Nem bántam meg (A folytatás...)

Egyszerűen nem találtam a helyem. A mindennapos, megszokott mozdulatokkal dolgoztam ugyan, de az a szerda este belerágta magát a gondolataimba. Nem tudom, hogy mi történt velem, illetve nagyon is tudom, de, hogy mitől vesztettem el annyira az eszem, azt egyszerűen fel nem foghatom.

Már régóta elhatároztam, hogy rendelek magamnak egy „mütyürkét”, s aznap délután a neten kalandozva ezt meg is tettem, de hogy egy vibrátor tulajdonlásának tudatától annyira kívánjam a kielégülést, hogy munkaidő után, egy erotikus kis történet elolvasása közben a saját íróasztalomnál masztizzak, azt soha nem gondoltam volna magamról. S ráadásul, mintha végig figyelt volna. Akkor este, mikor hazaindultam vettem csak észre, hogy ő még bent volt, s csak abban reménykedtem, hogy az irodáink közötti viszonylag hosszú folyosó az esetleges árulkodó hangokat – együttérzőn – elrejtette.

Másnap reggel, mikor bevittem hozzá a heti értékesítési jelentést, mintha kaján, de megértő mosolyt láttam volna rajta. Csak a jelenléte is elég volt ahhoz, hogy teljesen elvörösödjek, s az, hogy esetleg „úgy” látott, egyszerűen megőrjített. Egész délelőtt azt figyeltem minden mozdulatán, hogy ad-e valami jelet, összeszoruló gyomorral azt vártam, hogy zöld szemei egyszer csak megszólalnak:
- Láttalak! Bizony! De aztán nem. Ő ugyan úgy viselkedett, ugyan olyan kimért és kedves volt velem, mint máskor. Délutánra aztán megnyugodtam. A szégyenérzet teljesen elmúlt, de maga a lehetőség, hogy látott, ott bujkált bennem, s mit tagadjam, a gondolat teljesen felpörgetett.

Délután ötkor ültem be a kocsiba. – Irány haza! – bíztattam magam. A kislányomat még a hét végén – anyámmal közös unszolásuknak engedve – levittem szüleimhez, így alig vártam már, hogy hazaérkezve körülvegyen az otthon ismerős csendje és az üdítő zuhany alá állhassak. Hazaérve ledobtam magamról a gönceim és a forró vízcseppek és gőz hatására telesen ellazultam, de miközben a szappannal végigsimítottam magam éreztem, az a kis pajzán gondolat továbbra is, mint egy alig pislákoló parázs, ott lapul bennem...

Bár korán volt, úgy döntöttem, hogy inkább gyorsan betelepszem az ágyba, és kihasználva a csendet, az oly régóta vágyott, gondtalan olvasásnak szentelem az estét. Így is indult. Lehuppantam az ágyra, s az éjjeli szekrényen már napok óta porosodó könyvért nyúltam. Felnyitottam a könyvjelzőnél és a már jól ismert szereplők újra életre keltek, olvasni kezdtem. Már többször is lapoztam, de azt vettem észre, hogy a cselekményt elvesztettem, a betűk kezdenek összefolyni a szemeim előtt, és csak arra gondolok, hogy ha látott, akkor mit láthatott. Azon morfondíroztam, hogy milyen lehetek más szemében, kelthetek-e valakiben vágyat azzal, mikor megmutatom magamból azt, amit csak és kizárólag magamnak akarok adni? Egyik kezem önkéntelenül is a combomat simogatta már, a másikkal még mindig a könyvet szorongattam. – Hát így elég idétlenül nézhetsz ki! – nyugtattam meg magam.

A könyvet letettem az ágy mellé, s lehunyt szemmel megpróbáltam elképzelni magam, de egyszerűen nem ment. Fejemmel az ágy háttámlájának dőlve feküdtem, és akartam látni azt a képet, amit másnak képzeltem el, de akárhogy is próbáltam, egyszerűen képtelen voltam rá. Testemet kezdtem forrónak érezni és mikor kezemmel a hasamat akartam megnyugtatni az egyre erősödő izgalomtól, akkor vettem csak észre, hogy nem vettem fel bugyit. Mindig bugyiban alszom. Talán a tudatalattim zuhanyozás után már döntött helyettem és akarta, hogy kezemmel megérintsem magam. Teljesen el voltam ázva. Mintha pinuskám önálló életre kelt volna, akarta a gyönyört, csak nekem felejtett el szólni közben.

Már nem tudom, hogy mitől vezérelve, de felpattantam, s a szekrényben lévő kamera után kezdtem el kutatni. – Nem hiszem el, hogy képtelen vagyok rá! – és szinte kapkodva kötöttem össze a zsinórokat a televízióval azért, hogy a kamera által közvetített kép az ágyról is látható legyen a képernyőn. Felvételre állítottam és a kijelzőt figyelve úgy állítottam be, hogy az objektív az ágyra irányuljon. – Látnom kell magam! - mormogtam, bár eszembe jutott, hogy aznap este az irodai tükör volt a cinkosom, de akkor a látvány nem érdekelt, csak a kielégülés utáni vágy robogott bennem. Megnyomtam a felvétel gombot, és miközben visszaültem az ágyra, a távirányítóval bekapcsoltam a TV-t. Váltogattam a csatornákat, s végre megjelent a képernyőn a jól ismert szoba, az ágyam, és egy ágyon ülő, fekete kis hálóingbe bújt, fiatalos nő. - Ilyen vagy! - nyugtattam meg magam, s felültem az ágyra, hátamat újra a támlának vetve. Talán percekig bámulhattam a képernyőt, a képernyőn velem szemben, felhúzott térdekkel ülő nőt, aki pontosan úgy és akkor mozdult meg amikor én. - Tiszta hülye vagyok! - fakadtam ki, a távirányító után nyúltam és lekapcsoltam a TV-t.

