Kegyetlen élet 3.

Susan folyamatosan járt rehabilitációra és pszichiátriára. Ami a legjobban meglepte, hogy Tom is részt vett ezeken a terápiákon. Észre vette a srác pillantásait magán, de nem merte követni. Egy életre megundorodott az élettől és a fiúktól. Bár mindig mellette állt a férfi, mégis remegett még csak a közelében is.
Egyik nap, amikor a kórház kertjében sétáltak, Susan észre vett az egyik betegnél 1 újságot, aminek a címlapján Richrad volt. A rendőröknek sikerült elfogniuk és tanúkat kerestek. Ricahard és a barátai több lányt megerőszakoltak, sőt voltak olyanok is, akiket megöltek. Susan hisztérikus rohamot kapott. Ordítozott és sírt, amikor meglátta a képet. Tom próbálta megnyugtatni, de nem sikerült neki. Végül amikor megragadta a lány karjait, Susan össze esett és elájult. Amikor magához tért már a zárt osztályon volt. Az ágyához volt kikötve, hogy ne tehessen magában kárt.

A pszichiátere dr.Klotz már mellette ült.
- Kérlek hallgass végig - kezdte el dr. Klotz - tudom nehéz időszak ez most neked, de muszáj elmenned a bíróságra. Egy az apád miatt, másodszor pedig Richard miatt. Soha nem akartál elégtételt venni rajtuk, azért amit tettek veled? Soha nem gondoltál még arra, hogy ha volna mód, akkor mit tennél? Most van rá mód hogy végezzünk velük....
De Susan ekkor már nem figyelt. Az emlékeiben kutatott és meg se próbálta megszámolni hányszor nyúlt a késhez, hogy megölje az apját, vagy Richardot. Gondolatai efelé kalandoztak, miközben hallgatta a doktor szövegét. És most, hogy itt lenne a lehetőség, végre bosszút állhatna mindenért, pont most nem teszi meg. Görcsösen gondolt arra, hogy mi lesz ha kiszabadulnak, vagy ha nem nyeri meg a pert. Vagy ha meg is nyeri utána mi lesz vele? És eközben..
- Susan! Figyelsz te rám? Hallod, amit mondok? - kérdezte dr.Klotz.
- Én... Én nem tudom megtenni. - mondta sírva Susan, és elmondta a doktornak az agájait.
- Tudom hogy félsz, de kérlek érsd meg, ezt muszáj megtenned. Jó most itt hagylak gondolkodni és majd szólj a döntésedről.
Susan bólintott és 3 nap múlva döntött. Végig csinálja a pereket, legfeljebb ha nem nyer, megöli magát, gondolta.

A per napján végig idegesen görcsölt, de Tom mellette állt és ez valahogy megnyugtatta. A perek 1 hónapig húzódtak, de végül Susan nyert.
Az apja 20 évet kapott: emberölési kísérletért, nemi és testi erőszakért.
Richard: életfogytiglant a barátjaival együtt, többszörös gyilkosság és nemi erőszak és lopás vádjával.
Susan megbékélt sorsával miszerint: intézetbe küldték.
Elbúcsúzott Tomtól és beköltözött a lutheránus intézetbe.

Amikor csak tehette kiszökött onnan, pedig jó bánásban volt része. Tommal mindig leveleztek és a lány a hatására javulni kezdet.
Két évet töltött az apácák között az intézetben, de nem sikerült belőle apácát faragniuk. Susan elhatározta, mihelyt kikerül onnan, azonnal megváltoztatja nevét, eladja a házat - és belőle mindent - ahol eddig élt, és egy teljesen más államban fog életet kezdeni. Amiről eddig nem tudott az az volt, hogy anyja hagyott rá örökséget, amit csak 20 éves korában vehet fel, amihez apja nem tudott hozzá férni. Ez a pénz épp kapóra jött neki, így boldogan kezdett új életet Taylor néven, Tennesy államban. Egyedül Tom tudta hol van.
20 évesen többet élt át, mint egy 70 éves.
Egy kis bér házba költözött és boldogan élte az életét addig, amíg le nem ment a közeli diszkóba.

Egy srác mellé szegődött, amikor eléggé be volt rúgva és valamit szövegelt neki. Nem értette mit mond, csak bólogatott és egyszer csak érezte, valamit betesznek a szájába. Extasy tabletta volt. Taylor teljesen bepörgött tőle. Odáig volt, az egész éjszakát végig tombolta.
Másnap szörnyű állapotban érezte magát. 6 l vizet is megivott, mégis kevés volt neki. Nem emlékezett semmire a tegnapból, csak arra, hogy rettenetesen boldog volt és elfelejtett mindent. Majd a szomjúság érzését más váltotta fel. A kívánás. Az ismeretlen kívánása. Akart még a szerből, a nyugalomból, a boldogságból, a kábulatból. Csak épp nem tudta hol szerezhetne be. Ekkor vette észre a kezén egy telefonszámot. Keserűen elmosolyodott és felhívta a számot...