Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
Gini a 39 éves szőke hosszú hajú nő ellökte magát és repült a levegőben. Megtehette ugyanis...
“Az ördög a részletekben rejlik.” Fontosnak tartom a részleteket, mindig megfigyelni, értelmezni,...
Asterios hős lesz, a Bányakirály hajóit pedig egy újabb drenya érkezése is boldogítja.
-A fenébe is, hogy pont belebotlottak…és utána épp az IP6944-en kötöttek ki… Ennyi véletlen.<br...
Friss hozzászólások
BURGONYA: NEM TUDOM MIT SZíVSZ, DE FOLYT...
2021-09-18 01:29
BURGONYA: REMEK HA AZ EMBER KIADJA MAGÁB...
2021-09-18 01:28
otto64: Az hiszem becsapott a tanárnő,...
2021-09-15 09:42
tantra: írtam Önnek mailt
2021-09-13 12:35
Szeszti90: Várható folytatás? :)
2021-09-12 22:25
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

9. A Hadak Útján

A Potspot rendszer
Az Elveszett Úrnő harci információs központjában folyamatos a jelentések vétele és tétele, a kiabálás, az idegeskedés, a helyzetelemzés, az utasítások adása és vétele. Egyszóval, zajlanak a csata megnyerésére, vagy legalább túlélésére irányuló tevékenységek.
– Szóval, először visszavonulnak, aztán újra támadnak? – teszi fel a kérdést Theresa. Már azt remélte, hogy a törpök menekülni kezdenek az eddigi veszteségek miatt. Már pedig, akkor csak az üldözés, a „nagy vadászok” levadászása lett volna hátra.
– Igen, úgy tűnik – állapítja meg Csatacirkáló Sean.
– Úrnőm, valamiféle rettenetes zenét sugároznak – jelenti a szenzoros tiszt, aztán be is játszik egy részt az említett dallamból. Tényleg rettenetes, úgy az egész. Az előadásmód, a hangszerelés, a szöveg, és az előadók szájszaga, bár azt szerencsére nem érezni.
– Ez egy törp harci dal, hallottam már ilyet – mondja a rókadémon.
– Keinek igaza van, ez bizony az – feleli Első Graun. A két, még működőképes törp csatahajó feléjük rohan, és tüzel az ágyúival. Theresa keresztbe fordul, és mind a nyolc fő toronyba szerelt tizenhat ágyúval viszonozza. Hamarosan a jobb oldalon lévő, húsz darab másodlagos löveg is csatlakozik, majd sorban, a rengeteg kisebb fegyver. Energianyalábok verődnek szét a hajók pajzsain, és rakéták robbannak a védőmezőkön.
– Az AWACS gépek jelentik, hogy a tünde csatacirkáló nagyszámú bombázógépet indított el – közli Mac’Erra. – Hatmotorosok, ahogy nézem, Skypony Carronade típusúak.
– A légvédelem készüljön fel. Az űrvadászok fogják el őket! Minden csővel lőjük a legközelebbi szuper-rombolót – feleli Theresa. Nem is kell a tüzéreknek jobb bíztatás, mivel a nevezett hajó még mindig az Athéné roncsai körül kering. Nemcsak a drenya pécézte ki, hanem négy bombázó század is támadja már. Hamarosan egy jókora detonáció jelzi, hogy levált a pajzsa, és le is lassult, mivel kigyújtották az egyik hajtóművét. Az A-osztály két másik egységét ez láthatóan nem zavarja, csak jönnek és jönnek.
– Fő löveg öt percen belül tüzelésre kész! – jelenti az ügyeletes tiszt.
– Örömteli hír – morogja a drenya lány. Lehet, hogy a két törp „vadászmester” helyett a tünde hajót kellene vele megcéloznia?
 
– Nem tetszik nekem ez az istenverte ütközet – fakad ki Tölgyhasú Houdar főherceg, és szétnéz a parancsnoki központban. A tisztjeinek a fele már félmeztelenül izzad, és mindenki iszik. Természetesen, ő is gurít le némi szeszt.
– Maguknak aztán tényleg sok hasznát vettük, Nimu uraság! – mondja indokolatlanul vidám hangon a megszeppent varázslónak.
– Pedig amikor azt mondtam, hogy a farkasfejű a drenyán van, akkor igazat szóltam – mosolyog kényszeredetten a Szürke Mágus.
– Nokroth fiam – mondja a főrendőr a segédtisztjének. – Menjen, és hívja be a testőrömet. Gyerünk, drága ezredesem, hívja be a nagyfiút!
Ahhoz, hogy az említett testőr bejusson az irányító központba, ki kell nyitni a fő zsilipkaput. Nem is csoda, a méreteit tekintve. Gyakran előfordul, hogy nagy erejű lényeket használnak testőrnek a galaxisban, például ogrét, trollt, vagy alakváltót. A főherceg beéri egy kiborggal is. Az egykori embert nem akármilyen testbe szerelték bele: egy szabályos, kisebb harckocsiban üldögél. A páncélos lánctalpaira gumibetéteket húztak, hogy ne nyekeregjen annyira a hajó padlóján. A lövegtorony tetején nincsenek búvó nyílások, csak érzékelők és két távirányított fegyverállás. Neve is van a lánctalpasnak, cirkalmas betűkkel festették a tornyára. Úgy hívják, hogy Theseus. Egyenesen a főherceg előtt áll meg.
– Jól, van, öreg! – veregeti meg mellső páncélzatot a törp. – Te, a mágus úr, és Nokroth mostantól kezdve sehová nem mentek mellőlem, értve vagyok?
– Figyelem, valamennyi vadászgépnek! Fogjátok el a hatmotorosokat – ad parancsot Mac’Erra a pilótáinak. 
– Minden műszaki részleg, legyetek készen a gépek újra fegyverzésére! – utasítja a felesége a hangárokban lévő, szerves és droid személyzetet.
– Fogó, hallanak? – érdeklődik Theresa a másodjára érkezett interdictortól.
– Tökéletesen halljuk, asszonyom – feleli egy dörmögő hang.
– Rakétazavaró mezőt aktiválni! – mondja az Úrnő. – Nos, fiúk és lányok, miért akarnak a törpök közelharcot vívni ellenünk? Nekünk erősebb a másodlagos és a harmadlagos fegyverzetünk, és több a rakétavetőnk is. Ennek így semmi értelme.
– Logikusabb lenne, ha a Carronade századok szétbombáznák a blokkolókat, mialatt a csatahajók messziről fedezik őket – gondolkodik el Sean.
– A legközelebbi törp romboló harcképtelen – szól közbe az ügyeletes tiszt. – Lángokban áll az egész. Minden… Jelentem, a romboló felrobbant!
– Ez a probléma is megoldva – von vállat a catmor hím.
– Látom, nem sejtitek, hogy mire készül az a hülye király? – veti fel Első Graun.
– Arra, hogy szétlöveti magát az ágyúimmal? – mosolyog Theresa, és a két törp csatahajóra irányítja a tüzet. A két maradék szuper-romboló, furcsa módon, a csatahajók mögé bújik.
– Kei kedves, honnan tudod, hogy milyen egy törp harci dal? – érdeklődik ekkor a trónörökös.
– Mert hallottam élőben – szorítja ökölbe a kezét a rókadémon, és ingerülten csapkodni kezd a farkaival.
– Ugye, nem arra gondolsz, kitsunita, hogy a törp urak nem is akarnak visszavonulni? – ismeri fel Anup.
– Akkor pedig megszemléljük élőben a legendás őrjöngő rohamot, pontosabban, annak űr-változatát. Vagyis, lesz egy jó kis söröskupám! – bólogat Graun.
– Azt a rohadt! – kiált fel az álkalóz. – Azonnal le kell állítanunk az ugrásblokkolót, hadd menjenek a fenébe.
– Ha leállítjuk a blokkolót, a tünde hajó feltehetően meglép. A törpök vajon követik? – morog Theresa, és mélyeket lélegzik. Az jó kérdés, hogy a mély légzés imitációjával mit ér egy android?
– Ha a bányakirály túléli ezt, lehetséges, hogy bosszúból minden hajóját ellenünk veti be! – véli Anup.
– Ha viszont meghal, akkor egy belpolitikai válság következik, ami eltereli rólunk a figyelmet – mondja a félorkok ura.
– Végszükség esetén, mi is leléphetünk, nem? – veti fel a trónörökös.
– Mi van a segítséggel? – érdeklődik Theresa, miközben a pajzsok állapotára pillant. Hát igen, a tizennyolc- és tizenkétöles ágyúk azért rendesen csökkentik a védőmezők erejét.
– A segítség, ha jön is, nem érkezik meg időben – csóválja meg a fejét Sean. – Ha a törpök belénk akarnak rohanni…
– Állítsuk le az interdictort, amelyik az ugrásokat blokkolja – mondja az Úrnő. – Cicák, amint ez megtörtént, az összes tartalék vadászt rendeljétek vissza, és zúdítsunk ki mindent a hangárakból is. Littletop tábornok, készüljenek védelemre a csapatai!
– Ez az! – cincogja lelkesen a szőrös kis katona.
– Ferdinánd parancsnok, vigyék el a Rhegenz kötelékét. Parancsnok, hol van?
– Itt vagyok, asszonyom, a Cartianon, a tartalék legénységgel. Az ellátót kivisszük a rendszer szélére, de a Cartian és nyolc korvett itt maradnak, és segítenek. Ha az következik be, amitől tartok, akkor minden törp hajó az Úrnőt akarja majd megcsáklyázni. Mi az űrhajókkal kívülről megpiszkáljuk őket, a lovagjaim pedig belülről tartják a frontot.
Theresa végig néz a jelenlévőkön, és bólint. Kemény tagok vannak ezen a hajón: a félork fejedelem, a fiai, a catmor pár, a farkas-isten és a kitsune, a Muter, az egér tábornok, Ferdinánd és lovagjai, az alakváltó szárnyasok, és végül, de nem utolsósorban Sean. Nélkülük Theresa, azaz Marie-Therese Falkenhof, az egykori örökösnő nem jutott volna el idáig.
– Satu interdictor, itt az Úrnő. Figyeljenek rám! Megfordulok, végig maradjanak előttem, és kapcsolják ki a blokkoló mezőt. Amint ez megtörténik, a Rhegenz vonuljon vissza, és jöhetnek a vadászok a szektor széléről. Egy kicsit az orruk alá füstölök, és zavarunk is. Mindenki készen áll? – közben Seanra pillant. Az álkalóz biztatóan mosolyog rá. Gyors adások szállnak a mindenségben.
– Készen vagyunk, asszonyom! – jelentik az érintettek.
– Három másodperc, és fordulunk – Theresa megdönti a drenyát, remeg az egész gép az erőlködéstől. Közben némi vegyi anyagot spriccel a hajtóművei fúvócsövébe, így sűrű, fehér füstfelhőt ereszt maga mögé. Ez eltünteti a hajót, és a hőjelet is csökkenti. Néhány száz dipólköteget is kiszórnak maguk mögött. A törpöket váratlanul éri a dolog, számos impulzus célt tévesztve száguld el mellettük. A remek optikákkal dolgozó tünde tüzérek abba is hagyják a szépséges felhő lövését, szenzort váltanak, és úgy próbálják meg a céladatokat meghatározni. A törpöket semmi nem érdekli, lőnek össze-vissza, igaz, csak egy véletlen közelire futja tőlük. A drenya hátsó ütegei, a drónok által irányítva, azonban pontosan viszonozzák a bányakirály tüzelését. 
 
– Mivel velünk most senki nem fog törődni, úgy vélem, megcélozhatjuk valamelyik rombolót – figyeli a határszonda adását a tűzdémon nő. – Melyiken is van a griff, herceg úr?
– Amelyik a tünde csatacirkálóhoz van közelebb. Ami a törp csatahajók mögött megy, az szabad préda – feleli Adalbert. Nagyon elégedett lehet a csapatával, akik szépen elintéztek egy törp csatahajót.
– Két rakétával el is tudjuk pusztítani azt a rombolót! És van még kint egy tucatnyi bombázó gépünk is – mondja Gemel.
– Figyelem, erős jelek a dimenzionális résben! – közli a szenzortiszt.
– Miféle jelek, öreg? – néz rá Tánya kapitány, és enyhe balsejtelem szállja meg.
– Dimenzió visszhang – feleli a szenzoros.
– A rohadt életbe, aktív határszonda – szólal meg Tánya, majd az értetlenül pislogó Adalbert kedvéért hozzá teszi. – Ezzel benézni lehet dimenziókba és azok réseibe, és nem kitekinteni onnan – majd vált a saját határszondájuk érzékelői között.
– Úgy vélem, a tünde bombázók egy része képes harcolni szubűri hajó ellen – töröl le egy csöpp izzadtságot a homlokáról Gekki. Ez mindjárt sokkal izgalmasabbá teszi a küzdelmet.
– És vajon melyik részük? – kérdezi meg Adalbert.
– Dimenzió határnyitás! – kiált fel a szenzoros. – Ismeretlen lövedékek a hasadékunkban.
– Élesen balra, kormányosok! Ellenrakétákat kilőni, Gemel! – utasítja a csapatát Tánya. Az a baj, hogy a felbocsátott határszondához kötve nem képesek 3D-ben jól manőverezni. Ha viszont behúzzák, akkor nem fogják kideríteni, hogy mely bombázó gépek támadják őket, és nem tudnak célozni sem, azok meg sorban intézik a támadásokat. Ezért gyorsan kiküld egy üzenetet a drenyának: „Hálásak lennénk némi vadászfedezetért, mert a végén szétlövik a seggünket. A megadott koordináták körül leszünk megtalálhatóak. Tánya.”
Tényleg muszáj egy jól behatárolt helyben maradniuk, ha azt szeretnék, hogy a remélhető vadászfedezet megtalálja és semlegesítse a zaklatóikat. Persze, ha gyorsan odébb állnak, akkor az ellenség is nagyobb területet kell, hogy átkutasson. Csak akkor vajon a catmorok ki tudják időben szúrni a szubűri elhárító bombázókat a tömegből?
Nevezett elhárítók közben nem tétlenkednek. Miután Tánya lehúzza a határszondát, valaki a fejük felett nyit egy átjárót, mintha csak éles késsel vágna ki egy ponyvát. A rés gyorsan bezáródik, de ennyi idő is elég, hogy bedobjanak egy sorozatnyi robbanótöltetet, amelyek a Bíbor Penge köré hullnak. A detonációk vadul dobálják a szubűri hajót.
– Az összes isten verje beléjük! – jegyzi meg Gekki, miközben kapaszkodik.
 
