Árvák 3. rész

Pet és Lola nem minden félelem nélkül szálltak be a helikopterbe. Még egyikőjük sem repült soha. Hátul Tom, Dan, és Emma foglalt helyet. Eléjük ült belül Rupert. Mivel Lola szállt be először, ezért Ő foglalt helyet Rupert mellett, aminek örült is, meg nem is. Örült, mert nagyon tetszett neki, és meg is kedvelte a fiút, és nem örült, mert félt, hogy rájön, hogy Ő lány. Pet Lola mellé ült.
- Mindenki tegye fel a fülhallgatót.- Fordult hátra a pilóta. Az ifjak, engedelmeskedte.(Azért ifjak, mert már nem voltak gyerekek). Mivel Ruperten, és a többieken is az egész úton rajtuk volt a fülhallgató, ezért Lola tudott pár szót váltani Patriciával. (nem volt kötelező egész úton a fejen lenni a fülhallgatónak, a többiek valószínű azért nem vették le, mert a pilóta kedvezés képpen bekapcsolta a rádiót nekik).

- Jaj Pet, annyira izgulok, hogy le fogok bukni.- Nyávogott Lola.
- Ugyan miért buknál? Csak legyen a fejeden a sapka.
- Te könnyen beszélsz.
- Hallod? Még szerencse, hogy ilyen hamar kellett indulni, mert ha a rendező beszél Jenkis úrral?
- Júj! Hát abból óriási baj lett volna, miattam. Mi lett volna, ha bejelenti, hogy el szeretné kérni Hayden Cave-t? Ilyen nevű gyerek nincs is a házban.- Mondta Lola.
- Na váltsunk témát. Mit szólsz a többiekhez?- Kérdezte Pet.
- Szerintem így elsőre rendesek.
- Szerintem is, de… Ugye, hogy Daniel nagyon jól néz ki?
- Ja, nem rossz.
- Nem rossz? Szerintem nagyon helyes fiú. Mennyi idős lehet?
- 18 éves.
- Honnan tudod?- Kérdezte Pet felháborodva.
- Na ne félj. A rendező elmondta nekem mindenki életkorát.- Szólt mosolyogva Lola, és vetett egy futó pillantást Rupertre. Mikor visszanézett Petre, Ő mosolygott rá.- Mi van? Most miért mosolyogsz ilyen sejtelmesen?

- Szerintem neked is elnyerte valaki a tetszésedet.
- Hát…Na jó bevallom. Rupert nagyon tetszik nekem, de nem tehetek semmit. Hiszen tudod, én most fiú vagyok.
- Tudom.
- Fiúként fog rám tekinteni, nem lányként. Legfeljebb, mint egyik legjobb haverja, úgy fog rám nézni.- Mondta Lola.
- Igazad van. - szólt Pet. Ezután már Ők is feltették a fülhallgatót, és átadták magukat a zenének.
20 perc múlva, a pilóta hangját hallották.
- Ifjak! Mindjárt megérkezünk a helyszínre. Még olyan 5perc.
Lola nagyon ideges lett. Kíváncsi volt, hogy milyen lehet az a hely, ahol majd elkövetkezendő egy évét fogja tölteni. A helikopter megkezdte a leszállást. Miután földet értek, mindenki levette a fejéről a fülhallgatót, és kiszállt. A leszállópálya szélén Alan várta Őket.

- Isten hozott benneteket Manchesterben, illetve a város mellett.- Szólt a rendező. Ahol leszálltak, gyakorlatilag semmi nem volt, a stáb felszerelésein, és egy kétszintes házon kívül.
- Nos. Mint tudjátok, a könyvbéli árvaház, Manchester mellett egy jó fél órára van felépítve, tehát a városon kívül. Ez a ház nem állt itt. 5 hónap alatt mi építettük ide, de bentlakásra nem alkalmas, csak arra, hogy forgassunk benne. Éppen ezért ti, és a többiek is, a ház mögött látható lakókocsikba fogtok aludni, és itt tartózkodni. Ha éppen szünetel a forgatás egy-két napot, vagy több időt, ez számításim szerint csak egyszer fordul majd elő, akkor bent a városi szállodában fogtok lakni. Minden világos?
- Igen.- Válaszolta a hat ifjú egyszerre.
- Láttok még több lakóautót is. Ezekben a jelmezek, a sminkesek, és a mosdó, az étkezőkocsi, és még egyéb is beleszámít. - mondta Alan. - Rendben akkor lássuk a szállásotokat. Gondolom, minél előbb szeretnétek berendezkedni. Helyes, akkor gyertek utánam.

