Gyönyörök szigete VII. rész - Rejtély 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 16.
 
*********************************************************************


 
Amikor egyedül maradtam a bárpult mellett, lehajtottam a fejem és felsóhajtottam. Már egy ideje Trish volt a kedvencem a hölgyek közül, de egyre inkább úgy tűnt, másfelé kell keresgélnem, hogy rátaláljak a lelki társamra. Nem mintha bármi érvem is lett volna Trish ellen. Minden megvolt benne, amit én egy nőben kerestem. Az igazat megvallva ő tűnt a legideálisabb, legtökéletesebb feleségjelöltnek számomra. Mondhatna bárki is akár egy rossz szót is róla? Az egyetlen probléma az volt, hogy Trish számára megszűnt a világ, amkor egy bizonyos emberről volt szó. Ez az ember pedig, aki egyedül el tudta varázsolni őt, Lindsay volt. Minderre épp elég bizonyíték volt az, ami az imént történt. Épp egy kellemes és barátságos beszélgetés közepén voltunk, ami úgy tűnt, akár órákig is eltarthat, de aztán feltűnt Lindsay, Tris pedig teljesen elveszítette az érdeklődését irántam. Egyből odarohant Lindsay-hez és onnantól kezdve én mintha nem is léteztem volna.
Nem szabadott volna rosszul éreznem magam emiatt, mégis így történt. Kétségem sem fért hozzá, hogy Trish-nek esze ágában sem volt ignorálni engem. Egyszerűen csak fülig szerelmes volt Lindsay-be. Ki hibáztathatná ezért a viselkedésért? Bár ez még csak a hetedik napjuk volt a szigeten, egyértelmű volt, hogy Trish legszívesebben a létezés minden pillanatát ezzel a lánnyal töltené. Nem. Egyáltalán nem szabadott volna rosszul éreznem magam Trish viselkedése miatt. Számára a külvilág teljesen megszűnt létezni, amikor Lindsay megjelent. Én pedig tökéletesen megértettem őt. Hiszen ki hibáztathatta volna, amiért beleszeretett Lindsay-be? Hiszen az a lány egy ártatlan kis tinédzser angyalka volt, akinek a legsötétebb fantáziái váltak most valóra. És egyértelmű volt, hogy ezzel Trish is így van. Fészkelődtem egy ideig a bárszéken, majd vettem egy mély, reszelős lélegzetet. Nem haragudtam Trish-re, de akkor is bántott a helyzet. Egy kicsit legalábbis. Az, hogy ilyen könnyedén ott hagyta a beszélgetésünket. Amiatt viszont elszomorodtam, hogy a volt menyasszonyom témája felmerült. Victoria emléke, aki immáron több, mint tizenkilenc éve hagyott faképnél az oltárnál, máig a mélybe tudta taszítani az érzéseimet. Az, hogy mindez miért történt, miért hagyott el engem és mi minden vezetett idáig, egy külön történetet is megérne. Ennek azonban még nem jött el az ideje, hogy bárkinek is elmeséljem.
Jelen pillanatban sokkal inkább izgatott az a tény, hogy Trish szerint Kristannával szép párt alkotnánk. Már réges-régen beleszerethettem volna abba a lányba, azt hiszem és majdnem meg is történt. De ez a kapcsolat sosem működhetett volna igazán. Már csak a földrajzi távolság miatt sem. Kristannával látszólag egészen különböző világból származtunk. A távolság ezen sziget és Norvégia között nemcsak kilométerekben volt mérhető. Olyan volt ez, mint a különbség a nappal és az éjszaka között. Kristanna szerette a hazáját és nem akart sehol máshol élni. Ami pedig engem illet… én szerettem ezt a szigetet és nem akartam sehol máshol sem élni. Így hát Kristannával nem voltunk többek barátoknál. Nagyon közeli barátoknál, rengeteg szexualitással közöttünk, de akkor is csak barátok voltunk. Tökéletesen megbíztam Kristannában, bármiről is volt szó. Csodálatos barát volt ő számomra. Képes lettem volna valaha is másképp nézni rá?
- Én csák szeretném aztat, hogy boldog te legyél, Jeremy. – Meg sem tudtam számolni, hányszor mondta már ezt nekem. Bár az angolja néha igencsak vaskos volt, a mögötte feszülő őszinteség és szándék mindig kihallatszott.
