Történetek

Lola kezet fogott Dan apukájával és anyukájával is. Közben Tom szülei is ideértek. Tom is bemutatta a szüleinek Őket. Már csak Rupert hiányzott. De nem kellett túl sokat várni, mikor sietős léptek zaja hallatszott a lépcső felől, és megjelent Rupert, akin fehér ing, fekete nadrág és fekete zakó volt. Haja be volt zselézve. Lolának majd leesett az álla, hogy Rupert milyen csinos, és helyes így. Petnek alaposan rá kellett lépnie a lábára, hogy becsukja a száját...

Ekkor az űrhajó megrázkódott, és mindannyian lezuhantunk a padlóra. Újabb lökések lettek, és nekisodródtunk mindennek, és ruha se volt rajtunk. Én a vezérlőpultot zúztam össze, Kinizsi is egy saroknak esett áldozatul, Liebhardtot egy falba lévő hegyes ruhaakasztó cső látta vendégül, míg Eagle, Bogi és Firedog a komputereket törték össze velem...

Hirtelen nem tudtam mit csinálok, ahogy megérintettem a fürdőruhát, elkezdtem kezemmel simogatni a hátát, majd egyre inkább melle felé vettem az irányt. Erre Ági megfordult, és csókkal válaszolt érintésemre. Ott álltunk, hosszan csókoltuk egymást, majd éreztem, hogy keze a fenekemet markolássza. Nem bírtam tovább, hozzáértem puncijához...

Sajnos ez nem igaz. Valóban a házba átmehetek, abba a házba, ami most teljesen üres, nem tölti ki a friss kalács illata, nem járja át az a kedves kacaj, ami én úgy szerettem a mamikámban. Mellette nem lehetett senki szomorú, mellette az élet, élet volt. Neki mindent elmondhattam, ő egy kincs volt számomra, olyan érték, ami nélkül nem kapok levegőt, egy olyasvalaki, aki képes volt kiállni mellettem, mikor mindenki ellenem volt, akihez bármikor, bármilyen problémával fordulhattam...

- Nekem is mondta Daniel már az első héten, hogy tetszik neki Pet.
- Na jó. Akkor a vacsorán találkozunk. - búcsúzott Lola.
- Rendben. Szia Hayden. - mondta Rupert és becsukta maga mögött az ajtót.
- Szeretlek Rupert. - suttogta magában Lola, és Ő is visszatért a saját lakába...

A műszerfal szétrobbant. Eagle hátratolt minket a gép hátuljába. Egy másik, kisebb bolygó felé tartottunk. Egy furcsa növényzetű erdőbe pottyantunk. A gép megrázkódott, mi gyorsan kiugrottunk, és felrobbant.
- Na, most itt vagyunk. Kinizsi, hol vagyunk?
- Az EMFOR bolygón. Nagyon kevés olyan gyökér van rajta, az is a másik oldalán, az erdőn túl...

Úgy kezdte, hogy a műszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt nyolc kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani....

Mindenki rohanvást indult el a saját kocsija felé. Lola Pet mellett loholt. Futtában beszámolt neki a fiúmosdóban szerzett tapasztalatairól, és hogy mi is történt. Pet jót nevetett rajta, mikor elmondta, hogy látta Rupert gatyáját. Visszaértek a kocsikhoz, és mindenki bevonult a sajátjába. Lola gyorsan magára kapkodta a ruhákat, és örömmel látta, hogy minden tökéletesen jó rá, még a cipő is. Dominicként, sötétkék farmert, fekete pólót, és piros cipzáras pulcsit kellett viselnie, na meg...

Mikor gimnáziumba jött, már akkor látszott rajta, hogy nem mindennapi srác. 13 évesen került be, és 17 volt, mikor végzett. Ezalatt a 4 év alatt sohasem tartott össze az osztályközösséggel. Az iskolában sem tanulmányilag, sem magatartásilag sosem volt vele semmi baj. Nem sok vizet zavart. Az órákon néma csendben ült a helyén, maga elé meredve, szünetben pedig vagy odalent cigarettázott, vagy a padra támaszkodva olvasgatta a könyveit és hallgatta a walkmanjét, meg a discmanjét...

Ekkor szétlőtték a gépének a szárnyát, és zuhanni kezdett. Mivel lekötött Feri sorsa, az egyik sugár szétégette a gépem hátulját, és én is Feri után zuhantam. Már fékezésre sem volt időnk. Ekkor egy óriási, több négyzetkilométeres tavat pillantottunk meg. Fehér víz volt benne, és abba estünk. Feri gépe lemerült, de az enyém fennmaradt egy zátonyon. Úszni nem tudtam a nehéz fémruhától, de a víz alatt járni igen. Megtaláltam Ferit – és még ugyan világított az életjelzője – nem volt eszméleténél......