G.O.D 22-23

22. Pártfogók, és támadók

Micha, és Soulness úgy gondolta komolyan meg kell osztani a többiekkel a dolgot, csak azt nem tudták hogyan. Némi huzavona után elindultak a többiek felé, akik persze megint a lemezzel foglalkoztak leellenőrizték hogy a szám nem e hibás, és az utolsó simításokat végezték a Deathlove- on ami minden idők egyik legsikeresebb lemezének ígérkezett. Emellett a borítót is tervezték. Jellemző G.O.D vonás volt, hogy egyik bandatag sem szerepelt a borítón, bár Friol annak érdekében tett néhány erőtlen próbálkozást a sikert illetően, hogy ő legyen a borítón. Ebben ismét Soulness volt otthon, a motívumokat ő tervezte, és eddig mindig nagy sikert arattak a szimbolikus felíratok jelek, a elemez szélén. Középen valamilyen misztikus dolog függött, az első lemeznél egy fekete unikornis, egy fehérruhás, vörös hajú nővel a hátán volt látható.

- Na végre! Soulness egy hónap múlva ki kéne adni a lemezt!- Nézett Friol az érkező vendégekre. Soulness eléggé furán festett napszemüveggel ilyen téli hónapokban, de nem akarta hogy többiek lássák a szemét. Egy fekete testhez tapadó pulóverben volt, egy baseballsatyakban és a jól megszokott farmernadrágban. Szürkés fürtjei még így is ezerfelé álltak, és a zselé sem segített rajtuk.
- Nyugi Friol, meglesz a lemez… - Zavartan pakolgatni kezdett, ide- oda dolgokat, és leült. –Most milyen borító legyen?
- Nem is tudom… - Friol ráült az asztalra. –Misztikus…
- Piros és fekete árnyalat? És arannyal lenne a G.O.D, és a Deathlove… - Ajánlotta Soulness fel sem emelve a fejét, már régen elmerült a gondolataiban. Vázolgatni kezdett egy egyszerű kis lapra. Friol nézte a vékony ujjait, ahogyan ritmikusan mozog a csuklója, és a halvány vonalakból valami gyönyörű kacskaringós motívum került elő. A banda többi tagja is figyelte, fél óra múlva Soulness felemelkedett, és kérdőn nézett a többiekre. –Na? Ez kerülne a lemeznek a négy sarkára…

- Fantasztikus… - Mindenki tátott szájjal bámulta a fiút.
- És akkor… - Soulness simogatni kezdte az állát, borostás volt, ma elfelejtett borotválkozni. Elkezdett ismét rajzolni. Felcsillant a szeme. - Legyen egy fehér holló középen, és onnan jöjjön a fény, aztán aranyozott betűkkel a többi!
A többiek helyeselték az ötletet, már csak gépen kellett megszerkeszteni a dolgokat.
- Még egy számot vegyünk fel… Legalább Bonus Trackként… - Javasolta Krisma.
- Nem rossz ötlet. –Soulness felpattant, és már ment is a helyére, ahol már várta a gitár, az egyik legeslegjobb barátja.

- Grace is here? –Friol kutakodva nézte a dalszövegeket, melyik illene bele még a lemez hangulatába…
- …’Cause my grace is here/And I open my heart/Just for you/I burn in the fire of hell/Just for you/
Because my heaven is in your love/My grace is here…With You… - Elhalkultak a gitárok, Micha leütötte az utolsó billentyűt. A fiúk felsóhajtottak, jó munkát végeztek. Friol tapsolni kezdett.

- Hát uraim! 2005- ben ismét jelentkezik a G.O.D egy új lemezzel! Deathlove mindörökké! –Felemelt egy pezsgősüveget. Soulness, és Micha összenéztek. Nekik korán sem volt kedvük ünnepelni. Már az is megkérdőjeleződött, hogy elmondják e a többieknek hogy Soulness beteg. A gitáros csóválni kezdte a fejét, nem ronthatják el most a többiek örömét. Miután kipezsgőzték magukat eléggé oldott volt a hangulat. Soulness hangulatzenét játszott, lágy számokat csalt elő a gitár húrjai közül, csupán csak ez tudta vele feledtetni a világ borzadalmát. Ezek ismeretlen szerelmes dalok voltak. Nem is tudta honnan szedte ezeket elő, csak úgy jöttek, a keze a dallam irányába ment, szinte vonzották a vékony húrok a kezét. És ő engedett, az egyik leggyönyörűbb szenvedélynek a világon. Szerenádokat játszott a kedvesének. Soulness valahol remélte a lehetetlent, hogy Mia hallja a gitár énekét. Nem is tudta már mikor remélt utoljára. Talán ez is csak egy azzal hasonuló érzés volt. Egy érzés amit csak a gitárral érezhetett…