Ugyanakkor mégis érdekes volt, hogy Trish úgy gondolta, Kristannával jók lennének együtt. Talán tényleg így lenne. Tökéletes jelölt lenne a lelki társam szerepére. A depresszió bármilyen sötét bugyraiban is jártam, Kristanna mindig sugárzó és vidám volt mellettem. Ő segített, hogy jobban érezzem magam még a legrosszabb napjaimon is. Ehhez pedig elég volt csak a kisugárzása is. De ennél sosem léptünk tovább, pusztán csak a köztünk lévő távolság miatt sem.
Hirtelen visszazökkentem a valóságba, amikor két hangot hallottam a távolból. Egy pillanatig azon gondolkodtam, hogy vajon Trish és Lindsay úgy döntöttek-e, hogy visszatérnek hozzám. De amikor már elég közel értek ahhoz, hogy tisztábban halljam a hangjukat, az egyiküket lehetetlenség lett volna eltéveszteni. Ezt a hangot nem.
- Lénne kedved menni le á pártrá egy kicsikét piknikelni?
- Az csodás lenne. De már megígértem Jeremy-nek, hogy találkozom vele a szobájában – válaszolt Devon hangja Kristannáéra, épp mielőtt a két hölgy belépett volna az ajtón és észrevettek volna. – Helló, Jeremy! – üdvözölt Devon és odaszaladt hozzám, hogy átöleljen.
Az a gondolat szaladt át a fejemen, hogy Devon valószínűleg sosem hagyna úgy faképnél, mint Trish tette, amikor Lindsay belépett a szobába. Azokból a beszélgetésekből ítélve, amiket Camille-lel lefolytatott, én pedig kihallgattam a kukkoló szobából, Devon teljesen belém volt habarodva. Az együtt töltött időnkből ítélve pedig az elmúlt héten, minden meg is tett, hogy ezt kimutassa. Már csak az hiányzott, hogy tényszerűen ki is mondja. De az érzései így is egyértelműen látszottak.
Tökéletesen el tudtam képzelni, hogy egy napon összejövünk Devonnal és létrejön közöttünk az a kapocs, amiről mindig is álmodtam. Ennek a lánynak a lélegzetelállító megjelenése, szívfájdító szépsége és szikrázó kék szemei teljesen el tudtak erőtleníteni. Emellett pedig ennek a pennsylvaniai csodának érző szíve és imádnivaló személyisége is volt. A belőle sugárzó zabolátlan életerő pedig csak még tovább színesítette a képet. Valahányszor csak Devonra pillantottam, egyre inkább megszerettem őt. De ugyanakkor továbbra is nyitva akartam tartani a lehetőségeket magam előtt, mielőtt meghozom a végső döntést azt illetően, hogy kit válasszak. Sajnálatos módon azonban Trish veszett ügynek tűnt számomra. Ő Lindsay-re vágyott és senki másra.
- Helló, Devon! Helló Kristanna! – üdvözöltem a másik hölgyet is, aki ekkor csatlakozott hozzánk a bárpult mellett.
- Mit szó’nál egy kis piknikhez vélünk Devonnal á párton lent? – kérdezte Kristanna egyedi hangján, majd Devon felé fordult és kacéran hozzátette: - Persze csák há ákárjá á hölgy is.
Devon bólintott.
- Csodás lenne veled piknikezni. – Majd felém fordult. – Tőled függ, Jeremy. Tudom, hogy szerettem volna egy kis időt kettesben tölteni veled ma, de Krissy annyira rendes és szórakoztató. Szeretek vele lenni. Ha nem bánod, hogy csatlakozik hozzánk, lemehetnénk együtt a partra.
Kristanna kék szemei huncutul csillogtak.
- Talántán csiná’hatnánk hármasban égy kis nakenbading[1] is.
- Krissy! – kacagott fel Devon, pajkosan barátnője vállába bokszolva.
Én is elmosolyodtam a két szőke bombázó vidámságán, de elsősorban Devonra összpontosítottam.
- Kristanna a legjobb barátom. Ha jól érzed magad a társaságában, annak én csak örülök. – Majd még hozzá fűztem, Kristannára pillantva: - Minél több időt töltök veled, annál jobb. Szeretek veled lenni.
