Életem alakulása 2. rész

A bár
 
Szombaton reggel felébredve elfogott a mardosó magány, majd mikor kinyitottam a szemem rájöttem, hogy ez azért van, mert egyedül vagyok az ágyban. Így szomorkásan kikeltem az ágyból, hogy magamra vegyek egy boxert és egy trikót és elvonultam a fürdőbe, hogy belekezdjek a reggeli rutinba. Persze, most első látásra a tükörben tudtam, hogy tovább fog tartani, ugyanis a hajam, mint az oroszlán sörénye, úgy állt mindenfelé. Egy 10 perc alatt elkészültem és elindultam lefelé a konyhába, hogy keressek valami harapnivalót. A konyhában rátaláltam a szerelmemre, aki éppen a tűzhelynél foglalatoskodott. Nem vett észre, így könnyedén mögé léphettem és átkarolhattam a derekát. Erre ő egy kicsit megremegett, majd még jobban belesimult az ölelésembe, én pedig belecsókoltam a nyaka hajlatába és belemormolta egy „Jó reggelt-et” a fülébe. Ő ügyesen levette a tükörtojásokat a tűzről, majd felém fordult és megcsókolt. Majd finoman eltolt a hasamnál fogva és enyhén bosszúsan nézett rám.
-Szerettem volna ágyba vinni neked a reggelit, korábban is keltem, hogy meg tudjalak lepni, de te megint nagyon korán felkeltél. - ezzel a faliórára mutatott. Igaza volt még csak 7 óra volt. Bocsánat kérően felemeltem a kezeimet, majd ismét megcsókoltam.
-Visszamenjek az ágyba? - kérdeztem játékosan. Mire ő csak ingatta a fejét, majd elgondolkodva közölte, hogy igen. Így én sarkon fordultam és elindultam visszafelé. Azért még rácsapott egyet a fenekemre közben.
Az ágyban fekve vártam rá. Egy nagy tálcát hozott étellel és egy-egy pohár narancslével. A tálcát felállítva berakta kettőnk közé, majd a másik oldalán leült velem szembe. Én pedig igyekeztem mindenképpen meghatott és meglepett képet vágni, amin persze megint csak megrázta a fejét nevetve.
-Megkérdezhetem, hogy miért kapok ágyba reggelit?
-Megkérdezheted. – válaszolta könnyeden és nevetve. - Boldog Születésnapot Kedvesem. - mondta mosolyogva, majd felém hajolt és megcsókolt. Mikor befejeztük a csókot én értetlenkedve néztem rá, majd az éjjeliszekrényről elvéve a telefonomat megnéztem, hogy milyen nap van ma. Neki volt igaza, teljesen kiment a fejemből, hogy ma van a születésnapom.
-Köszönöm - válaszoltam gyorsan, mert feltűnt, hogy nagyon bámul már. - Ne haragudj, nagyon szépen köszönöm, nagyon aranyos vagy és imádlak ezért, csak elfelejtettem, hogy ma van, így sikerült teljesen meglepned. - Néztem rá nevetve, mire ő megint megrázta a fejét és közelebb hajolva újból megcsókolt. De nem hagyta, hogy túlzásba essünk, eltolt és közölte, hogy ki fog hülni a reggeli. Ami tükörtojásból és sült szalonnából, paprikából, paradicsomból és egy pohár narancsléből állt. Úgy rendezte el az ételeket ahogy én szoktam, ezért a reggelink ránk nevetett. Ránéztem és közöltem vele, hogy szeretem, ő elmosolyodott.
- Én még jobban. - válaszolta vidáman. - De most már tényleg együnk.
A reggeli elfogyasztása után kisebb párbaj alakult ki, hogy ki mosogasson. Szerettem volna én, ha már egyszer csinált enni. Mire ő azt válaszolta, hogy ma ő megcsinál mindent. Így hát végül ráhagytam. A tálcát leraktam az ágyról a földre, majd magamhoz rántottam a szerelmem és hevesen megcsókoltam, egy pillanatra sem tiltakozott és követte a hevességem. Nagy nehezen sikerült elszakadnom az ajkaitól, mire ő morgással fejezte ki nem tetszését. De nem volt ideje panaszkodni, ugyanis a nyakát és az arca élét kezdtem el csókolgatni, mire már egy elégedett nyögés volt a választ. Néhány óra múlva a karjai közt ébredtem. Éreztem, hogy a hajam simogatja, melyet persze megint meg kell majd csinálnom. Lassan kinyitottam a szemem és boldogan rámosolyogtam. Ő felém hajolt és lágyan megcsókolt.
- Így szerettelek volna ébreszteni, majd felhozni neked a reggelit. Na és igen, utána ugyanazt csinálni, mint az előbb. - mondta mosolyogva.
