Történetek

...A férfi oldalra ejtette karjait és bólintott. Sylvie lehúzta a nadrágot és az alsónadrágot és úgy téve mint ha most látná először, levegő után kapott a férfiasság látványától. A férfi persze tudta hogy csak játékról van szó, de így is bekövetkezett a kívánt hatás. A hímtag lüktetve villámgyorsan megduzzadt miközben a férfi élvezte a keblek akadálytalan látványát.
-Jogod van egy utolsó vacsorához. -mondta és biccentéssel jelezte a nőnek hogy folytathatja.
Sylvie cirógatni...

Mit szólnál ha azt mondanám van egy világ, melyet nem láthatsz, nem érinthetsz, nem halhatsz, s nem is élhetsz benne?
Akkor számomra nem is létezik.
És ha azt mondanám nem is emlékezhetsz rá?
Akkor...elkeserednék
Miért?
Mert rájönnék, hogy elvesztettem valamit, ami egykoron az enyém volt.
És? Számít?
Igen. Megváltoztatna mindent.
Mégis hogyan?
Elkövetnék mindent, hogy visszaszerezzem.
Mi van akkor ha lehetetlen?
Túl eltökélt...

Egy srác forró halloweeni kalandjai a kolis lányokkal.

FIGYELEM! A történet leszbikus és hetero elemeket is tartalmaz.

A végén nem érdekelt hogy mennyire féltem vagy milyen horrorisztikus volt az egész. Nem chat-eltünk nagyon sokszor. Én elmondtam hogy mit szeretnék ő pedig azt ígérte hogy meg tudja tenni amit kérek. Az utolsó órám után a megbeszélt találkahelyünk felé indultam. Megborzongtam az izgalomtól amikor megláttam a kék furgont a fák árnyékában. Pont ott ahol ígérte, vagyis valós a dolog.

Ezt a történetet körülbelül egy éve írtam, és valós egy kis fantáziával.

Egy srác forró halloweeni kalandjai a kolis lányokkal.

FIGYELEM! A történet leszbikus és hetero elemeket is tartalmaz.

Magam előtt látom a város fehér tornyait, és képzeletben felkapaszkodok rájuk. Odafentről a végtelenbe látok. A város falain túl síkság nyújtózik a sötétlő láthatárig, a folyó szinte csak sejthető, széles csík, a csöndben hollószárnyak suhogása hallik...

Sziasztok ez az első írásom.ez egy leszbikus regénynek indul! Remélem tetszeni fog!

-

Kellemetlen dolog a költözés. És talán ami a legkellemetlenebb dolog az egészben, hogy minden kacatnak meg kell találni az új helyét. Mert hát olyan könnyű egy régi lakásban a használaton kívüli limlomot eltenni egy ritkán látogatott zugba, ahol nem zavar. Mint a kellemetlen emlékeket, amik csak nagyon ritkán, azokban az üres keddi délutánokban szoktak feljönni, amikor már a munkából is sok volt, de még a pihenésre sem gondolhat az ember, csakis a semmirekellő kellemetlen emlékek jutnak...