Az új testőr

                                                                  
                                                                                 1. Fejezet           
                                                                              Egy új munka                     
 
Gyémánt a távolban lévő Andrássy kastélyt figyelte. Számos testőri munkája közül soha nem gondolta volna, hogy a királyi családot kell védenie. Persze, sok nemesi családnál dolgozott, de ez... nos, ennél feljebb nem tudott kerülni a ranglétrán. Mostanáig. 
 
Csak nőkkel esetleg fiatal fiúkkal volt hajlandó együtt dolgozni. Az egész azzal kezdődött, hogy a nőkkel jobban szót tudott érteni; a férfiak pedig nem akarták azt, hogy egy nő védje meg őket. Még ereje ellenére sem tetszett nekik. Miután azonban megmentette egy nemesi család életét, a banditák egy kis csoportjának a megölésével. De a nemesek továbbra sem akartak vele együtt dolgozni. De később a misztikus testőr híre gyorsan elterjedt, és utána nem okozott gondot neki az álláskeresés. 
 
Ennek ellenére... az első feladata mégis egy férfi védelme volt, ami az utolsónak is bizonyult. Nem telt el több, mint egy hét, mire Gyémántnak le kellett állítania a férfit, és majdnem erőszakot is kellett alkalmaznia, hogy távol tartsa magától. Kirúgták, és úgy döntött, hogy ez csak egyszeri alkalom volt. Ezt követően csak nőkkel dolgozott együtt. 
 
A következő munkája... egy kicsit problémás volt. A fiatal hölgy, akit védenie kellett, férjhez akarták adni, ezért szülei állandóan udvarlókat kerestek lányuknak. Amikor eljött a házasság ideje, udvariasak, és mosolygósak voltak, érdeklődtek a családi vagyonuk iránt... aztán Gyémántra pillantottak. Nem akarta elvonni a család figyelmét, de tényleg nem. De a szépsége véget vetett az ottani munkájának. 
 
Gyönyörű bőre, kék szeme és barna haja volt. Jó néhány férfi azt mondta neki, hogy ő a legszebb nő, aki valaha láttak. Gyémánt azonban nem vette komolyan a bókokat. A férfiak jók voltak az udvarlásban, csak azért, hogy a nőket ágyba csábíthassák. Pontosan ugyanazt mondják később is, egy másik fiatal hölgynek. 
 
Utolsó munkahelyén három lány közül a legidősebbet kellett védenie. A lány nem szerette Gyémántot. Nem szeretett vele osztozni a reflektorfényben. Gyakran megkövetelte Gyémánttól, hogy máshol legyen, amikor ő néhány udvarlójával találkozik, vagy éppen partiba megy. Ez persze később kérdésessé is vált. Ki fizetne a védelemért, ha nem is használják... és akkor Gyémánt egy levelet kapott az Andrássy kastély királyától és királynőjétől. 
 
Nem tudta, mit gondoljon ezzel a feladattal kapcsolatban, és habozás nélkül el is fogadta. Végül is magát a királyi családot visszautasítani, nem lenne szép dolog, és munkára is szüksége volt. 
 
Megállította a lovát az óriási, kapuk előtt. Több mint négyszer akkora volt mint ő maga. Tulajdonképpen tetszett is neki a kastély. Gyönyörű volt, és megfelelő helynek is tűnt. Persze nem mintha rosszabbra számított volna. Pár szolga lépett elé. 
 
- Mrs. Gyémánt? - kérdezte az egyik szolga, és rámosolygott. Gyémánt bólintott, és udvariasan vissza mosolygott. - A nevem Kiss Árpád, azért vagyok itt, hogy elkísérjem a királyhoz és a királynőhöz. Mr. Ond elviszi a lovát az istállóba - mondta Árpád. Mr. Ond meghajolt. - Asszonyom. 
 
Gyémánt ismét bólintott, és kecsesen leszállt a lováról. Követte Árpádot a kastélyban, és közben körülnézett. A falak és a szőnyegek mélyvörös színekben pompáztak. Minden szép és ízléses volt. Árpád megállt egy ajtó előtt, és bekopogott. 
 