- Én is szeretek lénni veled, Miszter Jeremy.
- Jó látni, hogy ti ketten együtt lógtok – mondtam. – Tetszik.
- Na, és miért tetszik ez neked?
Megvontam a vállam.
- Csak szeretném, ha mindenki jól érezné itt magát. Jó lenne, ha mindenki összebarátkozna.
- Jeremy szeretné aztat, há mind lennénk olyánok mint nagy, boldog család – közölte Kristranna. – Szeretne tökéletes hármóniát. – Aztán minden figyelmét Devon felé fordította. – Szérintem minden dolog ezen szigeten tökéletes már így is. De ván válámi, ami tehetné ezte még tökéletesebbé.
- Micsoda?
Kristanna Devonra kacsintott.
- Há áz összes többi lyány is olyan olyan csinos és szexi lenne, mint te.
Devon félrebillentette a fejét és halkan felnevetett.
- Ez nagyon kedves tőled, Krissy. – Érdeklődve figyeltem, ahogy Devon szinte átöleli tekintetével Kristannát, majd megpuszilja a száját. – Köszönöm.
- Egyáltalában ném tesz semmit, honning[2] - mondta Kristanna, majd ismét rám nézett. – Nos, áll áz álku, Miszter Jeremy? Szeretnél jönni vélünk piknikelni most, vágy később? Hiszed te vágy sem, nekem már van készen egy kosár rája.
- Lenne kedved most menni? – kérdeztem Devontól.
- Persze.
- Akkor rajta! – pillantottam Kristannára. – Hol az a piknikkosár?
- Majd én hozom – fordult Devon máris a konyha felé.
Amikor kettesben maradtam Kristannával a szobában, norvég barátnőm odalépett hozzám és gyengéden szájon csókolt.
- Ez a leány igazán széret tégedet, Jeremy.
- Te is igazán megszeretted őt, hogy látom.
Kristanna elmosolyodott.
- Selvsagt liker jeg henne. Men alt jeg vil er at alle vi tre er sammen.[3]
Felsóhajtottam és fáradtan megráztam a fejem.
- Megint kezded. Mit mondtál?
- Meg kell tánulnod én nyelvemet, hogy találd ki.
Karba fontam a kezeimet és pajkosan rá néztem.
- Van egy olyan érzésem, hogy ilyenkor direkt szórakozol velem.
- Nem én – kacagott Kristanna.
Valamikor tényleg le kell majd ülnöm és gondosan lefordítanom, amiket Kristanna mondott nekem. Vajon mit jelenthetnek? Mit akart velük üzenni? Lassan már az őrületbe kergetett, hogy megtudjam.
- Mi á gond véled ma, Jeremy? – kérdezte hirtelen Kristanna kutató pillantással végigmérve engem. – Ném tűnsz túl vidámnák.
Megvontam a vállam.
- Semmi. Tényleg.
- Mi áz? – erősködött Kristanna. – Mondd el! Tudod aztat, hogy én vágyok itt és segítek néked. Bármit megtennék érte.
Megráztam a fejem, de pár pillanat múlva mégis beszélni kezdtem.
- Trish-sel beszélgettem nem sokkal azelőtt, hogy Devonnal bejöttetek. – Kristanna bólintott és figyelmesen hallgatott tovább. – Aztán feltűnt Lindsay és Trish mintha azt is elfelejtette volna, hogy egyáltalán létezem. Szinte azonnal el is mentek együtt. Nagyon kedvelem Trish-t, te is tudod. De ez olyan volt, mintha szánt szándékkal pofára ejtettek volna. El se tudom hinni. Ez… olyan volt, mint egy arcul csapás.
- Tudod té is, hogy Trish loco[4] a szerelemtől, ha Lindsay-ről van szó.
- Tudom – vontam össze a szemöldökömet. – Meg is értem őt. Ugyanakkor nagyon jót beszélgettünk, aztán egyszercsak minden félbeszakadt, amikor Lindsay betoppant. Tudom, hogy nem rajtam múlott, de Trish így is egy kicsit megbántotta az érzéseimet. Tudom, hogy nem így akarta, de akkor is így történt.
Kristanna együttérzően rám mosolygott.
