Történetek

Mindenki rohanvást indult el a saját kocsija felé. Lola Pet mellett loholt. Futtában beszámolt neki a fiúmosdóban szerzett tapasztalatairól, és hogy mi is történt. Pet jót nevetett rajta, mikor elmondta, hogy látta Rupert gatyáját. Visszaértek a kocsikhoz, és mindenki bevonult a sajátjába. Lola gyorsan magára kapkodta a ruhákat, és örömmel látta, hogy minden tökéletesen jó rá, még a cipő is. Dominicként, sötétkék farmert, fekete pólót, és piros cipzáras pulcsit kellett viselnie, na meg...

Mikor gimnáziumba jött, már akkor látszott rajta, hogy nem mindennapi srác. 13 évesen került be, és 17 volt, mikor végzett. Ezalatt a 4 év alatt sohasem tartott össze az osztályközösséggel. Az iskolában sem tanulmányilag, sem magatartásilag sosem volt vele semmi baj. Nem sok vizet zavart. Az órákon néma csendben ült a helyén, maga elé meredve, szünetben pedig vagy odalent cigarettázott, vagy a padra támaszkodva olvasgatta a könyveit és hallgatta a walkmanjét, meg a discmanjét...

Ekkor szétlőtték a gépének a szárnyát, és zuhanni kezdett. Mivel lekötött Feri sorsa, az egyik sugár szétégette a gépem hátulját, és én is Feri után zuhantam. Már fékezésre sem volt időnk. Ekkor egy óriási, több négyzetkilométeres tavat pillantottunk meg. Fehér víz volt benne, és abba estünk. Feri gépe lemerült, de az enyém fennmaradt egy zátonyon. Úszni nem tudtam a nehéz fémruhától, de a víz alatt járni igen. Megtaláltam Ferit – és még ugyan világított az életjelzője – nem volt eszméleténél......

- Két megoldás van. - mondta Pet, Lola kérdő tekintettel nézett rá.- Vagy levágod teljesen rövidre…
- Na azt már nem. Tudod, mennyi ideje növesztem?
- Tudom, 10 éves korod óta.
- És mi a másik lehetőség? - kérdezte kétségbeesetten Lola.
- Az, hogy én minden reggel titokban elkészítem a fiú hajadat.
- Ezt hogyan érted?
- Figyelj. Tudod, hogy az árvaházban Ritának is nagyon hosszú haja van, majdnem olyan hosszú, mint neked.
- Igen, na és?
-...

A világon rengeteg gondolkozási mód, és még meg annyi emberfajta létezik. Ki szereti a meseszerű történeteket, ki nem. Van, aki a misztikumokat, van, aki a thrillert részesíti előnyben. Akad, aki romantikázik, vagy éppen ki nem mondott dolgokon rágódik, netán arra figyel, hogy minden egyes szó, amit leír, azzal lenyűgözzön másokat...

Már több mint két hónapja vége volt az egyetemnek, és ismét eszembe jutottak a régi osztálytársaim, akikkel együtt húztam le a négy évet a gimnáziumban. Az a kis épület a régi vasgyár irodaépülete mellett szinte eltörpült, rücskös drapp színű kőfalai, és a három sor nagy ablak mintha szemmel tartotta volna a vasgyár irodaépületét. A fotocellás kapu automatikusan felnyílt minden újonnan érkező jármű számára...

„Ha kútba vetném e felszentelt szerelmet – s a teremtést leleplezném – nem én lennék, akinek megkegyelmez a világ. Dómot építek majd teneked, tükrökből s karcsú falakból, a nyugalom kozmoszáig, csillagvilágok láthatáráig.”

A lányok beszélgettek, amikor egyszercsak behívták Patríciát is. Lola 20 percet várt rá, mikor végre kinyílt az ajtó. Pet lélekszakadva rohant kifelé, és egyre csak azt kiabálta, hogy megvan, Én vagyok Ella.
Ő is megkapta a szerepet. A két lány határtalanul boldog volt. Petnek is azt mondták, hogy itt kell maradnia. Leültek egymás mellé, és elkezdtek beszélgetni. 5 perc múlva 3 fiú és egy lány jött oda hozzájuk. Lola az egyik fiúban felismerte Rupert Gaylet...

A híres Pelorus Jack
1888-ban bukkant fel és több, mint 20 éven keresztül kísérgette a hajókat Wellington és Nelson közt, Új Zéland "Cook szorosában", oda és vissza. Ha hallotta, hogy hajó közeleg, máris ott termett, és úszott a hajó mellett, vagy előtte, azt felvezetve...

- Ne veszekedjetek már rajta, főleg ne ilyen hangosan! – szólt rájuk Viki – Akkor most összefoglalom. Két eshetőség van. Móni a Drogellenes Csoport vezetője rászokott a drogra, és a dilere megölte, mert nem tudott fizetni – a két nyomozótárs tagadólag rázta a fejét -, vagy, Móni felfedezte a zuhanyzóban az extazis csomagokat, és megzsarolta a terjesztőt, mire az megölte...