Gini a 39 éves szőke hosszú hajú nő ellökte magát és repült a levegőben. Megtehette ugyanis a nemzetközi űrállomáson nincs gravitáció. Gini egy repülő üres vodkás üveget ügyesen kikerült.
– Ludmilla már megint vedel. – mondta Gini. Majd így folytatta. – Ráadásul részegen gyakran teát akar főzni a nem létező szamovárban.
– Ludmilla! Hova dugtad a tudatkalibráló táblázatot? Meg akarom nézni, hogy milyen magas tudatszinten vagyok. Jó akkor nézem táblázat nélkül. Lássuk csak Az érzelmeim a következők. Dühös vagyok ez jó.
– Pókhálós vagyok. – kiáltotta Ludmilla.
– Most ne zavarj. Folytatom. A tükörbe nézve szépnek látom magam
ez is jó.
– Szép vagy cicám. – szólt közbe Ludmilla.
-- Szinkronizálok egy részeges, leszbikus nővel ez rossz. Sőt egyik este megfigyeltem, hogy testet cseréltem Ludmillával. Szabályosan az ő testébe került a tudatom és éreztem, hogy részeg vagyok. Az empátiám érzékeny. Megérint a mások problémája. Ez is jó. Szerintem olyan 200 as szinten vagyok. Hol vagyok az 500 as színtől, legalább a kentaur tudatszintet érjem el.
Ludmilla 40 éves nő fekete egyenes szálú hosszú haja lobogott a súlytalanságban.
– Apum sokszor a diókat kalibrálta kiválogatta a nagyokat és a piciket.- mondta Ludmilla.
– Istenem nagyon idióta vagy. – válaszolt Gini.
– Te pedig szép és okos.
– Igen. Ezért érthető, hogy a nemzetközi űrállomáson szolgálok viszont nem értem, hogy te hogyan keveredtél ide? Csak nem a tudatcserével?
– Engem nem érdekelnek a misztikus dolgok.
– Engem sem.
– Gini te egész nap a spiri könyveket bújod és akkor téged nem érdekel a misztika? Kuncog a májam.
– Majd nem fog kuncogni a literszám magadba öntött vodkától. De lépjünk ezen túl. Sajnos össze vagyok veled zárva egy pléhdobozba ami a földkörül kering. De legalább a tudatszint táblázatom ne dugnád el.
– Ne haragudj adj egy puszit.
– Próbálok magas tudatszintre jutni most ne zavarj.
– Addig nézem a földet csodálatos látvány az űrből nézve.
– Jó nézd nehogy ellopják.
Ludmilla átrepült egy másik szobába Gini egyedül maradt.
– Legutóbb éreztem egy érzéki, teljesen jó ölelő energiát mikor kávét akartam főzni a gáztűzhelyen aztán rájöttem, hogy az űrben vagyok. Most ezt fogom megvizsgálni, hogy ki vagy mi ölelt meg engem? Nem tudok rájönni. Akkor a következő kérdés. Mit gyümölcsözött nekem a 30 évig tartó tudatkutatás? 9 évesen volt egy misztikus élményem egy fekete macska ment át előttem az úton ez az élmény indított el a tudatkutatás útján. Ezzel párhuzamosan a személyiségem is fejlesztettem 39 évesen tapasztalt űrhajós vagyok 750 napot töltöttem az űrben eddig összesen ha jól számolom és 10 űrséta van már a hátam mögött. A jelenlegi misszióból még 100 nap van hátra és nekem bőven van min töprengeni.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Már több mint háromezer éve vége az Istenek Háborújának. Orudzaburt elpusztították és újra megkezdődhetett a béke kora. Az élet virágzott, a kontinensen áldott béke honolt: felvirágzott ismét a kultúra, a művészetek, s a mindent átható mágia ismét új követőket talált.
Amikor már az élet kezdett visszatérni a mindennapi, megszokott medrébe, s a legöregebbek is csak alig-alig mesélgettek arról a háborúról, amit mindenki igyekezett mihamarabb elfelejteni, hirtelen megkezdődött a Káosz...
Amikor már az élet kezdett visszatérni a mindennapi, megszokott medrébe, s a legöregebbek is csak alig-alig mesélgettek arról a háborúról, amit mindenki igyekezett mihamarabb elfelejteni, hirtelen megkezdődött a Káosz...
Csak ültek ott, nem mozdultak, olyanok voltak, mint a szobrok, mindenki a gondolataiba merült. Végül Horiq törte meg a csöndet:
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
Hozzászólások