Esdog tábornok éppen a fülét vakarja a parancsnoki bombázóban. Esdog egy vahren nő, Trauna hercegnő maidenjeinek egyike. Egy két lábon álló, ember-kutya átmenet, hosszú orral, szőrrel, hegyes füllel és csóválható farokkal. Egyéni külsejét fokozza a nyakán elől lévő furcsa festés, és a kék színű haja is. A bal karja könyöktől lefelé egy kiber művégtagban folytatódik, és elől egy vágásnyom húzódik átlósan a felsőtestén. Mondjuk ebből látni most a legkevesebbet. Ilyen megjelenéssel lehetne éppen egy űrkalóz is! A leírásból kiderül, hogy miért Esdog a galaxis furry rajongóinak egyik ikonikus kedvence. Szóval, a kutyalány éppen a bombázó századait próbálja valamiféle alakzatba szervezni. Nem egyszerű a dolga.
– Herbert. Herbert? Herbert, te süket! – kezdi a rádiósával való kommunikációt, majd odavág egy ezüstszínű golyócskává gyűrt alufólia-darabot is. Herbert, a jobb füléhez tartott fülhallgatókkal, végre odafigyel. Nem azért tartja így őket, mert nagyon menő. Ugyanis a bal fülére teljesen süket, és azt fordítja Esdog felé. Rendkívül komoly bombázókötelék ez, ha még a vezérgépre is csak egy félig süket rádiós jutott. Ám Herbert tapasztalt katona. Bombázótiszt volt valaha, mielőtt a tündék „felszabadították” a bolygóját.
– Igen, tábornok? – mondja pont akkora lelkesedéssel, hogy a bolond szuka ne vágja nyakon.
– Mit csinál a hármas bombázócsoport? – érdeklődik Esdog.
– Éppen a részeg vadkacsa formációt veszik fel – feleli Herbert.
– Lemarom magamat! Elpofáztam nekik, hogy egyelőre maradjanak a lapos gumi formációnál, mivel a vadkacsát nem gyakorolták be. Mi van a Fekete Kos századdal? Meglelték már a szubűri hajót?
– Meg, asszonyom – bólint Herbert. – Érdeklődnek, hogy hol vannak a dogzi fedező vadászok?
– És én azt honnan a negyvenkét fogú öreganyámból tudjam? – pislog Esdog.
– Mivel kegyed a parancsnok, ezért remélik, hogy méltóztatik tudni – feleli a rádiós.
– Nem méltóztatok lószart se tudni – mondja Esdog, aztán itt meg is akad a válaszban. Herbert, a macskafejű, úgynevezett cillar férfi közben kedvesen mosolyog rá. Ettől a tábornok fejgörcsöt kap, és dühösen elviharzik a pilótafülke irányába. Herbert öntevékenyen válaszol:
– Nyughassatok, majd jönnek.
A Carronade pilótafülkéjében sincs nagyobb nyugalom. Esdog alig érkezik meg, máris robbanások rázzák meg a bombázó csoportot.
– Ez meg mi a picsa, Hammer? – érdeklődik a tábornok.
– Úgy vélem, hogy légvédelmi rakéták, asszonyom – feleli Hammer, a gép kapitánya.
– Hátulról? De hát a célpont szemben van!
– Ott van, viszont ezek a törp légvédelem rakétái – véli a másodpilóta.
– Meg a jó édes anyjukat! Minden energiát a hátsó pajzsra. Herbeeert! Minden gép, hátsó pajzs! Zavarjanak, meg mit tudom én! Aztán hívd fel a törp hajót, remélem, hogy jó frekvenciát adtak! – üvöltözik, és rohan vissza a rádiósfülkébe.
– Asszonyom, a hármas csoport több gépét eltalálták, négy felrobbant, kettő sérült – közli a jó híreket a rádiós. – A törpök már a vonalban vannak, de szerintem a légvédelmi parancsnok tök részeg.
Esdog kikapja Herbert kezéből a hallgatót, és formás fenekét a férfi felé riszálva kiabál a mikrofonba. Valami kellemes mégis csak történik a rádióssal a mai napon. A fenyegető szóáradat hatására abba is hagyják a rakéták lövését a szövetséges bombázókra. Ekkor viszont a drenya űrvadászainak kitüntető figyelme irányul rájuk. Legalább száz vadász tör ki a hipertérből felettük, és egyenesen zuhannak rá a bombázókra, közben lőnek mindennel. Mindenki ordít a rádióban, Esdog meg itt hangoskodik Herbert fülkéjében. Szegény rádiós mindjárt megsüketül a másik fülére is. Az apokaliptikus hőbörgésnek a mellettük lévő bombázó kétfelé szakadása vet véget. A nagyobbik fél, rajta a szárnyakkal nekicsapódik egy harmadik gépnek, és mindenestől felrobbannak. A vahren tágra meresztett szemekkel nézi az infernót. Hirtelen egy Phoenix vadászraj száguld át közöttük, de ezek alulról mennek felfelé – Mac’Erra parancsnok ugyanis egy újabb köteléket vetett be ellenük.
– Itt hármas csoport vezér, kifogytak a zavaró töltetek, a pajzsunk húsz százalékon, levágnak minket, mint a birkákat – félelmetes ezt pont egy faun szájából hallani. Tovább nem is beszél, de nem azért, hogy ne idegesítse Esdogot. Hanem mert ő is része lesz a kozmikus birkapörköltnek, amit a drenya vadászai főznek.
– Ellenséges gépek szemből! – üvölti a pilóta, szóval a tábornok fut is előre.
– Wildboar csatagépek – közli Hammer, miközben az első csoport maradék bombázói szoros védelmi alakzatot vesznek fel. A zöld színű csatagépek rakétákat eresztenek rájuk, amelyekre nem hatnak a zavaró berendezések, mivel nincsenek irányítva, földi célok és nagy hajók ellen készültek. A tömött bombázó formációk jó célpontnak bizonyulnak, Esdog gépének pajzsán is robban egy töltet, és a jobb oldali kísérőjük hármat is kap. A Vadkanok ezután nagy kaliberű lézerágyúikkal tüzelve száguldanak közéjük. A jobb kísérő pajzsa már az első találattól leválik, a második orrba vágja a gépet, és szétzúzza a fülkét. Vér fröccsen a vahren elé a szélvédőre. Az agyaras festésű csatagép olyan közel száguld el mellettük, hogy látni a pilóta arcát, már ami kilátszik a sisakból. Egy ork az. Nagy szerencséjük, hogy a viszonylag lassú Vadkanok a szembetámadás után nem képesek utánuk fordulva elkapni a bombázóit.
– Asszonyom, négy korvett párhuzamosan repül velünk, és tűz alá vették a hatos csoportot. Rommá fogják lőni őket! – hallatszik Herbert hangja a belső beszélő berendezésből.
– A drenya légvédelme is tüzet nyitott – jelenti a navigátor az orrból. Esdog pár pillanatig semmit nem csinál, aztán kiáltozva rohan Herberthez:
– Minden gép, itt Esdog tábornok. Szoros köteléket feloldani, szétszóródni! Saját vadászok nincsenek, és nem is lesznek. Mindenki úgy segít magán, ahogyan tud. Aki tud támadni és van lehetősége, az támadjon! – erre bombázó kötelék szétesik. Néhány tapasztaltabb csapat hármas rajokban marad, mert akik egyedül próbálkoznak, azoknak pillanatok alatt vége lesz az ellenséges vadászok által megtöltött kozmikus térben.
– Ez nem biztos, hogy jó ötlet volt, tábornok – közli vele Herbert.
– Hát mégis, mi a kurva eget csináljak? Az eredeti animémben mindenki utált, és ketté akart hasítani, ráadásul a második évadot törölték is! A tünde boszi azt ígérte, hogy segít rajtam, és visszaadja az életemet. De én eredetileg ember voltam, és nem félig kutya, szablyával az oldalán. Mi a gennyszínű eget kezdek egy éles vassal az űrben? Ezzel nem lehet blokkolni a lézereket! Továbbá, megint mindenki ketté akar hasítani, és ronda zöld orkok lihegnek a képembe bazi nagy ágyúkkal. Ezen kívül allergiás vagyok a macskaszőrre, erre beraknak egy bombázóra, ami tele van macskákkal – és potyogni kezdenek a könnyei.
– Hát – mondja Herbert. Pontosan tudja, hogy Esdogot a mellmérete és a karakterére érkező like-ok miatt nevezték ki a bombázó kötelék élére, és nem a hozzáértése okán. Most azonban mégis sajnálja. A galaxis rideg valósága nem terem sok babért a bukott anime hősnőknek. 
– Ha ez segít, akkor elmondom, hogy mi meg allergiásak vagyunk a kutyaszőrre, tehát zsebkendő az bőven akad… – és átnyújt egy csomaggal a pityergő tábornoknak. Nagy élmény csatába menni egy sírdogáló főtiszt parancsnoksága alatt, de tényleg.
– Pucoljunk innen – mondja Herbert a pilótáknak, erre a Carronade megfordul, és igyekszik a lehető legtávolabb elhúzni a drenyától.
 
– Torpedóvetés öt másodperc múlva – jelenti a Fekete Kos Négyes fedélzetén a bombázótiszt, ahogyan a határszondáktól kapott jeleket elemzi.
– Igyekezzetek, két Kestrel és két Phoenix van a seggünkben! – kiabálja az egyik lövész.
– Még egy rakétát nem bír kivédeni a pajzsunk – közli a másodpilóta. A gép kapitánya tudja, hogy nagy bajban vannak. Már sokadszorra bizonyul hülyeségnek a koncepció, a bombázókra szerelt féltucatnyi, de nem túl nagy űrméretű fegyverekkel telepakolt lövegtorony. A modern vadászok mesze a tornyok hatósugarán kívülről tudják kilőni a rakétáikat, és a pajzsuk kivédi a védő lövegek által esetlegesen kapott egy-két találatot. Inkább csak két, nagyobb űrméretű lövegtorony kellett volna! Méghozzá szenzorokkal vezérelt, pontvédelmi ágyúkkal, hogy a közeledő rakétákat is leszedje, és még több zavaró berendezés. Vagy egy torony, és egy parazita vadászgép, hogy soha ne legyenek védtelenek? Lennének ötletei, ha egyszer őt kérdeznék meg.
– Torpedó, indításra kész – morog a bombázótiszt.
– Vigyázzatok! – kiált fel a másodpilóta. Egy Phoenix nehéz vadászgép rohan feléjük szemből és felülről, szinte látni az orrára festett, sárga színű, kitárt szárnyú madarat.
– Megvagy – közli a vadászgép pilótája. A gépágyúival nyit tüzet, még egy extra, négycsövű konténert is cipel a hasa alatt. Ezt a nehézfegyvert már ritkán használják manapság űrharcban. A sorozat hatása nem közönséges. Leveri a pajzsot, majd egyszerűen kettévágja a bombázó törzsét, ami elhajlik, és a saját szárnyába csapódik. A Phoenix elszáguld a roncsok mellett, sőt kikerüli a zöldes szegélyű hasadékot is, amit a bombázó vágott.
– Szép munka, Jégcsap százados, felrobbant az egész – hallja a kísérője hangját a rádióban.
Most, hogy ilyen ügyesen leszedtek minden bombázót a környéken, Tánya kapitány újra aktivizálhatja magát.
 
Asterios
Futok. Ne ijedjetek meg, kemény gyerek vagyok, nem kapok szívrohamot egy kis kapkodástól. Aminek nem örülök, hogy az egyik kilövőhelységbe sietünk, ahol már ott áll Skinner rakétája. Az egyik technikust majdnem elsodorjuk, ahogyan beszáguldunk.
– A WC a másik irányban van, uraim – üdvözöl minket a főszerelőnk.
– Hogy szarnád össze magadat! – jegyzi meg Valerius.
– Köszönjetek szépen az új barátotoknak! – mutat Skinner a lövedékre. Nem semmi darab, akkora, mint egy kisebb korvett. Anno a Földön, az űrhajók hordozórakétái voltak ekkorák, abból is a legnagyobbak.
– Nagyon nem tetszik ez nekem – csóválja meg a fejét a Skót.
– Ne ijedjetek meg, ha használnunk kell, akkor én fogom vezetni – feleli Skinner. Most ő is teljes páncélt visel, ezen is rajta van a négy fogókar.
– Ettől aztán pláne beijedtünk – jegyzi meg a Holland.
– Valamiféle harci embléma nincs rajta? – kérdezem meg, kissé csalódottan. Ha már ilyen elit cuccot kapunk, az nézzen ki rendesen.
– Majd az orkok bemázolják pirosra – véli a Francia. Az öreg ördög se tudja, miért szeretnek az orkok legalább egy piros emblémát vagy csíkot festeni a dolgokra. Valami ősrégi, vallásos elképzelés lehet, aminek már elfelejtették az eredetét.
– Festhettél volna rá egy piros oni lányt, megfelelően „felöltözve” – adok egy ötletet.
– Majd ragasztok rá a kedvetekért egy Hovi figurát – néz ránk Skinner. Hovi egy reklámfigura, az egyik óvszergyár használja. Egy sétáló gumi. Ezen elröhögjük magunkat. A hasonlatot tovább gondolva, hogy mik is vagyunk ebben a Hovi rakétában, hát, nem túl pozitív képet fest rólunk.
– Mit tud ez a vacak, amiért olyan lelkes vagy, Skinner? – kérdezi meg Val.
– Erős pajzsgenerátorok, hihetetlen sebesség, vágó-erőtér az orrán, és olyan marófogak a fejrészen, amelyek minden anyagon átzabálják magukat. Áttör a védelmen, majd az ellenség szívébe hatol. Ott kiugrálnak a benne lévő harcosok, és szétszednek mindent és mindenkit!
– Arra nem volna elég egy pár darab hidrogénbomba? – okoskodok.
– Ha éppen nem akarjuk szétrobbantani az ellenfelet, hanem például át akarjuk venni a vezérlését, akkor kell ezt használni – világosít fel a főszerelőnk. Tényleg kellene neki egy állandó nő, aki kimasszírozza az agyából az ilyen hülye ötleteket.
– Attól tartok, ez a csata izgalmasan fog alakulni, ha ilyenekre van szükség – néz ránk a Francia. Egy percig mindenki csendben van, halljuk az Úrnő lövegeinek dübörgését, és a pajzsok morgását. Kint, az űrben, kegyetlen ütközet zajlik, hiszen már a bolygóhámozót is bevetettük. Amikor utoljára használták, éppen Cat bújt hozzám az ágyban. Drága Cat.
– Nem szeretem az izgalmasan alakuló csatákat – mondom magamban. Megszólal a kommunikátor, hirtelen össze is rezzenek. Közben nyílik az ajtó, és egy egész csapat egér páncélos is megérkezik, legalább negyvenen gurulnak befelé. Hallgatom a parancsnokot a vonalban, és közben a cincogókat figyelem.
– Urak, valószínű, hogy az ellenség megpróbálja megcsáklyázni a hajót. Ha ez bekövetkezik, mi kívülről fogjuk őket megtámadni! – közli velünk M1.
A meghatározhatatlan fajú, bőrváltó burkusunk megcsóválja a fejét. Aki XV. Lajos idején született, és látta a korszak tengeri csatáit, annak nem nehéz belegondolnia az öldöklésbe, ami két egymáshoz kötözött sorhajó fedélzetén zajlik. Most ezt gondolatban szorozzuk meg ezerrel. Ökölbe szorul a kezem. Figyelj oda az eligazításra, Asterios, és győzd le a félelmedet! Aztán, győzd le az ellenséget is! Mindenkivel végezned kell, mielőtt elérnék azt, aki neked igazán fontos. Menni fog, Magyar? Hát persze, mert muszáj mennie.
 
Potspot rendszer
Hiába kapcsolták ki a blokkoló mezőt, az ellenség elszánta magát a mindent eldöntő támadásra. Nem menekülnek a törp hajók, de a tünde csatacirkáló sem! Egyetlen jó hír, hogy a catmorok darabokra tépték az ellenséges bombázóköteléket, ezzel viszont számtalan apró ütközetté változtatták a könnyű űrhajók harcát. A bányakirály hajója körül eleven pajzsként haladó stufik vagy már elpusztultak, vagy megnyomorodva sodródnak az űrben. Saját gazdáik sem törődnek velük. A drenya légvédelme szórványosan tüzel, és megy a zavarás is, mert a bombázók egy része képes volt kilőni a rakétáit. Theresa a kijelzőit nézi. Végtelennek tűnik az idő, amíg az orrlövege újra tölt. Lehetne gyorsítani a folyamaton, de az a pajzsoktól és a többi fegyvertől venné el az energiát, és ezt most nem engedheti meg magának.
– Úrnőm, ha javasolhatom, akkor használjuk ki, hogy nem aktív a saját blokkolónk, és ugorjunk egyet – veti fel Graun. A felvetés látszólag ellent mond annak, hogy itt és most rendezzék az le ügyet a bányakirállyal. De ez csak látszólag van így, Theresa tehát bólint.
– Lassítunk, minden ütegnek tüzet szüntess! Hiperhajtóművet feltölteni – mondja az Úrnő, miközben gyors pillantást vet a reaktorok állapotára. Mindegyik a maximumon üzemel.
– Vadászok, el az útból! – ad egy gyors parancsot Mac’Erra is.
A drenya menethajtóművei leállnak, a négy még harcképes törp hajó pedig izzó fúvókákkal közeledik, időnként lőnek az ágyúik. A tünde csatacirkáló viszont szintén leállítja a menethajtóműveit.
– A tünde hajó is ugrani fog, mert feltölti a hiper hajtóműveit – szólal meg a rókadémon.
– Állítólag a hegyesfülűek képesek követni az ellenfél hipertéri folyosóit – mondja Csatacirkáló Sean.
– Az mindjárt kiderül, úgy sem megyünk messzire – néz rá Theresa. Igazából, nem mennek sehová sem.
Artemiszt remegve tolják előre a hajtóművei. Az istenverte drenya egészen lelassult, mintha megállt volna. Dendorn űrnagy a király zavaros szemébe pillant, de az uralkodó nem ad parancsot a fékezésre, vagy kitérő manőverre. Ha ekkora erővel ütköznek az ellenségbe hátulról, akkor kiütik a pajzsát, és összetörik néhány hajtóművét. Persze, az Artemisz orra is oda lesz, de ez már senkit nem zavar. Még őt sem, a lenyelt, erős szesz dolgozik odabent.
– Mindenki készüljön az ütközésre. A vonósugarak kezelői kapják el a drenyát, nehogy meglógjon – mondja ki nehezen a tiszt. A meteorok bányászatához használatos ipari vonósugarak nagyon erősek, ha egyszer láthatatlan karmaikat az ellenségbe vágják, az nem menekül.
– Hiperhajtómű, hiperhajtómű! – mintha édesanyja hangját hallaná az űrnagy. Vajon mit akar a drága Mama a hajtóművel?
– Tessék megkapaszkodni – mondja a jól nevelt Dendorn a kedves törp asszonyságnak, bár azon egy kicsit csodálkozik, hogyan került a Mama a csatahajóra. Ebben a pillanatban a drenya képe furán megnyúlik, és az egész hajó egyszerűen eltűnik az orruk elől. Ezek beléptek a hipertérbe! Az idő mintha lelassulna az Artemisz irányítóközpontjában. A vonósugarak kezelőinek a szájából csorog a nyál, ahogyan bámulják a kivetítőiket. Az Űrnagy hiába akar bármit mondani, hangot nem tud kiadni.
– Az ellenséges hajó elugrott – mondja egy női hang. Nem, ez nem Dendorn anyjáé, hanem egy tiszt kisasszonyé, már előzőleg is ő próbálta figyelmeztetni a többieket az ugrásra. Majdnem elsírja magát, ahogyan az űrnagyra néz, akinek lassan tisztul az agya. A bányakirály gyorsan magához tér a csodálkozásból. EZEK ELMENTEK, az orra elől léptek le! Őfelségének habzani kezd a szája, és a központi kijelzőhöz lép.
– Nem! Nem! Nem! Megöllek! Megöllek! Megöllek! Te kurvaaa! – aztán a harci szekercével stílusosan szétveri a hologram kivetítőket.
Nincs a központban senki olyan állapotban, hogy felfogják, ami odakint történik, mély apátiába süllyedve ülnek a helyükön. Senkinek sem gyanús, hogy az összes ellenséges vadászgép és korvett még mindig a rendszerben van? Illetve, hogy a tünde hajó is elugrott? Hasztalan hívja őket Houdar, és hiába villognak a képernyőkön mindenféle fények fenyegetően.
 