- Miért, mit csináltunk az előbb? - kérdeztem még kissé fáradtan. Mire ő megcsókolta a melleimet, amivel persze azonnal sikerült magára vonnia a teljes figyelmemet. De már nem ment tovább, mint az előbb, hanem megcsókolt és megkérdezte, hogy mit szeretnék csinálni. Persze, a szexet azonnal kizárta, mondván nem akar teljesen kifárasztani, ugyanis estére programot szervezett és szeretné, ha teljesen fitt lennék. Így végül a filmezés mellett döntöttem.
Nagyjából 7 óra körül indultunk el otthonról. Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk, hiába kérdezgettem, hajthatatlan volt és nem árulta el. Azt mondta, akkor elrontaná a meglepetést és azt nem akarta. Így hát, kíváncsian fürkésztem ki az ablakon az autóból, hogy merre felé is megyünk. A város számomra eddig ismeretlen részébe mentünk. A hely tele volt éttermekkel, szállodákkal és bárokkal. De, ahova mi mentünk még ennél kicsivel messzebb volt. Egy bár parkolójában álltunk meg, a bár környéke kihalt volt, csak pár lézengő ember. Körülötte sötét utcák. Ám mégis a parkoló szinte tele volt jobbnál jobb kocsikkal. Niki biztatóan rám nézett, majd kinyitotta az ajtót és kiszállt. Tekintetemmel végig követtem, ahogy fekete szoknyája utána libbent, majd én is kiszálltam. Szinte azonnal mellettem termett és megfogta a kezem. Majd együtt indultunk el a bár bejárata felé, ahonnan hangos zeneszó hallatszott. Niki kinyitotta az ajtót és betuszkolt rajta. Bent egy számomra hihetetlen világ fogadott. A bár első látásra is egy sztriptízbár kinézetére hajazott. Ám a közönség nagy része nőkből tevődött össze. Valamint az emberek nem a táncosok körül álltak és tömködték pénzzel őket, ahol érték, hanem rendezetten az asztalaiknál ültek és vagy beszélgettek, vagy éppen vacsoráztak. Az egész helyiség narancsban és vörösben úszott, ami elég különleges kontrasztot alkotott. Niki várt egy kicsit míg mindent sikerül gyorsan szemügyre vennem, majd elkezdett befelé húzni az ajtóból, egy a színpadhoz közel fekvő asztalhoz. Miután leültünk én a lányokat kezdtem el nézni. Teljesen magával ragadott, ahogy szinte alig négy méterrel tőlünk táncoltak. Egyáltalán nem érződött rajtuk, hogy csak a munkájukat végeznék, sőt szinte egyenesen élvezték azt, amit csinálnak. Míg én így elvarázsolva néztem a lányokat, éreztem, hogy Niki folyamatosan engem néz. Így hát szép lassan elszakítottam a tekintetemet a lányoktól és ránéztem. Aggódtam, hogy mérges lesz amiért így elvarázsoltak a táncosok, de csak boldog mosolyt láttam az arcán. Majd lassan felém hajolt és megcsókolt.
- Boldog születésnapot még egyszer kedvesem. Reméltem, hogy tetszeni fog neked ez a hely és nem is kellett csalódnom. Az ajándékod az, hogy az estét itt töltjük. Ne aggódj, megengedem, hogy leplezetlenül bámuld őket. - mondta mosolyogva, majd még egyszer megcsókolt.
Az este további részét beszélgetéssel, vacsorával és a lányok figyelésével töltöttük. Megtudtam, hogy ez a hely egy negyvenes asszony tulajdona. A célja pedig ezzel a hellyel egy igényesebb klub kialakítása, ahol az emberek összegyűlhetnek, beszélgethetnek. A lányok csak plusz szórakozás. Az este a végéhez közeledett, amikor egy ipse kicsit ittasan zaklatni kezdte az egyik pincérlányt. A lány nem hagyta magát, amitől az ipse jobban bepörgött és elkezdte tapizni. A jelenet a mellettünk lévő asztalnál történt, így mindent jól láttam és hallottam. Az ipse viselkedése nagyon feldühített, az meg főleg, hogy a kidobók nem foglalkoztak vele. Pedig, ez elméletileg egy igényes hely. Így amikor már nagyon nem bírtam, felálltam és megragadtam az ipse vállát, ezzel hatra rántva őt. A pincérnő ezt kihasználva elsietett, a pasi közeléből. Az ipse nagyon kiakadt ezen, nekiállt ordítozni és mivel a pincérnő már nem volt ott, így nekem támadt. Be akart húzni nekem, de gyorsabb voltam és kirúgtam alóla a lábát. Igaz, nem volt nehéz, mert már akkor sem állt túl stabilan. Felállni és rám támadni már nem volt ideje, mert megjelent egy kidobó és kikísérte. Közben én is megéreztem a karomon Niki kezét. Felé fordultam és aggodalmat láttam a szemében. Majd feltűnt, hogy körülöttünk mindenki engem figyel. Úgyhogy inkább csendben visszaültem a helyemre, Niki is ezt tette.
