Város a Mélyben

2062. július 20.
Jack Connor, a volt Deltás katonatiszt éppen egy barátjához indul Josh Flakershez, mert szokásos iszogatásra mennek a Blue Needland nevű ivóba. Ma ötven éve, hogy ezek a derék emberek, harcoltak a Mariana árok mélyén található városban. Beértek a kocsmába és leültek egy asztalhoz. Az emberek meglátván a két hírességet egyből körülülték a két vén hőst.
- Mr. Connor, kérem mesélje el az ötven évvel ezelőtti incidenst.
- Hát én nem, de a barátom majd elregéli. - mondta Jack.
- Mindez 2012. július 20-án történt, pont ma 50 éve. Mivel én akkor biológusként dolgoztam, érdekelt a Mariana-ároknak az élővilága. Két segédemmel Amanda Walkerrel és April Leevel lehajóztunk oda és búvárkodtunk. Nagyon rosszak voltak a látási viszonyok. Én és Amanda beállítottuk a vízbe ugrásunk előtt az időzített vészjelküldőt. Ha két órán belül nem tértünk volna vissza, akkor a haditengerészet felmentő sereget küld. Mind a hárman beugrottunk a zavaros vízbe. Lementünk négyszáz méter mélyre. Hirtelen hatalmas örvény keletkezett. Az árokból jött. Aprilt magával ragadta és majdnem minket is. Láttuk, ahogy Aprilt lehúzza.

Arrébb mentünk majd egy idő múlva vég szivárgott fel az árokból. Tudtuk, hogy valami van odalent. A vérre odagyűlt négy fehércápa és nekünk menekülnünk kellett. Visszamásztunk gyorsan a hajóra a vészküldőt kikapcsolni, de ekkor már megláttunk egy kicsi hadihajót közeledni. Odaért a mi hajónk mellé, é s egy katonatiszt ugrott át a mi hajónkra. Azt mondta ő Jack Connor, a Shadow Phantom delta elitalakulat vezetője. Húsz embere volt. A feladatuk, miután elmondtunk mindent, az volt, hogy megtudják mi van odalent. Megismerkedtünk egy gyönyörű CIA-s ügynöknővel, akit Rachel Corigham-nak hívtak. Őt küldték a feladat ellenőrzésére. A hadihajóról leeresztettek egy kis tengeralattjárót. Én, a segédem, a CIA-s nő és a Phantomok beszálltunk és az árok felé merültünk. Az egyetlen világítás a tengeralattjáró lámpája volt. Megláttuk egy barlangot az árok falában. Bementünk. Hosszan mentünk lefelé, mígnem fölfelé kellett haladnunk, amerre az alagút vitt. Jack egyszer csak szólt, hogy felszínen vagyunk. Tényleg felszínen voltunk, de a barlangban. Tiszta levegő volt.

Már nagyon mélyen voltunk, a tengeralattjáró mérője 2020 métert jelzett. Felnyitottuk a fedelet és kimásztunk. A Shadow Phantom ment elől az alagútban lefelé, majd Rachel és aztán mi. Szűk volt nagyon. Szinte már csúsztunk, olyan meredek volt, nem beszélve arról, hogy csak előttünk volt fény, mert a Phantomoknál volt csak lámpa. Haladtunk lefelé az ismeretlenbe kíváncsi fejjel. A katonák töltött lőfegyverének lézere is világított. Senki nem szólt semmit. Hirtelen egy kanyar volt a alagútban, aztán megint egyenes lett az út le, a mélységbe. Nem sokkal ezután egy tucat csontvázat találtuk a földön heverve. Ruhafoszlányaikon még jól ki lehetett venni a haditengerészet címerét és a NAVY feliratot. Jack egy üzenetet vett fel a földről, amin az állt, hogy meneküljünk innen, mert az ufók városa közeleg és sok ezer zöld lény fejlett technológiával rendelkezik itt lent. Céljuk a Föld elfoglalása. Fittyet hányva a figyelmeztetésre mentünk tovább lefelé, amíg két zöld lény lézerfegyverekkel ránk nem támadt.

A Phantomok leszedték őket, de sajnos két embert eltalált a lézer. Egy hatalmas kaput pillantottunk meg. Ez az ufók városa volt és mi az őröket iktattuk ki. A kaput berobbantottuk és amit akkor láttunk, attól az ereinkben megfagyott a vér. Több száz felfegyverkezett ufó állt előttünk, majd lőni kezdtek. A Phantomok mindenkit egy kis szikla mögé tereltek fedezékbe, ők pedig gránátokkal irtották az ufókat. Sorozatban szedtek le százat, majd a robbanásokkal úgy négyszázat. Már alig voltak, amikor mindent elvakított a fény. Megjelent az ufók vezére és Rachel felé lőtt egy villámot, de Jack félrelökte. Rachel megköszönte neki, hogy megmentette életét. Gránátokkal szedték darabokra a főufót. Ez elég meseszerűnek tűnhet, de így volt. Aztán beljebb mentünk. A város üvegbúrájának tetején volt egy zsilip. Ez okozhatta az örvényt. Mivel az ufóknak fejlett technikájuk van, megoldották azt, hogy amikor a zsilip nyitva van, a házaik légmentes záródást kapnak és az "özönvizet" túlélik. - modnta Josh.
- Ezután mit csináltak? - kérdezte egy ember.
- Bementünk, kiírottunk még vagy háromezer idegent, aztán ugyanazon az úton, amin jöttünk, visszamentünk a hajóra a tengeralattjáróval. Azt mondtuk fent, hogy csak egy vulkán volt az és ezt eltitkoltuk. - mondta Jack.
- Ennyi, eltitkolták és kész. Nem történt semmi? - kérdezte egy ember.
- Minden elcsendesült. Hát ez volt az, amit elmeséltem. Honnan tudnak amúgy erről az ügyről? - kérdezte Jack.
- A hadihajón egy riporter volt és az a lemenést és a feljövést lekapta. - mondta valaki.
- A fene a sajtóba! Nem is tudtam és nem is vettem észre ezt. - mondta Jack.
- Most mi van azokkal, akik az expedíción voltak? - kérdezte valaki.
- Mind meghaltak. A Shadow Phantom már a feledésbe merült, pedig akkor mi voltunk a legnagyobbak, akik visszatértek a 11034 m-es Mariana-árokból. - mondta Jack.
Jack szeméből könnyek gördültek végig az arcán. Hamarosan meghaltak és méltó temetésben részesítették őket.

