Mielőtt kedves olvasóm elé tárom történetem utolsó harmadát, szeretnék beszélni egy kicsit az önkielégítésről. Nem, nem azt akarom elmondani, hogy veszélyes, gerincbetegséget és vakságot okozhat, mert az nem igaz. Kivéve olyan szélsőséges helyzeteket, ha beleélvezel valaki szemébe, aki ettől elszalad, elesik és nagyon beüti a hátát. Azt hiszem, kicsit elkalandoztam.
Kezdetben, ha megkívántam a szexet, de nem volt rá lehetőségem, kivertem magamnak. 99%-ban biztos vagyok benne, hogy ezzel más is volt így. Később, amikor évek óta együtt élünk életünk párjával, már nem a szükség viszi kezünket a gatyánk közelébe, hanem a móka, a változatosság ígérete. Képzeletünket nem köti a monogámia, a képzeletünk nem ejt teherbe senkit, és nem léteznek fantázián át terjedő nemi- és autoimmun betegségek sem. Egyelőre.
Sokan fordulunk ilyen esetekben a pornográfia felé. De a pornó nézése önmagában nem károsítja a képzelőerőnket. Függőségről akkor beszélhetünk, ha már nem tudunk elélvezni anélkül, hogy ne stimulálnánk agyunkat aktívan egy jó adag, audiovizuális csiszi-csuszival, vagy esetleg már fel sem áll anélkül. Mert a valós ingerek, érintések, hangok és a látvány nem adja meg azt az élményt, amire a testünk vágyik.
Történetünk ezen pontján nem néztem Ajna filmjeit, de így is gátlástalan mennyiségű pornót fogyasztottam. És jobbára akkor keményedtem meg, ha arra gondoltam, hogy a művésznő, akit épp dugnak, férjezett. A házasságára gondoltam, arra, hogy este a tévé előtt vacsorázik a férjével, próbál úgy ülni, hogy ne sajogjon a lágyéka. Hogy úgy veszi fel a telefont, hogy kínosan bemondja köszönésnél, ki hívta: „Szia, Laci, az újságárus ismerősöm.” – hogy a férjnek ne kelljen gyötrődnie azon, melyik csődör próbál privát gyakorlást kezdeményezni forgatás előtt. Elképzeltem a nőt pizsamában, feltűzött hajjal porszívózni, a tükör előtt fogat mosni. Fejemben ez a kép összeolvadt azzal a beolajozott, stúdiósminket viselő, meztelen eszményképpel, akit láttam magam előtt, és aki több műspermát fogyasztott, mint meleg ebédet életében. És ettől az egységtől, ettől az élőnek képzelt lénytől irgalmatlanul beindultam.
Azokban a napokban ez kell ahhoz, hogy elélvezzek.
Eltelt néhány nap azóta, hogy Kevinnel elköltöttem azt a kellemes kávét, mely ozsonnyázás csúcspontja kétségkívül az volt, amikor véletlenül beismerte, több alkalommal is meghúzta a hites feleségem. Méghozzá nem pornóforgatáson. Mivel Kevin (dobpergés…) nem pornózott. Nem, nem, teljesen hétköznapi csalafintaság történt. A feleségem puncijába egy teljesen őszinte fasz került.
Lehet ezt a dolgot éretten kezelni, és lehet úgy, ahogy én tettem. Nem mentem haza négy teljes napon át. A nagybátyám lakására költöztem be. A nagybátyám nem lakott a saját lakásában, csak a hangfalait és a biciklijeit tartotta ott, attól félve, hogy a kertes házát feltörik és eltűnnek legféltettebb kincsei. Valójában, azt hiszem, inkább attól tartott, hogy a barátnője eladja ezeket, de ez egy másik, kevésbé érdekes és erotikus történet. A lényeg, hogy egy raktárban laktam, amiben volt egy ágy, egy mosdó és egy kistévé, amin kizárólag dokumentumfilmek mentek.
A lehető legkevésbé pornós közeg. Olyan volt ez számomra, mint egy detoxikáló. Ajna természetesen többször felhívott. Megnyugtattam, hogy semmi bajom, de nem akarok hazamenni. Bizonyára a korábbi, töredelmes vallomását sejtette a háttérben, ezért nem győzködött. Csendben emésztette magát. Két nap és két éjszaka kellett, és beható ismeretek, amiket a sajtkészítésről és sajt árusításról tanultam a tévénézés közben, hogy alaposan magamba szálljak.
Elhatároztam, hogy amikor végre hazamegyek, bevallok mindent Ajnának. Mindent Lauráról, és a prostikról is. Aztán meglátjuk, mi lesz.
