Galactica 2. A meghallgatás és válaszcsapás

2. fejezet

A meghallgatás és válaszcsapás

Az akadémián én és a legénységem is tudtunk pihenni, de feldolgozni szemmel láthatóan senkinek sem sikerült. Egy hét pihenő volt előírva nekünk, de a történetemet a parlament mindenáron hallani akarta, így már másnap behívtak. A szónoki székbe ültettek és arra kértek, hogy mondjam el nekik is a történetemet a kezdetektől. Elmondtam mindent a legkisebb részletességgel a legelejétől. Olyan volt az egész mintha ébren álmodnék. De ez egy rémálom volt. Egyáltalán nem volt jó újra átélni az egészet.

Mikor a végére értem a beszámolómnak, megkönnyebbültem, hogy vége, de nem volt sok időm a következő hidegzuhanyig. A parlamenti képviselők, mint a középkori boszorkányüldözők, úgy kiabáltak és vádoltak engem miszerint kitaláltam mindent, a hajókat meg eladtam a szakadárok új nemzedékének. Ők nem is érthették. Ők nem is voltak ott. Nem az ő barátaik haltak meg. Engem életfogytiglanra ítéltek hazaárulással, a legénységemet, pedig felfüggesztették a szolgálat alól.
Egy hónapig voltam bezárva. Az egyik nap arra ébredtem, hogy az ajtóban ott áll Gábor.
- Louie! Újra szeretne meghallgatni a parlament. -
- Mire fel? -
- Megérkezett a Cleopátra és a többi megmaradt hajó a flottádból. Ugyanazt mondták mint te. -
- Akkor hisznek már nekem? -
- Szeretnék megkérdezni, hogy provokáltad-e őket. -
- Má hogy provokáltam volna őket, ha még azt sem tudtam, hogy ott voltak? -
- Én elhiszem és szerintem a parlament is el fogja hinni. -
- Hát ajánlom is. Mikor menjek?-
- Most rögtön. -
A parlamentben most teljesen más volt a hangulat. Mindenki megsemmisülten nézett maga elé és csak akkor vettek rólam tudomást mikor beleköhögtem a kihangosítóba. Újból elmondtam a rajtaütés minden részletét és most is ugyanolyan rosszul esett elmondani, de most már hittek nekem. Elhitték minden szavam. Ezt a többi kapitány vallomásának tudtam be.
- Louie kapitány! -szolt a szóvivő - Megakarja-e tudni, hogy kik voltak a támadói? -
- Természetesen! -
- Akkor maga és a legénysége a flottája maradékával csatlakoznak a Gengler admirálishoz aki az egyes számú flottával útnak indul a rendszerbe. -
- Képviselőúr! Kérhetnék még egy szívességet? -
- Halljuk! -
- A flottám 80%-a odaveszett így már nem vagyok flottaparancsnok csak raj parancsnok. Szeretném kiegészíteni a flottámat. -
Rövid gondolkodás után rávágja - Csak a minimális mennyiséget vegye el a tartalékokból kapitány! -
- Köszönöm uram. -

Az indulás a beszédem után egy hónap múlva volt esedékes, Beszéltem Genger admirálissal és elmondtam, hogy egy hajószondát mindenképpen ki kell lőnie, ha látni akarja az ellenséget. Én közben feltöltöttem a flottámat egy pár tucat új vadásszal és naszáddal valamint fregattokkal és rombolókkal. Az újoncok csupa zöldfülűek voltak. Peti rendszeresen edzett az új vadászpilótákkal. Szinte hihetetlen. Ő volt az egyetlen, akit nem viseltek meg az események annyira. Vagy csak jól titkolja. Minden bázison a riadókészültség legalacsonyabb foka volt érvényben, de ez állandójelleggel. Mindig voltak akik éppen az őrhelyükön várták, hogy a semmiből feltűnjenek az ellenséges hajók. Természetesen a média is rácsapott a történetre. Először a lerombolt flottámmal foglalkoztak, majd a nagy mozgósítást kezdték el fejtegetni. Végül is arra jutottak, hogy egy megmaradt lázadósereget megyünk elpusztítani és csírájában kiirtani. Biztos ami biztos alapon egy médiaszonda is velünk tartott az úton ami közvetlenül sugározta az adást a hírközpontba.