HARMINC ÉVVEL KÉSŐBB

Amerikai Haditengerészeti Bázis, 2092. szeptember 20.
- Mr. Torton, most kaptuk a bejelentést, hogy a Mariana-árok Connors nevű vulkánja megint feléledt. - mondta Jeny.
- Nem vulkán az! - mondta az a Blake nevű ember, aki 30 éve hallgatta Jacket.
- Hogy mondta katona? - kérdezte Alex Foward, a Navy igazgatója és parancsnoka.
- Ez igaz! Jack Connors harminc éve elmondta, hogy ötven éve kiírtottak ott egy ufóvárost. Mondott még valamit, amit csak nekem, a fülembe súgott. Azt mondta, harminc év kell az ufók regenerálódásához, aztán újjászületnek.
- Tegye föl a kezét esküre és úgy mondja, hogy ez igaz. - mondta Alex.
- Igaz uram! Támadni fognak az ufók bosszúból! Mozgósítsa a Theodore Roosewelt hadihajót! - mondta Blake.
- Rendben, az most úgyis ott állomásozik a Guan szigeteknél.
Theodore Roosewelt amerikai hadihajó, másnap.
- Marwell kapitány, ismeretlen tárgy közeleg sebesen felénk. - mondta egy katona.
- Honnan, katona? - kérdezte Mr. Marwell.
- A Mariana árok felől. - mondta a katona.

A hajó megpróbált teljes gőzzel előrehaladni, hogy kikerülje az ismeretlen objektumot, de tisztázatlan körülmények között meghibásodott a hajtóműve. Nem volt más választás, evakuálni kellett a legénységet. Mindössze két mentőcsónak leengedésére volt lehetőség. A radar hangosan csipogott. Éppen hogy csak a két mentőcsónak elevezett a hadihajótól, az ismeretlen objektum becsapódása következtében olyan robbanás következett, hogy két méteres szökőár jött létre. Az egyik mentőcsónak darabokra tört és mindenki meghalt benne, a másik mentőcsónakot pedig felborította. A vérző hullák szagára cápák gyűltek oda.
Amerikai Haditengerészeti Bázis.
- Admirális úr, a Theodore Roosewelt hadihajóval megszakadt a kapcsolat. - mondta Blake.
- Küldje oda a Deltásokat. - mondta az admirális.
Délután 3 óra, a Mariana árok közelében.
A Shadow Phantom mini hadihajójukkal szelték a hullámokat. A vízben előttük úgy 200 méterre megláttak egy deszkadarabon fekvő nőt. Megálltak és felvették.
- Jó napot hölgyem! - mondta Jack, a Shadow Phantomok vezetője.
- Már amennyire jó lehet. - mondta Rachel Conigham.
- Ezt hogy érti? - kérdezte Jack.
- Szétlőtte valami a Theodorát. - mondta Rachel.
- Köze volt az árokhoz? - kérdezte Jack.
- Igen. - mondta Rachel.
- Sejtettem. - válaszolta Jack.
Jack utasította az embereket, hogy Rachelnek adjanak tiszta ruhát. Jack telefonált a bázisra, hogy küldjenek egy szakértőt a roncsok alaposabb vizsgálatára. A segítség hamarosan meg is érkezett.
- Katonák, szeretném bemutatni az expedíció új tagjait. Ott balra Mr. Albert Fosch, középen Daniel Nabukodouszor és végül Mr. Szergely Régenkurt. - mondta Jack.
Jackék, teljes legénységgel elérték a Mariana-árok felszínét.
- Figyelem, mindenki a zsilipkamrába, merülés. - adta ki a parancsot Jack.

Beszálltak mindannyian a tengeralattjáróba és megkezdték a merülést. A hadihajót eközben a fedélzeti védelmi rendszer őrizte. Lassan merült el a tengeralattjárónk a sötét árokban a barlang felé. A merülést elősegítette a legújabb technikai vívmány, a nyomáskiegyenlítő berendezés. Beértünk a barlangba és kiszálltunk. Egy szűk kis nyíláson haladtunk lefelé a mélybe gyalog, mivel itt már a nyomás ki volt egyenlítődve.
Jack Rachel mellett haladt. Pár óra múlva fedezékbe kellett ugraniuk, mert az idegenek védelmi mozgásérzékelős lézer sorozatvetője akcióba lépett. Jack egyetlen darab kézigránáttal megsemmisítette a fegyvert. Mivel a kapu előtt állt a fegyver, így a kapu is bedőlt. Megrepedt az üvegbúra, ami a várost védte a víz elől és ez pont elég volt ahhoz, hogy a hatalmas nyomás szétroppantsa a búrát. Mindent elárasztott a víz. A barlang beomlott.
Amerikai Haditengerészeti Bázis.
- Admirális úr, megszakadt a kapcsolat a Deltával. - mondta Blake.
- A kurva életbe! - mondta az admirális.
- Ez az egyik baj, a másik baj az, hogy több millió azonosítatlan tárgy közeledik felénk…