Az angyal és az ördög II. rész

A reggeli napfény beragyogta az arab sivatagot. A homok vérben úszott. Hullahegyek mindenütt. A közelben pedig még mindig dúlt a csata. Senki sem értette hogy miben reménykedtek az arabok amikor megtámadták az USE védnöksége alatt álló Egyiptomot. Egy rövid csata után ugyan Egyiptom győzött ám az arabok nem álltak meg. A 2033-as közel-keleti konfliktusban Irak által támadott országok (az USE-be beletartozó Egyiptomon és Törökországon kívül) egyesültek és Szaúd-Arábiával szövetségben megtámadták az USE párti Bahreint és a Brit Birodalom független tartományaként nyilvántartott Indiát. Valamint a dél törökországi hegyeknél is gyülekeztek arab csapatok. Az USE természetesen védte határait úgyhogy rengeteg helyen alakult ki csata. Azt várnánk, hogy a világ vezető szuperhatalma alig egy óra alatt elsöpri az arab seregeket. Ám nem ez történt. Már napok óta folyamatosan folyt a harc. Mindkét oldalon ezrek hullottak el. Egy férfi megöl egy másikat, majd a háta mögött eldördül egy fegyver és ő is holtan hullik áldozata mellé. Egy férfit vállon találtak és hatalmas fájdalmak között térdelt a földön. Összehúzta magát, hogy minél kisebb célpont legyen. Egyszer csak egy vörös csizmás láb lépett elé. Egyik hadseregben sem volt jellemző a vörös csizma. Főleg nem a magas sarkú. Az arabok tradicionális színe a zöld volt. Ezen kívül csak fehéret és helyenként (a jelképek színeként) sárga színű volt az egyenruhájuk.

Az USE katonáié terep színű volt. Most egy-két hadosztály inkább homok színű ruhát vett föl mivel az a sivatagban jobb álcázást nyújt. Egyedül a kínai és az észak-koreai sereg katonáinak az egyenruháján van nagyobb felületen vörös szín de ők sem viselnek magas sarkú vérvörös csizmát. Fölemelte a tekintetét és elállt a lélegzete. Egy fiatal lány állt előtte. A vörös csizmán kívül csak egy vörös bugyit és egy szakadt vörös toppot viselt. Háta mögül egy vékony vörös farok hullámzott ki, feje tetején pedig két vörösen izzó szarv volt. A lány előtt egy szépen megmunkált fém kést. A penge tövében egy koponya volt kifaragva amelynek szemei vörösen izzottak. A lány földöntúli vigyorral az arcán suhintott egyet a késsel és végigmetszette a férfi bőrét a vállától a derekáig. A katona nem halt meg, de a kés több száz helyen elvágta az ereit. Ömlött a testéből a vér. Könnyes szemekkel nézett a lányra. Mintha azt kérné, hogy ölje meg. A lány csak állt és vigyorgott. A férfi a vérveszteségtől félholtan terült ki a földön. A lány megmarkolta a kést és a homlokába döfte. A kés úgy hatolt át a koponyán mintha csak egy kifeszített papírlap lenne és belemélyedt a katona agyába. A férfi borzalmas kínok között halt meg. A lány kihúzta a fejéből a kést, lenyalta róla a vért, majd eltette és sértetlenül sétált végig a harcmezőn.

Falmouthra ráköszöntött az ősz. Magen a szünet végén hazament a szüleihez. Minden tökéletes volt a család sosem jött rá hogy a lány nem a Földközi-tengeren járt. Még abban az évben az ifjú McChutcher lány kitűnőre érettségizett és fölvették a Falmouthi Zoológiai Egyetemre. Így közel lakott a bátyjához és összeköttetései révén tudott neki szerezni állatokat, trófeákat, könyveket és még sok mást aminek Mark sok hasznát vehette.
Késő októberi nap volt Mark az egyetem mellett munkát is vállalt, hogy fizethesse a kollégiumot, a kajáját, vehessen alkatrészeket az új találmányaihoz és még kitudja mire kellett neki a pénz. Ezen a napon is éppen hazafelé tartott. Megállt egy sarkon és odalépett az újságoshoz.
- Kérek egy New England-et. - mondta.
Az újságos előhorgászta az újságot és odaadta. Mark kifizette az árát és indult volna a kocsijához amikor egy hangot hallott a háta mögül.
- Mark McChutcer... Mark McChutcer... Óvakodj a gonosztól!
Mark megfordult és egy köpenyes alakot látott az újságos mellett állni.
- Ki maga? - kérdezte. - Milyen gonoszról beszél? És főleg honnan ismer engem?
- Sok a kérdés ifjú McChutcer, de kevés az idő. - felelte az alak sejtelmes hangon. - A gonosz közel van. Közelebb mint gondolnád. Én tudom hiszen ismerem. Óvakodj tőle és kerüld el messzire!
- De kit?
- Majd rájössz! - mondta az alak, majd megfordult és begyalogolt egy sikátorba.