Hogy micsoda hasznos dolog ez a hipertéri navigáció! Például, lehet menni egy rövid kört úgy, hogy nagyjából ugyanoda érkezel vissza, ahonnan indultál. Persze, figyelni kell a navigációs veszélyekre, a környéken mozgó égitestekre és hajókra is. Tehát, az Elveszett Úrnő egyenesen a törpök mögé érkezik meg fél perc elteltével. Ez azért jó, mert pont a drenya hátsó pajzsai vannak a legjobban meggyengülve.
– Uram, visszajött az ellenség – jelenti Nokroth a főrendőrnek. – Most mögöttünk van.
– Hajót megfordítani! – kiabál Tölgyhasú Houdar. Hogy a fenébe csinálja, hogy ő túlélje az ütközetet, míg az uralkodó hajója nem? Máshogy, ugyanis nem lehet belőle király.
Bizony, megfordulni, mert az A-osztály hajóinak elől vannak a nehéz lövegei, nem képesek hátrafelé tüzelni. A drenya ütegei máris lőnek, a bányakirály hajója most hátulról kapja az áldást, a drónok segítenek a célzásban. Az Artemisz hátsó pajzsai bármelyik pillanatban leválhatnak. Ebben a percben dönt úgy a Csillés Póni parancsnoka, hogy hős lesz. Mivel a szuper-rombolók most éppen a csatahajók mögött vannak, a kozmikus lovacska megfordul, és minden fegyveréből tüzelve veti magát a drenyára. Olyan elszánt a roham, hogy az Úrnő kénytelen az ágyúit rá irányítani, és tüzelni. A Tárnák Réme fedélzetén kisebb kavar támadhatott, mert hiába fordul meg, mégsem rohamozik. Valószínűleg, az lehet a baj, hogy a griff-gróf a vezérlőjében megszimatolta a testvére közelségét, így eszében sincs a támadás. Mielőtt közös nevezőre juthatna valamelyik komisszárral vagy csatamágussal a fedélzeten, Tánya ismét hallat magáról:
– Figyeljetek, itt a Bíbor Penge. Köszönöm az előbbit! – mondja a tűzdémon.
– Majd a cicáimnak meghálálod – veti oda Theresa, mert minden figyelmét a romboló köti le. Végre, sikerül úgy orrba lőniük, hogy az első harmada szétzúzódik. Ki lesz a következő?
– Engedelmetekkel, kilövöm a második romboló pajzsait, és a bombázóim megtámadják a hajtóműveit. Ígérem, hogy vigyázok az angyalkátok bátyjára.
– Mac’Erra, bombázókat és csatagépeket oda, most! Tánya, te csak verd le a pajzsát, majd a catmorok megállítják a rombolót – feleli a drenya lány.
– Jön a tünde hajó a hiperből, mögöttünk – közli a szenzoros tiszt.
– Hátsó ütegek, készenlét! – válaszol Theresa. Az Arany Szárny ekkor valóban megérkezik.
– Milyen kis óvatos, mert messze lemaradt tőlünk – állapítja meg a rókadémon.
– Biztonsági játékos – teszi hozzá Anup. Trauna hajója újra bekapcsolódik a tűzpárbajba.
A buborékolt szuper rakéta ismét teljesen váratlanul jelenik meg a romboló tatja fölött, és egyszerűen felzabálja a pajzsokat. A Pegazusoknak és a Vadkanoknak sem kell ennél több, hamarosan mind a két fő hajtóművet szétlövik, megnyomorítva így a hajót.
– Ez a tünde nagyon idegesít a hátunk mögött – jegyzi meg Csatacirkáló Sean.
– Nekem mondod, nagyfiú? Nézzétek, máris belőtték magukat – morogja Theresa. – Meg kellene rajtuk próbálni a bolygóhámozót.
– A törp hajók megfordulnak! – mondja a szenzoros tiszt a drenyán.
– Most a kísérő flottával elérjük őket hátulról – jelentkezik be Ferdinánd parancsnok. – Ha az űrvadászok és a bombázók is segítenek, meg tudjuk állítani valamelyiket.
– Jól van, lovag úr! Tánya, a pajzsvágósaid támadják meg valamelyik csatahajó hátsó védőmező vetítőfejeit. Graun bácsi, nem bírom azt a savanyú ábrázatát nézni. A másik hajó a magáé, lőhet egyet a főfegyverrel. Gyerünk, Sean, add szépen oda a játékodat a többi gyereknek.
– Juhééé! – pattan fel a félork. – A királyi hajót bénítsátok meg, a másikat én elintézem!
– Ne kapcsoljuk vissza az ugrásblokkoló mezőt? – érdeklődik a trónörökös.
– A végén még lenyúlják az ugrálós ötletünket – vigyorodik el az álkalóz, és odaengedi a félorkot az célzó pulthoz.
– Kellhet még a blokkolás? – kérdezi Anup. Mind a két interdictor a törpök háta mögött és alattuk van, együtt a tartalékos hajóval és korvettekkel.
– Ismeretlen hipertéri bejövő jel – jelentik a szenzorosok.
– Mi a fene, itt a másik drenya? – kérdezi meg Graun, miközben az Ariadnéra céloz.
– Ezek törpök lesznek – néz a monitorára Kei.
– Azok bizony! – erősíti meg Mirr’Age, ahogy bekéri az elektronikus hírszerző és zavaró korvettjük adatait.
– Fogó interdictor, ugrásblokkolás, most! Ferdinánd, ez mögöttetek jön ki, készüljetek a kitérésre – kiált fel Theresa. Ej, ezt elcseszte, ha a jövevény egy nagy hajó, akkor komolyan szorulhatnak. Viszont a bolygóhámozó legalább tüzelésre kész. És bizony: a törp erősítés egy nagy hajó! Egy tankcirkáló parancsnoki egység érkezik meg a küzdelem síkja fölé. Túlságosan közel a Cartianhoz. A Fogó ráadásul pont felállítja az ugrás blokkoló mezőt, el sem tudnak menekülni így az apróságok. Theresa a legszívesebben sikítana. Mert a 25 kilométeres drenya szívében, egy hírhedt TMZ szériás harci android testben egy egyszerű halandó nő lelke kapaszkodik a létezésbe. És ez a lélek most borzalmasan meg van rémülve.
– Theresa, figyelj, emeld meg a hajó orrát! Hallod, szerelmem? – kiáltja Csatacirkáló Sean. Most muszáj erősnek lennie, százezrek élete van a kezében. Ösztönösen cselekszik.
– El tudja találni őket, vén gazember? – fordul az álkalóz Graun fejedelemhez.
– Most megsértődtem – közli kényeskedő pofával a félorkok ura. Persze, hogy el tudja trafálni a tankcirkálók parancsnoki és ellátó hajóját. Legalább nem kell attól félnie, hogy mégis a bányakirályt találja fejen egy lila sugárral. Szóval, biztonságban van a koponya, amiből a sörös kupája készül majd.
A Csillogó Érc hadihajó parancsnoka örül, hogy a bányakirály dicső hadjáratának részese lehet. Mondjuk, azt furcsának tartja, hogy csak két A-osztályú hajót érzékelnek. Illetve, vélhetően ellenséges egységeket a közelben, köztük egy drenyát.
– Csillogó Érc, jelentkezem, felséges uram! – és közben egy orgonaszínű fényre figyel fel.
– Itt Dendorn űrnagy – érdekes, hát miért nem Gymharr főherceg a királyi egységek parancsnoka? Ez a lila fény egyre erősebb lesz. Mi a…
A Csillogó Érc a nevéhez méltó ragyogással távozik az örök vadászmezőkre. Ha létezik olyan díj a galaxisban, amit a lehető legrövidebb harci élettartamért osztanak ki, arra jó eséllyel pályázhatnának. Mármint, a másvilágon!
– Mi az anyjukra lőnek ezek? – érdeklődik Tölgyhasú Houdar, ahogy a drenya akcióját figyeli. Az egyik tisztje akadozó nyelvvel próbálja meg jelenteni, hogy a Csillogó Érc hadihajó csatlakozott a flottához, de mire kinyögi, a nevezett hajó már csak némi olvadozó hulladék. Nimu mágus uraság viszont megszólal:
– Úgy vélem, hogy ellenséges varázserő van a közelünkben!
– Mint az Athéné pusztulása előtti mágikus rezgések? – kérdezi meg a főrendőr. Az Ariadné és az Artemisz légvédelme közben kétségbe esetten próbálja meg leszedni a rájuk lőtt mindenféle rakétákat, amiket részben a catmor harci gépek indítanak. Azért csak részben, mert a halálos szivarok nagyobbjai a drenyáról érkeznek.
– Nagyon hasonló – feleli a varázsló.
– A mi hajónk körül észlelhető? – érdeklődik a rendőrminiszter.
– Dehogy, a királyi hajó körül – feleli a Szürke. – Célszerű lenne értesíteni őfelségét, nem gondolja, főherceg úr?
– Nem gondolom, mágus úr. Sőt, nyilvánvalóan, ön sem gondolja. Igazam van, Theseus?
A főrendőr szavaira a testőr harckocsi egy picit fordít a tornyán a varázsló felé. Nimu vállat von: nagy játékos ez a Houdar. Ha kussolni kell, hát ő kussolni fog. Mindent a megrendelő óhaja szerint!
A bányakirály csatamágusai már túl sokat ittak ahhoz, hogy észre vegyék a pajzstörő bombázókon szolgáló kollégákat. Még az operátorok egy része is lelkesen, egyik kezében üveggel, a másikban fegyverrel várakozik a dicsőség pillanatának elérkezésére, amikor elmegy az egyik hátsó vetítőfejből az erő, és egy másik is megsérül. Artemisz hamarosan a testén érzi az ellenség harapásait. Nem csak a bombázók kezdik támadni, hanem egy féltucatnyi korvett is. Ferdinánd parancsnok a tartalék csapat hajójával eddig a Tárnák Rémének lövegtornyait próbálta meg elnémítani. Most viszont a Cartian is az Artemiszre tüzel. A törp csatahajó hátsó, hatöles tornyai kétségbe esetten próbálják viszonozni a támadást. És ekkor újabb katasztrófa következik be. Ugyanis az Úrnő kilőtt néhány akkora rakétát, amiknek több méter a kalibere. Ezek most éppen a korvettektől kapnak adatokat. Tehát, ártalmatlannak tűnve megkerülik a törp csatahajót, majd hátulról csapódnak be. A nyitott pajzson át, egyenesen az egyik toronyba! Három találatot követően a torony ágyúi bénán rogynak a hajótestre, és lángba borul az egész kóceráj.
– Tűz az Y-1 toronyban. A lőállás használhatatlan, ég az eneriga...engergia...ég, mint a szar! – nyögi ki egy kicsit illuminált állapotú tiszt.
– Tűzoltást megkezdeni, ha kell, eresszék ki a levegőt a hátsó szekciókból – intézkedik Dendorn. Teljesen váratlanul, Artemisz hologramja jelenik meg az irányító teremben:
 – Azonnal le kell állítani a motorokat! A négyes és az ötös túlhevült a tűz miatt. Két másik is sérült, a vibráció nem segít az oltási kísérletekben. Az egyik válaszfal ajtóm nem zár le – ekkor vágja bele a Bányakirály a harci szekercét az istennőbe. A fegyver átrepül a kivetülésen, és egy törp fejébe csattan. A tiszt hörögve elterül, a kiömlő vér látványától a király is lenyugszik egy kicsit.
– Zeusz hágjon rakásra benneteket, idióta, alkesz hülyék! – kezdi szokatlanul durva hangon Artemisz. – Ha nem állítjuk le a motorokat, először azok robbannak fel, utána pedig a muníció. Az egész tat elszáll a picsába. És amilyen trágya módon tákoltátok össze ezt a rohadt koporsót, lehet, hogy egy mukk nélkül a levegőbe repülünk. Főleg, mert most válik le az első pajzsom is. Nincs se roham, se bosszú, értitek?
Őfelsége meg sem tud nyikkanni, de Dendorn bólint az hologramnak. Artemisz gyorsan cselekszik, a motorok izzása lassan kihuny. Egy ellenséges impulzus eltalálja a hajó orrát.
– Mi a fenét csináljunk? – kérdezi megsemmisülten a király, és térdre rogyik. És ekkor jön a segítség. Pontosabban, az Ariadné! A testvérhajó vonósugarai elkapják az Artit, a két hajó egymásnak ütődik, és úgy haladnak tovább.
– A törpök fejszéire, roham! – üvölti a főrendőr a rádióba, ahogyan tolják maguk előtt a királyi járművet, bele az ellenségbe.
– Talpra mindenki! Rohamra! – pattan fel erre Vasököl király.
– Ariadné, húgocskám – mondja elérzékenyülten Artemisz. – Ez az, lökj meg, öreglány! Éljenek a régi módszerek.  Öklelési sebesség! Álljunk bosszút!
– Hát persze – nevet gonoszul Ariadné. – Majd te bosszút állhatsz, az én gazdám mást tervez.
Mire a Vadászok egykori Úrnője nagyjából felfogja a szavak jelentését, már neki is csapódnak a drenya pajzsának.
 
– Azt a jó édes – kiáltja Theresa. – Mindenki kapaszkodjon, ezek mindjárt belénk jönnek!
– Ne tartsunk ellent, engedjük, hogy eltoljanak bennünket! – véli Első Graun.
– Nem áll szándékomban – feleli a drenya lány. – Megpróbálok elfordulni előle.
A tüzérek közvetlen közelről eltalálják az Artemisz egyik tornyát, és lyukat lőnek rá. A tizenkétöles torony megnyomorodik. Theresa fordulni kezd, így nem találják telibe, szikráznak a védőmezők, felmorognak a vonósugarak. A három veszett nőstény összeakaszkodik az űrben, és fordulnak vagy százhúsz fokot.
– Elmebeteg hülyék – kiáltja Theresa, és minden erejét megfeszítve újra talpra áll. – Mindenki megvan?
– A nyolcas vetítőfej megolvadt, hiba a védőmezőn! – kiáltja a rókadémon.
– És a másik oldalon is meggyengült a pajzs – közli a drenya lány. Ráadásul a tündék onnan is elérik őket, ahol most kotlanak.
– Ellenséges óriásrobotok a külső burkolaton! – hangzik az újabb hír.
– Minden csatagépnek! Lőjétek ki azokat a mechákat! – utasítja a harcosait Mac’Erra.
– Másodlagos, harmadlagos tornyok, védelmi ütegek, cél a robotokra! – mondja Theresa.
– Űrruhás nyulak a hajótesten – jelenti egy tiszt.
– Eresztjük a levegőt. Sérült a páncélzat – nyögi ki Theresa, és fájdalmas tekintettel pillant Seanra. Nem, ez nem lehet. 
– Ellenséges katonák vannak a hajón. Szerintem teleportcsapás – szólal meg Kei, és felpattan. Anup azonban elkapja, majd a félork fejedelemre néz. Graun feláll, és megropogtatja az ujjait, a legidősebb fia is követi.
– Mehetünk azért a koponyáért – bólint Graun papa. – Littletop Boost, Ferdinánd parancsnok, hallotok? Adjunk nekik! – beszél a kommunikátorába.
– Nyugalom, a tündék teleport akciója nem volt a legpontosabb – közli a főegér. – A zömük egyenesen beleállt egy válaszfalba. A srácok szerint jó nagy koszt csináltak.
– Bíbor Penge, figyeljetek, tudtok valamit kezdeni a tünde hajóval? – érdeklődik Theresa.
– Megcirógatjuk egy kicsit – feleli Adalbert.
– Minden századparancsnok, fegyverzet ellenőrzés – intézkedik a catmor férfi. A felesége közben virtuóz mozdulatokkal huzigál mindenféle színes négyzeteket és rajzokat egy képernyőn. Szeretné tudni, hogyan állnak harci gépeik ellátmány dolgában.
– Segítünk nektek, sárkánykirályfi – jelenti ki Mirr’Age.
 
– Mindenki, át a királyi hajóra! Roham! A törpök fejszéire! – bíztatja a harcosait a főrendőr. A két A-osztályú hadihajó össze van kötve, a zsilipkapukon rohannak, gördülnek át a harcosok, emberek és gépek, a törpök és nyulak. Az Artemisz és a drenya között aztán dolgoznak a vonósugarak, ugranak át a hatalmas törp mechák, az űrruhás nyúl és egyéb gyalogosok, a mágneses lánctalpú stug páncélosok. A törp hajók oldalán még leereszthető hadi hidak is találhatóak ilyen támadásokhoz. Viszont, azon a nyamvadt drenyán van egy, illetve két jókora hidraulikus kar, a végükön fogó karmokkal. Ezzel most zúzzák az átjárókat, és az ellenséges űrvadászok is támadnak. Roncsok, fuldoklók és halottak sodródnak az űrben.
– Ariadné kedves, el kellene oldanunk a hajót – véli a főherceg az értelmetlen rohamot látva.
– Én is erre gondoltam – feleli az egykori istennő. – Csakhogy Artemisz nem enged, kapaszkodik belénk a felénk lévő vonó sugarakkal.
– A fajtátokkal átkozott sok baj van – közli Houdar. – És ha belelövünk?
– Ilyen közelről? Nagyon legyengültek a pajzsaim, mindjárt leválnak. Ha Arti felrobban, nekünk is annyi! – Ariadné, szerencsére, soha nem volt a legbátrabb olimposzi.
 
