Eltévedések - 2.

Éreztem az ujjaim alatt, ahogy Dorka teste fokozatosan ellazul. Kisimult, ahogy kimasszíroztam belőle a feszültséget. Alaposan, lassan, türelemmel kényeztettem minden porcikáját. Neki most csak befogadnia kellett. Elfogadta és kiélvezte a dédelgetésemet. Először hasra feküdt, úgy lazítottam el minden idegszálát, majd hanyatt fordult. Felhelyeztem a kendőket - óvatosan, hogy ne fájjon, de azért szorosan, hogy tudja, most nem kell mozognia. Megegyeztünk, hogy a mai nap az övé. Hogy ma az ő élvezete az első. És ő mindenben elfogadja az irányításomat, hiszen bízik bennem, és tudja, hogy pontosan ismerem az igényeit, a vágyait. Volt időnk kiismerni egymást. Ahogy a szemére kerülő kendőt igazítottam a helyére, még belenéztem, és elmerültem a tekintetében. Megcsókoltam. Az a mosolygó vidámság és várokozó vágy csillogott a szemeiben, amiért olyannyira rajongtam. Pont az tükröződött bennük, ami akkor, amikor az egyik bevásárló központ mosdójából kijött, de nem az üzletek, hanem a lépcsők irányába húztam magammal. Ugyanolyan kiváncsi várakozással, és feltétlen bizalommal nézett rám, hogy vajon mi jutott megint eszembe. Arra gondoltam, hogy úgy is mindenki a lifteket és a mozgólépcsőket használja, senki nem jár a hagyományos lépcsőkön. Ideje volt kideríteni, hogy tényleg így van-e. Így hát elindultunk "eltévedni".

A lépcsőház a füstmentes fajtából való volt automatikusan záródó ajtókkal. Mikor beléptünk, és mögöttünk egy félhangos kattanással becsukódott az ajtó, elhalt a kint szóló zene is. Izgalmas volt, mert éreztük, hogy rosszban járunk. A lépteink kopogtak, a hangunk visszhangzott, és mégsem lehettünk biztosak benne: Valóban egyedül vagyunk? Miközben lejjebb mentünk egy fordulóval - ahová nem nyílt ajtó -, a lépcsőkarok között fel- és lenézegettük, nem látunk-e mozgást, nem hallunk-e hangokat, vagy éppen nem figyelnek-e minket kamerák. Ahogy kezdtünk megbizonyosodni róla, tényleg magunk vagyunk, az izgatottság vággyá fokozódott. Dorka hátulról karolt át hirtelen, ahogy még épp lenéztem a korláton át. Hozzámbújt, és hátulról a nyakamba csókolt. Éreztem a testét, az izgatottságát, és ez rám is hatással volt. A kezei oldalt előre csúsztak, és simogatni kezdett. Igyekeztem félig megfordulni, hogy egymásra találhassanak az ajkaink. Játékos, könnyed csókokba feledkeztünk. Hol ő, hol én vettem át az irányítást. Egy kicsit el is feledtük, hogy hol vagyunk. Aztán mindinkább megszűnt a külvilág, ahogy a csókok mélyebbek, a vágy hevesebb lett. Szembefordultunk egymással. Dorka sürgetően kezdte simogatni a hátsóm, aztán a combom, majd egyre előrébb, beljebb haladt. Nagyon könnyen tudott bánni velem.

Ahogy közeledett centiről centire a férfiasságomhoz a keze, úgy duzzadtam egyre jobban, vágyva az érintését. Hangosan sóhajtottam, amikor végre megragadott. Ahogy hátrahajtottam a fejem, kihasználta az alkalmat, és a nyakamba csókolt. Beleborzongtam az érintésébe. Átadtam magam a jól eső érzésnek néhány pillanatig, majd megragadtam a fenekét az egyik kezemmel, és simogatni kezdtem. A másik kezemmel a hátán szánkáztam végig. Tudtam, mennyire szereti ha a csípőjét feszítem erősen. A hatás nem maradt el: Éreztem, ahogy a teste reagál az érintésemre. Ívbe görbítette magát. Most én tapadtam a nyakára, és nyalogatni, kóstolgatni kezdtem a bőre ízét. Belőle tört fel egy hangos sóhaj. Az ilyen hangok a legvadítóbbak számomra. Egy vad, érzéki, öntudatlanul kitörő sóhaj a legérzékibb hatással van rám. Vadabbul csókoltam a finom bőrét, éhesen szívtam a nyakát. Néhány lépésre ösztökéltem hátrafelé, bár inkább csak toltam, vittem magammal, hogy a falhoz támaszthassam a testét. Így szabadabban simogathattam. Bejártam a kezeimmel minden apró felületet, amit el tudtam érni. Cirógattam a nyakát, a tarkójára simítottam a kezem, és a haját borzoltam. Újabb mély, elveszejtő csókokba kezdtünk. A keze visszatalált a nadrágom elejére, és azon keresztül izgatott.