Heten indultak el a ház mögötti ösvényen, ahol egyenest hat jó nagy lakókocsihoz értek. Mindegyik kocsi ajtaján egy név állt. Két sorban voltak elrendezve. Három egymás mögött, és úgy négy méterre tőlük megint három egymás mögött. Alan bement a két sor kocsi közé.
- Mint látjátok mindegyikre rá van írva, hogy melyik kié, tehát még el sem lehet téveszteni őket. Úgy gondoltuk, hogy a legelső a két lányé lesz. Patríciáé jobbra, Emmáé balra. A két második lesz Haydené és Danielé, a két harmadik meg Tomé és Rupertté. Ha visszajöttök a kocsik elejére, és jobbra fordultok, akkor az ott szemben lesz a mosdó.- Magyarázta Alan.- Akkor én most magatokra hagylak benneteket, és rendezkedjetek be. Mivel Haydennek és Patriciának nem volt ideje becsomagolni, ezért Őket holnap bevisszük a városba, vásárolni.
- De, nincs is nálunk pénz. - szólalt meg Pet.
- Ezzel ne törődj. A stáb fizeti nektek.- Szólt Alan.
- Na, de ezt mi nem… - kezdte volna Lola, de Alan félbeszakította.
- Dehogy nem. Nyugodtan elfogadhatjátok.- Mondta Alan, és elment. A többiek még egy darabig néztek utána, aztán Rupert törte meg a csendet.
- Akkor én behúzódom, érdekelne, hogyan is néz ki a lakom.- Vigyorgott.

- Egyet értek. Ha minden igaz, 1 óra múlva vacsora. Akkor találkozunk.- Mondta Tom.
Így hát mindenki bevonult a saját lakába. Mikor Lola kinyitotta az ajtót, rögtön látta, hogy szép lesz belülről is. Belépett, és levonta a következtetést, hogy ahhoz képest, hogy ez egy lakókocsi, elég nagy, és kényelmes. Jobbra tőle helyezték el az ágyat, (ami egész nagy volt) az mellett volt egy ruhásszekrény. A kocsi végében meg egy íróasztal, hozzá egy szék, és az asztalon egy,
- Laptop?! - Kiáltott fel Lola, a meglepetéstől. Gondosan behúzta a függönyöket, és levette a sapkáját, miután meggyőződött róla, hogy senki sem lát be.

Ahogy levette a sapkát, fekete haja leomlott a derekáig. Lola egyszer hátradobta a fejét, hogy a haja felélénküljön, az egész napos sapkaviselés után. Leült a laptop elé, és bekapcsolta. Mivel az intézet iskolájában tanítottak neki informatikát, ezért tudta, hogy hogyan kell kezelni. A laptopon a Windows millennium operációs rendszer volt. Ahogy belépett a Windowsba, az kiírta, hogy: Üdvözöllek Hayden. Lola ebből rögtön rájött, hogy valaki névre szólóan állította be a gépet. Megvizsgálta, hogy milyen programok vannak rajta. Volt rajta elég sok játék is. Néhányat ki is próbált. Többnyire egyszerű játékok voltak rajta.

Éppen a harmadik játékba akart belépni, mikor kopogtattak az ajtón. Lola gyorsan feltekerte a haját, és feltette a baseball sapkát, feleslegesen, mert ahogy kinyitotta az ajtót, látta, hogy Patrícia az. Beengedte a lányt, és becsukta az ajtót, aztán ismét levette a sapkát.
- Halálra rémisztettél.- szólt Lola.
- Bocs. Felmerült bennem egy kis gond. - mondta Pet.
- Jézusom, mi az?
- Csak egy apró probléma. Emlékszel, mikor az árvaházban Mary és Maria nővér mindig rád parancsoltak, hogy evés közben vedd le a sapkádat, mert illetlen benne enni?
- Te jó ég. Tényleg. Itt sem viselhetem evés közben, és közös étkezések vannak. Most mit csináljak?
- Két megoldás van. - mondta Pet, Lola kérdő tekintettel nézett rá.- Vagy levágod teljesen rövidre…
- Na azt már nem. Tudod, mennyi ideje növesztem?
- Tudom, 10 éves korod óta.