Eljött az indulás napja. A legénység egy jó része nem vállalta a küldetést és olyanok is voltak, akik ezek után nem voltak hajlandóak a seregben maradni. Nem tartottam vissza őket. Az egyes számú flotta létszáma jelenleg olyan 30.000 hajóra tehető és ezzel messze a legnagyobb. Volt még további 40.000 szétszórva őrjáratokra és védőflottákra és még 20.000 a bázisban várakozik. A hatalmas flotta megindult arra a pontra, ahol rajtunk ütöttek, de félúton sürgős üzenetet kaptunk. Gengler admirális hangja volt hallható minden hajó hídján.
- Figyelem! Az ellenség megtámadta a 12:9:2-es bolygót. Már sok hajót vesztettek, de a BVR még kitart. A leírás alapján miszerint meghatározhatatlan típusúak a hajók, azokkal lesz dolgunk, akik lerohanták a 30-as őrjáratot. Azonnal vegye mindenki az irányt a célbolygóra. Egy óra múlva megérkezünk. Mindenki foglalja el a pozícióját. Minden vadász- és naszádpilóta startoljon és ékformációban közelítsék meg a célpontot. -

Az ékformáció egyértelműen támadószándékú. Ilyenkor a támadó hajók találati esélyeik megnőnek átlagos 5%-al, tapasztaltabb pilótáknál, mint Peti akár még 10% is lehet, de ugyanakkor az elkerülés esélye 5%-al csökken. Azonnal hívtam Petit.
- Péter! Álljatok készenlétben. 1 óra múlva megérkezünk. Éppen a 12:9:2-est fosztják ki az idegenek. -
- Nem mondod? Az istenit. Nem akartál esetleg a start előtt öt perccel szólni? -
- Én is csak most tudtam meg, hogy irányt kell változtatnunk. -
- Jól van, na. Csak ideg vagyok, mert nem merem a hátam az újakra bízni. Szerintem még nem készültek fel eléggé. -
- Hát most ez van. Menj és nyírd ki őket, de ha elkezdesz nekem kamikázézni akkor, megnézheted magad. -
- Majd pont én fogok nekem kamikaze akciót végrehajtani, mi? Na megyek akkor máris. Péter vége. -

Mikor megérkeztünk akkor már nem volt semmilyen csata. Csak rablás, de ez elképzelhetetlen mértékben. Semmi ellenállás nem érkezett a bolygóról, az ellenség meg úgy vitte az aszteroidákat, mint az ingyencukrot. Feltehetőleg nekik is a nyersanyagtermeléshez volt szükségük az aszteroidákra. Ők is a mesterséges gravitáció elmélet segítségével vitték el őket, de sokkal nagyobb hajókkal mint a mieink. Így ők egyszerre akár kettőt is tudtak vinni.
- Támadás! - hallatszott Gengler parancsa.

Minden hajó, mint amiket rakétákból lőttek ki, megindultak az ellenség felé. Gyorsan észrevettek minket és a kezdeményezés is nálunk volt. Sokkal gyorsabban töltöttek újra a fegyvereik, mint a mieink. Ráadásul, habár ez szinte teljesen hihetetlen volt, a szatelitek jelentése alapján számbeli fölényben is voltak.
- Az ellenség össztűz alá vett minket! - hallottam Péter üvöltő hangját - Maradjatok együtt gyerekek és egyszerre lőjetek. -
Végül is a mieink is elkezdték lőni az ellenséget.
- Mik a veszteségeink másodtiszt? - kérdeztem Erikát.
- Uram! Eddigi veszteségeink 9 vadász és 3 naszád. -
- Mi? Ez biztos? -
- Igen uram! -

