Történetek

De hirtelen történik valami, valami, amit eddig még nem éreztem. Szúró fájdalmat érzek, majd elsötétül minden, megszűnnek indulataim és érzéseim, amik eddig bennem kavarogtak. Nem tudom, mi történt, nem tudom, hol vagyok, csak azt, hogy mit érzek. Nincs bennem félelem, sem gyűlölet vagy harag, nem érzem a mérget, ami eddig fertőzte elmémet, nincs fájdalom és agresszió, csak béke. Béke…

Már milliószor feltettem az életnek ezt a kérdést, de mindig ugyanazt a választ kaptam! Téged kell szeretnem. Örökké. Nem lehetek sohasem boldog, csak veled.... Szombaton éreztem, hogy engem nézel, de nem mertem rád nézni, mert félek... Tőled, hogy megint az lesz ami régen...

- Á! Te vagy az Sam? - szólalt meg halkan Mark.
- Mit csinál az én kis Churcherem? - kérdezte a lány ahogy belépett az ajtón. Odalépett a fiúhoz és megcsókolta.
- Egy férfi leszólított az után. - kezdte Mark. - Azt mondta óvakodjak a gonosztól, mert közelebb van, mint gondolnám. Aztán elfutott. És amikor utánamentem, már csak ezt a tollat találtam a földön...

Az óvodától nem messze van egy kisebb park, ahova minden délután elsétálunk Babyvel. Reménykedtem, hogy ott lesz. Gyorsan átsprinteltem az úttesten, be a kis kapun és átfésültem az egész terepet. Már kigyúltak a fények, kezdett sötétedni. Sehol nem találtam. Kétségbeesésemben lerogytam a földre és felnéztem a holdra.
- Istenem! Könyörgök Neked, Baby kerüljön elő! Nem bírnék ki még egy személy elvesztését. Csak Őt ne vedd el tőlem...

Később magához húzott és persze megcsókolt többször is. Először csak kicsi puszikat kaptam az ajkamra, majd egyre hosszabbakat és szenvedélyesebbeket. Az egész testem remegett, annyira jól csókolt...

Úgy éreztem, hogy az alakok nem a mi felfogásunk szerinti térben mozogtak, szinte éreztem őket a testemen. Magasak voltak, igaz egy kicsi emberkének egy átlagos testméret is nagynak tűnik. De a magasság szembetűnő volt, ahogy a karcsú, hosszú végtagok. Az egyik lény felém nyújtotta a karját, én sikoltottam volna, de nem mertem kikelni az ágyamból, az öcsém pedig furcsamód nem érzékelt semmit. De ott voltak...

Abban a pillanatban halk dobbanást hallottam a hátam mögül. Időm sem maradt megfordulni, s felkutatni a zaj forrását. Hideg kéz ragadta meg a vállamat. Sikítani akartam, de mégsem tettem, nem is tudom, miért? A jeges kéz gazdája ott állt velem szemben. Magas, arányos termetű férfi, s a bőre, akár a sápadt tavaszi hold, még nálam is fehérebb. Nem tűnt kifejezetten izmosnak, ám szorítása a vállamon mélyen rejlő hatalmas erőről tanúskodott. Zöld szemei élénken csillogtak, azonban komoly tekintetébe...

Vajon ki ez az ember? Taktikai zseni, hős fegyverforgató, intrikus, a természet ismerője egyetlen személyben?
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...

Várok rád egy életen át. Tudom mindhiába. De nem számít, megéri. Mert szeretni téged többet jelent, mint élni. Több vagy nekem, mint minden öröm e földön. Fontosabb vagy, mint akár levegőt venni. De el nem érhetlek soha. Hiányzol. Fáj a hiányod. Mégis várok rád, mert nem tudok szeretni már senki mást ezen a világon...

Szervusz barátom!... hogy micsoda? Nem vagyok a barátod? Legszívesebben elfelejtenéd azt a percet, amikor megismerkedtünk? De hát miért? Nem volt jó az estét egy olyan csinos lánnyal tölteni? Azt mondod, van barátnőd és nagyon fáj a szíved, ha arra gondolsz hogy megcsaltad. És másnap reggel émelygett a gyomrod, fájt a fejed és egész nap alig tudtál egy értelmes szót kibökni... hmm, talán nem kellett volna ennyi alkoholt inni! Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, ezt akarod? Legközelebb...