Ott leállt. Az egész teste merev lett. Pár másodperc múlva testrészei remegni kezdtek, mintha egy idegbajos lenne. Feje eltorzult.
Neem! Ez nem igaz !-Idegesen felemelte a fegyvert és a földhöz csapta.Johny nagyon megijedt a koppanástól és a kiabálástól, de aztán meglátta a lassan „úszó” fegyvert a hideg kőparkettán.


John-tól másfél méterre ért célt. Ütés nem keletkezett rajta, ahogy John gyorsan megvizsgált a „távolból”.
Nővére gyorsan begyömöszölte zsebébe a gránátokat. John ezalatt odalopózott a fegyverhez és csöndesen a hátsó zsebébe dugta, és ráhúzta a pulóverét. Ekkor Anne megfordult. John persze addigra ügyesen és halkan visszaült a helyére.
- Na öcsém… most már felhúzhatod a cipzárt. De azért ideadom a mac.-et.- Odadobta a fegyvert. John tétovázva megfogta, hisz volt már egy fegyvere, de azt valamiért utálta a nővére, így végül elfogadta.
- Ok tesó - és felhúzta a cipzárat.

Megakadt a felénél. Megrántotta így gyorsan felhúzódott. De John így hátraesett guggolásából. Anne elővette ekkor a kést, és úgy állította be, mintha el akarta volna dobni.
John visszaegyensúlyozott addigra és Anne bólintására elhúzta a (sátor-) szoba egyik felét. Anne egy kicsit lehajolt. Meglepődött… önmagán, hisz Mike és az anyja tényleg nem voltak a szobában…

John is benézett, de ő nagyon meglepődött, hisz azt hitte, hogy nővére csak viccelődik vele, de nem.
Beléptek a szobába. Miután elkezdték tanulmányozni a meglehetősen üres szobát, John észrevett egy furcsa valamit az egyik sarokjánál a szobának. Mintha kilépne tépve egy darab, de mégsem esik be az eső. Csak annyitól változott, hogy sárga helyett fekete volt. Úgy a kerülete kb. 2-3 méter lehetett. Anne is odament, ahova John és ő is egy kicsit , meglepődött, mert nem igazán CSAK ennyire számított. Kicsit közelebb léptek, hogy észrevegyenek rajta valamit. Ekkor hirtelen , mint egy 40ezer voltos ízzó világította meg őket. Elhunyorították szemüket és egy kicsit a meglepetéstől kicsit hátra léptek. A fény mögött meghallatszódott egy hang. Fűrészhang…
Ez nem lehet- Borzongott át a hideg Anne gerincén….
(folyt köv.)