Történetek

Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...

A rabszállító ismét elindult. A két motoros rendőr helyét felváltotta két ismeretlen. Húsz perc őrült vágta után ismét megálltak.
- Húzódjanak olyan hátra, amennyire lehet! - szólt egy ismeretlen hang. - Fel kell robbantani az ajtót. - a robbanás után felpattant az ajtó, és ők a tisztuló füstködön keresztül egy burnuszos asszonyt pillanthattak meg. A nő most fellépett a kocsira és megszólalt:
- Üdvözlöm önöket a „Kimentem a férjemet a halál torkából” nevű járaton!
-...

Szorosan átölelték egymást, és szenvedélyesen csókolózni kezdtek. Amikor beteltek ezzel a játékkal, Adam felállt és odament a teherautóhoz. Kivette a takaróit, és a bokrok közé vitte. Eva letérdelt a rögtönzött ágyra, és ledobta magáról a csadort. Alatta semmi sem volt. Adam gyöngéden a hátára fektette...

De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...

A lány hosszú eredetileg barnás szőke, de most feketére festett egyenes haja leomlott apró formás melleire. Bőre sima volt és puha. Telt ajkai remegtek a hűvös időtől. Vékony, sportos teste volt. Bár nem versenyszerűen, de játszott az iskolai röplabda csapatban. A lány az üléseken feküdt. Fölötte a fiú térdelt...

Ezután mérte föl a testet. Karcsú volt, de nem sovány. Testhezálló kezeslábast viselt, ami talán túlzottan is kidomborította bájait. A derekán keresztülfutó övet inkább csak díszítés kedvéért viselhette, mintsem célszerűségből, ugyanis egy övtáskán kívül semmit nem hordott rajta, azonban szép mintákat véstek bele.
Összhatásában szép lánnyal hozta össze a sors, aki elég ostoba ahhoz, hogy szolid, de kihívó ruhát öltsön amúgy is feltűnést keltő testére, és ilyen helyre jöjjön fegyver...

- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...

- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......

Nekem már az is gyanús volt, hogy a sofőr úgy kiabált, hogy mért kell megállniuk, ha a sziréna szól. Aztán kinyitottam hátul az ajtót. Egy beteg volt csak benne, de úgy látszott, hogy nagyon rossz bőrben van. Egy női orvos az arcát kezelte le éppen. Volt még egy másik orvos is. Azzal beszéltem. Azt mondta, hogy azért van a kocsiban annyi orvos, mert a sebesült valami magas rangú ember. Aztán a beteg elkezdett köhögni, és vértköpött. Nagyon megijedtem, és tovább engedtem őket. De az mégis...

Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?

Reggel kiosztotta a térképeket a négy heikopteren elhelyezkedő embernek. Az ötödik gépre Abu Sahem saját maga ült fel, és egy embert pedig otthagytak a rádió mellett. A mentőautót elérve sugáralakban indultak el. Négy teherautó és egy személykocsi után indították el az akciócsoportokat, de hiába. Már tíz óra is elmúlt, amikor észrevették a táborhely maradványait...