Ittlétem alatt többször is próbáltam maszturbálni, de olyasmi volt, mint két főtt spagetti szálat egymáson egyensúlyozva kiegyenesíteni, vagy egy nagyon halott angolnával súlyzózni. Felidéztem, milyen volt Laurát kefélni a szűk és levegőtlen irodában, amikor a nyári ruhácskája pántja lebomlott, a hátán izzadság csillogott, arca kipirult, és közben az órát leste. Öt percet adott, vagy kettőt? Istenem, ha most kaphatnék ennyit, biztos a combjára élveznék!
Gondoltam Ajnára is, de csak az ugrott be, amikor a transzi seggét tágította, vagy amikor az erotika fesztiválon egy idős hölgy kinyalta a színpadon, és otromba rúzsnyomokat hagyott a kis, barna háromszögön a puncija fölött. A prostikra is gondoltam, de nem emlékeztem sem az arcukra, sem a testükre.
Ha abban a pár napban kielégültem volna, megint csak nem vettek volna a dolgok ilyen irányt. De amikor a negyedik nap megszólalt a telefonom és Laura hívott, felvettem. Titokban abban reménykedtem, hogy találkozni akar. Én mentem volna bele, de ha a hangja elég kacér, kívánatos és kívánós… talán ott helyben összehozok valamit, a telefonáláshoz úgyis csak egy kéz kell, és a farkamhoz sem kell több, szerencsére.
– Szia. A feleséged aggódik érted – kezdte.
– Te beszéltél vele?
– Ő keresett. Tudja, hogy… jóban vagyunk. Képzeld, most először vetődött fel benne a gondolat, hogy másik nő lehet a dologban. Ez eddig eszébe sem jutott. Szerintem nem tart valami vonzónak téged.
– Nem sokára hazamegyek.
– A helyedben sietnék. A vetélytársad lépéseket fontolgat.
– A vetélytársam?
– Négy napja, vagy négy éve vagy önkéntes száműzetésben? Kevin. A srác a kávézóból.
– Ő honnan tudja, hogy nem mentem haza?
– Vagy Ajnától, vagy tőlem, nehéz megmondani – kellett egy kis idő, mire ez összeállt a fejemben. Lélegeztem öt mélyet.
– Te is találkoztál vele?
– Ja. Mondtam neked, hogy helyes. Te pedig azt mondtad, téged többé ne keresselek – olyasmit akartam mondani, amit a sértettségem diktált. Hogy „jó hamar megvigasztalódtál.” De őszintén, van nekem jogom ilyen helyzetben önérzeteskedni? Úgy értem, ugyan mivel tartozna nekem Laura? Ezért csak annyit mondtam:
– Remélem, jól kijöttök majd. Rendes srác. Nem kellett volna úgy sarokba szorítanom.
Csend támadt. Azt hittem, Laura megdöbbent a válaszomon, és hamarosan megrendülten közli, hogy mekkora változás is ment végbe a személyiségemben. Végre felnőttem. Végre tisztán, éretten látom a dolgokat.
Ehelyett kuncogni kezdett. Bántóan.
– Mi ez a váratlan jóemberkedés, drágám? Az a fiú… uh, nem is tudom, talán ezt nem kéne elmondanom.
– Ne játszd ezt. Pontosan azért hívtál fel, hogy elmondj valamit, nem igaz?
– Átlátsz rajtam. Végre. Hozzájutottam egy felvételhez.
– Miféle felvételhez?
– Kevin levideózta kettejüket. Fogalmam sincs, hogy ő egyébként tudja-e, hogy nem úttörő ebben.
– Úgy érted…
– Telefonnal. Próbálta a feleséged is rábeszélni, de ő nem akarta. Onnantól titokban videózott. És most átküldte nekem a felvételeket.
– Neked? De miért?
– A bizalmába férkőztem. És azt mondtam, izgat az ilyesmi. Ami amúgy igaz.
– A bizalmába…? Mennyire…?
– Jaj, te féltékeny vagy. Nem feküdtem le vele. Találkoztam vele, csókolóztunk, kis tapizás volt. Valamiért úgy markolássza a mellett, hogy a mutatóujjával a bimbót nyomkodja, mint egy kapucsengőt. A nyakamba meg úgy csókol, hogy közben az orrával próbálja a fülem simogatni. Áh. Elküldjem a videókat?
Erre nem válaszoltam. De átküldte. Szívesen állítanám, hogy idő volt, mire rászántam magam, de szinte azonnal megnéztem őket sorban. Négy volt, különböző hosszúságúak.
– Csak fotózok – hangzott el az első videón. A kamera fel-le mozgott a motelszoba gyűrött lepedőjén fekvő, meztelen nő testét mutatva. Ajna teste, noha csak a hasát, csípőjét láttam. Felhúzott alkarja kitakarta és összenyomta feszes cickóit.
– Csak fotó? – kérdezte. A kamera megmozdult, a direktor úr bólogatott – Az arcom ne legyen benne, jó?
– Persze – mondta Kevin, a kamera óvatosan felsvenkelt. Ajna azonban két tenyerével eltakarta az arcát. Nem bízott Kevinben. Épp csak annyira, hogy pucérra vetkőzzön előtte egy motelben.
