Az új testőr 3

                                                                          3. Fejezet 
                                                                   Trükkök és ruhák
 
Áprilka nézőpontjából.
 
Áprilka szinte végig táncolt a városon. Szülei nem örültek túlságosan annak, hogy elhagyta a kastélyt, ezért nagyra értékelte ezeket a kis pillanatokat otthonától távol. Egyedül próbált elmenni a városba. Erre persze nem volt lehetősége. Aztán megpróbálta meggyőzni a szüleit arról, hogy Gyémánt, az új testőre több lesz, mint elég! ... de megint nem volt elég. Így most Gyémánt és két másik őr ( Agád és Apród ) társaságában mentek vele. 
 
Imádom a várost! Annyi ember van itt, és gyakran fel is lépnek az utcán! - mondta vidáman Áprilka, hatalmas mosollyal az arcán. Gyémántra nézett, és egy pillanatra látta Áprilka, hogy nem nagyon ért vele egyet. Gyémánt? Valami baj van? Nem tetszik a város? - kérdezte Áprilka. 
 
A Gyémántól kapott mosoly kicsi és csak udvariasságból volt. Egyáltalán nem volt szívből jövő. - A város szép, hercegnő - válaszolta Gyémánt. 
 
Áprilka a homlokát ráncolta: - nem hercegnő, hanem Áprilka. És nincs szükség semmilyen hazugságra! Nem kell kedvelned a várost, csak azért. mert én kedvelem, jesszusom... nem végeztetnélek ki, csak azért mert saját véleményed van. - motyogta. 
 
Gyémánt meglepetten nézett rá, és összeráncolta a homlokát. Mindketten csendben voltak egy ideig, és Áprilka úgy döntött, hogy inkább nem beszél tovább erről. 
 
Utálom a várost. Túl zajos. Mindenhol emberek vannak, legtöbbjüknek nincs is modora, és akiknek van, azok pedig megpróbálnak rád sózni valamit. Vannak szegények akik koldulnak, és vannak gazdagok, akik úgy tesznek, mintha nem látnák őket az utcán, és azt se felejtsük el, hogy téged őriznem úgy sokkal nehezebbé válik, amikor itt vagyunk a városban. Különösen akkor, ha nem vagy hajlandó elindulni a hintóval a városba. Áprilka. - mondta Gyémánt anélkül, hogy ránézett volna. 
 
Áprilka csak pislogott párszor, és csak bámult rá. Aztán elkezdett kuncogni, és megcsóválta a fejét. - Ez nagyon tetszett, motyogta, és egy pillanatig egy igazi mosolyt látott Gyémánt arcán. 
 
Amikor bent voltak a városban, Áprilka elmosolyodott és körülnézett. Három dolga volt, amíg a városban voltak. Első: Vegyen egy kis ételt. Második: Keressen valami érdekes dolgot, amit hazavihet, és a harmadik: Settenkedjen el az erdőbe. 
 
Az első két dolog meglehetősen egyszerű volt. Az erdőbe lopakodni... ezt már sokszor megtette, de ez még Bedő esetében volt. Csak remélni tudta, hogy Gyémánt figyelmét ugyanolyan könnyen eltudja terelni. Ebből kiderült, hogy mégsem. 
 
Miután sok csokoládét megvásárolt, és még arra is rábírta Gyémántot, hogy egyen belőle. Áprilka talált egy furcsa alakú tükröt, amitől az arca eltorzult. Ezzel a küldetését majdnem be is fejezte, és most már csak el kellett szöknie a testőreitől, akik az életüket szentelték annak, hogy megvédjék őt! 
 
Úgy csinált, mintha különböző dolgokat nézegetne, miközben a tökéletes pillanatot kereste arra, hogy elvesszen a tömegben. Agád és Apród figyelmét eléggé könnyű volt elterelni. Amikor valaki gyanúsan közel került hozzájuk, a tekintetük már nem a lányon volt. Amíg mutogatta nekik a dolgokat, addig könnyen elmenekülhetett előlük. De Gyémánt kék szemei soha nem hagyták el őt, és követte minden mozdulatát. A szülei figyelmeztették a testőrlányt, mielőtt a városba mentek? Már majdnem feladta Áprilka, amikor megálltak egy szabó előtt. - Vehetnénk egy új ruhát - mondta Gyémánt inkább magának, mint Áprilkának. 
 
Kicsit kevés ruhám van. Hamarosan be kellene szereznem pár dolgot - mondta Gyémánt, miközben az ablakban látható ruhákat nézte. - Ó? Áprilka Gyémántra nézett, ez volt az egyetlen esélye? - Most kéne elmenned venni! - mondta boldogan. 
 
Gyémánt elmosolyodott, és megrázta a fejét: - Nem, ezt a szabadidőmben teszem meg. - mondta. 
 
Áprilka az ajkába harapott, és olyan okokat keresett, amelyek meggyőzhetik őt: - de most tényleg nem akarsz megvenni néhány új ruhát? Nem tartana sokáig, és szeretném látni, hogy miket veszel, és így nem kockáztatjuk meg, hogy ugyanazt vegyük meg! 
 
Ez Gyémántot megnevettette, de továbbra is ellenkezett: - Nem hiszem, hogy ezzel kellene foglalkoznunk Áprilka - mondta: - Elmehetek veled, és segíthetek a választásban.
 
Áprilka megrázta a fejét: - Lehet, hogy találunk neked is valamit? Úgy értem... ez... ez hiányzik neked, vásárlás valakivel, nemcsak miattam, hanem... és ha ruhára is szükséged van, akkor miért nem... Gyémántra nézett, és helyeslően bólintott. 
 
Gyémánt néhány másodpercig csak pislogni tudott. Áprilka lemondott volna egy hétnyi desszertről, csak hogy megtudja, mire is gondol. - Rendben - mondta, és rá mosolygott Áprilkára. A lány megölelte Gyémántot! ... majd egy kicsit bűntudatot is érzett. 
 
Bementek a boltba, és Áprilka gyorsan beszélni kezdett arról, hogy mit is fog vásárolni. Agád és Apród is beszálltak, és megpróbáltak érdeklődni a hercegnő választása iránt. 
 
- Szóval Gyémánt neked is ezt kell tenned! - mondta Áprilka, és megkérte az egyik szabót, hogy mérje meg a testőrlányt. Gyémánt felsóhajtott: - Igenis, ahogy kívánod, hercegnőm - válaszolta, és Áprilka számára egyértelmű volt, hogy csak azért mondta ezt, hogy őt bosszantsa. Okos... 
 
- Egy perc múlva visszajövök - mondta Gyémánt, miközben követte a szabót egy szobába, hogy megmérje és kipróbáljon pár ruhát. Most itt volt az esélye a szökésre. 
 
Uh, azt hiszem, láttam egy kalapot hátul, amit szeretnék megvenni. Apród, kérlek, fogd meg ezt. Agád, megnéznéd, mennyibe kerül a zöld sál? - kérdezte, miközben beljebb mentek a boltban. Agád bólintott, és megnézte a sálat, és Apród elkezdte követni Agádot. Aztán Áprilka olyan gyorsan kirohant a hátsó ajtón, ahogy csak a lába bírta! 
 
ÁPRILKA! - hallotta Gyémánt hangját valahonnan a távolból, és máris az erdő felé rohant, közben a legjobbakat remélte!