Asterios
Ez tisztára olyan, mint gyerekkorom idején a vidámparkban. Imádtam a hullámvasutat. Na, most egyszerre van óriáshinta, hullámvasút, ciklon, meg minden istenverése. Ugyebár, Skinner vezet. Úgy vélem, a szülőbolygóján egy pár tyúkért lehet jogsit szerezni. Mert hol az egyik irányból tapadok rá a rögzítő tartókra, hol pedig a másikból. Ösztönösen feszítem a lábaimat, és kapaszkodok. Pedig tudom, hogy a traverzek megtartanak. Csak hát jól esik.
– Figyeljetek oda, forró érkezés lesz! – hallatszik Valerius hangja a kommunikátorból. Igen, valahogyan sejtettem, hogy a törpök nem lesznek túl hálásak, ha léket vágunk a hajójukba. Kíváncsi vagyok, hogy ez a rakéta milyen mélyen képes behatolni a célpont belsejébe.
– Ha bent vagyunk, kikapcsoljuk a második hajó minden védőmező generátorát – folytatja a parancsnok helyettesünk. – Így további erősítést is kaphatunk. El kell tolatni azzal a rohadt A-osztállyal a testvére mellől.
– Akkor próbáljunk meg foglyokat szerezni a pultok kezeléséhez, és a kapcsolókra is vigyázzunk? – kérdezi meg a Skót.
– Fölösleges – veszi át a szót Skinner. – Majd én megoldom a vezérlést.
Ez mindjárt jobban tetszik. Mennyivel egyszerűbb úgy agyonlőni valakit, hogy nem kell figyelned a mellette lévő számítógépes terminálokra.
– Egy perc! – kiáltja Val.
Mindannyian elvégezzük az utolsó ellenőrzéseket a páncélzaton és a fegyvereken. Az egerek mind lecsukják a búvónyílásokat az apró tankokon. Ezen felül, jó néhány, extra védőruhát viselő ember és ork is van ebben a pokoli rakétában velünk. Két katona imádkozik. Néha úgy érzem, hogy nekem sem ártana találni valamilyen rendes istent vagy istennőt ilyen célra. Mondjuk, a Mindenek Muterját. Nézne is rám szegény, ha tényleg megtenném.
– Kapaszkodni, fiúk! – mondja Skinner.
– Mást se csinálok – jegyzem meg. Az egész rakéta reszketni kezd, sikolt az orrán lévő fúrófej, több helyen szikrázunk, mint az istennyila.
– Mindjárt elszállunk a fenébe – hallom a Skót morgását. A gépezetet betölti valami szörnyű nyekergés. Basszus, hogyan megyünk át a pajzson? Akkora dübörgés hallatszik, mintha egy vonat siklana ki. Tényleg, mintha most repülnénk le egy viaduktról az Orient Expresszel! Teljes erővel nekifekszem a tartóknak, a terheléskiegyenlítő berendezésünk füstölni kezd – aztán hirtelen csend támad. Mi van?
– Megérkeztünk – nyögi ki Skinner, aztán kinyitja a rakéta ajtóit. Érezni a huzatot.
– Kifelé, kifelé! – parancsolja M2. A tartók elengednek, nem esem el, van gravitáció és nagyjából vízszintesen is állunk. Előkapom a roham-sugárvetőt, és trappolok is kifelé. Az egerek szintén megelevenednek. Kiugrok, látom, hogy egy hajó belsejében vagyunk, a falakat fehér festés borítja. Két szédült törp áll előttem. Gondolkodás nélkül péppé lövöm őket.
– Nem messze vagyunk az ellenséges CIC-től! – hallom Skinnert. Micsoda? Megdöbbenve nézek fel, hihetetlen mély lyukat fúrtunk a hajó testébe. Fentről fémhulladék és mindenféle folyadék hullik a nyakunkba, riasztócsengők berregnek, válaszfal ajtók zárnak le nyikorogva. A fúrófejünk levált és kissé távolabb szikrázik a padlóba tépve. Az egyik ajtónk védőburkolatán állok. A fémlemez alól mintha két láb lógna ki. Rendes gyerek módjára rugózok néhányat a tagon, nehogy nekem túlélje, aztán leugrom róla.
– Az ott a CIC? – mutat jobbra a Francia. Egy maroknyi törp áll csak köztünk, és a jelzett helyiség nyitott bejárata között. Tényleg rendesen beleálltunk a célba.
– Ne hagyjuk, hogy bezárják az ajtót! – kiabálja Skinner.
– Gépágyú, fedezd a hátunkat! Előre! – int egyet Valerius. – Ki kell ékelnünk az ajtót.
Val okos gyerek. De mivel ékeljük ki az ellenséges vezérlő zsilipjét? Ekkor látom meg, hogy a Francia felkapja a földről a rakétánk előbb említett páncélos burkolatát. Valerius máris csatlakozik hozzá, és mivel én is ott tátom a rusnya képemet, be is állok harmadiknak. A negyedik társunk a vasdarab alatt egy nagyon lapos törp, de ő most nem számít.
– Motorokat bekapcsolni, repüljünk vele – mondja Val. Szóval, a páncéllemezt ferdén magunk előtt tartva megindulunk vele a folyosón, időnként elkaszáljuk egy-egy törp fejét, vagy kétszer a falnak is csapódunk, de hatalmas csattanással érkezünk az ajtónyílásba. Közben lelkesen kiáltozunk. Az ellenség csak kicsit van meglepve. Ezért mindössze lőni felejtenek el, illetve a zsilip bezárásával is elkésnek. A vastag, íves profilú lemez nyögve tart ellent a mozgató motoroknak. A többiek üvöltve rohannak utánunk, az egerek is gördülnek előre. Skinner érkezik meg, a lemez takarásában ügyködik az külső panelen a fogókarokkal. A zsilip szorítása enyhül, a vasdarab lehullik, mi pedig az első vonalban vagyunk! Gyorsan be is ugrok, letérdelek, aktiválom a buckler védőmezejét, majd lövök, mint az állat. A CIC tele van törpökkel, emberekkel, még néhány nyuszi is akad. De már itt vannak a többiek is, a Skót máris előhúzta a mágikus claymort, a cincogók a lábunk alatt törnek előre a kis páncélosokban. Nem állít, nem állíthat meg minket most senki és semmi! Egy félmeztelen törp rohan felém, majd drámaian térdre rogyik, mint egy eltalált pisztolyhős. Erre akkorát öklözök bele, hogy a plafonig repül. Az apró tankjaink szabályos sortüzeket lőnek közben.
– Vágjuk le őket! – húzza ki a gépkardot Val, majd egyik kezében a pengével, a másikban egy lézerpisztollyal megindul. Mind előre nyomulunk, nem nézzük, ki van a sugárvetők előtt, vagy mit vágnak szét a pengéink. Törp tisztek halnak meg a pultokon, vérük a kapcsolókra és a kijelzőkre fröccsen. Rabszolgák és uraik hevernek egymás mellett a páncélos csizmáink alatt. Talán egy percig tart az ítélet. Rajtunk kívül senki nem áll már a jókora helyiségben. 
– Mindenki megvan? – néz körbe Val. Mind jelentkezünk. Skinner lehúz két halott törpöt az egyik pultról. Az egyik holtában is szorongat egy üvegnyi szeszt, estében magára is locsolja.
– Legalább nem fertőződnek el a sebei – vélem. Az egyik hulla hirtelen megmozdul. Majdnem belelövök. Szerencsére, meglátom, hogy csak egy egér tank szorult alá, gyorsan ki is segítem a szőrös kis katonáinkat. Az ügyeletes fedélzeti nőcsábászunk rövid ideig matat a két kezével és a négy fogókarral egyszerre, majd megnyom pár gombot.
– Kikapcsoltam a pajzsgenerátorokat – közli velünk. – Most jönnek a hajtóművek.
– Itt M2, jelentkezem! A CIC a miénk, az ellenséges védőmező inaktív – jelent Valerius.
– M1, vettem. Szép munka, urak! Mindjárt ott vagyok!
– Hol az édes anyjában lehet a hajó parancsnoka? – teszi fel a kérdést a Skót, lábával a kimúlt törpöket rugdosva.
– Ráadásul ez egy élő hajó – közli egy vékonyka hang. Most veszem észre, hogy az egyik kis tankunk tornyán egy ismerős rúnajel található. Ez az egér boszi lenne, aki az Ealon is velünk volt? Végzek egy ellenőrzést a műszereimen, de csak egy kevés hűtőfolyadék szivárog valamelyik sérült számítógépből. Meg is osztom a többiekkel az infót.
– Sikeres teleportáció. Saját egységek! – kiabálja az egyik ember a folyosóról. Miközben Skinner a pultok között rohangál, az egerek a helyiségben kutatnak. Három ismerős figura érkezik meg: Ferdinánd parancsnok, Kei, a kitsune, és vele együtt Anup.
– Parancsnok – üdvözli Val a főnökünket.
– Jól utaztatok azzal az ágyúgolyóval? – érdeklődik a kelta blöki.
Ebben a pillanatban mennydörgő robajlás hallatszik a folyosóról, majd gonosz sziszegés, és mindenféle színű fény szűrődik be. Valaki velőtrázóan sikolt, majd elnémul. Hamarosan újabb jelentés érkezik:
– Parancsnok, a külső zsilipajtó lezárva és biztosítva – ez egy ork vagy félork morgó hangja.
– Köszönöm, hadnagy! Gépágyú, Apa, gyertek ide – válaszolja M1. Szóval be is trappol a nevezett atya. A vén hidalgónak még füstölögnek a fegyvercsövei. Képzeljetek el egy két lábon járó trafóállomást. Ő Ferdinánd parancsnok apja, a Papó. A karjaira kétcsövű gépágyúkat és lángszórókat szereltek. A hátán akkora rakétavetők, mint egy harci helikopter fegyverei. Az öreg nem tud már kimászni a páncéljából, örökre beleszorult ebbe a sétáló, tizenvalahány tonnás harci kriptába. A sisakja egy hatalmas mino bika koponyáját formázza vastag páncélból. A szeme vörösen világít, ahogyan ránk néz. Mintha a halál egyik hóhérlegénye volna. Bárkik is akartak átjutni a folyosó másik oldaláról, mielőtt sikerült lezárni, azok már hullák. Nagyon azok. Az egereink megdöbbenve pislognak fel rá.
– Leállítottam két motort, uram – közli Ferdinánddal a fő szerelőnk.
– Melyik a tüzérségi vezérlő állás? Tudom, a fő lövegek veszélyesek lehetnek az Elveszett Úrnőre. Viszont a másodlagos ágyúk vezérlése jól jönne – véli M1.
– Intézem, parancsnok – feleli Skinner. Anup érdeklődve figyeli a manővert, mire a rókadémon lány máris a farkas-fejű kezébe nyom két kábelt. Eltelik egy perc.
– Mi van az Úrnő fedélzetén? – érdeklődik közben a Skót. Én és a Francia is közelebb lépünk.
– A válaszfalak zöme kitart, nyugi. Graun bá már irányítja az orkjait, és Boost tábornok is elemében van. Ha eloldjuk ezt a hajót, nem lesz baj – felel Kei, és lopva ő is a Papóra pillant. Csak nem zavarja a vén kiborg jelenléte? Hogyne, Asterios: Kei összeállt az egyiptomi holtak istenével, de tart a Papótól! Igaz, az öreg legalább hatszor tökösebb a blökinél.
– Uram, a lövegek irányítása megvan. Bár a célzó- és tűzvezető rendszer részben ellenáll.
– Tegyünk egy próbát, gyerekek – lép be Skinner mögé M1. Az egyik, alig véres monitoron a királyi hajó képe jelenik meg. Egy darabig forog a kép, amikor a parancsnokunk tüzet vezényel. Először semmi nem történik, majd a főszerelőnk finoman oldalba veri a pultot. Erre elsülnek az ágyúk. Elkezdjük végig pásztázni a testvérhajó felépítményét. Nagyon tetszik nekünk a dolog, erre a támadásra biztosan nem számítottak a bányakirály hajóján!
– Mi van azon a falon? – kérdezi ekkor Anup az egér boszitól.
– Ugye, milyen furcsa? Szerintem van itt egy átjáró. Az Ariadné parancsnoka ezen át közlekedett ki és be. Oda még el kellene jutnunk, talán ott van az élő hajót vezető lény is.
– Ariadnénak nevezik a hajót? – nézek fel. Láttam ugyan a rúnákat a törp tisztek sapkáin, de nem tudtam őket elolvasni.
– Az Ariadné vezérlője tele van minotauruszokkal. Elég furán hangzik – jegyzi meg a Skót.
– És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az egyiket Asteriosnak hívják – teszi hozzá a Holland. Mielőtt jól elröhögnénk magunkat, teljesen váratlanul bekapcsol az egyik holografikus kivetítő.
– CIC, mi az ördög folyik nálatok? Mi találta el hajót? Meg vagytok kergülve? Tüzet szüntess! – egy barna hajú nő képe az, akit estélyi ruhába, vagy mi a fenébe öltöztettek fel. Megdöbbenve néz szét. Igen, nagy a rendetlenség, mindenütt vér, leszakadt végtagok, halottak, majd legközelebb finomabban csináljuk. Elsőnek pont a Papó arcába bámul a hologram, el is megy a hangja. Aztán Anupra néz. Az a bolond még integet is neki, csak Kei rosszalló pillantásaira hagyja abba. Én közben felemelem a sisakom arcvédőjét, és ahogy a szájtáti nőszemély pont rám pislog, elsütök egy poént.
– Csókolom, valamit itt tetszett felejteni? – kérdezem meg magyarul. Állítom, én ezt a nőt már láttam valahol. Biztos valami színésznő a galaxis civilizált tájairól, esetleg egy celeb a régi Földről? De, hogy ezen a kérdésen ez nőszemély mennyire meglepődik! Úgy néz rám, mint valami eszelős.
– Tetszik tudni magyarul? – folytatom a hülyülést. A szemem sarkából látom, hogy a farkasunk már a látszólag sima faldarab előtt nyüzsög. Nocsak, megvan az ajtó? Őnagysága tehát az élő hajó „lelke”. Beszéltessem még a hologramot, vagy mi van?
– Asterios, ne legyél paraszt – kér meg a Francia. Erre a nő szemei kistányérnyi méretűre tágulnak, sikítva megfordul, és eltűnik a falban, a cincogók felett. Mint egy gép-szellem.
– Erre jól a frászt hoztad, Magyar – jegyzi meg Val.
– Mi van azzal az ajtóval? – érdeklődik Ferdinánd.
– A törp kapuk trükkösek, mert zárva nehéz őket észrevenni – feleli Anup. – De biztosra veszem, hogy itt van.
– Nem látszanak, csak holdfényben, mi? – mosolyodik el a kitsune, és elindul, hogy segítsen az isteni párocskájának.
– B terv: Apa, az ajtót, legyél szíves – kéri meg Ferdinánd az öregét.
– Mindenki fedezékbe! – kiáltja Val. Az egér tankok nyüzsögve próbálnak meg eltolatni az útból. Anup viselkedése egy pillanat alatt megváltozik. Hihetetlen sebességgel kapja el a rókadémont, és egy szívdobbanásnyi idő alatt már odakint is van vele. Mi is hátrébb húzódunk, és bekapcsoljuk a védőmezőinket. A Papó tüzel, úgy söpri el a mágikus kaput az útból, mintha csak egy papírbetétes lakótelepi nyílászáró lenne.
 
Potspot rendszer
– Mi a fene történik? Hé, válaszolj, te ostoba tyúk! – biztatja Houdar az egykori istennőt.
– Itt van, itt van, itt van a hajómon – hebegi zavartan Ariadné.
– A te hajód, te liba? – nevet a főrendőr.
– Ki a fene van itt? Mit csinál a CIC, és miért lőnek az ágyúink? – érdeklődik Nokroth.
– A bátyám, itt van a bátyám – nyögi ki a hologram.
– Az a bátyád, aki négyezer éve meghalt? – kérdi az ezredes. Részegen ilyesmiken nem csodálkozik egy törp. Arra azért kíváncsi lenne, hogyan jutott a hajóba az elhunyt?
– Mondtam, hogy viking istennőket használjunk. Én megmondtam akkor is! – feleli Houdar nagyherceg. – Mindegy. Tehát, akkor innen is lehet vezetni a hajómat?
– Ki nem szarja le a MAGA hajóját, főherceg uraság! Minotauruszok vannak a CIC-ben. Tudja, olyan szép, nagy szervo páncélokban. Mindenkit kinyírtak! – okítja őket Ariadné.
– Most akkor a néhai bátyád él, vagy meghalt? Négyezer év alatt igazán eldönthette volna – jegyzi meg Nokroth. Erre még Houdar is kuncog egyet.
– Én úgy vélem, hogy a rókadémon itt van a közelünkben – szólal meg ekkor Nimu.
– És akkor most mi következik? – érdeklődik a főherceg. – Fogytán a türelmem.
– Maguk azt csinálnak, amit akarnak. Én leoldom a kettes szekciót! – feleli az istennő.
Ez a kettes szekció egy furcsa extra az osztály egységein. Úgy kell elképzelni, hogy a hajók egy kisebb hajót cipelnek a hátukon, pontosabban félig a testbe ágyazva. Mert a szekciónak saját reaktora, hídja, és meghajtása van. Szükség esetén le lehet vele válni, akár mentőegységként is használható. A csatahajó irányító központjával két folyosó köti össze. Most nincsenek a fedélzetén sokan. Az ezredes, a főherceg, és a mágus a szekció hídján tartózkodnak. Rajtuk kívül ott áll még a Theseus nevű harckocsi, és persze maga Ariadné is itt kotlik a kapszulában. Egy csapatnyi megbízható tiszt képezi még a társaságukat, mind a rendőrminiszter régi emberei.
– Hé, hogy a fenébe fogjuk akkor felrobbantani a hajót? – érdeklődik a Tölgyhasú. – Ezt a nagy önállóságot azonnal fejezd be, mert…
– Mi lesz, herceg uraság? Levágatja a lábamat? Ja, azt már megtette. Megöl? És hogyan vezetik a hajót, nagyokosok? 
– Itt most nem véd meg a vastag, belső páncélzatod! – mondja haragosan a főherceg. – Theseus, fordítsd oda a tornyot, és durrants bele! – mutat a fal egyik szakaszára a törp.
– Rajta, öreg páncélos, lőj csak! Csak előbb nézz magadra, és gondold végig, hogy ki tette ezt veled. Gondold végig, hogy mi vagy most, és hogy mi vagyok én? Szóval, kik is az igazi ellenségeid?
– Hiába is pofázol neki, ez a tank nem hallgat rád. Önálló egység – vigyorog a főherceg.
– Ó, tényleg, vén marha? Tudja, én egy kicsit régebb óta ismerem ezt a tankot, mint maga. Elfogadom, hogy hercegséged egy bunkó. Mert ha rendelkezne némi mitológiai műveltséggel, akkor felfigyelne a neveinkből következő tényre. Nos, Theseus? Ha lelősz, akkor senki nem fogja tudni vezetni ezt a levált szekciót. Illetve, a kis hercegünk soha nem lesz király! Mi van, kis herceg? Tudom én, hogy király akarsz lenni! – a hologramnak villognak a szemei.
– Elég volt! Tüzelj, Theseus. Mondom, tűz! Nem hallod? Te áruló! – és ezzel előkap egy távirányítót. Az elfogyasztott ital hatására kissé lassabban megy a mozdulat, tehát a harckocsi máris fordítani kezdi a tornyát. Ekkor a távkapcsoló kirepül a főrendőr kezéből, és Nimu úréban landol. Ezen az összes jelenlévő meglepődik.
– Na, most nyugodjon le mindenki a fenébe! Maga, miniszter úr, egy idióta. Ez az, robbantsunk fel egy tankot itt a zárt helyen, juhhéj! Maga elátkozott, bukott félisten, ott a tankban, és maguk ketten, azzal a rakétavetővel, pedig kretének. Ágyúzzanak egy nem túl erős űrhajó belsejében, az ám a tuti. Kedves Ariadné, kegyedet is két naposan kellett volna falhoz vágni. Biztassa csak ezeket a bolondokat, hátha robbant valamelyik. Azt hittem, maguk mind élni akarnak, ehelyett egy komplett repülő bolondokházába csöppentem. Ha ilyen lelkesek, miért nem ugranak át egy kisgatyában verekedni a drenyára? Én pedig szépen megyek, és megadom nekik magamat!
A mágus szavainak van hatása, mert mindenki elgondolkodik. Igen, igazad mond ez a Szürke gazember. Muszáj lesz együtt működniük.
– Az ellenség az összekötő folyosóba hatolt, mindjárt itt vannak a szekcióban – közli egy rémült törp. Ariadné erre a hírre azonnal leválik a csatahajó testéről.
 