- Minden rendben? - nézett rám aggódva.
- Persze, csak nem szeretem a gyökereket. Főleg, ha azok lányokat piszkálnak.
Szerencsére az emberek nem sokáig törődtek velem. Mi pedig folytattuk a beszélgetést. Niki aggodalmaskodott, hogy bajom is eshetett volna. De elmondta, hogy ez milyen szexi is volt. Látni, ahogy kiállok valakiért. Már épp azon gondolkodtunk, hogy lassan menni kéne, hisz terveink vannak estére, amikor a kidobó odasétált az asztalunkhoz.
- Elnézést a zavarásért, de a tulajdonos szeretné látni magát Asszonyom. - mondta a két ajtós barokk szekrény méretű pacák. Kérdésemre, hogy miért nem válaszolt, csak mondta, hogy kövessem. És hozzátette Niki aggódó arca láttán, hogy pár perc és vissza is hoz. Tényleg csak beszélni akar velem. Úgyhogy rámosolyogtam Nikire és követtem a pacákot a bár hátsó feléhez. Egy nagy faajtó vezetett a hátsó folyosóra, ahonnan egy lépcsőn mentünk fel. Majd felérve egy hátsó szoba ajtaja előtt megálltunk és a pacák bekopogott. Egy női hang jelezte, hogy mehetünk. Bár a pacák nem jött velem, csak kinyitotta az ajtót majd félre állt, hogy be tudjak lépni. Egy tágas iroda fogadott, szekrényekkel körbe rakva, melyeken könyvek és mappák sorakoztak. A szoba közepén hátul egy hatalmas asztal foglalt helyet. Az egyik szélén egy laptop, másik oldalt mindenféle irodai kellék. Középen pedig ott ült egy a negyvenes éveiben lévő nő. Beléptemre felnézett és rám mosolygott.
- Üdvözlöm. Kérem jöjjön, üljön le. - mutatott az asztal előtt álló fotelekre. Így hát lassan átsétáltam a szobán és helyet foglaltam a jobb oldali fekete, műbőr fotelben.
- Miben lehetek a segítségére? - kérdeztem a nőre nézve.
- Üdv, a nevem Andrea. Az enyém a bár, ha még nem jöttél volna rá. És azért hívtalak, hogy beszélhessünk a kis incidensről, ami korábban történt.
- Igen, valahogy sejtettem. Én Roze vagyok. Miről akar beszélni? Arról, hogy a kidobói hagyják, hogy a saját alkalmazottait molesztálják?
- Nos, ez egy sajnálatos véletlen volt. Tudja, a testőröknek kint is van munkájuk és egy kinti incidens elvonta a figyelmet arról, ami itt bent történt. De szeretném megköszönni, az Ön közbenjárását. Valamint, ezt az alkalmat megragadni arra, hogy megkérdezzem, nem-e akar nekem dolgozni kidobóként. Tudja, nagyon kevés emberben bízom meg, hogy jól végzie a munkáját. Főleg egy olyan helyen, ami tele van lányokkal. De egy nőben igen. Még akkor is, ha ez a nő szintén a nőkre bukik. De a nők könnyebben megbíznak baj esetén egy nőben, mint egy férfiban. Szóval, mit szól, dolgozna nekem? Persze, ha van másik munkája megértem. Csak gondoltam megkérdezem. - tette hozzá gyorsan, mivel látta, hogy még mindig nem reagáltam.
- Nos, ami azt illeti, most éppen nincs munkám. De mégis mik a feltételek? - néztem rá elgondolkodva a lehetőségen. Tényleg nem volt munkám a CallCentertől kirúgtak. De nem is akartam már ott dolgozni. A diplomám megvolt és épp a mesterszakot kezdtem. De a munka mindig jól jön. És valljuk be tetszett ez a hely.
- Este nyolctól hajnali négyig minden nap. De megoldható, hogy csak bizonyos napokon, ha az úgy jobb. Persze, a bért az alapján kapja, ahány órát dolgozik. De rugalmas a munkaidő.
Nagyjából fél órával később értem vissza az asztalunkhoz, mosollyal az arcomon. Mindent megbeszéltünk Andreával. És jövőhét hétfőt beszéltük meg az első munkanapomnak. Niki, amint meglátott egy hatalmas kérdőjel jelent meg az arcán.