- Nem értem hogy tudtál ennyit hazudni! –Mia anyja rendesen kiborult. A lány viszont makacsul tartotta magát. Szenvedett. Nem láthatja Soulnesst, a fiú nem öleli nem csókolja, és még csak nincs is a közelében.
- Te ezt nem érted! –makacsul feleselt az anyjával, vakon hitt szerelmében.
- Mia, ő egy sztár! Érted! Álarc mögé bújik és kihasznál!
- Nem is ismered anya, de már ítélkezel fölötte! Apu legalább megérti mit érzek! –Mia befutott az apjához, aki éppen az újságot bújta.
- Mi van kisbogár? - A szemüvege fölött Miára lesett. A lány lerogyott a fotel mellé, a támlára támasztotta a fejét. Egyedül apjával tudott normálisan beszélgetni Soulnessről.
- Szereted?
- Igen… - Mia olyan hangon mondta mintha azt kérdezték volna tőle hozzámenne e Soulnesshez feleségül.

- Mia, akárhogyan is hangzik ez most… De meg kell hogy érts… Édesanyáddal féltünk… És akármennyire is vagy felnőtt te mindig a mi kicsi Miánk leszel, akármi is történjen.
Mia bólintott.
- De akkor sem értem… Soulness… Ő… Más…
- Megértem… Csak édesanyád félt… Nem akarlak ellene hangolni… Egy kicsit túlságosan is félt, talán nem csinálná ezt ha egy magyar sráccal jönnél össze…
- Apu, Norberttel is ezt csinálta! –Mia lemondóan felsóhajtott. Norbert volt a exfiúja, akivel csak úgy „jártak”, majd Norbi négy hónap várakozás után otthagyta a lányt.
- Igazad van kicsim…
- De nem akarom hogy Soulness miattam tegye tönkre magát…
- Azzal csak még jobban rosszabbítod a helyzetet ha nem jelentkezel nála. Mondd el hogy mit érzel, hogy szereted…
- Azt hiszem igazad van… - A lány finoman Aurélra mosolygott, felkapta a mobilt, de megtorpant. –Apu ez sokba fog kerülni…

- Nem baj majd én fizetem! Ne kínozd szegény fiút!
Mia pötyögni kezdte a számokat.
- Igen? –Az a borédes hang ütötte meg a fülét, amit már kis ideje nem hallott.
- Soulness… Én vagyok Mia… - A lánynak elfúlt a hangja.
- Mia? –A név hallatán a másik hang is megremegett. –Mondd jól vagy?
- Igen… - A lánynak könnyezni kezdtek a szemei. –Szeretlek…
Hosszú csönd.
- Én is… nagyon szeretlek..
- Azt akarom hogy tudd… hogy…hogy…
- Mia, biztos minden rendben?
- Igen… Nem tudok nélküled élni… - Mia óriásit sóhajtott.
Már megint kínos csönd. Mia érezte Soulness gondolkodik. De min?
- Itt vagy még? –Kérdezte tétován.
- Igen persze! Csak egy kicsit hirtelen ért ez a vallomás…
- Szeretnélek magamhoz ölelni…
- Annyira hiányzol kedves! Olyan jó hallani a hangod…Imádlak… Azt hittem, hogy nem hallok rólad többé… hogy gondolkozol… - A vonal másik végén is bomladozni kezdett a beszéd.

