Egy kedves emlék Tőle

Pontosan emlékszem, hogy mi történt azon a napon. 25 éves voltam, Robi 29. Éppen egy kis faluban nyaraltunk, valahol a Dél-Alföldön. Egy meseszép kis házikóban szálltunk meg, amit a barátainktól kaptunk kölcsön egy hétre, hogy kipihenjük az elmúlt év fáradalmait. Nagyon jól alakult minden, ennél szebb napokat nem is kívánhattam volna. Ekkor már négy éve ismertük egymást, igaz, csak három éve alkottunk egy párt. Tökéletes volt az összhang, mint két puzzle darabka, amik csak egymással rakhatók össze.

Egyik este Robi azt ajánlotta, hogy sétáljunk el a közeli tóhoz és töltsünk ott el egy pár kellemes órát. Mondanom se kell, hogy rögtön beleegyeztem. Nyolc óra körül útnak is indultunk, majd a tóhoz érve kerestünk egy megfelelő helyet, ahol letáborozhattunk. Egy fa alá leterítette a pokrócot, majd mindketten végignyújtóztunk rajta. Kellemes érzés volt tudni, hogy csak ketten vagyunk a szabad éjszakában.

Rengeteget beszélgettünk mindenféléről. Mindenben egyetértettünk...Szinte mindenben. Persze mindkettőnknek voltak saját véleményei, de ezeket alaposan megvitattuk, amíg közös nevezőre jutottunk. Hogy teljes legyen az összkép, hozott pezsgőt is és egy kis tálkában epret is. Nagyon tudtam szeretni ezekért a tulajdonságai miatt. Mindig mindent úgy csinált, hogy az a lehető legjobb legyen.

Egyik pillanatban hirtelen feltápászkodtam és elindultam a tó felé. Közben igyekeztem megszabadulni a fölösleges ruhadaraboktól.
- Itt hagysz egyedül? - kérdezte nevetve, miközben Ő is elindult utánam. - Mit csinálsz?
- Ha van egy kis fantáziád, ki találhatod. - kacsintottam felé és bájosan elmosolyodtam.
Azzal be is csobbantam a langyos vízbe és egy kicsit úszkáltam majd intettem, hogy jöjjön be ő is, mert egyedül félek. Nem kellett sokat kérlelni, azonnal benn termett mellettem.

Egy hirtelen pillanatban elkapott és felemelt a levegőbe. Valami olyasmit akart produkálni, mint a Dirty dancingben volt, de persze nem bírtam megtartani az egyensúlyom, így előre dőltem. Újra és újra megpróbáltuk, de hiába, hiszen mi nem voltunk Patrick Swayze és Jennifer Gray. Később feladtuk és nem csináltuk meg többször.

Később magához húzott és persze megcsókolt többször is. Először csak kicsi puszikat kaptam az ajkamra, majd egyre hosszabbakat és szenvedélyesebbeket. Az egész testem remegett, annyira jól csókolt.
- Nyugi csaj! - elmosolyodott és folytatta. Most már nem csak a számat, hanem a nyakamat és ahol csak tudta. Az, hogy vízben voltunk, nem jelentett Neki akadályt. Kicsit elnevettem magamat, amikor pl. a pocimnál járt. Pár perccel később már a parton voltunk, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Nem tudtam nemet mondani, pedig kicsit aggasztott, hogy mégse jár valaki erre. \"Micsoda pletykák keringenének, ha valaki meglátna.\" gondoltam magamban. Végül is úgy döntöttem, nem érdekel. Hagyom, hagy sodorjon az ár...Nem bántam meg!

Egy óra elteltével ott feküdtünk a pokrócon összebújva, mint két kis cica és egymás fülébe suttogtuk az érzéseinket. Az éj betakart minket csillagos takarójával és vigyázott ránk, nehogy bajunk essen. Olyan jó érzés volt a karjai között feküdni és a szívéhez hajtani a fejemet. Hallgattam szív lüktetését, vére áramlását, egyenletes szuszogását és simogató hangját. Sokáig feküdtünk ott, már nem is tudom, mikor és hogy keveredtünk haza. De ezt az éjszakát soha nem felejtem el, ahogy Őt sem.

Miért Neki kellett elmennie a másvilágra? Még mindig nem értem.