Történetek

A reggeli Nap bevilágította dzsungelt. Szeptember volt, de itt semmi jelét nem látták az ősznek. A nappali virágok lassan kinyíltak. Állatok lepték el az erdőt. A sziget erdejében egy kisebb sziklás területen a különítmény tagjai ébredeztek...

Nem kellett volna mondanom, mert ekkor rátapadt a nyakamra, és belémvágott valami éleset, ami a szájában lehetett... megint kérdezni akartam, hogy mit művel, de nem jöttek ki szavak a számon...

Ekkor egy vastag asztalt állítottak föl. A két lányt levették a póznáról levetkőztették és olajjal kenték be. Az asztalra kötözték őket egymás mellé. Fejük egymás mellett volt. Az ősz törzsfőnök az asztal mellé lépett. Végigsimította a két fiatal izmos testet...

Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...

Eszembe jutott a férfi…. Van talán egy éve is amikor először felfigyeltem rá. Harminc körüli, amolyan vidám fickónak tűnt. Talán a szomszédos utcában lévő irodaházban dolgozik...

A fekete hálóinges nő az ágyon ült felhúzott térdekkel és maga elé meredt. Arcán felháborodás, és egyben csalódás volt látható, de ahogy ott ült felhúzott, kicsit szét tett lábakkal nagyon erotikussá vált a kép...

Éreztem parfümje csodálatos illatát. Heni hangját már alig hallottam, arra pedig hogy mit beszél figyelni már nem tudtam, teste közelsége teljesen megbabonázott...

Láttam szemében az értetlenséget, mint aki arra vár, hogy adjam meg neki a kegyelemdöfést, csak legyen már túl rajta. Simogatni kezdtem dús, hosszú fekete haját, aztán az arcát. Próbáltam olyan érzéki lenni, amennyire csak bírtam...

Belenéztem a szemébe. Zöld volt. És akkor megéreztem, hogy ő kell nekem. Szőke haja gyönyörűen omlott le vállára. Egy örökkévalóság volt, míg megfogtam, és hátrasimítottam a szeméből...

Éreztem az ujjaim alatt, ahogy Dorka teste fokozatosan ellazul. Kisimult, ahogy kimasszíroztam belőle a feszültséget. Alaposan, lassan, türelemmel kényeztettem minden porcikáját...