- Szólvá mágunk között, én tennék soha ilyesmit nem véled, Jeremy. Vélem ez lenne egészen másképp. Nékem számítana senki más sem, ámikor te jössz be á szobába.
- Tényleg? – kérdeztem meglepetten.
- És hiszem én nem, hogy Trish csinálta volna ezt szándékosan – tette hozzá. – Válószínűleg gondolkozott ő nem. Hiszed vágy sem, Trish kedvel téged nágyon. Én tudom. Csák áz á probléma, legalábbis számodra, hogy Trish szereti Lindsay-t sokkáltá jobban most. Ezen pedig nem tudsz változtatni.
- Vissza is jöttem – libbent be Devon a szobába a poknikkosárral a karján.
- Tártozol még nékem egy csókkal – mondta Kristanna és megjátszott küldetéstudattal odalépett Devonhoz, hogy érvényt szerezzen a tartozásnak. – Mmmm… nágony finom. Devvy íze akár honig.
Felnevettem.
- Ez nem meglepő, tekintve, hogy Devon minden tekintetben olyan édes, mint a méz.
- Ó! – vigyorodott el Devon. – Köszönöm, Jeremy.
- Mié’t nem méntek le strándrá kettesben? – folytatta Kristanna. – Egy perc és csátlákozom hozzátok én is.
- Nem jössz velünk? – csodálkozott Devon.
- Semmi gond – biztosította Kristanna. – Ménjetek csák kettesben. Csák jutott eszembe, hogy tizenegykor kellene felhívnom Mommát és Papát. Ez volt már öt perce. Utána megyek is én á strándrá. – Azzal el is sietett.
- Hadd vigyem azt – vettem át Devontól a nagy kosarat.
Devon engedett, közben viszont végig arra nézett, amerre Kristanna eltűnt, majd rám pillantott.
- Ez a lány néha nagyon fura tud lenni.
Felnevettem őszinte szavai hallatán.
- Kristanna egy igazi komédiás. Akkor is mókázik, amikor nincs is szándékában. Ezt pedig csak fokozza az akcentusa. Néha nagyon vicces tud lenni.
- És nagyon szexi is – mosolygott Devon.
- Az is – bólintottam.
Devon félénken rám mosolygott, mielőtt hozzá tette volna:
- Szerintem te is nagyon szexi vagy, Jeremy.
Hirtelen Lindsay tökéletes másolatává változtam. Fülig pirultam úgy, mint még soha korábban. Mint már korábban is mondtam, sose tartottam magam többnek egy átlagos fickónál. Így hát mindig meglepett, amikor egy olyan gyönyörű nő, mint Devon szemtől szemben szexinek nevezett. Annyira, hogy még válaszolni se tudtam.
Devon belém karolt és enyhén meglökött.
- Gyerünk, Jeremy! Menjünk le a strandra és készítsünk elő mindent!
 
 
Folytatása következik!
 
 
 
[1] Nakenbading: Norvégul meztelen fürdőzés. (Az angol eredeti máshogy oldja meg ezt a mondatot, de mivel a meztelen fürdő angolul is kifejezhető „naked bath” formában, egyrészről egyáltalán nem valószínűtlen, hogy az angolul rosszul beszélő Kristanna ösztönösen a norvég kifejezést használja a hasonló angol helyett, másrészt pedig a norvégul nem beszélő többieknek is tökéletesen érthető, mire gondol.)
[2] Honning: Szó szerint „méz” norvégul. De angol megfelelőjét, a „honey”-t, „Édesem”-, „Drágám”-értelemben is használják. 
[3] „Persze, hogy megszerettem őt. De leginkább annak örülnék, ha mi mind megszeretnénk egymást hármasban.”
[4] Loco: Őrült, bolond… spanyolul. Az Egyesült Államoknak különösen azokon a területein, ahol nagy létszámú a spanyolajkú közösség, a spanyol felmenőkkel egyáltalán nem rendelkezők is átvesznek néha pár spanyol szót (ilyen a „loco” is), viszont érdekes, hogy az angolul nem igazán jól beszélő Kristanna még ezzel a nyelvvel is küszködve közben még egy spanyol kifejezést is használ az egyébként sokkal inkább alkalmazott angol „crazy” helyett. De a szerző tudja.