Történetek

A húga volt az első barátnőm. Mindenki irigyelt, de én megcsókolni is utáltam. Aztán amikor tovább is akart lépni… Szerinted ez normális?- az arca kétségbeesést tükrözött. Igazán megsajnáltam szegényt, és nem is csodáltam, hogy már azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány. Össze volt zavarodva.- Csak Zoli figyelt rám, aztán ideköltözött hozzám. Utána minden jött magától. Ennek 3 hónapja.
- Meddig mentetek el?- féltem a választól, de jobb félni, mint megijedni.
- Ameddig csak lehetett,...

- Gondolhattam volna… - állapította meg. –Még mindig szeretsz! Még mindig… - Egyre jobban közeledett az arcuk. Soulness hirtelen elkapta a fejét.
- Mondtam, nem! – megvetően nézett a nőre. –Liona, kettőnk közt mindennek vége! Összejöttél mással, és itt hagytál! Ezek után nekem beszélni valóm veled nincs!
- Ne ordíts! – Liona tudta mit csinál. Megfogta Soulness karját, és magához húzta. –És ne ellenkezz! Ezeket a dalokat nekem írtad, tudom…
- Nem… - Soulness már csak...

Tomi felmegy a lépcsőn az ajtóhoz, hogy kinyissa és belépjen, majd lepakolja a cuccát az ajtó mellé, amit azután be akarna csukni, de nem tudja, mert meglát valakit, aki pont előtte áll a sötétben, és megemeli a kezét.
Tomi felmegy a lépcsőn az ajtóhoz, hogy kinyissa és belépjen, majd lepakolja a cuccát az ajtó mellé, amit azután be akarna csukni, de nem tudja, mert meglát valakit, aki pont előtte áll a sötétben, és megemeli a kezét, amiben egy vascsövet szorongat...

- Mi a fenét műveltél magaddal?!
Veregetni kezdte Soulness arcát, de még ez sem segített, a gitáros, ernyedten nyúlt el a karjaiban.
- Uramisten! – Laus szóhoz sem jutott. Nem látott még így embert.
- Mi a franc van veled Soulness?! –Micha kétségbeesetten veregette tovább Soulness sápadt arcát.
Laus lehajolt, megnézte fiú pulzusát.
- Még él…
- Kösz hogy szólsz! –Micha végigsimította ájult barátja fürtjeit. –Hozz egy kis vizet! ...

...A vér ömlött a lány csuklójából. A kés és fal véres volt. A fal egy névtől melyet ő írt fel rá a saját vérével. Szerette a fiút, de ő eldobta magától. Egy újabb fiú, egy újabb csalódás. Egyszerűen csak meg akart halni...

A fiú ugyan titkolta csalódottságát, hosszú idő óta ez volt ez az időszak volt a legeslegjobb az életében. Bár még nem ment el a lány, már nem érezte azt a bársonyos illatot, amit Mia lénye árasztott.
Már hiányzott neki. Engedte, hogy Mia ujjai lassan elmerüljenek a fürtjeiben.
- Úgy volt hogy ma be kell mennem… - suttogta szomorúan, majd hangja eltökélté vált. –De együtt akarok lenni veled, és holnap után úgyis karácsony lesz, nekem meg nincs semmim itthon… Szeretném, ha...

- Mindenki a földre, bankrablás! – majd hangos lövésektől zengett a terem. Egy-két ember feljajdulva csuklott össze. A rablók mind símaszkot viseltek. Telefonon hívták a rendőrséget, és elmondták követeléseiket. A beszélgetés azt a nem elhanyagolható információt is tartalmazta, hogy ha nem teljesítik követeléseiket, tíz percenként tarkón lőnek egy embert. Úgy tűnt komolyan is gondolják. Kiválasztottak néhány embert, és sorban letérdeltették őket a fogadóterem padlójára. Az egyik rabló...

Megtörtént amitől régóta rettegtem . Sokat készültem rá nem ért váratlanul . Mégis , most itt állok dermetten , fájdalomba zárva és ez az ismerős érzés. Igen ez a minden mindegy .....lassan felemészt...

Már egy éve ismerjük egymást, haverok vagyunk, sosem történt semmi köztünk, de amikor aznap délután megláttam a kapunkban, már éreztem lesz valami. Ugyanúgy nézett ki, mint eddig, és az sem volt szokatlan, hogy átjön néha, dumálni, vagy hoz valami filmet, de most mégis valami más volt...

Most mi legyen gondolkodott el a fiú miután leesett állát normális helyzetbe állította hogy ne kelljen kínos megjegyzéseket hallgatnia. Mit tegyen, ha nem szólítja meg hiányérzete lesz amíg él, hiszen nem tudta meg mit is takar valójában eme gyönyörű külső...