- Nem tudok tőled elválni, és bár minden ellenem szól… Jól vagy? Mi volt a bajod? Oh, Soulness annyira aggódtam miattad! Annyira, de annyira szeretlek!
- Minden rendben… Csak fáradt voltam…
- Soulness biztos?
- Igen… Örülök hogy hívtál…
- Komolyan?
- Akkor nem mondanám…
- Órákig el tudnék veled beszélgetni…
- Ennek örülök… Én viszont jobban szeretnék személyesen beszélgetni.
- Én is…
- Na tegyük le… Nem mintha nem szeretnék veled az örökkévalóságig beszélni, csak sok lesz a számlád.
- Igazad van… - Rebegte a lány, szinte már azt kívánta bárcsak visszapörgethetné az időt…
- Ki volt az?
- Mia… - Soulness szinte sugárzott a boldogságtól.
- És mit mondott? –Micha csak udvariaskodásból kérdezte.
- Hogy szeret! –Soulness szinte repült. Madarat lehetett volna vele fogatni.
- Gyerekek, egy nyugtatót Soulnessnek! –Mindenki nevetett a gitáros boldogságán.


23. Liona visszatér

Mia, és Soulness a neten beszélgetett, hol e- mailen, hol chaten, hol pedig MSN- en keresztül, a lényeg az volt hogy tudjanak egymással kommunikálni, és ennek minden létező eszközét megragadták. Mindkét szívet fűtötte a szerelem a vágyakozás egymás közelsége iránt. Soulness és Micha nem mondták el bandának a gitáros betegségét, sok idő telt el, Micha rábírta Soulnesst a kezelésekre, és bár a fiú fáradékonyabb volt mint máskor, és csak hosszúujjú ruhákat vett fel, senkinek nem tűnt fel a dolog. A Deathlove már a második hónapban platinalemez lett, a második hónapban a lemezből több mint másfél millió példány kelt el. Mia is vett egyet, amikor belehallgatott érezte ezek a dalok mások mint eddig. Ezek neki szólnak. Főleg a Bonus Track, és a címadó dal. Erre persze más is felfigyelt.

Februári hajnal volt. A köd elmosta az alvó kis Stockholmot. Hajnali hat óra volt, csak néhány ember járkált az utcán, rendesen munkába igyekeztek, de a téli idő mindenkit gátolt. Hideg északi szellő ringatta a kopasz fákat, amik akaratlanul is engedelmeskedtek. A süvítő szél a saját dallamát zúgta, mindig visszatérve egyetlen hangra. Néhány fát beleptek a varjúcsapatok, akiknek károgása megütötte a csöndet. A G.O.D összes tagja kivétel nélkül aludt, egy heves buli után ez volt a legjobb amit a banda tehetett. Soulnessnek bár magányosan teltek az éjszakái, nem szeretett volna visszaköltözni Michához, elég volt neki barátja nem minden napi hóbortjaiból. A rosszullétek is lassacskán elmaradoztak. Most is rendesen aludt. Álmában Miát ölelte mint oly sokszor már, és csókolta. Halk kopogtatás zavarta meg az álmát. Kinyitotta a szemét, azt hitte csupán a szél játszik vele, megfordult, magára húzta a paplant, és ismét behunyta a szemét. Már éppen visszaesett volna Mia mellé, mikor ismét hallatszott a kopogtatás, valamivel erősebben. Soulness felült.
- Biztos Micha az… Vagy Laus… - Nyújtózott egyet, az ajtóhoz sántikált. És kinyitotta.
- Tudod nem valami illedelmes ilyenkor a barátodat zavarni, de azért megbocsátok… - Soulness ásított egyet, és amikor kinyitotta a szemét, köpni se nyelni ne tudott. Előtte állt az a nő, aki után a lelke teljesen romokban hevert: Liona.
- Zavarok? –A nő kedvesen rámeresztette barna szemeit a fiúra, aki csak tátogott.
- Nem dehogy! Gyere be! –Soulness hátralépett. Erre nem volt felkészülve. –És mi járatban?

- Hát… Hol is kezdjem… - Liona letette az cuccát Soulness egyik székére, és a fiú felé fordult. –Megváltoztál… Férfiasabb lettél…
Soulness akarva akaratlanul is elpirult.
- Köszönöm.. Te viszont semmit… - Mormogta az orra alatt. Igazából nem találta szavakat. –sem változtál… - Fejezte be a mondatot.
- Hogy vagy? –A nő otthonosan a hűtő felé lépett. Soulness még mindig nem tért magához.
- Jól… - Mondta. –És te?
- Hmm… Köszönöm én is… - Liona kiöntött magának egy pohár tejet.
- Liona, mi történt? Miért jöttél? –Soulnessből eléggé faragatlanul bukott ki a kérdés, de ez Lionát egy csöppet sem zavarta.
- Azt hittem örülni fogsz nekem… - Mosolygott Soulnessre, aki zavarodott arckifejezéssel nézett vissza rá. –Voltaképp nem is tudom…Hiányoztál volna?