Reggel kicsit késve, kapkodva érkeztem be az irodába, de aztán gyorsan belerázódtam napi teendőimbe, s az idő hihetetlen iramban telt. Péntek volt, s én jókedvvel vártam a hétvégét, hiszen másnapra beszéltem meg szüleimmel, hogy megyek a kislányért. Hazaérve megszabadultam a kabátomtól és a cipőmtől, töltöttem magamnak egy pohár pezsgőt és felszabadultan nyúltam a távirányító után, hogy kisöpörve minden gondolatot magamból, a televíziós csatornák társaságában kapcsolódjak ki. Halkan pattant a képcső, de csak fülsértő sercegés volt hallható, a képernyőn pedig az adásszünetet érzékeltető fekete-fehér pöttyök villogtak energikusan. Bosszúsan mentem a készülékhez, és csak akkor, mikor az antenna vezetékét kerestem rémlett fel: - A felvevő!

Ránéztem a készülékre és láttam, hogy a kazetta lejárt. - Hát mégis... - rogytam le az ágyra és kiittam a poharam. Ott ültem az ágy szélén, az imént lehörpintett pezsgő ellenére kiszáradt torokkal és erőt gyűjtöttem. Erőt, hogy lejátsszam a szalagot. Míg visszatekertem töltöttem még egy pohárral, remegve nyomtam meg a lejátszás gombot, és félelemmel vegyes kíváncsisággal kezdtem nézni a felvételt:

A fekete hálóinges nő az ágyon ült felhúzott térdekkel és maga elé meredt. Arcán felháborodás, és egyben csalódás volt látható, de ahogy ott ült felhúzott, kicsit szét tett lábakkal nagyon erotikussá vált a kép. Nem volt rajta semmi, ami eltakarta volna a borotvált puncija feletti kis pamacsot és hosszú percekig csak ült és merengett valamin. Szemein egyre jobban lehetett látni, hogy teljesen átadja magát a gondolatainak, s ekkor szép lassan kibújt hálóingéből. Hanyatt feküdt, és kezeivel óvatosan, a nyakától kezdve simogatni kezdte testét. Formás melleit, csípőjét, hasát, a combjait, majd újra a nyakát, úgy mint egy szobrász, aki élete fő művét készül elkészíteni. Kezeivel fenekét kezdte simogatni, majd feltérdelt és egy sóhaj kíséretében mellei kérésének engedve, lassan, de határozottan masszírozni kezdte őket. Szemeit lehunyva tartotta, és ahogy kezeivel combjának belső felületét kezdte simogatni, a szaporábban kifakadó apró kis nyögések megtöltötték körülötte a levegőt valami hihetetlen forrósággal.

Már nem bírta tovább, meg kellett érintenie megduzzadt, de szeméremajkai által még mindig rejtett csiklóját. Egy csöppnyi sikoly kíséretében érkeztek ujjai a borsónyira duzzadt kis követelődzőhöz, majd ujjaival egyre sebesebben, csípőjének ritmikus mozgásával fokozva adta át magát teste kívánságának. Arcán már csak a vágy vibrált és középső ujjával lassan szeretkezni kezdett.

Nem zavarta semmi, a szobában csak saját nyögdécselései voltak rajta kívül, és térden állva élvezte saját testét. Szinte már elfojtottan nyüszített, mikor hanyatt dőlt, és az ágy melletti szekrény felé nyúlt, de nem érte el a kis fiókot. Nyújtózott még egyszer, de hiába. Mindkét kezével combját, csípőjét kezdte el simogatni, mintha csak nyugtatnia kellene a benne fortyogó szenvedélyt, majd míg bal lábával továbbra is térdelt az ágyon, jobbjával lelépett az ágy mellé, hogy elérje a kis szekrényt. A fiókból az újdonsült „barát” került elő. Pár másodpercig csak mereven nézte az élettelen tárgyat, majd azzal a mozdulattal amivel kivette, visszatette a fiókba. Jobb kezével az éjjeli szekrényre támaszkodott, és leült az ágy szélére.

Csípője nagyon lassan mozdult. Előre-hátra. Egyre szenvedélyesebben, egyre határozottabban, mélyről feltörő nyögések kíséretében most az ággyal kezdett szeretkezni. Gerince szinte teljesen mozdulatlan volt, csak csípője tekerődzött, és őrült táncában néha-néha felsejleni látszott az ágyterítőn forró puncijának örömkönnye. Már felváltva hangosan nyögött és sóhajtott mélyeket, mikor a feltörni készülő orgazmust még egy kicsit elcsitítandón újra hanyatt feküdt az ágyra. Látszott rajta, hallani lehetett sóvár lihegéséből, hogy nincs visszaút. Kispárnáját begyűrte feneke alá, szinte válláig felhúzta térdeit, s míg jobb kezének ujjai édes barlangjában keresték a menedéket, bal kezével mellei apró, de duzzadt bimbóit halmozta el szeretetével.

Az áhított orgazmus hirtelen tört rá, és látszott, hogy minden porcikája nagyon várta. Teste szinte dobálódzott az ágyon, majd egy hosszú, édes sikollyal jött el az áhított megnyugvás. Még hosszú percekig simogatta finoman magát, majd hirtelen, átmenet nélküli mély álomba merült.
- Ez voltam én? - kérdeztem magamtól. Még mindig ott ültem az ágyon, kezemben a pohár pezsgővel. - Nem bántam meg...