- És mi a másik lehetőség? - kérdezte kétségbeesetten Lola.
- Az, hogy én minden reggel titokban elkészítem a fiú hajadat.
- Ezt hogyan érted?
- Figyelj. Tudod, hogy az árvaházban Ritának is nagyon hosszú haja van, majdnem olyan hosszú, mint neked.
- Igen, na és?
- Legutóbb, mikor fodrászosat játszottam velük, Rita azt kérte, hogy úgy készítsem el a haját, hogy ne látszódjék, hogy milyen hosszú, sőt úgy lehessen látni, mintha fiú lenne.
- De hát ez kész lehetetlenség! - tárta szét a karját Lola.
- Akkor én is így gondoltam. Mikor azonban hozzáláttam a haja elkészítésének, akkor jöttem rá, hogy van egy borzalmasan egyszerű módja. Hátul összefogtam a haját egy vékony gumival, és betűrtem a haja töve alá, ahogy neked is csináltam egyszer a francia fonásnál. Az eredmény? Tökéletes fedés. Csak egy gond van vele.
- Mi?
- Az, hogy neked nagyon dús a hajad, és ha be is tűröm, akkor egy dudor látszódik.
- Ez igaz.

- De én erre is találtam megoldást. Ide nézz. - Pet elővett a zsebéből egy hajsütőhöz hasonló szerkezetet.
- Ez micsoda?
- Ez a szerkezet, arra szolgál, hogy a hullámos hajat kisimítsa.
- Honnan szerezted ezt?
- Kölcsön vettem. Amíg te játszottál, addig én körül néztem egy kicsit, a fodrász kocsi tájékán.
- Azt ne mond, hogy elcsórtad!
- Nem, dehogy is. Minek nézel te engem? Megkérdeztem a főfodrászt, hogy mára kölcsön vehetem-e. Azért csak mára, mert holnap úgy is elmegyünk vásárolni, és akkor tudunk egyet venni.
- Na ez egy jó ötlet.
- Akkor hajlandó vagy erre a kis átalakításra?
- Lássunk hozzá.

Lola kifésülte a haját, aztán Pet hozzá látott, hogy egyenesre simítsa ki barátnője haját. 20 percig csak ezt csinálta, mire Lola haja teljesen egyenes nem lett. Így egyenesen még hosszabb volt a haja. Pet összefogta, egy erős befőttes gumival, és betűrte a haja töve alá. Ez volt a legnehezebb művelet az összes közül. Ezzel is legalább 10 percet bajlódott, mert így egyenesen Lola haja nagyon csúszott, de végül is sikerült.
- Készen vagy, és teljesen jó.- Állapította meg Pet.
- Tényleg?- Kérdezte Lola, és odament a szekrény melletti tükör elé. Mikor belenézett eltátotta a száját.- Ez én vagyok? Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, akkor azt mondanám fiú vagyok. Pet! Nagyon köszönöm. Így nem fog szemet szúrni nekik, hogy mindig rajtam van ez a sapka.
- Tényleg jól sikerült, de túl sokat nem ugrálhatsz benne, mert akkor szétjön az egész. Tehát nagyon vigyázz.
- Rendben van. Majd vigyázok. Pet, életet mentettél.- Hálálkodott Lola. Alig, hogy befejezte a mondatot, Alan kopogott az ajtón. Lola ajtót nyitott.

- Á, hát Patrícia is itt van. Remek. Gyertek vacsorázni. Nahát Hayden még nem is láttalak sapka nélkül, nagyon szép hajad van. Ezért is leszel jó Dominic, mert Domnak is ilyen fekete és erős haja van, legalább is a szerző így írja le.- Mondta Alan, és Lola meggyőződhetett róla, hogy az álca tökéletesen bevált.
Kiléptek a lakókocsiból, és Alan elment riasztani a többieket is. Heten indultak el, az étkezőkocsi irányába.
- A vacsorán már jelen lesznek majd a színésztársaitok is. A filmbeli nevelők, és természetesen a Dominic apukáját játszó ember is. - Mondta Alan.