A második alig pár másodpercig tartott. Elmosódott kép fogadott. Egy párna csücske, és talán haj, meg egy váll, és a videót készítő személy kamerába lógó ujja. Elindítottam a felvételt. Rázkódott a kép, két ember szinkronban zihált. Egyetlen pillanatra közeli képet kaptam Ajna arcáról. A haja kócos volt, de nem izgatóan, elrendezetten kócos, hanem csak kibomlott egy szoros lófarokból. Mint aki nem is számított dugásra A fülét láttam, állát, elnyíló ajkát. Nem viselt semmi sminket. Mint aki épp csak felugrott ide, aztán ez történt. A kép szélén láttam Kevin arcát is, aki úgy izzadt, mint aki maratont futott a triatlon után. Vigyorgott. Konkrétan, bele akart mosolyogni baszás közben a kamerába. Ajna oldalvást pillantott, szeme elkerekedett a telefon láttán.
– Mit…? Ne! – a felvételen a világ nagyot lódult. Ajna talán kiütötte a telefont Kevin kezéből. Az nem esett le az ágyról, épp csak a párna alá csúszott. Még annyi hallatszott, hogy Kevin nevetni kezd. De a „Hááá…!” kiáltásnál a felvétel megszakadt.
A harmadik már titkos felvétel volt. Talán egy székre állította a telefont Kevin, ez a kis álló faszú, jótékonykodó paparazzi. Homályos volt a kép, egyetlen kislámpa égett. A behúzott függöny miatt nem tudtam, nappal van-e, vagy éjjel. Kevin a telefontól az ágyig sétált, idiótán kinyomta meztelen seggét, ahogy az ágyra mászott, majd hanyatt feküdt. Kisvártatva Ajna tűnt fel. Nem valami szexi ruhában, hanem már előkészítve, meztelenül, felfogott hajjal. Mozgásában nem volt semmi párducos, semmi lassú felvezetés. Úgy ment az ágy felé, mint ahogy kávét főzni megy valaki reggel. Nem siet, nem kapkod, de nem is tesz úgy, mintha valami jelentős dologra készülne.
Ismertem a feleségemet, Ajnát, aki humoros volt, intelligens, mély érzésű, komoly és tündöklő. És ismerni véltem a pornós énjét, a csábító mosolyú, kielégíthetetlen szex-istennőt, akinek mindig és minden helyzetben jöhet még egy újabb bré.
Ezt a nőt aznap ismertem meg, akkor láttam először. Ez a nő úgy használta a szexet, mint ahogy valami aszpirint vesz be fejfájásra. Nem töltötte el nagy örömmel, hogy kell, de ismerte a használat módját, ismerte a lehetséges mellékhatásokat, ugyanakkor alig várta, hogy hasson. És talán azt is, hogy vége legyen.
Aszpirin-Ajna tehát odalépett az ágy szélére, gondosan betűrte a lepedő széleit az ágymatrac alá, majd tőle szokatlan kecstelenséggel felmászott. Jól irányzott bólintással rábukott Kevin félkemény faszára, amit a férfi már azóta dörzsölgetett, hogy az ágyra feküdt. A meztelen nő ritmikusan, tenyerével támaszkodva szopott, hegyes lófarka ide-oda lengett. Cuppanó, kemény hang csattant, ahogy kiengedte a szájából, immár keményen. Voila! Varázslat.
A szopás folytatódott, Kevin pedig a hasán nyugtatta kezeit, és csak nézte. Egy hangja sem hallatszott, időnként pedig egyenesen a telefon kijelzőjébe nézett, hogy készül-e a házimozi. Úgy hatott az egész, mintha előre megbeszélt ideig tartana az orál: Ajna dolgozott a péniszen, immár Kevin combjára könyökölve. Pár „mmm-mmmhhh” hangot adott csak ki, aztán egy ponton feltérdelt, a farkat a kezében tartva kérdezett valamit Kevintől, de nem hallottam, mi volt az. Kevin felnevetett. Aztán kiült az ágy szélére, és levette a zokniját. Észre sem vettem, hogy az rajta maradt. Ajna azonban igen. És azt tudtam, hogy ez különösen kedvét szegi. Lám, van hasonlóság e között a nő és a feleségem közt!
Kevin a gombócba gyűrt zoknijával gondosan a székre helyezte, és közben, gondolom, ellenőrizte, hogy be van-e kapcsolva. Indokolatlanul sokáig piszmogott a szék fölé hajolva, én pedig türelmesen vártam, hogy máris lankadó pélója eltűnjön a képből. Ajna a háttérben az ágyon fészkelődött.
– Gyere – mondta érzelemmentes hangon. Azt is mondhatta volna: „Essünk túl rajta.”
Eddig tartott a harmadik felvétel.