Asterios
– Vigyázzatok, bezáródik a zsilip! – kiáltja a Skót. Mi az ördög? A Papó itt csattog előttünk, éppen hogy átfért a folyosón. Persze, az öreg remek fedezék, és a tűzereje is kegyetlen,  ezért ő az élcsapat. Valerius megy mögötte. Én azért vagyok a harmadik, mert elég közel voltam az ajtóhoz, amikor a hidalgónk, úgymond, kinyitotta. Azután odaálltam mellé, fedezni. A Skót itt van a nyomomban, amikor lezár az említett zsilip az orra előtt.
– Ó, hogy az a… – és már magnetizálom is a csizmám talpait, majd gyorsan a falnak támaszkodom. Úgy vergődik alattunk a hajó, mintha kettészakadt volna. Nem az Ariadné lenne az első a mai napon, amelyik látványosan esik szét. Előkészítem a pajzsot, és remélem, hogy nem vagyunk egy reaktor, vagy lőszerraktár közvetlen közelében. Várom, hogy széthullik a folyosó fala, és kirepülünk az űrbe. Valahogy nem szeretek az űrben röpködni. Tudom, ha semmi más nem történik, simán túlélem ebben a páncélban, de akkor sem.
– Nem félhetsz, nem félhetsz, mino bika vagy, nem félhetsz! – ismételgetem magamban. Nem történik semmi, mintha csak egy másik űrhajó fedélzetén lennénk, amelyik most indul el. Ez valami mentő egység, vagy mi a sánta kutya lába?
– Itt M2, halljátok? Itt, M2, vétel! – próbál kapcsolatot teremteni a csapat többi részével Val. A Papó is cselekszik, az ő rádiója erősebb. És jelet is fog vele, de kissé zavart az adatátvitel.
– Itt M1, jó… megvagytok. Levált a hajó… szekciója… tartsatok… Segítünk!
– Vettük, parancsnok. Papó, Asterios, figyeljetek ide. Bármit is csinál, bármerre akar menni ez a rohadt teknő, meg kell állítanunk, mielőtt megteszi! – fordul felém Valerius.
– Megértettem, Val – bólintok. Az öreg kiborg nem a szavak embere, illetve, bikája. Egyszerűen megindul előre az ismeretlen hajóban, azzal a feltett szándékkal, hogy sorban agyonlő bárkit, aki el tudná innen vinni a hajót. Követjük. Mérges vagyok. Itt bénázok valami mentőtartályban, miközben a törp hajók talán még mindig az Úrnőre vannak akaszkodva. Jaj, Cat, hogy vigyázzak így rád?
 
Potspot rendszer
Artemisznek nem esik jól, amikor a testvérhajója váratlanul belelő oldalról. A vonósugarak zöme leáll, így a hajó hirtelen elengedi az Úrnőt. Mivel a hajtóművek nem mennek, a hatalmas drenya lassan lehagyja. Az a baj, hogy az ellenséges tornyok mintha máris felé fordulnának. A Vadászok Úrnője lázasan pörgeti az agyát. A pajzsai sem működnek, ilyen közelről elég néhány jól irányzott sortűz, hogy végezzenek vele. Ariadnét nem éri el, mi a csodát csinál az a gyáva picsa? Aztán a testvérhajó vonósugarai is leállnak, immár csak sodródnak az űrben.
– Be kell indítanom a hajtóműveket – jut az eszébe. – Ha szerencsém van, le tudok szállni a rendszer negyedik bolygóján, mielőtt felrobban a muníció. Ez az! Dendorn űrnagy, hall engem? Nincs adásom a CIC felé, pedig valahogy meg kellene jelennem.
Ebben a pillanatban érkezik meg az első sortűz az ellenség hátsó lövegtornyaiból. Fájdalmas érzés. Nehogy eltalálják a mellső energiacella-készletet, vagy azt a szuper rakétavetőt. Tessék, egy impulzus pont a vetőtől néhány tíz méterre tép bele a hajótestbe! Halkan sikolt egyet.
– Végre valahára – sikerül újra kivetítenie magát a vezérlő központban. A jelentések szerint a helyzet katasztrofális, de ezt amúgy is tudja.
– Meg kell próbálnunk leszállni! – néz az Űrnagyra. A bányakirály már zokog, ahogyan a kijelzőn nézi a keze közül kiszabadult, távolodó ellenséget.
– És ha belelövünk a szuper rakétákkal? – kérdezi Dendorn. Bátor ez a kis katona, gondolja Artemisz. Még mindig harcolni akar.
– Megsemmisültek a radarok egy pár másodperce. A hátsó tornyok harcképtelenek, a felső tizenkétölesnek meszeltek, az alsónak leállt az energia ellátása. A hiperugrást is blokkolják – mondja az Űrnagynak.
– Nem adhatjuk meg magunkat! Menjünk neki újra – kérleli a király.
– Nem érjük utol, nem megy minden hajtóművem. Viszont… Várjanak!
– Mi történt, Artemisz? – érdeklődik az űrnagy.
– Az Ariadné leválasztotta a kettes szekciót. Az a buta… Nem is olyan buta. A főherceg uraság feltehetően meglép, felség!
– Meg… Meglép? Mit…
– A kettes szekciónk nekünk is megvan. Mindenki szálljon át, most! – közli kemény hangon a hologram, és kinyitja a titkos átjárókat. A jelenlévő tisztek gyorsan támogatják be az uralkodót a kettesbe. Még át sem ér mindenki, amikor Artemisz leoldja a mentő egységet. Lepillantva látja, ahogyan az egykori hajóteste megsemmisül egy sortüzet követően.
 
– Nagyon zavarnak ezek a nyomorék űrmacskák. Határozottan kellemetlenek! Mi a fenét csinál, illetve nem csinál Esdog? – közli Trauna a segédtiszt/főkomorna/társalkodónővel. – Hé, mi volt ez a villanás?
– Az Artemisz felrobbant, felséges kisasszony – feleli a szenzoros tiszt.
– Micsoda? Akkor a tariai király most halott? Ó, jaj! Azonnal hozzák elém a sárkánydémont.
– Nemsokára itt lesz az ellenszegülő bestia, kisasszony – feleli a főkomorna szigorú arccal.
– Bejövő adás az Ariadnétól. Houdar főherceg az!
– Nocsak, vajon mit akarhat? – gondolkodik a hercegnő. – Üdv, Houdar úr, hol van most?
– Az Ariadné kettes szekciójában. Ez egy leválasztható rész a hajón. A segítségét kérem, hercegnőm! És üzletet is ajánlok – közli Houdar komoly ábrázattal.
– Milyen hasznot remélhetek én az üzletétől? – feleli Trauna Tircat.
– A Tircat dinasztia megkaphat bizonyos, vitatott hovatartozású területeket.
– Ezt Ön, mint rendőrminiszter ígéri meg? – a hercegnő a főkomornára pillant, aki a központi kijelzőre teszi a „kettes szekció” képét. Két ilyen hajót is észlelnek a szenzoraik.
– Ezt én, mint Taria leendő királya ígérem meg. Cserébe együtt kell működnünk, hogy elhagyhassuk ezt az elátkozott csatateret – feleli komolyan a Tölgyhasú.
– Érdekes felvetés. És mi lesz Holfendir királyfival? Továbbá mi van, ha én…
– Ellenséges rakéta a hajó hasánál! – üvölti valaki.
– Légelhárítás… – ebben a pillanatban hatalmas robbanás történik a hajó alatt. A pajzsgenerátorok szikrázva erőlködnek, hogy kivédjék.
– Ez a szubűri hajó, az Alvilág Ura verje belé. Ne felejtsem el kivégeztetni Esdog tábornok pilótáit, ha visszatérünk. És neki is illő módon megköszönni a parancsnoki munkáját – mondja a hercegnő, aztán felnéz. Egy csapatnyi maiden érkezik meg, láncon vezetik be a sárkánydémon nőt. Ezzel a senkiházi félszeművel is foglalkoznia kell. Egyelőre fontosabb dolga is akad. Mivel valamennyi törp hajó harcképtelen vagy megsemmisült, hamarosan az ellenség minden támadása rájuk fog irányulni.
– Halljam a tervét, nagyherceg. Vagy, ha jobban szeretné, felséges úr? – veti oda Houdarnak.
 
– Vagyis, ha jól értjük, akkor a csatahajónk többi részét faltörő kosnak használva ki tudjuk ütni a blokkoló hajót, vagy akár a drenyában is kárt tehetünk? – kérdezi a főherceg.
– Persze, hiszen most az ellenség vezeti, ezért vált ki az ütközetből. És ez az oka, hogy nem tüzelnek rá – fejti ki Ariadné.
– De a hajón még sok tízezer tariai harcos is tartózkodik. Nem lenne egyszerűbb nekik segíteni, visszaszerezni az irányítást? – kérdezi a vonal túlsó feléről Trauna hercegnő.
– Akkor viszont rálőnének a drenyáról, és a végén meggátolnák a sikeres alkalmazást. Ezek a bátor kis tariai harcosok úgy is égnek a vágytól, hogy hősök lehessenek. Sok időnk nincs gondolkodni, drága hercegnő. Az Úrnő újra fogja tölteni a fő ágyúját, és szépen kettéharapja magukat, mint egy szelet nápolyit. Bár, úgy érzem, anélkül is boldogul, hiszen neki van még egy kisebb flottára való hadihajója és sok-sok űrvadászgépe is – folytatja Ariadné. Igen, ezt a tünde hercegnőcskét meg tudja győzni. Veszélyes bestiának látszik, aki fel tudja függeszteni a személyes indíttatású bosszúvágyát, hogy aztán kedvezőbb helyzetben újra lecsaphasson. Eléggé zavarja az egykori krétai királylányt, hogy azon a folyósón, ami a kettes szekciót a CIC-hez kötötte, nem működnek a kamerák. Trehány törpök, még a külső szenzorok egy része sem üzemel, főleg, amelyek a hajó hasán vannak. Azért célszerű szétnéznie az űrben. Mi a fene!
– Üdvözletem, húgocskám – hallja meg Artemisz hangját. – A Bányakirály érdeklődik itt a fedélzeten, hogy hová lesz a séta?
– Houdar, te áruló! Felnégyeltetlek! – üvölt bele a király a beszélgetésbe. És hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavainak, az Artemisz Kettő egyenesen nekiront az Ariadné Kettőnek.
Nem messze a máris kezdődő törp belviszálytól jelentések hangzanak el az Elveszett Úrnő CIC központjában.
– Az ellenséges fedélzeti támadásokat visszavertük – mondja Első Graun.
– Remek hír – sóhajt Theresa. Egy harci android nem érezhet ilyet, de ő most mégis fáradt.
– Asszonyom, Ferdinánd parancsnok jelenti, hogy nyomon követik az ellenséges hajóról levált egységet. A csapat egy része a fedélzetén van. A másik része mindjárt ott lesz. A tünde csatacirkálón kívül még két ismeretlen objektumot érzékelünk! Valószínűleg azok a levált szekciók – mondja az ügyeletes tiszt. Csatacirkáló Sean hirtelen közbeszól:
– Kedvesem, egy roppant érdekes hipertéri adást kaptunk. Kérik, hogy kapcsoljuk ki a blokkoló hajókat, már ha generálunk éppen ilyen mezőt!
– És ki a fene kéri? – érdeklődik Theresa. Most nem hiányzik valamelyik jól nevelt tünde herceg flottája, esetleg Taria egyik lovagias szövetségese. Egyik negatív lehetőség a másik után fut át az agyán. Pontosabban, az áramkörein. Csatacirkáló Sean elmosolyodik: kajánul és gonoszan. Nem szokta csinálni, mert Theresa ki nem állhatja. Ugyanis nem áll jól neki, inkább hülyének látszik ezzel az arckifejezéssel.
 
Asterios
Már megint mi a bánatos rossznyavalya történik? Mert történik, ugyanis valami érezhetően nekünk jön. Pontosabban, nekimegy az Ariadné Juniornak. Így neveztem el magamban a hajót, amin most vagyunk. Az ütközést talán ki tudjuk használni.
– Nagyon remélem, hogy nem a saját idióta tüzéreink szórakoznak – jegyzi meg Valerius.
– Nem hiányzik egy tizenhatos impulzus ebbe a teknőbe! – jut az eszembe. Azt sem tudjuk, hogy mekkora ez a masina egyáltalán.
– Ez nem ágyúzás, inkább egy másik hajónak csapódtunk – véli M2.
– Ha landolunk valamin, az csak a tünde hajó lehet – gondolkodom hangosan. Az fasza lenne, hogy egy legalább százezer hegyesfülűvel és szolgáikkal telepakolt csatacirkáló hangárjában kötnénk ki. Nem sok esélyünk volna. És én nem akarok pont most meghalni.
– Ez még nem a tünde. Még nem érhettünk oda – csikorogja a Papó. Félelmetes géphangja van. Mind a hármunk számára világos, hogy nincs vesztegetni való időnk. Esély tényleg van rá, hogy valamelyik balfék pilótánk vagy tüzérünk belénk lő, hiszen most mi vagyunk az ellenség. Mondjuk, mivel Ferdinánd parancsnok már biztosan értesítette az Úrnőt a helyzetről, ennek a valószínűsége az idő múltával csökken. Viszont a tünde hajóhoz közben egyre közelebb kerülünk.
– Ellenség a hajón! – kiáltja valaki előttünk a sötétben. Hiába is nézek a sisakba szerelt éjjellátóval, csak a kiborgunk hátulját látom, aki erre vörös színű fényt gyújt a folyosón, majd tüzelési pozíciót vesz fel. Ekkor veszem észre, hogy előtte négy rémült törp áll tátott szájjal, az egyiküknek kommunikátor van a kezében. A Papó azonnal cselekszik, elkapja a legközelebbi mélynövésűt, a másik karjára szerelt fegyverekkel pedig egyszerűen moslékká lövi a maradék hármat. Egy fasírtgolyóra való sem marad belőlük. Az utolsó törpöt megszorongatja egy kicsit a hatalmas robotkézzel, és olyan húszszor húszcentis kockába préseli. Azért akkorába, mert úgy simán befér a fal mellett álló, kukának tűnő tárgyba. Igazi nagyapa ez a tag. A szemét szétdobálásával nem lehet példát mutatni a fiatalabb nemzedéknek! Ekkor újabb adást fogunk. A vétel minősége valamivel jobbnak tűnik az előzőnél.
– Itt M1, Apa, megvagytok?
– Persze, fiam – nyikorogja a kiborg.
– Egészen jó a vétel, uram – teszi hozzá Valerius.
– Mivel itt vagyunk a burkolaton. A szekció egy hozzá hasonló másikkal ütközött. Egyelőre egyikük sem vett észre bennünket.
– Mi pedig már harcérintkezésbe keveredtünk, uram! – feleli M2.
Látom, hogy az öreg az egyik ujjából festéket fúj a falra. Jópofa kis trükk, ez az anyag infravörös képen vagy UV szűrőn nézve látható, szabad szemmel, legalábbis emberi szemmel azonban nem. Én is használtam festék sprayt Stalkerként, ha ismeretlen objektumba kellett behatolni. Legalább láttam, hogy merre jártam már. Az volt a baj, hogy a hagyományos festéket az esetleges ellenség is könnyen észre vehette, és ő maga is fújhatott jelet. Ez egy fokkal jobb megoldás. Nálam is van hát belőle.
– Nem várhatunk, parancsnok, ha gyorsan cselekszünk, amíg egymással harcolnak, akkor megállíthatjuk őket. Igaz, fiúk? – néz ránk a Papó. Bólintunk.
– Úgy lesz. Megtalálunk titeket. M1, vége!
 