Mikor megérkeztek, látták, hogy lényegében, a kocsi csak a konyhából áll, és ahhoz van felállítva egy nagyobb sátor, ahol asztalok voltak. Még csak Ők heten voltak ott. Az asztalok hat személyesek voltak, ezért az ifjak egy asztalhoz tudtak leülni. Lola Pet és Tom között foglalt helyet, vele szemben meg Rupert ült. Patríciával szemben Daniel ült, aminek a lány nagyon örült. Mivel meg kellett várni a többieket az evéssel, ezért az ifjak addig beszélgettek. Emma kérdezte meg mindenkitől, hogy milyen fajta zenét és filmeket szeretnek. Mindenki válaszolgatott a kérdésére. Épp, mikor Lolára került volna a sor, Két fiatal nő, és négy férfi lépett a sátorba. Alen rögtön odament hozzájuk, és intett az ifjaknak, hogy Ők is jöjjenek.
- Figyeljetek csak. Ez az úr itt Andy Davies. Ő lesz a film producere.- Alan sorban bemutatta az ifjakat.- Ő Mark Gerious. Ő játszza majd Dominic apukáját.

Mark Gerious elég alacsony 45 év körüli férfi volt, Sötétbarna hajjal, barna szemekkel, és kisfiús arccal.
- A két hölgy, Angelina Lya, és Sibylle Flow. Ők lesznek a nevelők. Angelina lesz Rita nővér, Sibylle meg Sandra nővér.
Angelina, mint kiderült utóbb, 25 éves volt. Magas volt, hosszú aranyszőke hajjal és kék szemekkel. Sibylle 30 éves, Ő is magas, neki vállig érő sötétszőke haja volt és zöld szeme. Mind két nő barátságos volt az életben, de a szerep kedvéért tudtak szigorúk is lenni.
- És végül a két Úr, John Simon, és Peter Couper. John lesz az igazgató, Peter a helyettes.
John is és Peter is elég fiatalok voltak, talán 25-30 év körüliek. Mindketten magasak, Johnnak fekete haja volt és kék szeme, Peternek barna haja és kék szeme. Miután megtörtént a bemutatkozás, ismét elfoglalták a helyüket az asztaloknál. Nemsokára fel is szolgálták a vacsorát. Könnyű lakoma volt, mindenkinek hoddog. Az étkezés vidáman telt el, sokat beszélgettek, nevettek. Lola is feloldódott, és rengeteget nevetett. Kezdte úgy érezni magát, mintha otthon lenne, az árvaházban. Ráadásul még arról is meggyőződhetett, hogy a hajával az a kis álca tökéletesen bevált. Senki nem vette észre, hogy milyen hosszú is a haja. Pet remek munkát végzett.

Miután befejezték az evést, Alan felkelt a székről.
- Mindegyik lakókocsiban van egy vekker, ami be van állítva a felkelési időpontokra. Mikor megcsörren, kaptok 25 percet, hogy magatokhoz térjetek, megmosakodjatok, és aztán irány a sminkes, és máris kezdünk. Holnap készen lesznek a ruhák is, amiket a filmben visel. Nagyon kérem, hogy vigyázzon rá mindenki, mert ha esetleg valami baja esnék, akkor elég sokáig kellene várni, hogy be tudjuk szerezni a ruhát. Holnap csak délelőtt forgatunk. Ez még nem szöveges forgatás lesz, nem kell félni. Csak egy próba felvétel, hogy mégis, az ifjak, hogyan is mozognak a kamerák előtt. Reggel megkapjátok a szöveget, és holnap csak olvasnotok kell. Minden világos? Akkor jó éjszakát mindenkinek.

Miután Lola visszament a kocsijába, bezárta az ajtót, behúzta a függönyöket, és leengedte a haját. Látta, hogy a vekker 7 órára van állítva. Pettel úgy beszélték meg, hogy a vekkert egy fél órával korábbra állítják, és akkor Pet átjön Lolához, megcsinálni a haját. Lola kinyitotta a szekrényét, és látta, hogy egy nagyon bő póló van benne, pizsama gyanánt. Felvette a pólót, és mivel hulla fáradt volt, befeküdt az ágyába, magára húzta a takarót, leoltotta a lámpáját, és már aludt is.

