Történetek

- Miféle virágok ezek?
- Temetővirág. Gondolom a neve logikus számodra. Azt mondják, a halottak testéből táplálkoznak, de ehhez a sírokon kéne burjánzaniuk, nem pedig azoktól minimum 2 méter távolságban. Felvetődött az is, hogy a légkörből táplálkoznak, de szerintem ez baromság, gondolom, joggal. Igazából racionális magyarázatot nem találtak még rá, és valószínűleg nem is fognak...

Megvan - kiáltok halkan az oximoronok királynőjében. Sorra veszem belsőségeit. Ugye a méhéből indulok, de nem kifelé a napvilágra, hanem a belek útján befele. Bele fele, hol belefele tömi a perisztaltikus mozgást végző gyomor és nyelőcsöve az élelmiszerek gyömöszölését, pedig még mindig csak a felét látom a belének, vagyis a belének a felét, hogy belefele nyílik ki a bele fele. Mármint a másik fele, nem ez, nem az, hanem az ottani. Vagy ez már a harmadik fele? ...

Ledöbbentem és gyorsan a vezetőfülkébe siettem. Még valahol mélyen reménykedtem, de aztán szembesültem az igazsággal. Nem volt ott senki. Közben hallottam, hogy a többiek is felriadtak.
- Mi volt ez?- kérdezte valaki. Az ajtó még mindig nyitva volt, gyorsan odamentem és becsuktam. A szél közben majdnem kivitt, de megkapaszkodtam egy kallantyúban, és ép bőrrel megúsztam. Mindenki rám nézett és egyszerre kérdezték:
- Mi történt?
- A pilótáink kiugrottak…

Az ember kíváncsi teremtmény. Mindig csak kutat újabb kérdések után, majd megválaszolja és ezáltal még több kérdésre lel... így megy ez a végtelenségig. De sajna néha porszem kerül a rendszerbe és a válasz helyén üres terek várják, hogy betöltsék őket és az ember eleget tesz a kérésnek... gondolkozik, magyaráz, és talál: szellemeket, istenkéket és más lényeket; hisz kell valami amorf és egyben nagyon is közeli, amivel megmagyarázhat, majd elázhat ha mégis fény derül az üresterek betöltőjének...

igen: igéket idézek ide, idegeid idegesítése jóvoltából, játékosságainak jéggé jelentéseivel, jósággal jelesít jámborságod, oda ordítok odvas olvasóimnak olyanokat, okoskodásaik oktalanok, csak csűrökbe csápolásra csacsognak cserfes csitrik csodálatiasan zizegnek zavaró zárt zokszókat zempléni zártságomban, ehelyen etetnének ehetetlen eledellel ekkoriban, ezt eszem elemeiből erőltetve cuppantom cáfolatlan célzásaim célpontját célszemélyeimre...

"Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki."
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " ...

Ma éjszaka eljött hozzájuk maga a testet öltött boldogság, a Hold Leánya, aki holdfénykapuból lépett a tisztásra. Gyönyörű volt. Ezüstruhájának a látása is békét, gyógyulást, megnyugvást hozott: a róka magához ölelte az imént felébresztett nyulat, a vijjogó vércse pedig szárnyával megsimította a galambot, és visszavitte fészkére. Az ezüst leány hozzálátott munkájához: végigsimított a beteg, öreg fák kérgén, érintése nyomán üdezöld hajtások nyíltak, a fák meggyógyultak, és a szenvedés helyett...

Amerikai Haditengerészeti Bázis, 2092. szeptember 20.
- Mr. Torton, most kaptuk a bejelentést, hogy a Mariana-árok Connors nevű vulkánja megint feléledt. - mondta Jeny.
- Nem vulkán az! - mondta az a Blake nevű ember, aki 30 éve hallgatta Jacket.
- Hogy mondta katona? - kérdezte Alex Foward, a Navy igazgatója és parancsnoka.
- Ez igaz! Jack Connors harminc éve elmondta, hogy ötven éve kiírtottak ott egy ufóvárost. Mondott még valamit, amit csak nekem, a fülembe...

Füstöt hagy az égen a repülő. Bár nem tudom miféle s kivezeti kiféle, lehet egyiptomi hadsereg szállingózik a magas égen, lehet az irakiak akarják megbosszulni kis hazánkon a még le nem dobott atombombát, mely a magyarok legnagyobb találmánya. Emlékezzünk most egy kicsit a rég volt korok újszerű embereire. Ott van példának okáért maga az ember. Elég rég volt, hogy újszerűnek fogták fel - ha felfogták - az állatok, hogy itt valami magasabb rendű lény keletkezett, bár sokszor manapság alattuk...

Ez a kocsmáros teljesen bolond. Mit csináljak vele? A rabló esze megakadt itt a gondolkodásában. Nem tudta, hogy hogyan érveljen tovább. Ki parancsol itt neki más, mint én –vagy mégis? Egy bolonddal vitázni nem lehet, de megsérteni sem – gondolta a rabló – nekem is van erkölcsöm. S máris eltette gondosan a fegyverét mintha misem történt volna. Mintha mindent elfelejtett volna, ami történt ezelőtt. Csak a bolond kocsmároson gondolkodott, hogy milyen hülye...