- Mi a helyzet? Mit akart? - kérdezte.
- Munkát ajánlott. Elfogadtam.
 
Vége



Nagyjából három hónapja dolgozhattam, a Bárban. Idő közben odaköltöztem Nikihez. A kapcsolatunk időnként feszélyezett lett, nem szerette, hogy este nem vagyok vele. Sokat veszekedtünk a munkámon, végül mindig megbékélt. Örült, hogy legalább nála lakom. Október volt. A nap első felét suliban töltöttem, már, amikor volt órám. Az estét pedig a Bárban töltöttem. A fennmaradó időt Katával töltöttem vagy alvással, néha-néha egy kis szórakozással, vagy a barátaimmal. A munka tetszett, a kollégák jófejek voltak. És nem volt semmi gáz. Legalábbis ezt mondtam Katának és mindenki másnak is. De volt valami, amiről nem tudtak és én sem sokat, az az, hogy egyre több bandatag jelent meg a környéken. Nagyon sok ember csak átsétált az épületen és egyenesen felment a főnök irodájába. Ez egy kissé feszélyezett, de végül elengedtem a dolgot.
Október huszonharmadikán volt Niki születésnapja, így akkor előbb eljöttem a Bárból. Vettem neki sütit és ajándékot. Gondoltam romantikusan együtt tölthetnénk az este fent maradó részét. És tekintve, hogy péntek volt, így a holnapi napot is. Meglepetésnek szántam magam, így nem szóltam neki. Kicsit izgultam mikor az ajtóhoz értem. De végül előkerestem a kulcsot a táskámból és benyitottam. Bent sötétség fogadott. Gondoltam biztos lefeküdt aludni. Így csendben belopakodtam és leraktam a cuccot az asztalra, a táskámat pedig a székre. Szép lassan felosontam az emeletre és megindultam a háló felé, ahonnan hangok szűrődtek ki. ’Biztos elaludt és bekapcsolva hagyta a tv-t vagy a laptopot. Kis drága, megint egy film, amit nem nézett végig’. Óvatosan lenyomtam a kilincset és benyitottam. Amikor kinyílt az ajtó, azt hittem rossz helyen járok. Kedvesemből nem sok mindent láttam, de arról pont meg tudtam állapítani, hogy ő az. Felette egy férfi volt. Ép hevesen löködte belé a farkát kedvesem lábai közé. Amit az hangos nyögésekkel jutalmazott. Egy világ omlott ott össze bennem. Nem láttak meg, én pedig nem szóltam. Lassan megfordultam és lesiettem a földszintre. A kulcsát levettem a kulcstartómról, fogtam egy cetlit és hozzá tűztem, miszerint majd megadom a címet, ahova a cuccaim postázza. Vagy csak dobja ki őket az ajtó elé, majd elviszem. Majd fogtam a táskám és pár szükséges dolgot és elsiettem.
A Bár ajtajában álltam, amikor feltűnt, hogy hol is vagyok. Gyorsan rendeztem a gondolataimat és beléptem a hátsó bejáraton. Ez az ajtó közvetlenül a folyosóra vezetett, ahonnan az irodák nyíltak. Amint beléptem szembe találtam magam Andrea kíváncsi szemeivel. Meglepődött, hogy ott lát. Hisz ma direkt előbb elkéretőztem.
- Mit hagytál itt? - kérdezte játékosan, majd jobban végig nézett rajtam. Nem bírtam a szemébe nézni, így inkább szótlanul elmentem mellette, hogy be tudjak menni az öltözőbe. De útközben elkapta a karom és nem is engedett el. Magával húzott fel az emeletre, be az irodájába. Ott belenyomott az egyik fotelba és akkor engedett el. Majd elindul az egyik oldalsó szekrény felé. Elővett belőle valamit, üveg csörömpölését hallottam. Aztán visszatért hozzám, a kezében egy-egy pohár barnás folyadékkal. Az egyiket átadta, majd ő is helyet foglalt a másikban.
- Tudod, ezt a Brandyt csak akkor veszem elő, ha már mindent veszni látok. De úgy látom most pont rád fér egy jóféle ital. - majd kissé felemelte a poharát, én is követtem a mozdulatot, majd mindketten beleittunk.
- Szóval mi a helyzet? Nem örült neked?
- Nem is tudja, hogy ott voltam. Épp nagyon el volt foglalva azzal, hogy érezze, ahogy egy fasz ki-be jár benne. - mondtam keserűen, majd kortyoltam még egyet a poharamból.
- Gondolom szükséged lenne egy lakásra. Pont van egy kiadó albérletem. Neked meg fog felelni. Az ára baráti.