Egész éjjel furcsát álmodott. Azt álmodta, hogy fut, egy zöld réten. A rét közepén egy fiú ült, háttal neki. Csak annyit látott belőle, hogy vörös a haja. Mikor odaért hozzá, a fiú is felkelt, megfogta a kezét, és együtt futottak tovább a rét széléig. Lola nem látta a fiú arcát. Mikor a rét széléhez értek, megálltak, és a fiú szembe fordult Lolával. Még mindig nem látta az arcát, de azt tisztán látta, hogy elég magas, és vörös a haja. Mikor szembe fordult vele, és Lola rá nézett, a fiú megszólalt.
- Szeretlek Imola!- Lola fülében még visszhangzott egy ideig ez a mondat, és látta, hogy a fiú arca kezd kitisztulni. A fehér derengésből Rupert arca vált láthatóvá, és ismét elismételte azt a mondatot. Lola mosolygott álmában, és Rupert közelebb lépett hozzá, de ekkor megszólalt a vekker.

Fél hét volt pontosan. Lola gyorsan lekapcsolta az órát, és nyújtózkodott egyet.
Közben azon töprengett, hogy vajon miért lépett közelebb hozzá Rupert az álma végén. Talán azért, hogy megcsókolja? Erre a kérdésre nem kapott választ. Gyorsan felöltözött tegnapi ruhájába, és leült a székére. Az egyik ablakából pont rálátott Rupert kocsijára. A kocsin még be voltak húzva a sötétítő függönyök. Lola éppen azon gondolkodott, hogy vajon miről is álmodhat Rupert, mikor kopogtak az ajtón. Természetesen Pet volt az, kezében a kellékekkel.
- Jó reggelt.- Köszönt vidáman Pet, és belépett az ajtón.
- Neked is.- Válaszolt Lola.
- Kezdhetjük?
- Persze.- Lola nekilátott kifésülni hosszú haját. Miután ez megvolt leült a székére, és kezdetét vette az álcázás. 25 perc múlva Lolából fiú lett. Pet gyorsan visszament a saját kocsijába, mert kicsit gyanús lett volna, ha Hayden lakából lép ki reggel. Lola becsukta mögötte az ajtót, és odaállt a tükör elé.

Alaposan végignézett magán, aztán már csak a 7 órát várta. Mikor a mutató a hetesen állapodott meg, akkor odalépett az ablakhoz, és kinézett rajta. Addig állt ott, amíg a szomszéd kocsiból ki nem lépett Daniel. Akkor Ő is kinyitotta az ajtót, és csatlakozott Danhez.
- Jó reggelt. Úgy látszik, mi vagyunk a leggyorsabbak.- Szólt Dan.
- Aha. Megvárjuk a többieket?- Kérdezte Lola.
- Tegnap megbeszéltem Tommal és Ruperttel, hogy mi fiúk együtt menjünk a mosdóba, gondolom a két lány is együtt megy.
- Valószínű.- Szólt Lola, és bepánikolt, de úgy látszott, hogy sikeresen leplezi, mert Daniel nem vett észre semmit sem. Azért esett kétségbe, mert ha neki is együtt kell mennie a többi fiúval a mosdóba, akkor ott egyrészt könnyen le is lepleződhet, másrészt meg kicsit kínos lesz ez az egész. Töprengéséből Tom nyíló ajtaja zökkentette ki. Tom is odajött hozzájuk. Tomot követte Pet és Emma.
- Mi van már Ruperttel? - Kérdezte türelmetlenül Dan.
- Nem tudom. - Szólt Tom, de alig fejezte be, mikor Rupert is megérkezett.
- Úgy látom Rupert barátunk kicsit nehezen ébred.- Nevetett Emma.
- Bocs, elaludtam. - Szólt Rupert.
- Már az első napon? - kérdezte nevetve Lola. Rupert csak megvonta a vállát.
- Na gyerünk tusolni, mert már alig maradt 15 percünk. - mondta Pet, és elindultak.

