Történetek

Rettegés. Vajon milyen lehet? Találkoztam már démonokkal, és egyre kevesebben vannak Resur Mau tájain, akiknek nincs közük hozzájuk, de azok túl egyszerű lények ahhoz, hogy képesek legyenek ezt tenni Namirral. Valami van odalent, ami gonoszabb a démonoknál, és nem pusztítani akar, hanem várja a látogatókat. Talán már vár engem is.
Látnom kell! Felelnem kell a hívásra!...

- Még mindig nem jöttek vissza, Erik?
– Nem, és attól félek, hogy valami baj lehet. Már jó ideje kint vannak. Te is tudod, hogy veszélyes ilyenkor az erdőben járni, nem értem, hogy engedhetted meg nekik, hogy elmenjenek. - a férfi próbálta türtőztetni magát, nehezen ment, de sikerült megoldania ezt a problémát is. Erik folytatta: ha nem érnek vissza az ünnepre, elindulok utánuk, mert valami biztos nincs rendben...

Az ülésemben ültem és a discmanemet hallgattam, amikor éreztem, hogy valami nincs rendben. Láttam, ahogy elszáguldottunk a megállók mellett bármiféle lassítás nélkül. Előrementem, hogy megkérdezzem a sofőrt mi történik. Felvilágosított hogy a busz irányíthatatlanná vált. Ekkor feltűnt előttünk a híd, amelynek közepén egy éles kanyar volt. A jármű átszakította a korlátot és belezuhant a Dunába...

Még öt perc.
Az osztálytársaim még utolsó kétségbeesett próbálkozást tesznek arra, hogy megszerezzék a dolgozatból hiányzó adatokat. Idegesen fordulnak hol egymás, hol a plafon felé. Egy-két puhatolózó tekintet a tanárnak is kijár, aki cikázó tekintettel figyeli a csintalan diákok minden egyes lélegzetvételét. Idegesen lekaparok még két nevet, aztán megrúgom a padtársam, igazán figyelhetne egy picit...

zzott körülöttünk a levegő. Hirtelen megfeledkeztem arról, hogy esetleg csalódás érhet, a pillanatnyi örömnek éltem akkor és nem volt megállás a hálószobáig. Gyengéden csókolt meg először, aztán egyre inkább éreztem, hogy itt már észnek nincs helye a vágy hajtott mindkettőnket. El sem hittem, hogy vele vagyok, hogy engem csókol, engem ölel...

És ekkor meghallott valamit. Furcsa hang volt, s úgy tűnt, több irányból érkezik egyszerre. Mélyről jövő. Mélyről jövő, morgó hangok keveredtek a hirtelen feltámadt szél zúgásával. Az erdő fái recsegve-ropogva hajladoztak, és a sötétben halovány, egymáshoz párosával közel eső fénypontok villantak fel. És ezek a pontok mintha közeledtek volna.
És nemcsak azok. A hangok is.
Tom felpattant, és tántorogva elindult az erdő széle felé.
- Ki a fene van ott? Ki a…

Tom olyan erővel markolta meg a kormánykereket, hogy ujjain teljesen kifehéredtek az izületek görcsös szorongatástól. Alig tudta megtartani uralmát a jármű felett. Bernie észrevette, hogy verejtékcseppek gyöngyöznek társa homlokán, s a férfi arca teljesen hamuszürkévé vált. Magában azt fontolgatta, érdeklődjön-e az állapota felől. Kinyitotta a száját, majd becsukta. Valami rejtélyes ösztön – talán a létfenntartás ösztöne – azt súgta neki, ez most semmi esetre sem volna tanácsos...

- Ne, kérlek. Már csak kevés időm van. - mondta és közben hatalmasakat lélegzett. Minden egyes levegővétel óriási fájdalommal járt számára. A férfi továbbra is kétségbeesett arccal nézett a lányra. Tett még egy próbát.
- Ne tedd. Nincs rá idő. - az arca közben egyre homályosabb lett. Kezdte elveszteni eszméletét. - Minden, amit el akarok mondani az, hogy nem félek és hogy szeretlek...

Mac egy ismerős hangra lett figyelmes. Sona szólt hozzá. Micsoda tébolyult csapda, őrült játék ez? Majd ismét a nevén szólította. Mindenhonnan hallatszott. Egy pókszerű lény mászott elő a hajó takarásából. Undorító lábai megnyúlt és elvékonyodott emberi végtagokra emlékeztették őt, mindenhol nyálkás bőrfoszlányok voltak hozzátapadva, és feje megsárgulva lógott ki pók-testéből. Szemei üresek, feketén sokat sejtetők voltak...

Emberek közeledtek, meglehetősen gyorsan a főépület irányából. Hangman eltűnt a raktár mögött.
- Ááá! - üvöltött fel Starrs a fájdalomtól. Az egyik lábát csak súrolta a golyó, a jobb vállát viszont el is találta egy. Támadójuk már nem volt előttük, az ő fejében pedig gőzmozdony zakatolt. Hideg volt. Hátra kapta fejét, mögötte pár méterre feküdt Stephenson.
- Stephenson! Stephenson. – szólongatta, de az nem mozdult, nem jajdúlt, még csak levegőt sem vett. Több golyót kapott,...