A vágyam teljesen elhatalmasodott rajtam. Az oldalán simítottam végig, a hasára fektettem a kezem, aztán nem bírtam tovább. Éreznem kellett a kebleit. Tudtam, hogy már nagyon várja, hogy végre a kezembe vegyem őket. Határozottan nyúltam az egyikért. Megemeltem kissé, a hüvelykemmel pedig a bimbóját szántottam végig. Már nem volt elég ruhán keresztül az érintés. A derekánál bújtam be az inge alá. Megremegett, ahogy megérezte a tenyeremet a felhevült bőrén. Hamar találtam vissza a vágyott halmokhoz. A melltartóját csak félretoltam, hogy hozzáférhessek gyorsan. Mikor végre a kezembe vettem, megnyugodtam kissé, mint a hazaérkezett utazó. Egy pillanatra mindketten megálltunk lihegve. Egymás tekintetét kerestük, és ahogy egyszerre tudatosult bennünk a helyzet képtelensége, összenevettünk. Egy fehéren kongó, üres lépcsőházban a falhoz támaszkodva álltunk egymásba kapaszkodva. Tudtuk, bármelyik pillanatban járhat erre valaki, de nem tudtunk ellenállni a vágynak, ami elemi erővel tört utat magának, és egymáshoz láncolt minket. Kívántam őt, és ő engem. Akartuk egymást ott és akkor. A lelepleződés esélye pedig megsokszorozta az izgatottságunkat. A tekintetük elmondta egymásnak, bármi történjék is, itt és most nem állunk meg.

Amikor újra összeértek az ajkaink, újra elindult az előbb kizökkent idő. Heves, kínzó vágy tombolt mindkettőnkben. Faltuk egymás ajkait. Dorka a nadrágomat nyitotta szét, az én kezem is a lábai közé csúszott. Érezhette, mennyire kívánom, és én is éreztem, milyen forró odalenn. Amíg ő az övemet és a gombokat bontogatta, én is kinyitottam a farmerjét. Nem gondolkodott sokat, letolta a combomra a zavaró akadályt, aztán kiemelte az alsómból a rudamat. Megragadta és egyből húzogatni kezdte. Én sem haboztam, mikor lehúztam róla a nadrágját a tangájával együtt. Nem akartam lemaradni: Végigsimítottam a dombján, le az ajkai közé. Fürdött a nedvességben. Ahogy az ujjam az ajkak közötti résben toltam hátra, egyből belé hatoltam. Hangosan nyögött fel. Ujjazni kezdtem. Remegősen tornáztuk fel egymást az egyre nagyobb élvezetek közé. Aztán nagyon hirtelen engedett el ő, és húztam ki belőle az ujjam én, amikor lejjebb az ajtó kattanását hallottuk. Mire felfogtuk, hogy mi az, már léptek is közeledtek felfelé. Pont egy fordulóval alattunk jött be valaki a lépcsőházba. Nagyjából annyi időnk maradt, amíg felrántottuk a nadrágjainkat. Gombolkozás, övcsatolás helyett csak hirtelen magamhoz húztam szorosan Dorkát. Addigra már fel is bukkant az ismeretlen: A bevásárlóközpont egyik biztonsági őre.

Megpróbáltuk eljátszani a csókolózásba feledkezett párocskát, csak éppen a ziláltságunk, a dübörgő szívverésünk, és a ruházatunk nem éppen összerendezett volta teljesen egyértelmű lehetett. Mikor közeledett, próbáltunk értetlen arccal felé pillantani, de azért ez nem lehetett igazán hiteles. Mindenesetre egy jó napotot kicsikartam a fogaim közül. Az őr alaposan megnézett mindkettőnket, majd annyit válaszolt: "Ne zavartassátok magatokat! Engem nem zavar." Ezzel tovább lépett, és feljebb ment. Egy pár másodperccel később pedig hallottuk, ahogy a fölöttünk lévő ajtó kattan. Teljesen felizgultan, vadul lüktető pulzussal álltunk egy pillanatig, majd nevetni kezdtünk. Ezt a reakciót nem vártuk éppen egy biztonsági őrtől. Ahogy Dorkát ölelve nevettem, ő egyszer csak benyúlt az alig felhúzott nadrágomba, és megragadott: "Most már fejezzük be, amit elkezdtünk!" Észveszejtő ez a lány, gondolhattam volna, de sok időm nem maradt gondolkodásra. Mindent elnyomott a farkam lüktetése. Újra lekerültek a nadrágok a combunkra. Megnyaltam Dorka nedveitől síkos ujjaim, és megint alányúltam. A csiklóját kezdtem izgatni, de előrébb tolta a csípőjét. Megint magában akart érezni. Óvatosan nyúltam belé. Aztán határozottabb lettem. Pillanatok alatt tágult ki teljesen. Én meg az érzéstől és Dorka kézimunkájától már csak egy dologra tudtam gondolni.