Potspot rendszer
– Most megdöglesz! – sikítja Artemisz, miközben a két mellső fogókarjával meglendít egy jókora, rácsos fémdarabot. Még a csatahajóról hozta magával, valaha egy radartányért tartott az oszlop.
– Inkább te döglesz meg! – kapja el Ariadné a hasonló karmaival a fémszerkezetet, és vadul huzakodni kezdenek. A kettes szekciók fegyverzete csak az önvédelmet szolgálja, de most az összes csővel egymást lövik. A törpök mindenféle fegyverrel hadonászva állnak a zsilipkapuk mögött, arra várva, hogy kinyíljanak az átjárók. Az a rendkívüli szerencséjük, hogy néhány, vagy inkább pár tucat ellenséges vadászgép és csapásmérő még nem figyelt fel erre a leginkább részeg kalózokhoz illő marakodásra. Vagy ha igen, akkor sem tudják mire vélni a dolgot. Nimu, a Szürke hiába is szájal nekik, ezek teljesen megvesztek. Már valamiféle mágikus megoldáson töri a fejét, amikor egy hatalmas impulzus repül el a fejük felett. Szerencséjükre, a tünde tüzérek jól céloznak.
– Abbahagyni, idióták, vagy mind megdöglünk! A Halál Istennőjére mondom, a következőt egyenesen belétek lövöm! – kiáltja Trauna. Egyszerű megoldás volna kilőni az Artemisz Kettőt, csakhogy nem tudja, hogy az most melyikük is? Inkább mind a kettőt bevontatja a hajójára. Miután pedig az Ariadné nagyobb fele sikeresen elvégezte az öngyilkos küldetését, és végre elpucoltak a Potspot rendszerből, választás elé állítja a mélynövésűeket. Amelyikük többet ígér az életéért cserébe, az lehet a Bányakirály. A másik csapatot bedobatja a reaktorba, fűtőelemnek. Vagy mind a kettőt! Majd elválik, hogy milyen kedve lesz. Mindenesetre Ariadnét és Artemiszt életben hagyja. Istennők, és élő hajók, ez iránt Malkin császár és Droma úrhölgy is érdeklődni fognak.
– Úrnőm, úgy vélem, talán célszerű lesz Őfelsége, a Mindenség Császára jóváhagyását kérni a dologhoz – ad egy tanácsot a főkomorna.
– Őfelsége nem fog értesülni a pontos végkifejletről – feleli Trauna. – Vagy talán, te részletesen beszámolsz róla?
– Abból semmi hasznom sem lenne – von vállat az öreglány. – Nekem csak akkor származik előnyöm a dologból, ha kisasszonyom területi szerzeményeit nem nyúlja le a császár. Viszont, Őfelsége az örömét lelné némi területi ajándékban, mondjuk egy-két bolygóban.
– Amelyeket majd én választok ki a Hatalmas Úr számára. Emberhez képest nagyon okos vagy! – Trauna mosolyog, majd a sárkánydémonhoz lép. Felvesz egy kis tarisznyát, benne valami kapcsolóval, és a rémült nő orra alá dugja.
– Te nyomorult féreg, hogy is van ez te nagy navigációs problémád?
A két istennő közben abbahagyja a mélyűri pankrációt. Így tudnak végre másra is figyelni.
– Nem jelentkezik a kettes belső védelmi torony – mondja az egyik operátor Houdarnak.
– És jó pár folyosóval nincs kapcsolat – morogja Ariadné. – Artemisz, drága nővérkém, be tudtak jutni a harcosaid?
– Ha úgy lenne, már nem élnétek – Artemisz szinte köpi a szavakat. Még ennyi idő elteltével is érezteti az úgymond húgával, hogy az nem született istennőnek. 
– Ó, jaj, kedves nővérkém, hát szabad ezt mondani a megmentőtöknek? Szóval, lássuk azt a távirányítást. Mi az, megkukultál?
– Nem. Csak, szerintem, valami van a külső burkolatodon! – mondja a Vadászok Úrnője.
– Micsoda? – nyel egyet Ariadné. Nagyon rossz érzés keríti a hatalmába, mialatt helyreáll a rádió kapcsolat a nagyobbik felével.
– Kinyílt az egyik külső légzsilip! – kiáltja egy józanabb tiszt.
– Észrevettem. Mi folyik itt? – Ariadné a szenzorok képeit kéri be.
– Mi a francot csinálsz? – érdeklődik kedvesen Houdar. – Ha beengeded a király kutyáit a fedélzetre… – aztán rájön, hogy akkor ő meghal. Theseus nem lő bele a falba, a távirányító pedig a rohadt mágusnál van. Vissza kellene szerezni tőle! Óvatosan Nokroth felé biccent.
A csatahajó rendszerei közben sorra bejelentkeznek. Viszont a krétai királylány alig indítja el a hajtóművet, az le is áll. Aztán a lövegek vezérlése gondolja meg magát. Remek, biztosan a saját legénységük szórakozik, megpróbálják a másodlagos irányító rendszert beindítani. Pont ellene dolgoznak, Hádész vigye el mindet!
– Szervo lovag! Hörr… – haldoklik valaki a belső kommunikációs csatornán. Erre a hírre mindenki odafigyel, még a fedélzeti istennő is. Ugye, nem a szervo lovagok vannak itt? Ariadné a belső szenzorokra vált, így meglátja a szörnyű igazságot. Szinte felsikít:
– Itt vannak a kettes szekcióban! Itt vannak. Itt vannak a bátyám katonái!
– Azonnal oldjunk le róluk – hallatszik a kommunikátorból Dendorn űrnagy hangja.
– Nem tudok, összeakadtunk azzal az istenverte oszloppal – feleli Artemisz. – És nélkülük nem tudjuk elpusztítani az interdictort sem.
– Zárjunk le mindent! Zárjunk le mindent! Nem hallják?! – kiabál a Szürke Mágus. Persze, megint nem hallgat senki rá. Ariadné inkább kinyit pár ajtót, hogy légüres teret csináljon a hajóban. Ezzel csak jó néhány törpöt ítél szörnyű halálra, a szervo lovagokat nem tudja megállítani. Theseus észrevehetett valamit, mert tolatgatni kezd a helységben, hogy megforduljon.
– Megveszett ez is, hogy az alvilág összes tárnája rogyjon a nyakába – törli meg a homlokát a rendőrminiszter. – Nokroth, mi van a hajó többi részével? Próbáljon kapcsolatot teremteni minden emberünkkel. Ha más nincs, a fedélzeti hangszórókat használjuk. Gyerünk, fiam, élénken!
 
Asterios
A hangszórók törp nyelven beszélnek. Aztán, némi recsegést követően, egy egészen kellemes női hang szólal meg. Valamilyen ismeretlen nyelven hadovál. Ha jól hallom, ez a fedélzeti szellemünk hangja, még a CIC-ből. Mondom én, hogy a Földön már hallottam valami hasonlót. Biztosan egy színésznő volt, vagy épp meséket olvasott fel a TV-ben?
– Asterios, balról egy géppuskás torony! – kiáltja Val.
– Látom, hogy tegyem belé – Pedig észre sem vettem volna. Oda kell figyelnem, az istenit neki! A Papó mondjuk egy lövéssel elintézi a távvezérelt állást.
– Itt M1, veszitek? Mi is bejutottunk, jelenleg a B jelzésű szinten vagyunk.
– Vesszük, parancsnok! – bólint M2. Megrázom a fejemet. Komolyan mondom, ez a női hang kezd idegesíteni. Még csak az hiányzik, hogy valami mágikus támadás legyen. A hang hirtelen galaktikus alapnyelvre vált.
– Bátyó, örülök, hogy itt vagy. Nem tudom, hogyan csináltad, de gratulálok. A kitartásod figyelemre méltó. Remélem, nem haragszol a múltkori miatt?
A Papó megtorpan, és felém fordul. Aztán elcsikorogja magát a komlinkben:
– Ez egy élő hajó. A neve Ariadné. És a hologramunk úgy volt öltöztetve, mint egy ókori királynő. Vajon ki lehet a kislány? Ugye nem egy elveszett istennő az?
Val úgy néz a kiborgra, mint akivel közölték, hogy megnyerte a lottó ötöst. Most mind a ketten felém pillantanak a szemük sarkából, de egy percre sem eresztik le a fegyvereiket.
– Asterios. A francba, Magyar, ez a halott bátyjának hisz téged! – mondja Val.
– Aha. Akad egy pár halott mino bátyó csak ebben a galaxisban – felelem. – És a hölgyike embernek tűnt, nem minotaurusz nőnek. Hogy lehetek akkor a bátyja?
– Mivel ő Ariadnénak képzeli magát. Viszont hirtelen csak rólad tudok, akit Asteriosnak hívnak – kapcsolódik be M1. – Ez a név, a tragikus eredete miatt nem igazán gyakori a köreinkben.
Most majd a parancsnok is elkezd hülyeségeket beszélni itt nekem? Persze, legyek csak még jobban összezavarodva. Hirtelen olyan szűknek érzem a páncélt. Nyugi, öreg! Gondolj egy néhány pillanatra Catre, ő mindig szilárd pont lesz ebben a hülye világban. Ó, drága Gatea. Na tessék, már megint! Mióta megnéztem azt a mesét, magamban néha így hívom Catet. Még jó, hogy hangosan egyszer sem mondtam ezt előtte.
– Látom, hogy a Hadak Útjára léptél – folytatja a női hang. – Végre, harcos lett belőled. És azt hiszed, ennyi elég is lesz?
Eszembe jut az a rohadt mese a faj, mondhatom, hogy a fajom eredetéről. Na és, direkt választottam ezt a nevet. Várjunk csak! A legendában hangzott úgy a jóslat, hogy Asterios királyfi nem léphet a Hadak Útjára. Csakhogy egy magyar számára ez mást jelent, mint egy görögnek. Mi van, ha a szkíta banya is az én értelmezésemet használta?
– Hé, hugi! – mondom vigyorogva, szintén a közös nyelven. – A Hadak Útja nem a katonai pályafutást jelenti. Hanem magát a Tejútrendszert. Ezt a galaxist. Amíg a Földön éltem, nem jelentettem rád veszélyt, de most itt vagyunk egy hajón, ami a galaxisban repül. A Hadak Útján! – nem felel. Tudom, hogy a Föld is része a Tejútnak. Csak ezt még nem tudták az ókorban.
– Rohadjatok meg! – vernyákolnak fel a hangszórók. Úgy tűnik, magára vette a dolgot.
– Elindult a csatahajó nagyobbik fele – halljuk Skinner hangját.
– El bizony – kapcsolódik be az adásba Kei. – Azzal szórakozunk, hogy megindulunk és megállunk. Ők bekapcsolják, mi meg kikapcsoljuk a dolgokat.
– Skinner, még kint vagy? – kérdezi meg Ferdinánd. – Pusztítsuk el az antennákat. Így nem tudják irányítani a másik hajót. Istennő vagy sem, ha nem tud jelet adni, cseszheti. Fiúk, mi megpróbáljuk tönkretenni a reaktort. M2, a tiétek a vezérlő!
– És az merre van? – kérdezem meg. Válasz gyanánt Anup jelenik meg a fedélzeten. Mint valami szellem, vagy piszok halvány hologram.
– Na, méltóztattál átjönni egy kis valódi akcióra? – veti oda Valerius.
– Ne szájalj, Val. Így is alig tudtam rávenni Keit, hogy utánatok ne ugorjon a vadonatúj űrruhájában. Jobb is, hogy az elfoglalt csatahajón maradt. Szóval, én itt varázsolgatok egy kicsit. Tehát gyertek utánam, mutatom, honnan érezhető a kollegina kisugárzása, ha már Asterios ilyen szépen felhúzta.
– Srácok, igyekezzetek. Légtelenítettem az első tornyok belsejét, és leállítottuk a pajzsokat is. Attól tartok, hogy ezek bele akarják vezetni az Ariadné Egyet a flottába – közli Kei.
– Anup, ha nem járnánk sikerrel, akkor teleportáljatok el a csatahajóról, és lőjétek szét az Úrnővel – jegyzi meg Ferdinánd.
– És majd add át Catnek, hogy szeretem – mondom a sakál... izé, a farkasfejűnek.
– Három bánatos minotaurusz özvegyet nem kívánok vigasztalni – feleli a blöki. – Ha ők nem taposnak agyon, akkor Kei kikaparja a szememet. Szóval maradjatok nekem életben!
 
Potspot rendszer
– Azonnal célozd meg a blokkolókat, te hülye – osztogatja a tanácsokat Houdar. Ez például Ariadnénak szól.
– A reaktor vezérlője elesett, uram – jelenti egy embere.
– Nem tehetek semmit, nem gyújthatom rájuk a reaktort! – von vállat dühösen Ariadné. Egy dolog jár az eszében: a Hadak Útja. Istenverte banya. Átkozott szkíták.
– És ha ők teszik tönkre? – aggódik Nokroth.
– Gondolkozzon, maga ostoba! Ha tönkre teszik, akkor kinyuvadnak velünk együtt. Maximumon megy a pajzsunk, nem tudnak alóla teleportálni – világosítja fel a főherceg.
– Igen, mert ha leáll a reaktor, akkor elmegy az energia, tehát a pajzs sem működik, nagyokos. Ők lelépnek, mi pedig, a maga szavaival élve, kinyuvadunk. Nincs itt véletlenül egy hármas szekció? – aggódik a mágus.
– Zeusz hágná mindet rakásra! Hülye féltehenek, hülye Afrodité! Miatta van ez az egész. Az ő nagy esze miatt! Az a jó, hogy ő döglött meg először – monologizál Ariadné. – Hé, öreg páncélos! Akarsz hős lenni? Attól tartok, egyszer csak berobban az ajtó. Ha ez bekövetkezik, már ők lesznek helyzeti előnyben. Az ágyúdat nem is tudod használni ebben a zárt térben.
A tank szinte kíváncsian forgatja a tornyát, fentebb és lentebb tekeri a lövegcsövet, majd az ajtó felé indul. Sajnos, igaza van ennek a ringyónak. Viszont, ha nem vigyáz, megint csak pórul jár vele. Mint a legutóbb. Szóval, gyorsan figyelmezteti, hogy ne próbálja meg átverni. Bekapcsolja a kisebb fegyverállást a tetején, és két sorozatot ereszt a mögötte álló hologramba. Ezzel egy X-et lő a falba, ami mögött az istennő akváriuma található.
– Itt mindenki hülye??? – ordítja Nimu, és hasra vágódik.
– A jó anyádat, mit csinálsz, Theseus? Tüzet szüntess, te ócskavas! – háborog a főherceg.
– Értem, királyfi – vigyorodik el a hologram, és kinyitja az ajtót. A Szürke rémülten tátja ki a száját. A nem túl okos páncélos még át sem gurul, amikor egy nagyon halvány alak tűnik fel a jármű előtt. A tank erre megtorpan, félig az ajtóban állva.
– Úgy látom, hogy jó helyen járok. Igazán örülök, hogy találkozhatom veled, kedves Rudy. Én vagyok Gömböc, a kutya. A négy páncélos itt van már? – hangzik el egy kérdés. Nimu rémülten ismeri fel a kérdezőben azt a farkasfejű rémet, akit a mágikus szeánszon látott.
– Az ajtót! – Nokroth szinte sikítja a szavakat. Nagy ötlet, így sikerül beszorítani Theseust a nyílásba. A lánctalpas félisten aktiválja a pajzsát, és üvöltő motorral vergődni kezd az ajtóban. Egy hatalmas kiborg lép ki a sarkon, letérdel, és tüzet nyit. Két szervo lovag is csatlakozik hozzá. 
 
Asterios
– Ezt elcsesztem, a rohadt életbe! – jut az eszembe. Kár volt felhúznom a fedélzeti istennő agyát. Ez most bele akar állni egy tizenvalahány kilométeres csatahajóval a flottába. Ha nem tud rálőni a fő ágyújával, az Úrnő vajon meg tudja idejében állítani? És még az a szemét tünde hajó is itt van. Úgy véltem, hogy Gatea, izé, Cat… Nem mindegy, Cica! Az én Cicám! Akinek biztonságban kellene lennie a drenyán, már ha valaki nem uszítana rá háborodott csatahajókat, akik istennőnek hiszik magukat. Lövök a sugárvetőmmel, teljesen odahúztam neki a szabályzót, olvadt fém fröcsköl szét, ahogyan az impulzusok leverődnek a tankról, és a falba vágódnak. Neki is pajzsa van! Leginkább egy Panzer IV-re hasonlít, szikráznak a lánctalpai, mert valahogyan rázártak a CIC ajtaját. Szeretne kijutni a kelepcéből. Egyenesen felénk fordítja az ágyúját, és tüzel. A lövedék a Papó pajzsán robban, a légnyomástól a falnak esek. Tojd le, Asterios, ezerszer nagyobbat is kaptál már életedben! Valahogyan ki kellene lőni azt a vackot. Látom, régi szokás szerint neve is van a tanknak. Nem Rudynak hívják persze, hanem Theseusnak. Ezen majdnem röhögnöm kell. Ekkora mitológiai affinitása volt az építőknek? Ennek hogy fognak örülni a félork hercegek, ha elmesélem nekik a Hármas számú tiszti klubban! Minden együtt van, basszus. Az ismeretlen hajó a labirintus, amiben csak Anup irányításával tudunk tájékozódni. Asterios, az elátkozott minotaurusz pedig újra megküzd a hős athéni királyfival. És Asterios megint azért harcol, mert meg akarja menteni a szerelmét. Catet, Gateát, a Cicát. Jól emlékszem az álmomra, csakhogy ez egy másik pálya, itt a rendező nekem is kiosztotta a kedvenc játékaimat, és a haverjaim is itt vannak! Anup kivetülése például a padlón hasal, mint egy rendes hülye, és káromkodik. Igaz fegyverek dörgésétől semmit nem hallani belőle. Egyáltalán, minek is fekszik hasra egy szellem?
– Egyél sünt! – közli a Papó, és három rakétát is elindít. Kettő a tankot védő erőtéren robban, de a harmadik elszáguld mellette, és odabent semmisül meg. Úgy látom, a Theseus lassan kiszabadítja magát a csapdából, ezzel viszont jókora rés keletkezik az ellenfél védelmén. Az ajtó ugyanis meg van nyomorodva, nem zárhatják be.
– Vajon azon a páncéloson körben van pajzs, vagy hogyan csinálja? – veti fel Valerius, és gyorsan ellenőrzi a fegyvere cellájában maradt impulzusok számát.
– Hé, fiúk – tart egy pillanatnyi szünetet a Papó. – Ezen a csatán rövidítünk egy kicsit – ezzel kinyit egy kis ládát a derekán. Gyorsan odaugrunk mögé, Val pedig felhajtja a láda fedelét.
– Tapadó robbanótöltetek, DM3 típus – ismerem fel a hasznos segédeszközt. M2 bólint.
– A tank hátulja még be van szorulva, ha esetleg van ott is pajzsa, akkor sem zárhat le az ajtókeret miatt… – mondja a Papó a komlinken. Na, most legyél bátor, Asterios! Az leszek. Félek, de az leszek. Az leszek! – és felkapom az egyik DM töltetet. Az a szerencsém, hülye magyarnak, hogy két tapasztalt fickóval vagyok együtt. Val már tudja, ahogy mozdulok, hogy késő megállítania, és a Papó is gyorsan kapcsol. Ahogyan kiugrok a háta mögül, mind a ketten lőni kezdenek, az öreg még néhány ködgránátot is bevet. A védőmezőt aktiválom, a gépkard a balomban van, a jobb kezemben a DM töltetet szorítva futni kezdek. Kúszni itt úgy sem lehetne, semmi fedezék nincs. A tank lead egy lövést a Papóra, aztán fogja csak fel, hogy mi történt. A tornyán a két gépfegyver máris felém fordul, és tüzel. Oda se neki, Magyar! Máskor nem ilyen nehéz ez a rohadék páncél, igaz, máskor a seggem lyuka sem ilyen szűk. Theseus már fordítja a tornyát, erre a folyosó közepe felé ugrok, és úgy vetődök ki a falhoz. Lő az ágyúval, az impulzus olyan közel repül el mellettem, hogy behunyom a szememet. Elhibázza, és látom, hogy most a távvezérelt gépfegyverek sem felém fordulnak. Val ugyanis, kezében egy másik DM3 töltettel, a folyosó másik oldalán rohan utánam. Érdekes, ezt a tankot nagyobbnak gondoltam. Most így közelről, ahogyan teljesen kiegyenesedem, nem is magasabb nálam. Csalódást keltően kicsi ez, akkora mint egy Pz. IV volt! Nem is lassítok, nekimegyek a falnak a harckocsi mellett, ez még páncélban is kisebb sokkot okoz. A kezem ösztönösen dolgozik, élesítem a töltetet a százszor begyakorolt mozdulattal. Tényleg nincs pajzsa az ajtófélfa körül, csak az első védőmező aktív, látom a vetítő fejet. Odateszem a töltetet a tornya mögé, ahol a toronygyűrű a testtel találkozik. Aztán elugrok, letérdelek a sarokba, mint egy büntiben lévő óvodás. A DM3 nem robban valami hatalmasat, igaz, a páncélos abbahagyja a vergődést. Ahogyan felnézek, a torony mintha enyhén előre lenne bukva. Felemelem a sugárvetőmet, és egy sorozattal elkaszálom a gépfegyver-állásokat a tetején. A füstben egy másik szervo lovag alakja sejlik fel, aki az ágyú csövébe szorítja a kezében tartott DM töltetet. Aktiválom a védőmezőmet, mert a lövegcső ezernyi szilánkká robban fel. Végezetül, a Papó, csak úgy viccből lő négy lyukat a homlokpáncélba, hiszen nem működik már a harckocsi pajzsa sem. Ennyi volt? A törp páncélos ott hever, nyomorékká téve, az ajtóba szorulva. Egy darabig várom, hátha a levegőbe röpül az egész, de semmi. Kikapcsolom a buckler védőmezejét.
– Legközelebb várd meg a taktikai eligazítást, te hülye! Amúgy, szép volt – ismeri el Val.
– Köszönöm uram. Jár a panzerkracker jelvény? – kérdőn néz rám, nem állok le most elmesélni ennek a jelvénynek a földi jelentését. A Papó rángatni kezdi a kimúlt tankot, igaz, csak a lánctalpat sikerül letépnie.
– Uram, itt M2! Tűzharcba keveredtünk, veszteségünk nincs. M4-el behatolunk a CIC-be, a Papó nem fér be.
– Mindjárt kiszedem ezt az ócskavasat! – csikorogja a kiborg, és Anup halvány képét nézi.
– A reaktor egyelőre kifogott rajtunk, Skinner viszont leállította az antennák zömét, szóval jön, és megoldja az erőművet is – közli Ferdinánd.
– Ne vesztegessétek az időt – mondja Anup. – A csatahajó megint elindult, igaz, újfent leállítottuk. Nekem pedig mennem kellene. Visszajövök, amint lehet, és ha persze, még szükség lesz rám.
Val rám néz. Nem fogunk tökölni. Előhúzunk két többcélú gránátot, és repesz módra kapcsoljuk őket.
 
