Történetek

Szorosan átölelték egymást, és szenvedélyesen csókolózni kezdtek. Amikor beteltek ezzel a játékkal, Adam felállt és odament a teherautóhoz. Kivette a takaróit, és a bokrok közé vitte. Eva letérdelt a rögtönzött ágyra, és ledobta magáról a csadort. Alatta semmi sem volt. Adam gyöngéden a hátára fektette...

A rabszállító ismét elindult. A két motoros rendőr helyét felváltotta két ismeretlen. Húsz perc őrült vágta után ismét megálltak.
- Húzódjanak olyan hátra, amennyire lehet! - szólt egy ismeretlen hang. - Fel kell robbantani az ajtót. - a robbanás után felpattant az ajtó, és ők a tisztuló füstködön keresztül egy burnuszos asszonyt pillanthattak meg. A nő most fellépett a kocsira és megszólalt:
- Üdvözlöm önöket a „Kimentem a férjemet a halál torkából” nevű járaton!
-...

Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...

Másnap minden a terv szerint ment minden. A gyors reggeli után lement a közeli parkolóba, ahol a mentőt hagyta előző este. Könnyű nadrágja és pólója fölé hosszú csadort húzott. Egy kis tokból elővette a gombostűt, és a ruha ujjába tűzte úgy, hogy aki a keze után nyúl, az pont ráfogjon a kiálló hegyre...

"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...

- Terhes vagyok. - nyögte ki nagy nehezen.
- Nem baj, majd vigyázok. - mondta kedvesen a rendőrnő. - Van benne gyakorlatom.
Eva összerázkódott és a könnyeivel küzdött, hogy ne adja ki magát mennyire fél. A nő tényleg ügyes volt. Mikor végeztek elnézést kért, és kiment a szobából. Eva felöltözött és átment a vámtiszthez...

Egyszer csak egy hűvös kéz érintését érezte és fölébredt. Egy kedves srác hajolt fölé és mosolygott. Susan hatalmast felsíkoltott. Egy percre azt hitte, Richard az.
A srác kedvesen rámosolygott, majd nyugtatgatva fektette vissza a lányt az ágyra...

Láttam, a kocsmáros is türelmetlenül törölgette a mahagóni színű pultot. Fizettem, és elindultam hazafelé. Lassan, kényelmesen. Jólesett “begőzölt” fejemnek a hűvös, őszi levegő. Elgondolkozva sétáltam a szűk utcákban, észre sem véve, hogy követ valaki. Gondolataimból egy éles fájdalom térített észhez...

Eva is látta a híradót előző este. Nem csak Adamot tartóztatták le, hanem a főnökét is. Mind a kettőjüket vád alá helyezték tiltott fegyverviselésért, és kémkedésért. Az asszony úgy gondolta, hogy az egész csak koholt vád, hogy ellehetetlenítsék a bizottságot...

Az erdő csendes volt. A kannibálok falujában is véget ért a reggeli „szertartás”. A felfalt angyalok és amazonok maradványait lassan eltakarították. A vadászok az erdő felé indultak amikor dübörgés rázta meg a falut. A két helikopter tűnt fel az égen és véget nem érő golyózáporral támadta a „védtelen” kannibálokat. Az erdőből géppuskás katonák rohantak ki. Az angyalok is fegyvert kaptak és lőtték a néger szörnyetegeket ahogy csak tudták...