Soulness azon kapta magát, hogy úgy vigyorog mint valami őrült, aki most szökött ki a diliházból.
- Érdekes vagy, eddig nem kerestél… - Fordult el a lánytól.
- A lemezzel kapcsolatban akartam volna valamit kérdezni… - Liona Soulness vállára helyezte a kezét. Soulness kieresztette a tüskéket.
- Itt állj le! –Darálta felindultan. –Barátnőm van… Nem… Szabad… - Folytatta, nem is értette hogy miért magyarázkodik a nőnek.
Liona ijedten kapta le a kezét a fiúról.
- Azt hittem…
- Mit? Majd sínylődök miattad?! Liona szerelmes vagyok… - Soulness komolyan nézett a nőre. –De már nem beléd…
- Értettem… Nem tudom akkor miért mordulsz rám ha a válladra teszem a kezem… Vagy talán még mindig nem aludt ki a szerelmed irántam? Hm?- Liona tudta mivel tudja Soulness ismét kétségek közé sodorni. A gitáros ránézett, hosszasan figyelte. Liona ismét próbálkozott, megérintette a gitáros vállát, és közelebb lépett.

- Gondolhattam volna… - Állapította meg. –Még mindig szeretsz! Még mindig… - Egyre jobban közeledett az arcuk. Soulness hirtelen elkapta a fejét.
- Mondtam, nem! –Megvetően nézett a nőre. –Liona, kettőnk közt mindennek vége! Összejöttél mással, és itt hagytál! Ezek után nekem beszélni valóm veled nincs!
- Ne ordíts! –Liona tudta mit csinál. Megfogta Soulness karját, és magához húzta. –És ne ellenkezz! Ezeket a dalokat nekem írtad, tudom…
- Nem… - Soulness már csak suttogni tudott. –Félreérted…
- Dehogynem! –Liona elérte a célját. Mélyen a fiú szemébe nézett, megmarkolta a karját, hogy Soulness ne tudja elrántani magát, majd megcsókolta a fiút. A gitáros itt elvesztette a cérnát. Mikor ismét magához tért, Liona már vadul csókolózott vele, és borzolta a haját. Próbálta gyengéden eltolni magától a lányt, de nem tudta.

- Stop! –Soulness egyik pillanatról a másikra kizökkent. Ellökte a nőt, undorodva megtörölte a száját. –Liona hagyj, könyörgöm! Kérlek!
- Soulness, miért nem hagyod, ez már visszafordíthatatlan…
- Mert ez nem az… Azt akarom hogy menj el! Nem tudom miért jöttél, de nem is akarom tudni!
- Mert szeretlek…
- Na persze! Akkor miért léptél le?
- Mert fiatal voltam… Te is az voltál…Kamasz…
- De nem akarom újrakezdeni… Menj el légy szíves!
- Hova?
- Michához… Vagy nem tudom! És azt sem hogy képzelted hogy ennyi év után még idejöhetsz…
- Talán nem is olyan hosszú az a két- három év…
- Hogy nem hosszú? Naiv lélek vagy! Mondom hogy van barátnőm!
- Akkor miért csókoltál meg?
Soulness megállt.
- Nem én csókoltalak meg… Te kényszeríttettél!
- Egy csókra lehet kényszeríteni?

A gitáros hátralépett.
- Igen… - Behunyta a szemét. Még mindig nem ura a helyzetnek. Talán egy kávé, vagy egy cigi könnyítene rajta… Kivett egy szálat és meggyújtotta. Leült Lionától jól távol, és mélyeket szívott a cigarettából. –Kérsz?
- Nem cigarettázok… - A nő még mindig őt nézte, ez viszont telibe talált. Soulness tudta hogy Liona nem dohányzik, mégis megkérdezte, mintha elfelejtette volna.
Soulness percekig játszadozott a cigivel, és azt figyelte. Liona meg őt. Hosszú feszült csönd.
- Hol alszol? Itt, vagy bent? –Adta be a derekát végül Soulness. Itt ő nem nyerhet, ezt tudta. Túlságosan is szerette régen Lionát, hogy az iránta érzett érzelmek hamvai ismét lángra ne gyúljanak.

