Szezonnyitó

Odakint a csapat hagyományos szezonnyitó ünnepségén a közönség néha lelkesen ujjongani kezdett. Nikki meztelenül ült az öltözőben egy padon és a falnak dőlve, könnyedén maszturbálva hallgatta a kivülről beszűrődő zajokat. Néha lágyan felnyögött, miközben feketére festett körmű ujja lassan ki-be mozgott a puncijában. Csinos goth lány volt az éjfekete hajával és a hófehér bőrével. Az összképet a karjára tetovált pentagram és egyéb okkult jelképek sem rontották el.

Általában sorsolni szokták a műsor fénypontjának főszereplőjét, de ő önként jelentkezett erre a hagyományos, ám egyben mégis különleges alkalomra, amikor az évadnyitó ünnepségen az iskolai csapat sikeres mérkőzéseit biztosítandó “szüzet” áldoznak. Tökéletes lázadásnak tartotta a lehetőséget szülei ellen, akik abban a reményben küldték a méregdrága bentlakásos iskolába, hogy beilleszkedik és majd egyszer sokra viszi. Önmaga simogatása közben elrévedve gondolt az előző évre, amikor látta ahogy az elődjét, egy – Nikki szerint határozottan jóképű - fiút csupaszon, ágaskodó pénisszel egy oltárszerűségre fektették és lekötözték. A fiúnak nagy önuralma volt, mert viszonylag kevés kiáltással és vonaglással viselte, ahogy kivágták a még dobogó szívét. Azon töprengett, hogy vajon az ő számára az idén mit találtak ki.

Az öltöző ajtaja felpattant és a helyiséget megtöltötte a diákok lelkes kiabálása. Az egyik szervező állt az ajtóban és a lánynak intve próbálta túlharsogni a kinti zajt :

-Itt az idő Nikki! Színpadra!

A lány kisétált a színpadra és izgatottan intett a közönségnek. Steve, a csapat középcsatára fekete nadrágban és fekete hóhércsuklyában várta. Nikkihez lépett, átkarolta a lány karcsú derekát és a színpad közepére vezette a mikrofonhoz.

-Készen álltok Nikki áldozatára? -kérdezte.

-Igen! - harsogták a nézők.

-És te készen állsz? - kérdezte a lánytól.

Nikki kicsit idegesen bólintott. Alig várta, hogy lássa mit találtak ki számára.

-Akkor kezdjük! - mondta Steve majd folytatta - Nos…mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy Nikki vonzódik a sötét dolgokhoz. Érdekli a mágia és hasonló dolgok. Ezért arra gondoltunk, hogy a régi, jól bevált módon szabadulunk meg ifjú boszorkánktól.

Nikki szeme felragyogott. Már tudta, hogy mi vár rá.

-Jézusom, komolyan mondod? Vadabb lesz, mint gondoltam. -mondta a lány.

Ebben a pillanatban a színpad mögötti paraván kétfelé válva széthúzódott és középen láthatóvá vált egy fa- és szalmarakásban álló masszív oszlop. Steve megfogta Nikki kezét és a máglyához kísérte a lányt. Segített neki a fahasábok tetejére állni, majd egy dróttal az oszlop tetején levő karikához kötözte a lány magasra emelt csuklóit. Ezután letérdelve az oszlop mellett, hátrahúzta a lány lábait és a bokákat összekötötte az oszlop mögött. A hideg fém kegyetlenül vágott a lány fehér bőrébe, ahogy Nikki ebben a rendkívül kényelmetlen és rendkívül kitárulkozott pózban lógott. A lány zihálni kezdett és egyrészt uralni igyekezett fájdalmát, másrészt próbált lelkileg felkészülni az elkövetkező sokkal kegyetlenebb kínra. A keblei minden lélegzetvételénél táncoltak. A szemét pár másodpercenként szorosan becsukta, de a közönség felé kitárt nedves puncija tisztán jelezte, hogy valamilyen furcsa módon felizgatja a dolog és várja azt, ami jön.

-Sajnos mi nem vagyunk olyan türelmesek, mint a régi szép idők emberei, úgyhogy gyorsítunk egy kicsit a dolgon. - mondta Steve.

A félhomályból segítők léptek elő és kannákból valamilyen folyadékot kezdtek locsolni a fára és a szalmára. Amikor végeztek, a focicsapat tagjai teljes védőfelszerelésben masíroztak be. Mindegyikük egy-egy égő fáklyát hozott a kezében. A nézők tapsvihara közben körbeállták Nikki jövendő kínhalálának helyszínét.

-Elkészülni! - kiáltotta Steve.

A kikötözött lány lenyűgöző meztelen teste megfeszült és Nikki úgy érezte, hogy Steve egy örökkévalóságig vár.

-Most! - kiáltotta a fiú és minden csapattag a máglyára dobta a fáklyáját.

A gyúlékony folyadékkal átitatott fa azonnal tüzet fogott és a lángnyelvek Nikki felé száguldottak. Körülvették a lányt, aki először csak köhögni kezdett a füsttől. Azután a lángok magasabbra csaptak és Nikki fájdalma gyorsan nőtt. A kín növekedésével egyre hangosabban és hangosabban sikított. A lány látta, ahogy a bőre megég és bereped. Érezte saját égő húsának émelyítő illatát. Úgy tűnt, hogy a fájdalom mértékének nincs felső határa. Egyre csak nőtt.

Hiábavalóan vonaglani kezdett és már csak abban bízott, hogy a vég nem várat sokat magára. A haja lángra lobbant és arca eltűnt a sárga lángnyelvek közt. Még egy utolsó visítást hallatott, majd elernyedt.

A csapat tagjai egy darabig vártak, majd a próbákon begyakorlott módon poroltót ragadtak és egységesen előrenyomulva lassan elnyomták a lángokat, gondosan ügyelve arra, hogy a lány testére ne jusson oltóanyag. A közönség hamarosan újra láthatta Nikki elszenesedett meggyötört testét, ahogy az továbbra is az oszlophoz erősítve lóg. A nézők vad üdvrivalgásban törtek ki és a kegyetlen jelenet előtt lassan újra összecsúszott a korábban szétnyitott paraván. Mindenki biztos volt benne, hogy a csapat a tavalyi évhez hasonlóan idén is diadalmas lesz.