- Várjon! - rohant utána Churcher, de mire beért a sikátorba már nem volt ott senki. Csak egy fehér madártollat talált a földön. Elrakta és visszasétált a kocsijához. Fejében vízhangoztak a köpenyes alak szavai.
- „Óvakodj a gonosztól!” „A gonosz közel van. Közelebb mint gondolnád. Én tudom hiszen ismerem.” Mit akarhatott mondani ezzel? - kérdezte magától miközben kocsijával végigszáguldott a városon.
A szoba tele volt mindenféle gépekkel. Szerszámokkal, fegyverekkel, különböző eszközökkel. A polcok rogyásig megteltek. A falnál egy kis asztal állt, amelynél Mark ült és egy számítógép méretű szerkezetet bigyurászott. Ekkor hirtelen nyílt az ajtó. A fiú ijedten nézet hátra. Az ajtóban egy fiatal lány állt. Barnás haja a válláig ért. Izmos karjain és combján végigfutott a kintről beszűrődő kevés napfény.
- Á! Te vagy az Sam? - szólalt meg halkan Mark.
- Mit csinál az én kis Churcherem? - kérdezte a lány ahogy belépett az ajtón. Odalépett a fiúhoz és megcsókolta.
- Egy férfi leszólított az után. - kezdte Mark. - Azt mondta óvakodjak a gonosztól, mert közelebb van, mint gondolnám. Aztán elfutott. És amikor utánamentem, már csak ezt a tollat találtam a földön.

Sam megnézte a tollat majd visszatette a gépbe.
- Ez egy galambtoll. - mondta.
- Azt én is tudom. De egy kicsit nagy galambtoll. Egy galamb nagyjából húsz-harminc centis. Az a lény ami ezt a tollat növesztette pedig legalább százhatvan centi hosszú. Ilyen hosszú madár nincsen. Csak az albatroszok és a keselyűk. De ez egyiknek sem lehet a tolla.
Mark ismét a gép monitorára nézett.
- Hát jó. - mondta a lány ráhagyva a dolgot és a falon lógó eszközöket kezdte nézegetni.
- Ezt még nem láttam. - vett le a falról egy majdnem egy méteres kiszuperált K-68-as sugárvetőt.
- Tegnap éjszaka eszkábáltam össze. - mondta Churcher, miközben szemét le sem vette a monitorról. Tudta, hogy arról van szó, hiszen azon kívül Samantha már mindent látott a találmányai és az eszközei közül.
- Egy K-68-as sugárvetőből, egy AK-47-esből, egy Gibson-rakétavetőből és egy SQ-87 protontorpedóvetőből raktam össze. - folytatta. - Plusz még hozzáraktam egy lángszórót és egy infravörös célzót. A lőtávolsága két kilométer. Ám a protontorpedókat csak ötszáz méteren tudja pontosan célba juttatni. Utána már akár két méteres is lehet a céltévesztés. Az infravörös célzó három kilométeres körzetben tökéletesen működik. Az infravörös távvezérlő ott van mellette a falon. Öt kilométerről képes irányítani. Könnyű. Egy ember simán elbírja. Közelharcra éppúgy kiváló mint légi-, vagy vízi csatára.

- Remek fegyver. - mondta ámuldozva Sam. Mint kiderült a lány rajong a fegyverekért. Azt nem árulta el Marknak hogy miért, de bolondult értük. Ahányszor a fiú szóbahozta elpirult és szóhoz sem jutott.
- Mi a neve? Milyen típusú? - kérdezte a lány.
- AQ-87-nek neveztem el. - felelte Mark félvállról.
Órákig szórakoztak még ott, de semmi eredmény nem volt. Annyit megállapítottak, hogy az a toll egy ismert madárfajé sem lehet. Lassan leszállt az éj és Sam is hazament. Ám Mark előtt még ott volt az egész éjszaka és nekifogott egy újabb találmánynak.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!!!

U.i.: Várom a javaslatokat a III. részre.