Minél hamarabb benne akartam lenni abban a nedves, izgató résben. Ebben a helyzetben azt a nadrágok miatt azonban nem lehetett megoldani. Gondoltam egyet, elengedtem Dorkát, és a korláthoz toltam. Tetszett neki az ötlet. Amennyire tudott, terpeszbe állt, és a korlátra támaszkodva előre hajolt. Az egyik kezére támaszkodott, a másikkal hátranyúlt a lábai között, és széthúzta az ajkait. A farkam végét beillesztettem a vágyott rés szájába, és megálltam. Végletesen izgató volt érezni a nedvességét, lüktetését, és mégis halogatni a behatolást. Dorka nem bírta már, és rátolta magát a rudamra. Ahogy szétfeszítve magamnak az utat, belécsúsztam, majdnem elélveztem. Az én sóhajomat azonban elnyomta Dorka hangos nyögése, ahogy megremegett. Belül az összehúzódások elárulták, egy kisebb orgazmust élt át. Mikor kissé elülepedett benne a vihar, és én is lehiggadtam csöppet, lassan elkezdtem benne mozogni. Először óvatosan, hosszú lökésekkel, hogy egymásra hangolódjunk, majd fokoztuk a tempót. Nem akartunk már semmit halogatni. Egyre ütemesebben toltam-húztam magam a lágy, puha hüvelyében. Ki és be. Minden alkalommal átélve a behatolás, elmerülés kéjes élvezetét. Kapaszkodtam a csípőjébe, és hevesebben dugtam, ő pedig kapaszkodott a korlátba, és tartotta magát, a ritmusomra tolta hátra a fenekét, és nyitotta meg magát nekem.

Öntudatlan vadsággal élveztük az egymásnak okozott kéjeket. Hangosan ziháltam, ahogy sebesen járt benne a farkam, ő pedig apró, éles-kéjes nyögések sorozatával közvetítette az élvezetét a visszhangoknak. Ahogy a feszültség nőtt bennünk, és közeledtünk a beteljesüléshez, újra mélyebb lökésekre váltottam, és kicsit hátulról előre irányítottam a hüvelyében a mozgásom. Tudtam, hogy ezt szereti a legjobban, ez okozza neki a legnagyobb élvezetet. Rögtön tudtam, hogy jót csinálok, ahogy a hangja megváltozott: összefolyó, hosszú, hangos kiáltásokat, hörgéseket hallatott. Ez megadta nekem a végső lökést. Éreztem, ahogy az orgazmus előtt elérkezik az a pillanat, amikor sziklamerevre keményedek, és néhány lökés után hosszú lövellésekkel beleürítettem mindenemet. Dorkára ez mindig nagyon erőteljes hatással volt. Összerándult és a lépcsőházat betöltő elfúló sikoltással élvezett el. Még mozdultam benne párat, ahogy ő is meg-megremegett. Ráhajoltam, hátulról átkaroltam, és a nyakába csókoltam. Együtt remegtünk a kimerültségtől. Lassan csúsztam ki belőle. Megtöröltem gyorsan magam, nehogy a ruhánk olyan legyen. Ahogy Dorka a válla felett hátranézett, hogy figyelje mit ügyködöm, nagyon csókolhatnékom támadt. Visszahajoltam hozzá, az ajkaihoz, amikor hirtelen felegyenesedett, és hozzám bújt. "Valamit láttam egyel feljebb. Egy árnyékot mozdulni." - suttogta idegesen.

Ajtó kattanás feljebb. Aztán csend. Villámsebesen öltöztünk fel. Dorkának arra sem maradt ideje, hogy kicsit eltüntesse a nyomokat. Felkapdostunk mindent, aztán leszaladtunk, és ki a lépcsőházból. Bár addigra már megint üres lehetett, de nem akartunk kockáztatni. Valószínűleg a biztonsági őr volt feljebb, és csak eljátszotta korábban az ajtócsukódással, hogy elment. Úgy tűnt, végighallgatta, amit műveltünk. Remélem, élvezte. Nekünk viszont megint nem maradt időnk akkor, hogy kiélvezzük igazán az egymásnak nyújtott örömök beteljesülését. Ahogy Dorka szemét eltakartam a kendővel, tudtam, hogy most - két héttel később - viszont van időnk, és semmi nem zavarhat meg benne, hogy mindenestül kiélvezhesse a perceket, amiket neki szánok.

Lassan simogattam végig, élveztem, ahogy a cirógatásomra válaszol a teste. A mozgása, a hangjai mutatták csak, hogy mi az, ami jó neki, hogy merre haladjak. Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy ne tudja, mikor mivel érek hozzá. Izgató játék volt mindkettőnknek. Nem mozdulhatott, csak az érzékei vezették. Szerette, ahogy megleptem a nyelvemmel. És aztán, amikor beléhatoltam. Élveztem az orgazmusa közben lehúzni a szeméről a kendőt, hogy gyönyörködhessek a kéjében. Fontos volt nekem Dorka: És jó volt megadni neki mindent, amire vágyott. Ahogy felejthetetlenek maradnak az eltévedéseink is.