Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és...
Áldozat vagy hős?
Miután lecsillapodott a légzésem felkeltem az ágyról és körbenéztem a szobában. Lauren már...
Hazatérés
Sárkányharag
Friss hozzászólások
MelegPista: Igen, az elvárások már ismerős...
2021-10-20 04:05
blackforrest: A nagy többség:Adonisz és olya...
2021-10-19 13:20
MelegPista: Kár, mert egyrészt úgy nem len...
2021-10-18 16:24
blackforrest: Mert manapság nincs idő semmir...
2021-10-18 13:01
blackforrest: Összekötő kapocs lehet pld a f...
2021-10-18 12:59
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Az új testőr 2

                                                                             2. Fejezet 
                                                                    Találkozás a hercegnővel
 
- Vigyázz! 
 
Gyémánt megfordult a hang irányába, amikor valaki teljes sebességgel neki rohant, és mindketten a földre estek. Felhördült, és hangos csattanással a padlóra zuhant. A fájdalom miatt halkan felnyögött. A testőr csak pislogni tudott, és felnézett a lányra. Kék szemei egy tág barnára meredtek. Csak pislogtak egymásra. A lány szája tátva maradt a döbbenettől, és az arca vörös lett. - Ó, Istenem, nagyon sajnálom! - mondta a lány, aki Gyémánton feküdt. 
 
Gyémánt megint csak pislogott:  - Semmi baj, de nem lenne kedved leszállni rólam? - kérdezte. A fiatalabb lány gyorsan felállt. Gyémánt is talpra állt, és az előtte álló lányra nézett. Gyémánt egy kicsit magasabb volt nála. A lánynak fekete haja volt, és aranyos arca, és valami egyszerű hálóingbe volt felöltözve, és csokoládé volt szétkenve a kezén, mellkasán és az arcán. 
 
- Nagyon, nagyon sajnálom! - mondta a fiatalabb lány, és Gyémánt páncéljára nézett. - Nem láttam, hogy hová megyek. Siettem, és ilyenkor általában senki sincs a folyosón, és azt hittem, hogy csak egy páncélt döntök fel, és közben elvesztettem az egyensúlyomat, és megbotlottam... és megpróbáltam kímélni a csokoládékat! És akkor hirtelen itt voltál, és hát... - dünnyögte anélkül, hogy levegőt vett volna. 
 
Gyémánt nem tudott nem mosolyogni. A fiatalabb lány teljesen imádnivaló volt. - Miért siettél ennyire? - kérdezte. 
 
- Ó, tudod nem akartam, hogy elkapjanak a csokoládékkal, úgy értem... öhm... - pirult el a lány, és a háta mögé rejtette a csokoládékat. 
 
- Elloptad? - kérdezte Gyémánt szórakozottan. A lány egyértelműen a kastélyban lakott. Valószínűleg a konyhai személyzet néhány szolgálója közül lehetett az egyik. - Mindig csokoládét lopsz a hálóingedben? Mit mondana a király és a királynő? 
 
A lány tágra nyílt szemekkel meredt Gyémántra. - Kérlek, ne mondd el nekik! Én... én... nagy bajban leszek, valószínűleg haragszol, mert csokoládét kentem a páncélodra.... kérlek, nagyon sajnálom! Esküszöm, véletlen baleset volt! 
 
Gyémánt kuncogva megrázta a fejét. - Ne aggódj, nem mondom el nekik. A titkod biztonságban van. Nem haragszom rád. Viszont vigyáznod kell... 
 
A lány megkönnyebbülten felsóhajtott: - Nem láttalak még? Lovag vagy? A páncélod máshogy néz ki... teljesen máshogy! Miből van? - kérdezte. 
 
- Azt hiszem, egy lovag nem.... tévedsz - válaszolta Gyémánt. - Á, igen, orlofból készült. Én vagyok a hercegnő új testőre. 
 
A lány meglepettnek tűnt: - Orlofból van? Biztos nehéz... mi, te vagy az új testőr?! Minden esetre, olyan csinos vagy, és most csokoládéval összekentem a páncélodat! 
 
Gyémánt rosszul érezte magát a lány miatt. Idegesnek tűnt, és nyilvánvaló volt, hogy fél attól, amiért megbántotta őt. Gyémánt nem tehetett arról, hogy aranyosnak gondolta, miközben ott állt előtte, és még mindig a háta mögé rejtette a csokoládékat. 
 
- Nos, inkább menj. A király és a királynő bármikor itt lehetnek. És ha el akarod kerülni, hogy ezt meglássák... 
 
Gyémántot félbeszakították: - Felség! - mondta az egyik szolga. Gyémánt megdermedt, a hercegnő itt van? Körülnézett, és megpróbálta észrevenni, hogy hol is van. A király és a királynő lementek a lépcsőn, és Gyémánt egy pillanatra aggódni kezdett a fiatal lány miatt. Remélte, hogy nem kap túl nagy büntetést. - Hát itt vagy - mondta a királynő, és összevonta a szemöldökét. Gyémánt egy pillanatra azt hitte, hogy a királynő őt nézi. Aztán rájött, hogy a mögötte álló lányt nézi. - Áprilka, így köszöntöd a vendégünket? 
 
