Történetek

-A fenébe is, hogy pont belebotlottak…és utána épp az IP6944-en kötöttek ki… Ennyi véletlen.
-Ami azt illeti…nem teljesen véletlenül. Úgy határozták meg útitervüket, hogy épp arra haladjanak. A szondát is azért fogták be. Azt hitték, megtalálták.
-Elnézést, megpróbálnának úgy beszélni, hogy mindenki értse? -vette fel egy idősebb tisztviselő.

Asterios hős lesz, a Bányakirály hajóit pedig egy újabb drenya érkezése is boldogítja.

“Az ördög a részletekben rejlik.” Fontosnak tartom a részleteket, mindig megfigyelni, értelmezni, ezáltal fejlődni. Sajnos, ha önmagunkról van szó hajlamosak vagyunk eltérni a valóságtól és nem hallgatni az egyértelmű jelekre. Nem fejlődünk, mert könnyebb, egyszerűbb, a következményeket pedig figyelmen kívűl hagyjuk.

Gini a 39 éves szőke hosszú hajú nő ellökte magát és repült a levegőben. Megtehette ugyanis a nemzetközi űrállomáson nincs gravitáció. Gini egy repülő üres vodkás üveget ügyesen kikerült.
– Ludmilla már megint vedel. – mondta Gini. Majd így folytatta. – Ráadásul részegen gyakran teát akar főzni a nem létező szamovárban.
– Ludmilla! Hova dugtad a tudatkalibráló táblázatot? Meg akarom nézni, hogy milyen magas tudatszinten vagyok. Jó akkor nézem táblázat nélkül. Lássuk csak...

A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó száguldott az űrben. Gini kinézett az ablakon és látott pár csillagot.
– Lehet, hogy leszbikus vagyok. – mondta a nő saját magának és nézte a kotyogós kávéfőzőt.
Mikor lefőtt a kávé töltött magának egy csészével és megszólalt.
- Valkoci a barátnőm ölelése hiányzik. Teherűrhajó sofőr lettem hozom, viszem az ipari árut a csillagrendszerek között. Jól fizető munka. Három hét meló...

Egy fiatal testőr lányról szól, aki megkapja élete legjobb munkáját.

Mi mindent mesél egy kicsiny tér élete...

A történet második fejezete.

A ciklus befejező része, jó néhány érdekes fordulattal.

A történet harmadik fejezete.