Történetek

Futó pillantást vetek a kezemben remegő fotóra, és hírtelen száz meg száz gyönyörű emlék lobban fel szívemben.
Olyan gyönyörű vagy!
Olyan messze vagy!
Csak nézem megszállottan, elragadtatottan, megbabonázva a fényképet, csodállak, felidézem illatod, hangod, ízed, pillantásod, csókod, ölelésed, bűbájod, varázsod, s valami fojtogatni kezd belülről, elszorítja torkom, lélegzetet alig kapok, valami olyan érzés kerít hatalmába, amit szavakkal lehetetlenség kifejezni, hiábavaló...

-Ne… ne… m, nem Kisasszony. Nem félek magától, csak a szépsége varázsol el, mint bárki mást. Tudja, maga nagyon gyönyörű, és ha indult volna a szépségkirálynői címért, maga nyerte volna el a koronát. Azt is meg kell, hogy mondjam, kár lenne tönkre tennie a frizuráját, mivel szépségét csak fokozza a hosszú haja...

Szerunikát szerelmi csalódás éri; bánatában hozzámegy egy vadidegen katonaemberhez, aki számára bárdolatlan, taszító alak, de országának ünnepelt, kiváló tábornoka. Vajon megszereti egymást a mogorva, öntörvényű harcos és a tapasztalatlan, fiatal lány? Az út megannyi lelki viharon és a háborúba torkolló külpolitikai ügyeken át vezet... Fantasy közegben. Mély hálával lektoromnak: Shushónak. (A csatolt rajz saját alkotás - nem konkrétan a két főszereplőmet ábrázolja, de elég jól kifejezi...

Megint csigalassúságú órákat kell várnom, hogy láthassam, amint betűid szavakká, szavaid mondatokká, mondataid érzésekké alakulnak a képernyőn. Megint lajhártempójú órákat kell végigkínlódnom, míg végre meghallhatom a hangod a telefonban.
Várok. Rád. Várok. Mert ez az életem értelme. Várok. Mert egész életemben rád vártam.
Álmodlak.

Mély kivágású blúza szabadon hagyta a szép nagy melleire, főleg a bal mellére tetováltatott vörös rózsa ,a hossza sem takart el mindent. Karcsú dereka és kissé telt csípője csak tetőzte a felsőteste szexuális vonzalmát...

Leültünk egymás mellé a szófára, és végighallgattam, ahogy elmeséli, mi történt vele utolsó találkozásunk óta. De valahogy nem tudtam igazán a szavaira figyelni. Tekintetem csillogó kék szeméről minduntalan átsiklott kívánatos, karcsú nyakára és mély dekoltázsára. Tenyérnyi mellei minden lélegzetvételnél ki akartak ugrani a szűkre húzott fűző szorításából, és nekem egy pillanat alatt a leghőbb vágyammá vált, hogy segítsek nekik kiszabadulni a rabságukból...

Dr. Matteus hosszasan babrált jegyzeteivel, majd megfontoltan megszólalt:
– Nos, úgy vélem, hogy Garry Thebo alkalmas a hadművelethez uraim ! Minden szükséges vizsgálat eredménye már a kezemben van és azt mondhatom, hogy kiváló képzést kapott, mind fizikailag, mind szellemileg alkalmas, hogy a Stork bolygón alkalmazni kívánt Z2840 jelű programhoz bevessük. A további már csak Önökön múlik...

Vadász és préda kecses játéka. Élvezet, az egyik félnek mindenképpen. A vadásznak büszkeség és felszabadulás. Főként az utóbbi. Tudni, hogy a test nem akadály mondjon bárki bármit. A hús az hús és valójában élettelen. A lélek börtöne, de én sosem gyilkoltam azért hogy megszabadítsam. Engem maga az áldozat érdekel. Minden ember érdekesen egyénivé válik mikor rádöbben: ez az utolsó perc...

Egy távoli világ egyik kerek tavának éppen a kellős közepén állt a Nagy Gessai mágustorony, a maga egyszerű eleganciájával, és hatvankilenc emeletével. Az emberek gyakran megcsodálták a hatalmas építményt, főként mert a toronyhoz egyetlen egy híd vagy gázló sem vezetett, csak a kristálytiszta víz. Márpedig még egyetlen egyszer sem láttak úszni varázslót.
A megoldás ott lapult előttük, még ha észre sem vették. A víz valójában egyszerű illúzió volt...

Emlékeztek még arra, hogy gyermekként miről álmodtatok? Milyen más volt minden?
A napok örökkévalóságnak tűntek, úgy lehetett érezni, hogy nem telik az idő, és örökké azok maradunk…