Ez felettébb különös volt. Majdnem étszer annyi vadászuk van, mint nekünk és mindössze 9-et vesztettünk. Ebből arra következtettem, hogy a nagyhajóik rendelkeznek igazán pusztító erővel.
- Bemegyünk! Minden fregattnak és rombolónak adja ki a parancsot. Célpontok az ellenséges nagyhajók. A fregattok használják a torpedóikat a legnagyobb hajóik ellen. -
Minden torpedó külön hajót talált el amik legnagyobb meglepetésemre azonnal fel is robbantak. Mint az üvegek, amiket betörnek egy darab téglával, úgy estek szét a hajók. A vadászaink is irtottak. Veszteség nélkül sikerült az ellenséges vadászokat megsemmisíteni. Utólag még azt is furcsállottam, hogy láthatóak voltak a hajók a hajószonda kilövése nélkül. A roidlopóhajók nagy része elmenekült és vitték magukkal a zsákmányt, azonban az ellenség többi hajója maradéktalanul megsemmisült.

Hatalmas éljenzés tört ki a hajókon az utolsó célpont lelövése után. Mindenki az idegenek felett aratott győzelmet ünnepelte, az emberi faj dicsőségét éltették. Én fogtam magam és csendben elvonultam a szobámba gondolkozni. Túl könnyű volt ez a csata. Mi volt az a tényező ami ennyire megfordíthatta az erőviszonyokat? Pár perc múlva bejött Peti.
- Kik voltak ezek akik ellen harcoltunk? - kérdezi már-már felháborodva.
- Nem tudom. -feleltem.
- Nem ezek szabdalták fel a flottánkat. -
- Nem. És nem is tudom, hogy kik voltak ezek, de egy biztos. Ezek is idegenek voltak. -
- Akkor most mi legyen? -
- Beszélek Genglerrel. -

Azonnal kértem egy transzportot a parancsnoki hajóra. Ezt személyesen kellett közölnöm az admirálissal aki éppen az üzenetet küldte a Földre.
- … minimális veszteséggel elsöpörtük az ellenséget. Gengler vége. -
- Uram! -
- Pihenj Louie! Inkább ünnepelj te is. Ott a pezsgő a szekrényben. Vegye ki és töltsön mindkettőnknek. - pár másodperc múlva - Mi a baj? -
- Sajnos nem tehetem uram. -
- Ugyan már. Miért nem? Nem ezt akarta látni? Az ellenség pusztulását? -
- Csakhogy ezek nem azok voltak akik minket megtámadtak. -
- Hát ezt meg miből gondolja? -
- Az ellenség akkor majdnem a teljes flottámat lemorzsolta. Most meg gyakorlatilag veszteség nélkül győztünk. -
- Pontosan mire gondol? -
- Például pajzs nélkül voltak és álcázásuk sem volt. -
- Biztosan a meglepetés miatt nem tudtak időben felállni. -
- Úgy estek szét, mint a gyümölcs, amit a földhöz vágnak. -
- Mert másfajta konstrukciók voltak. -
- A fegyverzetük is sokszor gyengébb volt a mieinknél. -
- Egy balul elsült kísérlet. Ilyenből van nálunk is bőven. -

Megakartam mondani neki a magamét, de annyira ideges voltam, hogy biztosan benyugtatóztak volna.
A főflotta örömmámorban úszva elindult hazafelé. Én és az őrflottám azt a parancsot kaptuk viszont, hogy térjünk vissza az őrhelyünkre, mert mostanra biztosan nem maradt számottevő flottájuk ami ellen nem tartanánk ki elég ideig. Vonakodva ugyan, de teljesítettem a parancsot. Most már egyértelműen hadban álltunk egy másik fajjal. Ez az emberiség első háborúja ami ilyen nagy méreteket ölt.
Egy hónap telt ez a viszonzás óta. A csend óriási volt. Leszámítva a híradásokat, amikben az emberek jó része azt akarja elérni, hogy az új fajjal próbálunk meg diplomáciai úton rendezni a nézeteltéréseinket. Éppen a szobámban pihentem amikor Erika falfehéren és halálra rémülve, mint aki szellemeket látott, berohan a szobámba és
- Parancsnok! Azonnal kapcsolja be a TV-t! -
Egy szőke bemondónő mondott valamit, de úgy remegett mint a kocsonya. Nem hallottam tisztán ezért hangot adtam rá.
- … A 6-os rendszert, ami mint tudjuk a védelmirendszer fő bástyája támadás alatt áll. -