Az új testőr 2

                                                                             2. Fejezet 
                                                                    Találkozás a hercegnővel
 
- Vigyázz! 
 
Gyémánt megfordult a hang irányába, amikor valaki teljes sebességgel neki rohant, és mindketten a földre estek. Felhördült, és hangos csattanással a padlóra zuhant. A fájdalom miatt halkan felnyögött. A testőr csak pislogni tudott, és felnézett a lányra. Kék szemei egy tág barnára meredtek. Csak pislogtak egymásra. A lány szája tátva maradt a döbbenettől, és az arca vörös lett. - Ó, Istenem, nagyon sajnálom! - mondta a lány, aki Gyémánton feküdt. 
 
Gyémánt megint csak pislogott:  - Semmi baj, de nem lenne kedved leszállni rólam? - kérdezte. A fiatalabb lány gyorsan felállt. Gyémánt is talpra állt, és az előtte álló lányra nézett. Gyémánt egy kicsit magasabb volt nála. A lánynak fekete haja volt, és aranyos arca, és valami egyszerű hálóingbe volt felöltözve, és csokoládé volt szétkenve a kezén, mellkasán és az arcán. 
 
- Nagyon, nagyon sajnálom! - mondta a fiatalabb lány, és Gyémánt páncéljára nézett. - Nem láttam, hogy hová megyek. Siettem, és ilyenkor általában senki sincs a folyosón, és azt hittem, hogy csak egy páncélt döntök fel, és közben elvesztettem az egyensúlyomat, és megbotlottam... és megpróbáltam kímélni a csokoládékat! És akkor hirtelen itt voltál, és hát... - dünnyögte anélkül, hogy levegőt vett volna. 
 
Gyémánt nem tudott nem mosolyogni. A fiatalabb lány teljesen imádnivaló volt. - Miért siettél ennyire? - kérdezte. 
 
- Ó, tudod nem akartam, hogy elkapjanak a csokoládékkal, úgy értem... öhm... - pirult el a lány, és a háta mögé rejtette a csokoládékat. 
 
- Elloptad? - kérdezte Gyémánt szórakozottan. A lány egyértelműen a kastélyban lakott. Valószínűleg a konyhai személyzet néhány szolgálója közül lehetett az egyik. - Mindig csokoládét lopsz a hálóingedben? Mit mondana a király és a királynő? 
 
A lány tágra nyílt szemekkel meredt Gyémántra. - Kérlek, ne mondd el nekik! Én... én... nagy bajban leszek, valószínűleg haragszol, mert csokoládét kentem a páncélodra.... kérlek, nagyon sajnálom! Esküszöm, véletlen baleset volt! 
 
Gyémánt kuncogva megrázta a fejét. - Ne aggódj, nem mondom el nekik. A titkod biztonságban van. Nem haragszom rád. Viszont vigyáznod kell... 
 
A lány megkönnyebbülten felsóhajtott: - Nem láttalak még? Lovag vagy? A páncélod máshogy néz ki... teljesen máshogy! Miből van? - kérdezte. 
 
- Azt hiszem, egy lovag nem.... tévedsz - válaszolta Gyémánt. - Á, igen, orlofból készült. Én vagyok a hercegnő új testőre. 
 
A lány meglepettnek tűnt: - Orlofból van? Biztos nehéz... mi, te vagy az új testőr?! Minden esetre, olyan csinos vagy, és most csokoládéval összekentem a páncélodat! 
 
Gyémánt rosszul érezte magát a lány miatt. Idegesnek tűnt, és nyilvánvaló volt, hogy fél attól, amiért megbántotta őt. Gyémánt nem tehetett arról, hogy aranyosnak gondolta, miközben ott állt előtte, és még mindig a háta mögé rejtette a csokoládékat. 
 
- Nos, inkább menj. A király és a királynő bármikor itt lehetnek. És ha el akarod kerülni, hogy ezt meglássák... 
 
Gyémántot félbeszakították: - Felség! - mondta az egyik szolga. Gyémánt megdermedt, a hercegnő itt van? Körülnézett, és megpróbálta észrevenni, hogy hol is van. A király és a királynő lementek a lépcsőn, és Gyémánt egy pillanatra aggódni kezdett a fiatal lány miatt. Remélte, hogy nem kap túl nagy büntetést. - Hát itt vagy - mondta a királynő, és összevonta a szemöldökét. Gyémánt egy pillanatra azt hitte, hogy a királynő őt nézi. Aztán rájött, hogy a mögötte álló lányt nézi. - Áprilka, így köszöntöd a vendégünket? 
 