- Tessék! - mondta egy férfihang, és Árpád kinyitotta az ajtót. - Felség, megérkezett Gyémánt kisasszony - mondta, és Gyémánt is belépett a szobába. - Felség - mondta Gyémánt, és meghajolt. - Üdvözöljük az otthonunkban, kérem foglaljon helyett - mondta a király. A király Árpádnak bólintott, aki meghajolt és kiment a szobából. Gyémánt a király és a királynő előtti széken foglalt helyett, és rájuk emelte a tekintetét.  A király magas, barna hajú, kis bajuszú és barna szemű férfi volt. A királynő fekete hajú, gyönyörű kék szeme volt. Lágyan mosolygott, és Gyémánt azonnal azt érezte, hogy a királynő egy kedves ember. 
 
- Nagyra értékeljük, hogy ilyen gyorsan ideért. Mint azt a levelünkben is megírtuk, a lányunk személyes testőrének kellene lennie. Minden pillanatban nem tudjuk őrizni... Nos, had mondjam el, hogy nagyon örülök, hogy itt van - mondta a királynő, és rámosolygott Gyémántra. 
 
- Hallottunk magáról jót is... rosszat is. - mondta a király. A királynő aggódó pillantást vetett a férjére, de a király tovább folytatta: - Elbocsátották Béla nagyúr szolgálatából? A királynő nem tűnt elégedettnek férje kérdésével kapcsolatban, de Gyémánt csak bólintott. - Igen, elbocsátottak. A nagyúr többet kívánt a szolgálatomnál, és amikor ezt elutasítottam, úgy döntött, az lesz a legjobb választás, ha elválnak útjaink. Elfogadtam.
 
A király rápillantott Gyémántot, míg a királynő csak bólintott: - Ezt a verziót már hallottam. Gyönyörű, tehetséges fiatal nőként írták le magát. Míg a hírneve volt a legfőbb oka annak, hogy elkezdtük keresni, közben ezeket a tényezőket is megvizsgáltuk.     
 
Gyémánt ennek a mondatnak a hallatán, a homlokát ráncolta, és zavartan rápillantott a királynőre: - Megkérdezhetem, hogy miért, felség? Ha a királynő  már hallott a többi munkájáról, akkor valószínűleg tudomása van az ott felmerült problémákról is. 
 
A királynő ismét bólintott: - A lányunk... Nagyon szép, és szeret barátkozni az emberekkel. Probléma adódott azzal, hogy... túlságosan vonzó. Utolsó testőre annyira beleszeretett, hogy ki kellett rúgnunk. Maga pedig nő, és megoldott már néhány problémát a kuncsaftok miatt. És amikor hallottuk, hogy híres arról, hogy eltereli az udvarlók figyelmét... arra gondoltunk, hogy magára még szükségünk lehet. 
 
Gyémánt csak pislogni tudott. A hercegnő túlságosan vonzó volt, és a királyi család azt tervezte, hogy elterelésként bérlik őt fel? Nem erre számított. - Biztos nagyon szép. Egy megfelelő hölgy, akire az udvarlók egy pillantást vetnek, aztán soha többet nem tudják elfelejteni. Gondolta, és már el is képzelte a hercegnőt. Kecses, udvarias, lágy hangja van és... talán egy zsarnok lehet. Ha valóban mindenki szerette, akkor nagy a kockázata annak, hogy elkényeztetett és hálátlan lesz. Nem mintha ennél többet várhatna egy hercegnőtől. 
 
- Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megvédjem a hercegnőt, bármilyen veszélytől. Óvom őt éjjel-nappal. - mondta Gyémánt tisztán, és magabiztosan. A király és a királynő elmosolyodott. - Remek. Kap egy szobát a lányunkhoz közel. Minden alkalommal amikor elhagyja a kastélyt, el kell kísérnie. Mellette lesz gyámként is, amikor vacsorázik, vagy gyakorol és így tovább - mondta a király, és mindketten felálltak. Gyémánt követte a példájukat. 
 
Kimentek a folyosóra. A király Gyémántra pillantott: - megkeressük a lányunkat és bemutatjuk magának. Nemsokára visszajövünk. Elindultak, és Gyémánt a szemével követte őket. Mély lélegzetet vett, és felkészült arra, hogy találkozzon a hercegnővel. 
 
Hangos ajtócsapódás hallatszott a háta mögül, majd pánikszerűen megszólalt valaki. - Vigyázz!