21. fárasztó, avagy dinamizmus a betűk hatalmáról

Szóval szerencsés számnak szortírozza szám százhuszonegyből százas számot, talán támogatja törekvéseim történetesen talánnyal találgatólag tántorgó támaszom, bízom biztonságos belsőségei bíborságának borzalmában, lehet látatlanságom lapozza leveleim letörtségeinek lehetőségeit, mégis mennyire más módon minősíti mindenki magát magányában, keresi kortalan korlátainak korlátolt kegyvesztett kedveseit, holott háborog holmi hülyeség helyett, hogy hogyan hiányozhat hevített hidrogénei helyéről vízzé vágyott veszteségeinek végtelen világa, netalán nedves napokon nézelődéseinek nesztelen násztáncaiból nevezi nevén névtelenségeit, fanyalogni furcsálna fáradtságát felvéve felszállna fesztelen futkározójára, de délben delelni dőlne díványára dongó duruzsoló dühével dúlva, gázosítaná gésás gúnyú gőgösségének gargalászását, pedig pompába pepecseli poshadt punnyadtságát példaképeivel próbálkozva, gyorsítana gyámoltalan gyerekes gyöngeségein gyilkolva gyenge gyáriasságát, sehonnan sem selymesítheti selymes selymességeit sejtelmességével sisteregve, ropogtatva ropogósra rágott rántott rögös régiségeit, nyúzza nyúlánk nyomasztóságát: nyaggatlak nyugalmad nyácipságai ingerlésére, igen: igéket idézek ide, idegeid idegesítése jóvoltából, játékosságainak jéggé jelentéseivel, jósággal jelesít jámborságod, oda ordítok odvas olvasóimnak olyanokat, okoskodásaik oktalanok, csak csűrökbe csápolásra csacsognak cserfes csitrik csodálatiasan zizegnek zavaró zárt zokszókat zempléni zártságomban, ehelyen etetnének ehetetlen eledellel ekkoriban, ezt eszem elemeiből erőltetve cuppantom cáfolatlan célzásaim célpontját célszemélyeimre tyúkoskodva tyúkjaik tyúkpereinek tyűházása, útjainak útinaplóit utasítva, ugyan uraim, úrnőim, zsibvásárra zsarolhatnám zsenge zsarnokságukat asszociáltató amondó alliterációim akaratával.