Potspot rendszer
– Azonnal ürítsétek ki az Ariadné csatahajót! Kei, hallod? – kérdezi Theresa.
– Hallom, intézem – és a kitsune óvatosan rázni kezdi a farkas fejűt, aki lótuszülésben kókadozik a padlón.
– Szerelmem, el kell teleportálnunk innen – súgja neki a rókadémon. Anup néhányszor felsóhajt, majd lassan, álmosan, kinyitja a szemét.
– Eddig minden rendben van – közli a lánnyal. – Bejutottak az Ariadné Kettő CIC-ébe.
– Jól van, gyere, óvatosan – blöki ugyanis egy picit támolyog. – Mindenki kifelé! Hadnagy, el vannak helyezve az időzített töltetek?
– El, asszonyom! Három perc, és nincs többé CIC.
Mindenki igyekszik, vissza a zöldbe, vissza a drenyára.
 
Asterios
A gránátok robbanását követően gyorsan átbújunk a tank mellett. A roham sugárvetőt fogva szorgalmasan pásztázom a helyiség belsejét. Egy díszes ruházatú, könnyű vértet viselő, talán ezredes fekszik előttem a padlón, véres arccal. Lassan felemeli a kezét, ahogyan látom, a rettegett Törp Titkos Rendészet, a TTR tisztje lehet. A Papó rakétája és az előbbi detonációk azért hatásosak voltak, három halott is fekszik itt. A figura újra rám mutat. A TTR-hez képest az NKVD csak egy komolyabb cserkészmozgalom volt. Szóval, mit remél, hogy megsajnálom? Szépen a mellkasába szúrom a gépkardot.
– Ejnye, bátyó! Mit ártott neked ez a Nokroth? Mondjuk, büdös patkány volt, ez tény! – jelenik meg előttem a hologram. Hirtelen majdnem hanyatt esek a meglepetéstől.
– Látom, a barátotok, az a nyáladzó blöki nincs itt – közli velünk. Mind a ketten rá célzunk.
– Kár. Rajta, fiúk! – és erre két titkos rekesz elevenedik meg, a padlóban. Elsőnek két nyúl szökken fel, egyenesen Val mögött, de a minotaurusz gyorsan megfordul, és egyetlen sorozattal végez velük. Törpök ugranak elő, alacsonyak, de széles vállúak, és hihetetlenül erősek. Egy ember férfi erejénél is több van bennük.
– Halál a betolakodókra! – üvölti egy figura, nagyon vörös hajjal. Ösztönösen rálövök a díszes páncélt viselő tagra, de egyszerűen köddé válik. Kivetülés? Mágia? A picsába, Anup maradhatott volna még két percet! A törpök fedezéknek használnak minden sarkot, és erős tüzet zúdítanak ránk. Mondjuk, az fickó, aki szerint a számítógépes konzol az ellenáll egy akkora fegyvernek, mint az enyém, nagyon meglepődik, amikor belelövök. Kábé a két láb marad a hülyéből, és egy nagy piros folt a falon. Vajon az a szürke csuklyás szerzetes ki lehet? Mindegy, Val mindjárt agyonlövi. Lám, a bajtársam már fordul is, emeli a puskát, és… Úgy marad! Láthatóan erőlködik, mintha csak szervók nélkül akarná mozgatni a súlyos páncélja elemeit.
– Mi a baj, katona? – mondja a csávó, aki valamilyen módon elkapta Valeriust. A fenébe, ez egy mágus, egy istenverte mágus! Se Anup, se a rókadémon, de ha legalább Lexa itt lenne! Viszont én itt vagyok. Meglendítem a gépkardot, mindjárt csinálok belőle egy kisebb, meg egy nagyobb mágust! Erre elém ugrik egy kan nyúl, aki maga is meglepődik, hogy mit keres a kardom hegyén. Lerúgom a nyakbilincses tapsifülest a pengéről, de a csuklyás máris felém fordul. Az arcán némi meglepettség tükröződik.
– Te bőrváltó vagy? Te bőrváltó vagy – mondja nyugodt hangon. Erre lövöm fejbe, az én ujjamat nem sikerül megfognia! Pontosabban, egy szellemkép oszlik szét a találatot követően.
– Nahát, alig érezni a gondolataidat – hallok egy hangot.
– Itt M4, ellenséges harci mágusba futottunk – hívom a többieket. Látom, hogy hátul a Papó megpróbálja kitépni a tankot az ajtóból, hogy bejöhessen, és két sorozattal moslékká lője a támadóinkat. Vételt viszont nem kapok, csak sistergést. Zavarják az adást, vagy a vezénylő helyiség falai árnyékolnak. Cat gyűrűjét érzem a nyakamban, meleg, mintha a menyasszonyom tenyere érne a bőrömhöz. Nem tolhat ki velem egy középszintű varázsló! 
– Akkor ő most úgy maradt? – érdeklődik egy törp, aki Val előtt áll meg, és ütögetni kezdi a páncélt. Meg is lepődik, amikor Val hirtelen felemeli a lábát, és belenyomja a tagot a padlóba. Hallom a csontok ropogását. Szóval, a mágus elengedte volna a parancsnok helyettest?
– Mindenki támadjon a tarajosra, adjatok egy kis időt! – majd elém ugrik a varázsló. És a hologram is.
– Félre innen, te repedtsarkú – mondom a nőszemélynek. Hol lehet maga az istennő? Istennő? Valami elmebeteg. Ahogyan előre nyújtom a sugárvető csövét, egy súllyal rendelkező testhez érek vele. Ahelyett, hogy egyből lelőném, belerúgok. De csak egy törp repül a távolba, megint átvertek.
– Papó, dugja be a lángszóróit, és… – Ekkor valaki megfogja a vállam. Már nyúlok is az ismeretlen mancsért, hogy áthúzzam a vállaim felett a gazdáját, és a padlóra dobjam.
– Ember. Te ember vagy. Elveszek egy pillanatot, csak egy pillanatot az életedből – a tag fejemben beszél! – Egyszerű volna a születésed pillanatával megtenni, de mindenre ez a varázslat sem képes. Szóval, elveszem a Felébredésed pillanatát, amikor a Földön, a sors perverz fintora miatt gyönge emberi lényből mino bikává alakultál. Még a végén hálás is leszel nekem, Asterios. Micsoda név, basszus! – olyan lassan telik most az idő. Ahogyan emelem a kezemet, látom, hogy talán egy millimétert, ha mozdul egy másodperc alatt.
– Haver, ember leszel, az leszel, aminek születtél, nem egy ilyen torz lény – szólal meg egy másik hang is a fejemben. Lehet, hogy visszakapod a privát emlékeidet! – ez még hangzik is valahogy. Gondolatok száguldanak át az agyamon:
„És ha visszakapod az emlékeidet, Asterios, akkor mihez kezdesz velük? Hol vannak az esetleges szeretteid, nyolcvan év elteltével? És érzed ezt a melegséget a nyakadon? Mi lesz Cattel? Mit szól majd, ha meglát egy nyeszlett kis ember hímet, aki két fejjel alacsonyabb nála?”
És a páncélom vezérlése? Hátul, a tarkómon van egy csatlakozási pont, amit egy mino bika gerincéhez méreteztek. Ha emberré alakulok, azonnal eltöri a csigolyát, és meghalok! Ráadásul emberként vagy százhúsz éves leszek, tehát megint csak meghalok. Hát, akkor ennyi volt. Érzem a remegést az egész testemben. Fáj. Hideg van, csak az pici kis fémdarab az egyetlen, ami ad némi melegséget. Gondolom, azt is már csak a rémült agyam képzeli így. Asterios története megint szomorú véget ér. Nem fogom pedálos Moszkvicson vezetni tanítani a fiamat.  Érzem, ahogy húzni kezd a padló.
– Cat, vigyázz magadra, szerelmem. Én…
Most valaki mondja meg, miért van az, hogy a filmekben minden haldokló végig tudja mondani a szövegét? Nekem meg adásszünet lesz. Sötét.
 
Potspot rendszer
– Megölted! Cseszd meg, egy mágussal kellett volna kezdenem, már annak idején is – szólal meg Ariadné, ahogyan a hatalmas, páncélos alak az oldalára fordul. Nimu úr tudja, még él ez a katona, de a mágikus átkokat nem kell siettetni, jól működnek azok így is. Azt olvasta, hogy a szervo páncélokat gyakran beültetésekkel vezérlik, amit ez esetben bizonyára egy hatalmas minotaurusz bikához méreteztek. Egy ember teste számára végzetes lesz a várható idegrendszeri sérülés, ráadásul, a bőrváltók mindig nagyon lassan öregszenek. Az emberek meg olyan gyorsan. Hány éves lenne ez a fazon?
– Rohadt sok varázserőbe kerül ez az átok. Nézzük csak, mit csinál a másik lovag? Mi a fene, éppen egymáshoz veri a törpök fejecskéit – ismeri fel Nimu.
– Nyugszik! – emeli fel a botját a mágus, erre a másik bika is megtorpan. Érzi, ahogyan küzd a bénító erő ellen, de nem tud mozdulni. 
– Jól van, hozzátok azt a rakétát, és lőjétek agyon – int a törpöknek. – Igyekezni, uraim, mert a varázserőm nem tart ki a végtelenségig.
– Neked annyi, bátyó! És most nem csak téged kell elintéznem, hanem az átkozott fajtádból is minél többet. Akik itt vannak a hajómon, például – ugrándozik a kivetülés.
– Nem unod még ezt a bátyózást, te némber? – vesz elő remegő kézzel egy szivart a mágus.
– Egyáltalán nem. Tudod, hogyan lettek a minotauruszok? – kérdezi a hologram.
– Hallottam bizonyos történeteket.
– Én vagyok a krétai királylány! Én vagyok az igazi Ariadné, te húgyagyú Szürke Balfasz. A Föld nevű bolygóról jöttem. És most már tudom, mit keres itt a bátyám. Tudod, a törpök szerint a Föld átok alatt van. Minden ottani lény csak emberként születhet újjá. Lám, az én hülye testvérem hiába reinkarnálódott, és hiába lett bőrváltó, vagy minek mondtad!
A mágus erre nyel egy nagyot. Hallott ő már Föld nevű bolygóról, nem is egyről. Sőt, olvasott a sok-sok száz évvel ezelőtti átokról, amit dicső őseik bocsátottak valamelyik planétára. Tudja már, hogy az átok valahogyan megtört, és a bolygón újra megjelentek a csodalények. De a Föld aztán egy háború következtében pokollá lett. Ekkor ismeri fel a problémát. Rögtön Ariadné felé fordul.
– Mondjuk, hogy igazat szólsz. Tehát a bátyád volt valaha az első minotaurusz?
– Mit nem értesz a legendákból, Nimu? – vigyorog a hologram, és a remegő Val sisakját simogatja. Közben két, részeg törp nagy nehezen megtölt egy rakétavetőt.
– Ha ez a tag a tényleg az újjászületett bátyád, és bőrváltó, akkor az átok miatt az igazi alakja nem az ember volt! Hanem a minotaurusz. A varázslatom ekkor nem ér… – hirtelen megfordul, és egy hatalmas sugárvető csövébe bámul.
 
Asterios
Egy pillanatra elájultam. De basszus, mégsem vagyok halott. Vagy ha igen, a másvilágon pont olyan a plafon, mint egy űrhajón. Illetve, döglött törpök díszítik a padlót. Sőt, hülye mágusok mondanak monológokat. Gratulálok a lakberendezőnek. Érzem, hogy mozog az ujjam, a kezem. És rendesen kitöltöm a páncélt, nem kóválygok benne. A mágus eltolt volna valamit? Ez most mindegy. Egyenesen rá emelem a fegyveremet, talán megsejti, mert visszafordul. Látom a félelmet a tekintetében. Elhúzom a ravaszt. Melyik isten segítene, ha kérném, hogy ez végre az igazi varázsló legyen? Erre deréktól felfelé szétszakad. Jó ez a sugárvető!
– Astala vista, baby – mondom csak így, magyar kiejtéssel. Tudom, ezt a lövés előtt kellett volna. Val hirtelen felüvölt, és ő is tüzel. Az előtte álló törpök piros maszlaggá változnak. Ráadásul a páncélos is megmozdul, elmegy az útból. Hatalmas lábak csattogását érzem a padlón. Néhány törp arcát is látom homályosan, a képükre fagy a halál iszonyata. Aztán meg is halnak, szépen, sorban, csúnyán. Ebből tudom, hogy megérkezett a Papó. Két megszeppent tag marad csak a helyiségben. Az egyik, reményei szerinti király éppen a kiborg hatalmas mancsában vergődik. A másik, egy rémült hologram, előttünk támaszkodik a falnak. Muszáj felhajtanom a sisakom arcvédőjét, hánynom kell, a fenébe is. Tudjátok, ezekben a páncélokban mindenféle anyagcserét meg lehet oldani valahogyan, de most inkább a padlóra ereszteném. Nem sikerül, pedig iszonyú görcs van a gyomromban, sőt minden egyes szervemben. Meglátom a jól ismert ábrázatomat egy szétlőtt monitor kitört üveglapjában. És örülök, örülök ennek a rusnya pofának. Nem bírok felállni, de ahogyan a hologramra pillantok, látom rajta, hogy be van tojva rendesen.
– Bátyó... Nem! Akkor sem lehetsz király, te büdös fattyú. Nem vagy törvényes örökös – és sír. Egy pillanatra az egész hajón elmegy az áram, majd bekapcsol a vészvilágítás.
– Kussolj már, te ringyó. Asterios, ezt hogyan csináltad, öreg? – néz rám Valerius, és a hónom alá nyúl. – Tudsz mozogni? Mert ritka szarul nézel ki.
– Igazából nincs pontos elképzelésem róla. Kérlek, most ne öleljetek meg, jó? Kedves hugi, vagy ki a törvényes anyádnak hiszed magadat, lehet egy személyes kérdésem? Miért van hátad mögött egy X lőve a falra? – érdeklődöm. Val gyanakodva emeli oda a sugárvetőt, és a Papó is felénk fordul. Az öregnek erősebbek az érzékelői is. Egy picit oldalra fordítja a fejét, mint egy kíváncsi kiskutya. Igaz, még a Sátán sem merne egy ilyen „kutyust” hazavinni.
– Valami van a kapcsolószekrények és a válaszfal mögött – nyikorogja.
– Átkozottak! Halál a fajtátokra! – sikolt a kivetülés. A hajó érezhetően megmozdul a lábunk alatt, bekapcsolnak a hajtóművei. Megmozdítjuk a mutató ujjainkat, tüzelünk.
 
Potspot rendszer
– Hercegnőm, ismeretlen hajó a hipertérből, közvetlenül mellettünk! – kiált fel a szenzorok kezelője az Arany Szárnyon.
– Mégis, mi a fene lehet az? Próbálják meg azonosítani a jeleit! – pattan fel Trauna.
– Nagy hajó. Star Dreadnought kategóriás egység. A jelkatalógusunk alapján, ez a…
– A Berserker. Itt van a Berserker a rendszerben! – üvölti a navigátor. – Jobb oldalon, hozzánk száznyolcvanhét fokra! 
– Kinyitja az orrlövege védő lemezeit – mondja remegve egy fiatal, szőke tiszt nő.
– Az istenek, pontosabban, Tyrson Gutts Rollo ellentengernagy megbüntet bennünket a tetteinkért – nyel egyet a komorna. – Úrnőm, mit tegyünk?
– Kitartás, mindenki őrizze meg a hidegvérét. Mérjék be a Berserkert, és irányítsuk át a fő lövegeket. Azonnal hívják nekem a kettes szekciókat. Maidenek, hozzám!
A lányok pillanatok alatt cselekszenek, egyikük, egy hatalmas termetű, szarvas nőstény még a sárkánydémont is a hóna alá csapja. Négyszögalakzatot vesznek fel a hercegnő körül. 
– Öreglány, kérem a teleport távirányítóját. Siessen már, vénkisasszony, mielőtt zavarni kezdenék. Ariadné Kettő, válaszolj, Artemisz Kettő, válaszolj!
– Itt Artemisz. Arany Szárny, látjátok a másik drenyát?
– Látjuk, a mindenségit! Ereszd le a pajzsodat, Arti – kéri a tünde.
– A Berserker felénk fordította az orrát, és célba fogott minket. Mit tegyünk, Tircat kisasszony? – kérdezi a hajó kapitánya.
– Nyughassatok. Fegyelmezett viselkedést várok el mindenkitől, ez parancs – Trauna roppantul határozott.
– Lenn van a pajzs, hercegnő – közli Artemisz. – De ez most miért kell?
– Megvannak a teleport koordináták – mondja a főkomorna.
– Pá-pá, lúzerek! – dob egy csókot Trauna Tircat, és lányaitól körülvéve eltűnik az Arany Szárny fedélzetéről. Hamarosan az Artemisz Kettőn vannak.
– Ez… Ez meglépett! – hörgi valaki az Arany Szárnyon. A kapitány szemei pedig akkorára nőnek, mint egy kistányér.
– Most akkor mi a pék van? – nyögi ki Dendorn űrnagy, ahogyan végig néz az újonnan érkezetteken.
– Az Ariadné Kettő inaktív, minden rendszere leáll. A negyedik bolygó, a Redklip vonzáskörzetében vagyunk. Le fog minket rántani – mondja a Vadászok Úrnője.
– Maguk mit keresnek itt? És ki irányítja a csatacirkálót? – szólal meg végre a király.
– A legénység, gondolom én – von vállat a tünde.
– A Berserker tüzet nyitott! – kiáltja Artemisz. Tircat kisasszony erre hasra veti magát, mert az biztosan megvédi néhány giga- vagy teratonna találata esetén.
 
