Történetek

Két barátnő, két teljesen ellentétes személy, mégis összekötötte őket a múlt és a szeretet. Az egyik tetőtől talpig komor feketében, a másik nőiesen szép, vidám színekben. Lienna Charilla Aquacea(fentebb említett Drea) csípőig érő, enyhén hullámos ezüstszőke hajjal rendelkezett, arca gyermekien szép, szemei acélkékek. Pillanatnyilag csipkékkel díszített halványlila blúzt, és fekete miniszoknyát viselt, nameg az elmaradhatatlan karkötőit, melyek megcsörrentek, miközben kezét Raist felé...

A temető egy olyan részéhez érnek, ahol a gazdagabbak kriptái épültek, és épülnek. Ezeket általában szegecses vaskerítés övezi. A lány könnyedén átlendül fölötte, csupán a tenyerét sérti föl egy csöppet. Az utóbbi időben vágtába kezdett farkas azonban belecsapódott két kerítésrács közé. Onnan se ki, se be...

A xvand lovag alkonyatkor érkezett meg a falu feletti magaslatra, amely szerényen bújt meg Semenatie határában. Nagyon fáradt volt. Három napja úton volt, amióta Tenikhez közeli őrhelyét lerohanta az ellenség. Most leszállt a lováról, és azon tűnődött, mit is csináljon. Aztán rádöbbent, nincs sok választása: pihennie kell. Nehéz léptekkel elindult hát a völgybe vezető úton, és hamarosan beért a falucska házai közé...

- Ez Striker módszere! - kiáltott fel Scott, aki időközben lefogta a raszta srácot. - De hiszen ő meghalt!
- Így van. De úgy tűnik valakihez eljutottak a kutatási eredményei, és mostmár szintetikusan is elő tudják állítani a Jeason agya által termelt tudatbefolyásoló folyadékot. - hadarta a prof. Ekkor lépett oda Robert is.
- Én ki tudom szedni belőlük. - mondta
- Nem hiszem. A szer hatása felbonthatatlan. Csak annak engedelmeskednek, aki befecskendezte azt. S amint...

Kivertük a kósza szilánkokat és egyenként átpréseltük magunkat az apró félkör alakú ablakon. Lehuppantunk az ősrégi kőpadlóra, a levegőben dohszag és mellette valamilyen megmagyarázhatatlan, visszataszító aroma terjengett. És még valami... vérszag. Abban egyetértettünk, hogy ez csak vérszag lehet, bár alig lehetett érezni, föntről semmit sem érzékeltünk a szagokból. Az ajtó nem nézett ki túl bizalomgerjesztő módon. A lakatok és zárak a helyükön, de maga az ajtó szilánkokban hevert a padlón,...

- Most, hogy így kérdi, nem is tudom hol kezdjem... - mondta habozva Mistique. - De minden bizonnyal magának sem az a terve, hogy a térdére fektet és elfenekel. - most az ő arcán jelent meg az a tipikus női mosoly, amely oly sok férfit képes felajzani.
- Valóban nem tennék ilyet. Jobb módszereim is vannak... - válaszolt mosolyogva Rob
- És megtudhatnám milyen módszerek? - kérdezte Mistique - tetszett neki a kialakult helyzet, s Robertet is elég jóképűnek találta ahhoz, hogy...

Szóval van ez az Obita, olyasmi lehet, mint a kedvesem, illetve a volt kedvesem, az én volt szívem. Eladtam másnak, letétbe helyeztem, most fáradtnak érzem magam hozzá - a fiú még mindig csak ül - és közben az idő telik. Segítek a boldogságában, de közben csak bántom magam. És ezzel természetesen őt is, mert még talán szeret - mint ember. Engem a belső miatt szeressenek - szakadna ki magamból a kiáltás, de elcsuklik könnyeim között.

Részegen bandukoltam az utcán és nem érdekelt, hogy már éjfél is elmúlt. A barátaim megpróbáltak haza vinni, de fogtam magam és elfutottam tőlük. A fejem kezdett kitisztulni, bár még eléggé idétlenül járkáltam. Aztán hirtelen jéghideg karok fonták körbe a testemet és a hűvös falhoz szorítottak. Elfelejtettem volna, hogy a városban több az ember, mint a vámpír? Nos, igen elfelejtettem. Nem próbáltam kiszabadulni halálos öleléséből, mert tudtam, hogy úgy sem sikerülne, így hát vártam a halált......

-Csak egy kérdést engedj meg: miért mondta mindenki, hogy Foundenberg, mikor téged Bergond-nak hívnak?
-Tudod Jenna, a családunknak kettős neve van: Bergond- Foundenberg, csak utóbbit inkább mellőzöm, ha lehet.
-Jól megtréfáltatok!
-Minden bizonnyal. De most a legfontosabb a bál. Menjetek fel a szobátokba, s kezdjetek el készülődni. 7-kor szeretnénk kezdeni...

Melleik szint egyvonalban voltak, látta, ahogy mellkasa lassan emelkedik, majd süllyed.
Alig kéne kinyújtania a kezét, s máris megérinthetné azt a selymes bőrt a nyakán.
Vagy domborodó melleket, melyekre ráfeszült a ruganyos anyagból készült táncruha…
Úgy tetszett neki, mintha tanára kérdőn nézne rá.
„Igen”- száraz nehéz nyelve végül is megmozdult...