A nő elmosolyodott.
- Nekem mindegy…
- Akkor aludj bent ott kényelmesebb… - Soulness nem mert Liona szemeibe nézni.
Liona bólintott és beindult, a gitáros felsóhajtott, hátrahajtotta a fejét, és összeráncolta a homlokát.
- Ez nem lehet igaz! –Suttogta.
- Te nem jössz? –Hangzott a hálószobából a kérdés.
- Én itt leszek kint… - Soulness kapásból mondta.
Megjelent a nő az ajtóban.
- Sajnálom, hogy kitúrtalak a helyedről.. –Motyogta.
- Nem számít! –Nevetett fel gúnyosan a fiú. –Jó éjt!

- Jó éjt! –Liona becsukta az ajtót…
- Nem, nem értem hogy került ide, de minél hamarabb el kell mennie, mert megőrülök! –Soulness agya zakatolt, méghozzá azon hogyan szabadulhatna meg Lionától. Nagyon morcos volt, szinte mindenkivel veszekedett.
- Nyugi, nyugi, nyugi! –A tagok alig bírták leültetni a fiút.
- Én ma nem megyek haza! Valaki vigye el onnét! –Soulness kétségbeesése egészen az egekig nyújtózott, már a második doboz cigarettába kezdett bele reggel óta.
- Soulness nem lesz semmi baj! –Micha aggódva nézett barátjára.
- El fog rontani mindent… - Soulness nyugtalanul tekergette a fürtjeit. –Mindent… - A többiekre nézett. –Könyörögtem neki, hogy menjen el, és mégis megcsókolt…
- Mi? –A többiek lélegzet elállítva hallgatták.
- Megfogta a karomat, és megcsókolt… - Ismételte Soulness. –De még ha nem is csókolt volna meg, bármit kitalálhat a médiának, és híre megy… Tuti hogy Mia is tudni fogja!
- Már megint Mia! –Friol felhorkantott.

- Miért, mi a bajod vele? –Soulnessnek szinte szúrtak a szemei, amik a méregtől szürkén csillogtak.
- Semmi, semmi! –Friol érezte hogy Soulness most akár támadni is képes. –Akkor mi legyen Lionával?
- Keressetek neki egy hotelt! Jó távol tőlem! Mi addig elmegyünk Michával, és kiüldözzük Lionát. –Soulness már ugrott is. Útközben zaklatottan beszélt, míg el nem értek a lakásig. Eléggé felindult állapotban volt, ezt a billentyűs is látta. Mikor megérkeztek, valami fura illat ütötte meg a levegőt.

- Liona! –Soulness belépett a lakásba, és beengedte Michát.
A nő Soulness köpenyében pompázott, még mindig próbálkozott.
- Jó reggelt! –Köszönt rá a fiúkra. Rögtön indult is átölelni Michát, aki szintén le volt padlózva. –Olyan régen láttalak már Micha!
- Én is… - A billentyűs zavart pillantásokat váltott Soulnessel.
- És mi járatban? –Liona úgy kérdezte, mintha a saját lakásában lenne.
- Pakolj össze! –Soulness még mindig töretlen volt. –Elmész!

A nő megállt egy pillanatra, majd szórakozottan nevetgélve legyintett.
- Micha tudod hogy a barátod milyen egy mókamester…?
- Nem vagyok mókamester… Tényleg elmész! Elhúzod a csíkot! Lelépsz! Adjö! Hogy mondjam még hogy végre megértsd?!
- Szeretsz?
Soulnessnek leesett az álla. Liona nem is figyelt rá, mintha szellem lenne.
- Nem vagyok beléd szerelmes, ha ezt akartad kérdezni… És ki engedte meg neked hogy az én köpenyemben lófrálj?!
- Csak felavattam…
- Hogy mit csináltál?
- Levegyem?
- Menj be és öltözz fel, kerestünk neked egy hotelt. Jól öltözz fel, kint hűvös van!
- Milyen édes vagy… Köszönöm… - Liona úgy festett még mindig nem fogta fel a lényeget, de legalább átöltözött…