Útközben még váltottak pár szót, aztán a mosdónál kétfelé váltak. Lola segélykérően nézett barátnőjére, de Pet sem tehetett semmit sem. Így hát Lola kénytelen volt bemenni a fiúmosdóba. Odabent négy tusoló volt zárható ajtókkal, amitől Lola kicsit megkönnyebbült. Négy mosdókagyló, és négy WC. Az ajtó mellett négy sötétkék törölköző lógott, mindegyikbe bele volt hímezve a név is. A törölközők mellett fehér fürdőköpeny is lógott, ebbe is hímezve voltak a nevek.
- Nem semmi! - füttyentett Rupert, és leakasztotta a Rupert feliratú törölközőt és köpenyt.
- Jól néz ki, az biztos.- szólt Dan, és Ő is leakasztotta a saját holmiját.
- Szerintem, mivel úgy is négy van mindenből, osszuk el, és akkor mindenki a sajátját tudja mindig használni.
- Benne vagyok. - szólt Lola.- Hogyan osszuk el?
- Szerintem magassági sorrendben. - szólt Rupert.
- Jó. Akkor tehát Haydené lesz az első mindenből, mert Ő a legkisebb, aztán Dan, Rupert és végül én. - mondta Tom.
- Megegyeztünk. - szólt Daniel.

Mindegyik fiú bevonult a saját tusolójába. Lola megvárta, amíg mind bemennek. Akkor odalépett a fogashoz, és leakasztotta róla a Hayden feliratú köntöst, és törölközőt, és bezárkózott az első zuhanyzóba. Gyorsan végzett a fürdéssel, és fel is öltözött rögtön. A kinti zajokból ítélve, Rupert most fröcskölte le Tomot a mosdóvízzel. Miután felöltözött, kilépett a zuhanyzóból, és látta, hogy a két fiú a köntösben van. Daniel még a zuhany alatt állt.
- Hayden! Nem mondták meg neked, hogy köntösbe kell elmenned a sminkeshez? Mivel ott kapod meg a ruhádat.- Szólt vizes hajjal Tom.
- Nekem nem mondtak ilyesmit.- Szólt dadogva Lola. Cseppet sem fűlőtt hozzá a foga, hogy a fiúk előtt köntösben legyen.
- Pedig ezt tegnap Alan mondta a lefekvés előtt.- Szólt kilépve a zuhanyzóból Dan, aki szintén a fehér köntöst viselte.

- Ugyan már fiúk, biztosan nem hallotta. Nincs semmi baj Hayden. Legfeljebb most átveszed.- Lépett oda hozzá Rupert.
- Persze.- Rebegte Lola, és visszament a zuhanyfülkébe.
- Hé, csak az alsó gatyádat kell magadon hagyni.- Kiabált be nevetve Dan. Lola nem válaszolt, csak azt hallotta, hogy a többiek is nevetnek. Szerencsére a köpeny kicsit nagy volt rá, így a térde alá is leért. (A többi fiúnak csak a térde fölé.) Jól összehúzta magán a köpenyt, és kilépett az ajtón. Látta, hogy a többiek éppen fogat mosnak. Legelsőnek Dan lett kész, és mikor hátrafordult, jót nevetett Lolán.
- Most meg min röhögsz? - kérdezte Lola, de már Ő is nevetett.
- Csak azon, hogy neked milyen nagy ez a köntös. - válaszolt Dan.

A másik két fiú is hátrafordult, és Ők is elmosolyodtak. Lola meg inkább elpirult, mert Ruperten egy kicsit szétbomlott a kötés, és most kilátszott az alsógatyája széle. Lola kicsit zavarban volt, de megpróbált nem odafigyelni rá. Tulajdonképpen még tetszett is neki a dolog, hogy most fiúk között van. Ő is gyorsan fogat mosott, aztán már mentek is kifelé. Odakint találkoztak a két lánnyal.
- Hú, Pet. Jól áll neked ez a köntös. - szólt Daniel.
- Nagyon vicces vagy. - mondta Pet, de azért elnevette magát. A többiek is nevettek. Látták, hogy Alan közeledik hozzájuk, még két másik emberrel, akiknél volt egy csomó ruha.
- Látom, elkészültetek. Remek. Itt vannak a ruháitok. - szólt. Ezután mindenkinek kiosztották a ruháit, meg azt az egy pár cipőt, amit viselniük kellett. - Most kaptok 5 percet, hogy visszamenjetek a kocsitokba, és felvegyétek őket. Itt találkozunk.

Folyt. köv.