A lány gyorsan a királyhoz és a királynőhöz ment, és zavarba jött: - Sajnálom, anya...
 
Anya, anya?! Gyémánt csodálkozva bámulta Áprilkáékat. - Egy pillanat... ez a lány...? A királynő félbeszakította Gyémánt gondolatait. - Látom, hogy megtalálta a lányunkat. Elnézést kérek az öltözékéért, de ezt maga is megszokhatja. Úgy tűnik, az a szokása még, hogy ellopja a desszertet vacsora előtt. - Figyelmeztette Gyémántot, és közben megcsípte a lánya arcát. - Jaj, anya... - panaszkodott a hercegnő, és hátrálni kezdett a királynőtől. A király zavartan figyelte az eseményeket. Gyémánt hitetlenkedve bámulta őket. 
 
- Áprilka, kedves, ő itt Nagy Gyémánt. Ő lesz az új testőröd. És mielőtt bármilyen ötleted támadna. Igen, személyesen mondjuk el neki a szabályokat. Nem kell semmilyen módon átverned ezt a fiatal hölgyet. Gyémánt, ő itt a lányom, Áprilka hercegnő. - mondta a királynő. 
 
Áprilka Gyémántra mosolygott, és megszólalt: - Örülök, hogy találkoztunk, Gyémánt! - mondta mosolyogva. 
 
- Felség... - Gyémánt gyorsan meghajolt előttük. - Sajnálom a korábbi esetet, fogalmam sem volt erről. 
 
- Nem kell aggódnod,  ez az én hibám volt. Örülök, hogy nem haragszol rám - mondta Áprilka, és aranyosan felkacagott. Gyémánt meglepődött. Úgy érezte, teljesen kizökkent a komfortzónájából. Ahogyan beszélt vele egy pillanattal ezelőtt... 
 
Szólok, egy szolgának, hogy mutassa be a lakhelyét. Találkozunk a vacsorán - mondta a király. Én megmutathatom a szobákat. Az enyém mellett van, és úgyis át kell öltöznöm - mondta Áprilka, és Gyémántra pillantott. 
 
A király bólintott és a királynőre mosolygott. - Gyere Gyémánt, ez így helyes! A hercegnő elkezdett futni fel a lépcsőn. Gyémánt nem tudta, hogy mit is mondjon. Meghajolt, és gyorsan követni kezdte a lányt. 
 
- Itt is vagyunk! - kiáltott fel a hercegnő, és egy nagy, barna ajtóra mutatott. - Ez a te szobád, az én szobám pedig itt van - mutatott a mellette lévő ajtóra. 
 
Szeretnék bocsánatot kérni hercegnő... ha tudtam volna. Gyémánt elkezdte mondani, de Áprilka gyorsan megrázta a fejét. - Csak hívj Áprilkának! És nem kell bocsánatot kérned Gyémánt, én futottam neked. Egy kicsit idétlen voltam... 
 
- Nem nevezhetlek Áprilkának, hercegnő, ez nem lenne helyénvaló - mondta Gyémánt, és nagyon felkészületlennek érezte magát. Mindez kívül esett a komfortzónáján! 
 
Áprilka a homlokát ráncolta. - De ez így nem jó, és az én nevem Áprilka! Mi értelme van a nevemnek, ha senki sem hív így? És ez csak az én nevem. Hercegnő bárki lehet. Áprilka, ez vagyok én. Sokkal rosszabb, ha nem a nevemen szólítanak - mondta, és keresztbe fonta a karjait. 
 
Gyémánt csendben nézte, és nem tudott nem mosolyogni. - A te logikád hercegnő... - mondta, és megcsóválta a fejét - rendben, ha privátban beszélgetünk, Áprilkának foglak hívni. Azonban könyörgöm, hogy mások előtt hercegnőnek szólíthassalak. 
 
Áprilka sugárzott az örömtől, és boldogan bólintott: - Rendben! Nos... megyek átöltözni. Nagyon sajnálom a páncélodat... itt van, vegyél el egy csokoládét! Gyémánt kezébe rakott pár félig megolvadt csokoládét, és bement a szobájába. 
 
Gyémánt a csokoládékat nézte, és lassan az egyik darabot megkóstolta. Lehunyta a szemét, és elégedetten felsóhajtott. Imádta a csokoládét.  
Hasonló történetek
3151
- Miféle lények az orkok? Északon semmit sem tudni róluk.
- Félig értelmes szörnyetegek. Testüket fekete szőr borítja, pofájukat kivéve. Szemeik aprók, sunyik és gonoszak. Foguk a hullaevéshez szokott. Beszélni nem tudnak, de a gesztusokat jól értik és az értelmesebbek megtanulják érteni a nyelvek némelyikét. Der Zlameyan állítólag démonokkal keresztezett orkokat hoz létre mágiával, ezek már félelmetesen okosak is tudnak lenni...
2738
Ahogy a védelem kiépült, Dareth handorioi hódításait emiatt be is fejezte, és inkább északra, Rolenciába vezényelte szörnyű hadát. Rolencia nem volt egységes birodalom, nem volt összetartás, így nem is tudtak fennmaradni. Viszont érdekes módon, mintha megelégedett volna ennyivel, Mágusföld határán, a Benfini-hegységnél megállt. Nem tudni, hogy miért...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: