G.O.D 21

21.A kétségbeesés szélén

Soulness egyedül ült az egyik szoba tükör- vékony padlóján, és könnyezett. A kezében egy félig már kiivott konyakosüveg hevert, ami nem is lett volna nagy gond, de nem ez volt az egyetlen darab körülötte. Vékony csuklóján véres hegek voltak, megmutatva ezzel gazdájuk nem mindennapi szándékát. Ezzel próbálta feledtetni a fájdalmait, de ezzel csak azt érte el, hogy fél óra múlva a véres hányásában feküdt, és nem volt ott senki, aki kimossa belőle, vagy megvigasztalja. A lábánál altatók, és nyugtatók hevertek szanaszét. Igazán kiborult. Nem csak Mia miatt. Ő már régen tudta, amit a többiek még csak meg se mertek álmodni .Szedi a tablettát ha rosszul van, de fontosabb kezelésekre is kellene járnia… De akkor fel kéne fednie a titkát. Össze- vissza szurkálnák, és biztos a többieknek is feltűnne. Soulness szerint ezek a mentőkezelések hülyeségek voltak, nem ment el, úgy gondolta ez valami olyan, amit nem lehet visszacsinálni…

- Elmennétek Soulnessért? –Friol egyre idegesebb lett. Az eddig szorgalmas szövegíró egyik pillanatról a másikra szakít az együttessel. Nem hagyhatta! Tudta hogy a G.O.D Soulness nélkül egyenlő a nullával, tehát mozgósítani kell a tagokat a pénz, és az elismerés érdekében. Micha, és Laus el is indultak, szótlanul telt az útjuk, mindketten érezték Soulness nem csupán csak Mia miatt akadt ki, itt más is van a háttérben. Máskor sosem volt egy napnál tovább távol, mindig tudták hogy merre van, de már három napja semmi hír róla, a telefonja kikapcsolva, az ajtót pedig nem nyitja ki. Ez csak két dolgot jelentett: Vagy elment Magyarországra Mia után, vagy pedig itt valami óriási gond van.
A fiúk befordultak az ismerős utcán, ahol nem változott semmi, a házak ugyanolyanok mint máskor, mégis nagyon feszült levegő volt. Bizonyára a máskor népes utcán most ezért nem tartózkodott senki. Megkocogtatták az ajtót, de semmi válasz.

- Szerintem elment… - Laus tanácstalanul Michára nézett.
- Gondolod? Azért nézzünk be… - A fiú elővette a kulcsait, és beledugta a zárba. Egyedül csak neki, mint legjobb barátjának volt kulcsa Soulnesshez, mert a fiú a hosszú éjszakai koncertek után hajlamos volt a próbákról való késésre. Kinyílt az ajtó. A fiúkat egyszerűen letámadta az alkohol bűz ami kifelé terjengett.
- Itt valami nagyon nincsen rendben! –Micha berohant. –Soulness!
Laus is kutakodni kezdett.
- Te arra fele mész, én meg erre… - Micha kész volt hogy körbejárja a lakást, bár sosem értette Soulnessnek minek kell ekkora ház. Lassan körbejárta a szobákat. Minden egyes ajtónál feszengett, majd amikor kinyitotta, és nem találta ott a svéd gitárost, fellélegzett. Már azt hitte Soulness tényleg elment Miához, de most nem volt mérges.
- Micha! –Laus hangja süvített át a másik oldalról. Micha lassan átsétált, gondolta barátja tényleg elment, de a látványtól majdnem sokkot kapott. Soulness eszméletlenül feküdt, egy valaha még fehér ingben, és egy fekete nadrágban. Micha odarohant, és felemelte barátja fejét.

- Mi a fenét műveltél magaddal?!
Veregetni kezdte Soulness arcát, de még ez sem segített, a gitáros, ernyedten nyúlt el a karjaiban.
- Uramisten! – Laus szóhoz sem jutott. Nem látott még így embert.
- Mi a franc van veled Soulness?! –Micha kétségbeesetten veregette tovább Soulness sápadt arcát.
Laus lehajolt, megnézte fiú pulzusát.
- Még él…
- Kösz hogy szólsz! –Micha végigsimította ájult barátja fürtjeit. –Hozz egy kis vizet!

Laus teljesítette Micha kérését. Micha bevizezte Soulness homlokát, majd ébresztgetni kezdte. Úgy látszott, hogy hatásásosnak bizonyul a kísérlet, mivel barátjuk mozogni kezdett majd kinyitotta a szemeit, amik most szürkén csillogtak.
- Hát ti?
- Egész egyszerűen csak erre jártunk… - Micha megölelte Soulnesst. –Miért kellett leinnod magad?
- Hol vagyok?
- A nappaliban… - Micha elengedte Soulnesst, és segített neki feltápászkodni. Soulness megint megszédült, ezúttal viszont a részegségtől. Laus, és Micha átkarolta őt. –Hova visztek? –suttogta kábán.
- Csinálok neked egy kávét… - Micha aggodalmasan lefektette Soulnesst a kanapéra. –Aztán pedig megfürdesz és kipihened magad…
- Micha köszi, de nem kell az istápolás! –Soulness morcosan tekintett a fiú felé, aki szinte meg sem hallotta a mondatot.
- Kipihened magad, és összepakolsz…
- Mi?

- Egy időre hozzám költözöl! Nem hagyhatlak egyedül, mert még megölöd magad!
- Micha! Nem ölöm meg magam! Hé Micha! Ne! Állj le! Jól vagyok! –Soulness hadonászni kezdett, miután barátja odacipelte a székhez.
- Soulness, most nem vagy abban a helyzetben hogy prédikálj! Szépen megiszod ezt a kávét, és mindjárt összeütök neked valamit! Laus, te addig pakolj be!
- Laus hagyd!
Micha hozzászorította a tenyerét Soulness szájához, aki erre beleharapott.
- Aú! Laus siess jó! Friol nem engedett el a végtelenségig!
- Megyünk próbálni?
- Eszedbe ne jusson!
- Micha ne anyáskodj, el vagyok, mondtam…
- Csak nem lehet téged egyedül hagyni mert végzel magaddal ennyi az egész!
- Dehogy! Csak egy kicsit pihenni akartam!
- Ne dumálj! Idd meg!

Soulness látta Micha ellen minden egyes ellenpróbálkozás lehetetlennek bizonyul, így hát inkább megitta a keserű kávét, mint inkább a barátja ellen ágáljon. Ami azt illeti Michának igaza is volt, Soulnessnek társaságra volt szüksége, hogy feledje a fájdalmait, de álmában sem hitte hogy a jó ötlet felháborító kudarcba fullad.
Elugrottak a többiekhez is, akik éppen valami bulit tartottak, amit csak azért csinált Friol hogy Soulnesst vágyakozás fogja el miből maradt ki.Mikor belépett a két fiú elképedve néztek körül. Soulness el sem merte képzelni, hogy milyen dolgok történtek itt, csak egyetlen egy dolgot látott nőket, a csapat többi tagja körül henyélni. Ettől félt, már megint kanparti. Ezen a héten már negyedszer. Friolt zavarta hogy Soulness együtt van Miával, máskor ő is részt szokott venni az ilyen heves mulatozásban de az utóbbi időben mintha egy glória kerekedett volna a feje fölé.

A gitáros halkan elátkozta magában a pillanatot hogy megismerte a most részeg srácokat. Mindenki rájuk nézett Friolnak egy jókora vodkás üveg volt a kezében, és körülbelül olyan vörös fejjel nézett a világra , mint amilyen Laus haja volt.
- Sziasztok! –A fiú nem várt tovább beviharzott, kivett két poharat, és ment a hűtőhöz.
- Mi van?- Friol csuklott egyet.
- Semmi… - Soulness kivett egy száraz pezsgőt a hűtőből és felállt. Addigra odagyűlt egy kisebb lánycsoport, de egy „elnézést hölgyeim!”- mel mérgesen kikerülte őket.
- Nem maradsz itt? –Krisma a földről nézett fel Soulnessre.
- Nem tudom…
- Miért?
- Mert én sem vagyok józan…
- Az a jó, gyere! –Friol nevetni kezdett.- Egy nővel több vagy kevesebb!
Soulnesst elöntötte a méreg, eddig igyekezte magát visszafogni, még ha ez mérge elfojtásába is került, de most betelt a pohár.
- Szállj le rólam jó?!
- Mióta megvan a kislány azóta nem is szórakoztál! Milyen dolog ez! Soulness elveszted a mivoltodat! –A fiúk ismét röhögésbe kezdtek.
Soulness gúnyosan elmosolyodott.

- Bulit akarsz? –Rázni kezdte a pezsgőt. –Igen?- A következő pillanatban lespriccolta vele az énekest. Friol óriásit üvöltött mivel az addig imádott alkoholos lötty a szemébe ment. Felállt.
- Te kis piszok! –Kergetni kezdte Soulnesst. A gitáros menekülve átugrott a kanapén, de ott is egy kiömlött folt volt, ezért elesett. Friol rávetette magát. Mindketten röhögtek, nem volt olyan vérbeli birkózás. A többiek csak figyelték a párost, majd kicsi a rakás elven mindenki rájuk vetették magukat. Néhány perc múlva már a vendégek is részegek voltak…
- Végre itthon! –Micha letette a táskákat, és rögtön megfogta Soulness karját. –Megfürdesz, és lefekszel aludni, valaki ma este feljön hozzám, de nem fog zavarni, jó?
Soulness bólintott, már régen letett róla hogy ellenkezzen Michával. Igazából már sokszor aludt Michával, többek között akkor is amikor Lionával szakítottak, úgy kezelte őt mint az öccsét.

Mikor belépett az ismerős fürdőszoba fogadta. Vetkőzni kezdett, bár néhányszor megszédült. Belenézett a tükörbe, szemei alatt lilás karikák remegtek, karja még mindig sebes volt.
- Megőrültem? –A tükörből egy teljesen más ember nézett vissza rá. Egy megtört férfi, aki teljesen szétmarcangolta magát. Zöld szemei a tükörből vörösen néztek vissza rá. Egyszóval nem volt valami vonzó látvány. Megindította vizet a csapból, áztatni akarta a sebeit. –Mia mit csinálhat? –Suttogta, miközben felemelkedett. Ismét a tükörre vetődött a pillantása. Ajkaiba harapott. Előre bukott kusza szürke tincseit figyelte.

- Úgy nézek ki akárcsak egy… Ez rákos… Egy élőhalott… Egy…- Soulness könnyezni kezdett. Napok óta nem nézett tükörbe, most majdnem sokkot kapott a kinézetétől. Fulladozni kezdett, köhögni. Általában akkor jött elő a betegsége, ha idegesítette magát. Eleredt az orra vére. Megmosta az arcát vízzel, a lecsöppenő vízcseppek vörösre színeződtek. –Ne, ne könyörgöm! –Nem tudta kihez beszél, csak érezte, mintha egy hurok szorulna a nyaka köré. A földre hullott, vékony teste remegett a köhögéstől.
- Minden rendben?
- Igen! –Soulness vérvörös arccal nyitotta ki a szemét. Összevérezte a padlót. Tépkedni kezdte a vécépapírt, és törölgetni a nyomokat. Kezdett halkulni a köhögése, majd megnyugodott. Feltápászkodott, közben meg halkan zokogott.

- Ez így nem mehet tovább… - ismételgette halkan. –Nem akarok szenvedni… Nem… Mindenkinek jobb lesz, ha vége lesz mindennek… - Ruhástól beledőlt a kádba.
Michának kezdett feltűnni hogy Soulness feltűnően sok ideig van a fürdőszobában, ezért számolva azzal, hogy Soulness lecseszi, amiért benyitott mégis bement. Gyanúja nem volt alaptalan.
- Atyám! –Odarohant a kádhoz, és kiemelte belőle az ájult gitárost. –Mi a fene van veled? Mondd! –Rázni kezdte Soulnesst, mire annak véres víz tört elő a szájából. Micha finoman megdöntötte, és engedte, hogy Soulness az ölébe hányja a véres vizet. Egy törölközőt terített barátja hátára. Soulness nem szólt semmit csak szipogott, és hányt, közben remegett.
- A hajszárítót elfelejtetted… - Motyogta Micha, nem értette a barátját, mégis valahol felfogta mi a baja.
- Még megölni se tudom magam rendesen! –Soulness kétségbeesetten zokogni kezdett, és Micha karjába dőlt. –Én ezt nem bírom! Nem! Nem! Nem! Nem így akarok meghalni! Nem! Nem! Nem! Miért nem hagytál ott?! Miért nem engedted?!
- Soulness, nyugodj meg! –Micha mellett Soulness olyannak látszott akár egy zokogó nő.

Remegett a fiú karjaiban, aki védelmezve átkarolta. –Azzal nem segítesz a dolgokon hogy így zokogsz, és öngyilkos leszel… mi a baj?
- Gyenge vagyok… Nem bírom… - Soulness úgy nézett Michára mintha ő lenne a megmentő.
- Várj! –Micha olyan tettre szánta el magát, mint még soha. Kivett Soulness ingéből egy szál cigit, meggyújtotta, és barátja szájába nyomta. –Nyugodj meg Nikotintündér…
Érezte, hogyan árad szét Soulness testében a nyugodtság, már nem remegett annyira, mint azelőtt. Akkor hívta a fiút Nikotintündérnek, amikor szerinte túl sok cigit szívott el aznap, de csak szeretetből, és ezt Soulness is jól tudta. Michánál ez a név egyet jelentett Soulness becézésével, és ez saját magának is tetszett. Körülbelül annyit tett Souly.

- Mi baj van?
- Beteg vagyok… - Soulnessnek szinte megkönnyebbülés volt kimondania ezt a szót. Mintha újjászületett volna.
- Mióta? És milyen súlyos? –Micha izgatott lett.
- Nyár óta… - Soulness mélyet szívott a cigiből, és letüdőzte. –És halálos…
- Mi? – A billentyűs eltolta magától a fiút. –Te beteg? Nem csak túl sokat ittál?
Soulness megrázta a fejét, ami egyet jelentett Micha könnyeivel.
- Miért nem szóltál nekem? –Hadarta. –Tudod hogy olyan vagy mintha a testvérem lennél? Soulness, miért?
- Nem akartam hogy aggódj értem… - Soulness fél oldalra eresztette a fejét, mint aki bocsánatot akarna kérni.

- De ez nem megoldás! Te a halálodon vagy, én meg itt vígan élek! És még csak nem is szólsz! –Micha a következő pillanatban megütötte a gitárost.
Soulness nem szólt semmit. Micha könnyes arcát nézett a gyönyörűen csillámló zöld szemeivel, amiken most vörös hullámok nyújtóztak.
- Annyira szerettelek volna titeket megkímélni ettől… Annyira tudtam hogy mi lesz… Hogy nektek is fájni fog…
- Te hülye seggfej! –Micha könnyezve ölte át Soulnesst. –Megérdemelnéd, hogy nőt csináljak belőled!

Soulness mosolygott, Micha nem szokott csúnyákat mondani senkire, de most érezte barátja kétségbe van esve, és pont ettől tartott.
Soulness az eset után hamar ágyba bújt, Micha jóvoltából, de egyikük sem tudott aludni. Soulness azért mert tudta hogy el kell mondania majd a többieknek, Micha meg azért mert nem merte elhinni, hogy elveszti Soulnesst. Egyszerűen ez olyan lehetetlen volt, mint hogy betiltsák a Coca- Colát, mert túl sok ember hízik meg tőle. Aztán valahogy mégis eljött a reggel. A két fiú szótlanul csöndesen evett, egymást szóra sem méltatva. Féltek, hogy ismét könnyezni kezdenek. Ezt nem volt szabad! Aztán mégis meg kellett tenniük.
- Elmondjuk a többieknek?
- Én nem tudok többet senki szemébe nézni, hogy ne tudja meg… - Soulness sóhajtott egyet, felállt, és kivette a farmerzsebéből a gyógyszereket. Micha nem szólt semmit, figyelte ahogy a gitáros kénytelen kelletlen beveszi a gyógyszereket. De hisz még olyan fiatal! És olyan tehetséges? Miért ragadná el az ég a földről, mikor egy csomó embernek szüksége van rá?- Ilyen gondolatok jártak a fejében.