- Köszönöm, hogy elkísértél… - Liona kiszállt a taxiból, Micha is követte a csomagokkal együtt. Soulness nem volt velük, nem akart Lionával lenni, aki rámenősségével valószínűleg ismét csak felkavarta volna az érzelmeit.
- Nem értem Soulnesst… - Motyogta a nő. –Tényleg van barátnője?
- Igen… - Micha komolyan ránézett, miközben felvitték a szobába a cuccokat.
Liona megállt. Igen, ez a tökéletes fegyver Soulness ellen. Hamvakká tenni a szerelmét mindörökké!
- Még megfontolom! –Mosolygott gonoszul, Soulness nagy árat fog fizetni amiért nem engedett a csábításnak.
- Hogy teheted ezt meg vele!? –Micha kitört, nem Mia miatt, Soulnesst féltette. Tudta hogy a fiú ezek után beszámíthatatlan lesz. –Régen szeretted…
- És ő is szeretett! –A nő leült. - És még most is szeret… Éreztem…
- Liona, attól hogy elmondod, még nehezíted a helyzetét, Mia is tudja hogy nagyon szeretett téged…

- Mia? Ő a barátnője?
- Igen... Én ellene vagyok ennek az egész kapcsolatnak, a lány körülbelül tizennyolc, és most még fülig szerelmes Soulnessbe, évek múlván megkérdőjelezhetőnek tartom ezt a szerelmet.
- Tehát, Soulness felcsípett egy kislányt, és akkor most azzal van együtt! –Lionát méreg öntötte el, nem bírta elképzelni hogy a férfi, akinek érzéseit, évekkel ezelőtt nem vette komolyan most boldog, de nem vele. –És akkor most miért beszélsz ellenem? Micha, te is tudod, hogy milyen heves szerelemben éltük Soulnessel, szinte előttetek játszódott az életünk…
- De összetörted a szívét… Elmentél, utána meg akart halni…
- Micha, nekem voltak kötelességeim! –Liona mentegetőzni kezdett.
- Mint például kavarni a norvég dobossal? Liona hagyd ezt! Akkor bíztam benned, de ez mára már megváltozott! Nem láttad Soulnesst részegen zokogva fetrengeni! Nem neked könyörgött hogy vess véget az életének!
- Ennyire kiakadt? –A nő megilletődötten nézett a fiúra, aki megrázta a fejét, és leült mellé.

- Liona, nagyon fontos voltál neki… Meghalni tudott volna érted… Az összes mindenséget feldúlta mikor elmentél, úgy érezte meghalt belülről… - Micha maga elé meredt. Felidézte az emlékeit…
- Mondtam.. Megfontolom…
- Tönkretennéd egy ember életét? - Micha értetlenül nézett Liona felé.
- Ez az ember nekem is sok fájdalmat okozott most…
- Most! Most? Liona egy jó ideje már hogy nem látott mégis mit vársz tőle?
- Nem tudom! –A nő tanácstalanul meredt maga elé.
- Ezen nem kell tanakodni? Hagyd élni! Mia az egyetlen olyan ember, akiért még az együttest is otthagyná! Ne legyél vele ilyen kegyetlen!
- Most menj el! –Liona hirtelen ráparancsolt Michára.

- Liona, ígérd meg, hogy…
- Nem mondok semmit, nektek nem tartozom magyarázattal! Menj! –Liona keserűen vette tudomásul hogy ennek a fiúnak mennyire igaza van, erről a fiúról már lekésett.
- Miért jöttél vissza?
- Hogy mi?
- Miért jöttél vissza…
- Nem tudom!
Micha egy megvető pillantást vetett a nőre majd elindult Soulnesshez.
- Na mi volt?
- Szerinted…?
- Nem tudom… - Soulness végigsimított a fürjeit, amikről kopott már a festék.
- El akarja mondani…
- Hogy? –A gitáros alig kapott levegőt. Liona képes volt kiszínezni a dolgokat, és azokat úgy előadni. A fiú testében félelmetes remegés futott át.
- Hamarabb kell szólnom Miának… - kántálta. –Hamarabb…Mielőtt még végleg elveszítem…