A lány gyorsan a királyhoz és a királynőhöz ment, és zavarba jött: - Sajnálom, anya...
 
Anya, anya?! Gyémánt csodálkozva bámulta Áprilkáékat. - Egy pillanat... ez a lány...? A királynő félbeszakította Gyémánt gondolatait. - Látom, hogy megtalálta a lányunkat. Elnézést kérek az öltözékéért, de ezt maga is megszokhatja. Úgy tűnik, az a szokása még, hogy ellopja a desszertet vacsora előtt. - Figyelmeztette Gyémántot, és közben megcsípte a lánya arcát. - Jaj, anya... - panaszkodott a hercegnő, és hátrálni kezdett a királynőtől. A király zavartan figyelte az eseményeket. Gyémánt hitetlenkedve bámulta őket. 
 
- Áprilka, kedves, ő itt Nagy Gyémánt. Ő lesz az új testőröd. És mielőtt bármilyen ötleted támadna. Igen, személyesen mondjuk el neki a szabályokat. Nem kell semmilyen módon átverned ezt a fiatal hölgyet. Gyémánt, ő itt a lányom, Áprilka hercegnő. - mondta a királynő. 
 
Áprilka Gyémántra mosolygott, és megszólalt: - Örülök, hogy találkoztunk, Gyémánt! - mondta mosolyogva. 
 
- Felség... - Gyémánt gyorsan meghajolt előttük. - Sajnálom a korábbi esetet, fogalmam sem volt erről. 
 
- Nem kell aggódnod,  ez az én hibám volt. Örülök, hogy nem haragszol rám - mondta Áprilka, és aranyosan felkacagott. Gyémánt meglepődött. Úgy érezte, teljesen kizökkent a komfortzónájából. Ahogyan beszélt vele egy pillanattal ezelőtt... 
 
Szólok, egy szolgának, hogy mutassa be a lakhelyét. Találkozunk a vacsorán - mondta a király. Én megmutathatom a szobákat. Az enyém mellett van, és úgyis át kell öltöznöm - mondta Áprilka, és Gyémántra pillantott. 
 
A király bólintott és a királynőre mosolygott. - Gyere Gyémánt, ez így helyes! A hercegnő elkezdett futni fel a lépcsőn. Gyémánt nem tudta, hogy mit is mondjon. Meghajolt, és gyorsan követni kezdte a lányt. 
 
- Itt is vagyunk! - kiáltott fel a hercegnő, és egy nagy, barna ajtóra mutatott. - Ez a te szobád, az én szobám pedig itt van - mutatott a mellette lévő ajtóra. 
 
Szeretnék bocsánatot kérni hercegnő... ha tudtam volna. Gyémánt elkezdte mondani, de Áprilka gyorsan megrázta a fejét. - Csak hívj Áprilkának! És nem kell bocsánatot kérned Gyémánt, én futottam neked. Egy kicsit idétlen voltam... 
 
- Nem nevezhetlek Áprilkának, hercegnő, ez nem lenne helyénvaló - mondta Gyémánt, és nagyon felkészületlennek érezte magát. Mindez kívül esett a komfortzónáján! 
 
Áprilka a homlokát ráncolta. - De ez így nem jó, és az én nevem Áprilka! Mi értelme van a nevemnek, ha senki sem hív így? És ez csak az én nevem. Hercegnő bárki lehet. Áprilka, ez vagyok én. Sokkal rosszabb, ha nem a nevemen szólítanak - mondta, és keresztbe fonta a karjait. 
 
Gyémánt csendben nézte, és nem tudott nem mosolyogni. - A te logikád hercegnő... - mondta, és megcsóválta a fejét - rendben, ha privátban beszélgetünk, Áprilkának foglak hívni. Azonban könyörgöm, hogy mások előtt hercegnőnek szólíthassalak. 
 
Áprilka sugárzott az örömtől, és boldogan bólintott: - Rendben! Nos... megyek átöltözni. Nagyon sajnálom a páncélodat... itt van, vegyél el egy csokoládét! Gyémánt kezébe rakott pár félig megolvadt csokoládét, és bement a szobájába. 
 
Gyémánt a csokoládékat nézte, és lassan az egyik darabot megkóstolta. Lehunyta a szemét, és elégedetten felsóhajtott. Imádta a csokoládét.