Üzenem: Én így írok!

A világon rengeteg gondolkozási mód, és még meg annyi emberfajta létezik. Ki szereti a meseszerű történeteket, ki nem. Van, aki a misztikumokat, van, aki a thrillert részesíti előnyben. Akad, aki romantikázik, vagy éppen ki nem mondott dolgokon rágódik, netán arra figyel, hogy minden egyes szó, amit leír, azzal lenyűgözzön másokat.
Én azok táborába tartozom, akik nem törődnek feltétlenül a formaságokkal, én nem törekszem a tökéletességre, hanem megírok valamit, ami lehet másnak semmit mondó, unalmas, gagyi történet, de úgy gondolom, esélyt adhatok magamnak arra, hogy írjak.

Mint mindenki más esélyt kap, akár az élet más területén is. Van, hogy leülök a számítógép elé, és bambán bámulom a monitort, miközben kirajzolódik bennem egy kép mindazokról, akik hozzászólnak. Aztán egyrészt mérgelődöm, hogy lehettem ilyen béna, hogy szúrhattam el ennyire, talán igazatok van.
Másrészt pedig dacolva gyermeteg énemmel írok tovább. megírok egy olyan történetet, ami ugyanolyan, mint az előző. Kéritek: Ne folytassam! Hát már csak azért is kedvet kapok hozzá, hiszen amit elkezdtem, be kell fejeznem. Ez van, de gondolom ti is így tennétek.

Én 19 éves vagyok, megéltem pár dolgot, viszont a fantáziám lehet nem túl érdekes, így arra törekszem, hogy az írásaimban én, ÉN lehessek, olyan, akiért nem kell rajongani, akit nem kötelező megérteni! Azt, hogy miért zavarodok bele egy-egy dologba, ez nem értem miért kérdés. Hiszen maga az életről szól! Tudni kell a sorok között olvasni. Akár minden egyes leírt szónak megvan a maga rejtett üzenete.
Minden ember kiismerhetetlen, de addig, amíg az események egy szálon futnak, addig alkalmatok lehet arra, hogy félig meddig megismerjétek a főhőst és még talán a mellékszereplőket is. Talán mindenkiben van egy kis valótlan, egy kis rózsaszín köd, amiben elveszik és csak ír, anélkül, hogy belegondolna abba, vajon összefüggésben lesz-e egymással a történet eleje és vége.

Az a lényeg, hogy amíg írunk, amíg véleményezünk, addig tartsunk magunk elé egy tükröt és abba észrevesszük önmagunk titkos üzenetét.
amit senkinek nem kell értenie, senkinek nem kell megfejtenie, csak Ti tudjátok, ettől különleges az amit írunk, mert mindvégig tükröt tartunk magunk elé, abban pedig ott a másik oldal.

Sziasztok!!! cs.mónika