Az Ariadné nagyobbik fele láthatóan irányíthatatlan. A csatahajó csak repül körbe-körbe, mint a kerge tyúk. Dől belőle a füst a találatokat követően, a védőmezője sem működik. Pedig többször úgy tűnt, hogy az ellenség visszaszerzi felette az irányítást. Most, hogy Anupék visszaérkeztek, már biztosra vehető, hogy hamarosan a CIC sem lesz használható.
– Amikor a legközelebb van, küldjünk bele még egy sortüzet – mondja Theresa a tüzéreinek, aztán újra a frissen érkezett, fekete burkolatú hadihajóra pillant.
– Annyit máris elért, hogy a tündék abbahagyták az ágyúzást – jegyzi meg Sean.
– A Berserker fő fegyvere fel van töltve, és tüzelésre kész! – jelenti az ügyeletes.
– Vajon mire céloz? – mondja halkan az álkalóz. Érdekes csapat ez a segítségre érkezett drenya. Az ellentengernagy és legénysége egy rakás űrbéli vikingre emlékeztet. Vannak, akik hősként tekintenek rájuk, mások szerint közönséges martalócok, megint mások szerint erkölcstelen renegátok. Az ilyen figurákban pedig nem lehet száz százalékban megbízni! Ha ez a tag most fel akarná venni az Úrnőért járó díjat, a töltött szuperfegyverével, a sértetlen pajzsaival és a friss pilótáival könnyedén fölénybe kerülne!
– A tünde csatacirkáló tüzet nyitott a Berserkerre – néz fel Mirr’Age. A catmor nő arckifejése elárulja, hogy szerinte mekkora ötlet ez a tündék részéről.
Az ellentengernagy, úgy tűnik, a Mittel holdjai óta sem lett a tariai királyság barátja, továbbá a Mindenség Nagyuráról sem lehet jó a véleménye. Mert fekete színű sugár lökődik ki a Berserker orrából, csak a halálos impulzus körül cikázó sárga villámokból látni az irányát. Az Arany Szárny pedig icipici darabokra robban. A fekete dreadnought ez után a fő tornyaival nyit tüzet, méghozzá az Ariadné nagyobb felére, hamarosan seggbe is vágja, megnyomorítva a fúvócsöveket. A baráti céllövöldéhez persze az Úrnő is csatlakozik. Százezer újabb tariai harcosnak egyre biztosabb a helye az Örök Vadászmezőkön. Igaz, olyan menő helyre ezeket be sem engednék, Manitu ízlése jobb annál.
– Keressük meg a leválasztott szekciókat! – mondja Theresa. – Anup, jó, hogy visszajöttetek.
Közben ugyanis a rókadémon és a farkas fejű kocognak be a CIC-be.
– Kihoztuk az egereket, nekik két tankjuk sérült – mondja Anup. – Ferdinánddal mi van?
– Bejövő adás a Berserkerről – jelenti az ügyeletes. Az Úrnő rögtön a központi képernyőre teszi a képet. Egy sebhelyes arcú, középkorú férfi képe az, aki mintha szervo páncélt viselne.
– Miről maradtam le? – teszi fel a kérdést Tyrson Gutts Rollo.
 
A sikoly, amit a lányok gyűrűjében álló sárkánydémon nő kiad, olyan iszonyú, hogy megrepeszti a közelebb lévő kijelzőket. Mindenki fájdalmas képpel próbálja meg védeni a füleit. Mintha a szívét tépnék ki. Még ennél is iszonyúbb az érzés, ami Artemisz agyán suhan át. A szerencsétlen, alakváltó lény ugyanis nem tudott lecsatlakozni az Arany Szárnyról, amikor a Berserker lövése telibe vágta. Legalábbis, nem jól. Most csak áll ott, széttárt szárnyakkal, különleges szemében ott a rémület, egy hurokba szorult állat rémülete. Megpróbálja felvenni az átmeneti alakját, aztán vért köp ki, és elvágódik. A nagydarab, barnahajú – amúgy minotaurusz – maid kapja el. Artemisz azonban szinte megbénul a félelemtől, az idegen, élő hajó félelmétől, ami most ott vicsorog az ő agyában is. Nem tud… nem is akar tenni semmit.
– Mi a büdös fene történik? – hörgi a király, mert a saját hajtóműveik is megindulnak, majd leállnak. A velük összegabalyodott Ariadné Kettő pedig szintén ad egy nagy gázfröccsöt, ezzel megpörgeti a mindkettőjüket, aztán az is kikapcsol.
– Minden rendszer kimúlt. Az Ariadné reaktora kritikus. Nincs kommunikációnk kifelé! – kiabál valaki az űrnagynak. Dendorn megdöbbenve nézi a rókázó Holfond királyt. Artemisz hologramja csak vibrál egyhelyben, mintha lefagyott volna a program. A sárkánydémon tágra nyílt szemmel fuldoklik, és folynak a könnyei. Két dogzi, egy ember, és a nagyon nagy szarvas lány fogják. Még a főkomorna is letérdel mellé.
– Ki engedte meg, hogy összekenj? – mondja Trauna hercegnő, és a véres ruháját nézi. A sárkánydémon volt a felelős ezért az illetlenségért.
– Valószínűleg, szívrohamot is kapott – közli a komorna. Nem lehet eldönteni, hogy ezt most kinek mondja.
– Elkapott minket a bolygó! – kiáltja a törp tiszt kisasszony, amikor életet sikerül rugdosnia az egyik kijelzőbe. – Nem hallják? Elkapott minket a bolygó!
Egyedül Dendorn és a komorna vannak itt még cselekvőképes állapotban. 
– Be kell indítanunk a hajót – közli az űrnagy. – Le kell szállnunk a negyedik bolygón. A motorok még működnek, ahogy látom.
– Hogyan lehetne újraindítani ezt az istennőt? – kérdezi az öreglány.
– A hiperhajtómű nem kap áramot – közli egy a fajtájában jóképűnek számító, alig száz éves ifjú törp. – Egyetlen lehetőségünk a landolás a felszínen.
A hologram hirtelen életre kel, a rajta lévő nő, mintha kómából ébredt volna, úgy néz szét a jelenlévőkön.
– Remek, Artemisz kedves, le kell tenni a Kettes Szekciót a Redkip felszínén! – így Dendorn.
– Izgalmas lesz, mert ránk van rohadva az Ariadné Kettő. Hipert ugrani, ahogyan látom, nem tudok. Kapaszkodjatok, egyelőre a hajtóművek nélkül ereszkedek, hátha úgy nem vesznek olyan hamar észre a több százmillió tonna roncs között…
A Bányakirály leenged egy védőlemezt, ami az egyik megfigyelő ablakot fedi be. Feje fölött az A-osztály utolsó tagja, az Ariadné lángol zsírpapírként. Őfelsége lassan felfogja, hogy félmilliónál is több harcost vesztett el egy kis baráti cserkelés címszó alatt. Szóval, elbőgi magát. Látja, hogy az Ariadné Kettő még beléjük kapaszkodik, alvó gyerekként hever a szekción. Eddig a pillanatig, mert ekkor felrobban.
 
Asterios
– Apa, hallotok? Itt M1! Val, Asterios, mi a helyzet? Feleljetek!
– Ég az egyik VLS indító, begyulladt egy rakéta a csövekben, parancsnok – jelenti a Skót.
– Ezen a folyosón pedig sérült a csővezeték, folyik a hajtóanyag – állapítja meg a Holland.
– Uram, el kellene hagynunk a hajót – mondja Skinner.
– Itt a Papó! Megvagyunk, fiam. Volt egy eset itt egy mágussal. Van nálam egy kedves főherceg, valami Houdar. A srácaid mágikus csapást kaptak, de erős fiúk ezek…
– Apa, el kell hagynunk a hajót! Gyertek a zsiliphez. Menni fog?
– Persze. Már itt sem vagyunk az irányító központban!
– Jól van, kifelé, kifelé. Ha nem érjük el az Úrnőt egy teleporthoz, akkor kiugrunk a légzsilipnél. Mozgás! – és szervo lovagok futólépésben indulnak el M1 után.
– Egy percig nem vagyok velük, és máris nyakig benne vannak – közli a Francia.
A Papó a vállára dob egy picit összetört törpöt, majd lehajol értünk, hogy ha kell, a grabancunknál fogva vigyen ki bennünket. Szomorú vagyok. Valahogyan, nincs bennem más, csak a szomorúság. De miért? Miért akar valaki ennyire megölni, akit nem is ismerek? Mégis, mégis úgy érzem, hogy jól tudom, ki volt ez az Ariadné. Tényleg, ő a krétai királylány a kis Ferdinánd meséjéből? De, hogyan? És én? Én ki vagyok? Nem lehetek…
– Ellenőrizzétek a szereléseket, mert ugrálunk egyet a csillagok között! – közli a kiborg.
Lehajtom a sisakom arcvédőjét, megállapítom, hogy van oxigénem. Még egyszer körülnézek a szétrombolt folyosón.
– Asterios? – fordul felém Val. Mit szeretne vajon kérdezni? Mire kitátanám a számat, egy sorozat robbanás hallatszik, és kialszanak a fények. Nekicsapódunk a helyiség oldalának, az öreg éppen csak nem zuhan nekünk, de elengedi a főherceget. A hajó mindenestől remeg, ráadásul leáll a mesterséges gravitáció is, a nehézségi erő a falhoz lapít minket. El kell húznunk innen! Asterios, miért hiszed azt, hogy innen is kijutsz? Hogy megint megúszod? A mai nap százezrek hitték ugyanezt, és nem úszták meg. Nem mentek haza. Ahogy egyszer te sem mégy majd haza Cathez.
 
Potspot rendszer
Az Ariadné Kettő hátsó fele a motorokkal együtt szétszakad, az eleje pedig a fogókarok miatt pörögve rántja magával az Artemisz Kettőt, ami égni kezd a légkörben.
–  Ez kemény lesz! – közli Artemisz. Néhány ellenséges űrvadász közelíti meg őket, de nem támadnak, csak messziről figyelik az eseményeket.
– Mind meg fogunk halni. Ez jó – sóhajt hörögve a sárkánydémon.
– Ssss, nyugodj meg Wamisa – mondja neki a mino lány. Ő, és még néhány maid gyilkos tekintettel nézik Traunát, aki velük mit sem törődve próbálja minél biztonságosabban egy ülésbe préselni magát.
– Lányok – szólal meg egy háromméteres ember-pók keverék, egy drider. – Próbáljuk meg kikötni magunkat. Hátha ezt is túléljük! – és remegő kézzel simítja meg vállig érő, zöldre festett haját.
– Tünés – néz rájuk a sárkánydémon. Annyira nem hallgatnak rá, hogy őt is magukkal viszik.
– Végül is, a hercegnő azt mondta, hogy hozzuk fel, azt nem, hogy dobjuk el! – morogja a pókasszony. A másfél darab kettes szekció közben üstökösként zuhan alá az égből…
 
Theresa a jelentéseket olvassa, és közben a CIC-ben összegyűlt ismerős arcokat nézi. Nagyon sokat jelentenek neki ezek a férfiak és nők, ők a serege, a népe, a családja. Több hajó veszi körül. Itt a logisztikai csapata, és a hatalmas Berserker, ami hozzá hasonló filozófia szerint épült. A Bíbor Penge szerényen bújik meg a drenyák között.
– Ezeket szépen megmarkoltuk. Hatszáz-akárhányezer főnyi az áldozatok száma. Ráadásul Taria legnagyobb hajói voltak! – közli Sean.
– A vadászok most jönnek vissza a hangárakba. Kisebb a veszteség, mint vártam. Büszke vagyok rájuk – dől előre Mac’Erra.
– Jó csata volt – közli Első Graun. – Át kell kutatni a roncsokat, muszáj néhány fejet szereznem.
– A Rhegenz és az ellátó flotta hajói mind visszatértek. Lesz egy kis javítani valónk, ez tény! – mondja a rókadémon. 
– Tánya kapitány, köszönöm a segítséget! Ti voltatok az MVP. Jó, majd Tyrson Gutts ellentengernagyhoz is át kell mennem – hajt fejet a drenya lány.
– Örülök, hogy az oldaladon harcolhattunk, Úrnőm! – feleli a tűzdémon, aztán Graunra pillant. Az öreg éppen a fiait és a navigációs részleg többi tagját ölelgeti. Marthát kivéve mindenki a családjához tartozik, még a vámpír knyazina is. De hát ez a férfi, a volt szeretője, már igazi uralkodó, és egy úriember. Szóval, a griffet sem hagyja ki.
– Apa, figyelj rám egy kicsit! – szólal meg komolyan a trónörökös. – Nem tudom, milyen hasznot tudunk kicsikarni a Tariában várható válságból, de a státuszod hamarosan ettől függetlenül is megváltozik.
– Szépen vezeted fel fiam, hogy menjek végre nyugdíjba, vagy melegebb éghajlatra!
– A királyi pozíciód egyelőre szilárd, felség – mosolyodik el a trónörökös. – A családi pozíciód változik meg, mert nagyapa leszel. Igen, szép öcsikéim, ti pedig nagybácsik lesztek.
– Azt a… – döbben meg az öreg.
– Nagybácsi? Én, mint nagybácsi? – próbálja összerakni a szavakat Samat herceg.
– Tudom, neked még korai a dolog – veregeti hátba Gnamas. – És fiú vagy lány?
– Kicsoda fiú vagy lány? – kérdezi meg a középső félork fiú értetlenül.
– Nagypapa leszek. Nagyapa leszek, hé, mindenki! Végre, valami jó is történik a mai napon, a törp nyúzást nem számítva. Mit is csináljak nagy örömömben? Meghívom az egész hajót, várjunk, túl sokan vannak. Egyszerű! – ezzel odalép az egykori szeretőjéhez, és úgy smárolja le, hogy a tűzdémonnak a lélegzete is eláll. Nem elveszett ez a nő, mert viszonozza.
– Nem kispályás nagypapa, meg kell hagyni – csóválja meg a fejét Anup.
– Most megint mi van? – teszi fel a kérdést Samat.
– Azon kívül, hogy hülye vagy, öcsém? – kérdez vissza a trónörökös. – Nem csak neked lesz nőd a Sárkányok Síkjáról, ennyi.
– A szervo lovagokat összeszedték már? – érdeklődik az Úrnő.
– Igen. Nagyjából… Ferdinánd parancsnok majd elmondja – feleli Mac’Erra.
– Itt vagyok, asszonyom. Egészen jól sikerült az Ariadné csatahajó elleni akció.
– Pompásan sikerült, parancsnok! Szépen leválasztották a törpöket. Úgy hallom, kissé forró volt a helyzet a Kettes Szekciókban. Mindenkit fel tudtak venni a siklók? – kérdezi a drenya.
– Hárman még hiányoznak. Köztük az apám. Az öreget féltem a legkevésbé, elismerem, furán hangzik. Őt már igen nehéz elpusztítani, mert lényegében halott. Tudom, nem ez rá a legjobb szó. Viszont, olyan helyekről szedtem már elő, ahol rajta kívül semmi nem maradt meg. Két lovagom, Valerius és Asterios voltak még vele. Mi is éppen dobbantani tudtunk az összeakadt hajókból. Ők egy mágusba futottak. Lehet, hogy elestek a csatában – fejezi be. Theresa sóhajt. Igen, számos ilyen megjegyzést és jelentést fog még hallani az előtte álló órákban.
– Mennyi időre elégendő oxigén van a páncélokban? – szólal meg a háta mögül Graun váratlanul. – Tudja, úrnőm, a fiaim és én kedveljük őket. Főleg ezt az Asteriost. Mindig jól elszórakoztatja a családom tagjait a hülye történeteivel.
– Velük kellett volna maradnom! – jegyzi meg Anup.
 
Előző részek
193
Avagy a törp hadiflotta végre támadásba lendül.
252
Avagy, hogyan ismerkedett meg a főszereplő a menyasszonyával?
107
Miközben a drenya a veszélyes szektorból próbál kijutni, a főhősünk a mitológiával ismerkedik.
271
Az előző történet, csak éppen alulnézetből. Figyelem, fan-fiction elemeket tartalmaz :)
207
Kalandok az elveszett bolygón.
Hasonló történetek
2525
Ebben a pillanatban Mr. Tuvok pultján az érzékelők kijelzője két rövid hangjelzést adott le. Mindenki felé kapta a fejét. A parancsnok helyettes higgadtan válaszolt, miután leolvasta az adatokat.
- Kapitány. Három Rektaarián hadihajó közeledik felénk elfogó pályán. Alig egy perc múlva lőtávolságba érnek. – tájékoztatta a jelenlévőket.
- Élesítik a fegyvereiket! – jelentette izgatottan Harry.
- Mr. Paris! Irány a csillagköd teljes impulzussal! – utasította a kapitány...
3596
Ezután mérte föl a testet. Karcsú volt, de nem sovány. Testhezálló kezeslábast viselt, ami talán túlzottan is kidomborította bájait. A derekán keresztülfutó övet inkább csak díszítés kedvéért viselhette, mintsem célszerűségből, ugyanis egy övtáskán kívül semmit nem hordott rajta, azonban szép mintákat véstek bele.
Összhatásában szép lánnyal hozta össze a sors, aki elég ostoba ahhoz, hogy szolid, de kihívó ruhát öltsön amúgy is feltűnést keltő testére, és ilyen helyre jöjjön fegyver...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: