Történetek

Három órán át táncoltunk, együtt, másokkal, fiatalon, önfeledten. Ittunk és táncoltunk, táncoltunk és nevettünk. Hatalmasakat kacagtunk, úgy igazán, szívből. Összeért a kezünk, átkarolt, azt súgta gyönyörű vagyok, majd hirtelen szétváltunk. Megsimogatta a fenekem, a derekára húzta a combom, majd elpörgetett magától. A csípőm az ágyékához szorítottam, mellem a mellkasára és ismét szét… minden a zenétől függött. Másodpercek voltak csak, vagy még annyi sem, más észre sem vette, de én már...

- Micha, megőrültél? –Ért oda mellé Laus, mire Micha a karjaiba borulva zokogott. –Micha… Férfi nem sír…
- Nem akarok férfi lenni… Soulness helyébe akarok lenni!
- Ne beszélj így… Tudod, hogy ő sem akarná hogy te a helyében légy! –Tolta el Michát magától. Nem volt hozzászokva az ilyen csöpögős szerelmi indulatokhoz...

/ Láthatólag fogalma sincs arról, hogy már nem egyedül tartózkodik a lakásban. Rengeteg sok haja nedvességtől csillog, fekete trikó simul karcsú felsőtestére, a nadrág mely szintén fekete nem rejti el arányosan izmos lábait és álomszép fenekét. Michelle felocsúdik mámorából, megperdül a tengelye körül, a kezében szorongatott pohár messze elrepül, majd hatalmas csattanással landol a konyhakövön. Majdnem felsikolt, de aztán nagyon hamar feltérképezi a helyzetet, arcán a rémületet máris a...

De most nem gyűlöletet érzett; megijedt. Mindjárt utolérik. Jézusom! Nem foghatják meg! Nem! Egyszerűen nem, mert különben... különben meghal. El kell szakadnia tőlük mindenáron! Valahol hallott egy mondást és az szinte életfilozófiája lett: "Amit elképzelünk arról sosem szabad lemondani!". Mikor ez most eszébe jutott, erősebbnek érezte magát. Egy lónak... egy bivalynak! Egy oroszlánnak! Egy Berger Katonak! ...

- Kitűnő a felvétel! - sóhajtotta kéjesen a férfi, miközben nyelt egy korty italt. A nő megmozdult. Alig láthatóan... egy pillanatra a szemét is kinyitotta. Gyönyörű volt! Úgy volt gyönyörű, amilyenné tette. Neki volt lélegzetelállítóan szép, hiszen az ő kedvtelése nyomán lett olyan, amilyennek látja. A nő valamikori szája, megmozdult. Nem lehetett hallani, de ő tudja mit suttogott. Könyörgött... esedezett... az életét kérte... és cserébe megígért mindent! ...

„Olyan aranyos vagy, látszik mennyire kimerült vagy… Bárcsak a karjaimba vehetnélek… Bárcsak… Bárcsak tudathatnám veled mennyire szeretlek, hogy mennyire szükségem van rád… hogy mennyire szükségem van a bőröd ízére…Szeretlek…” –Micha egy hirtelen fellángolástól vezérelve, átölelte Soulnesst, a fiú fejét a vállára tette, és várta hogy a gitáros ridegen ellöki magától...

Pár pillanat múlva újabb harcra kényszerült. Egy SpaceButcher és egy BlazingThroat állta útját. Ez volt az egyik legveszedelmesebb űrhajó. A két ellenséges vadász nyugodtan lebegett előtte, nem támadtak csak várták. Egy pillanatra elgondolkozott, ne forduljon-e vissza, de végül úgy döntött, hogy megvívja a csatát. Átváltott plazmafegyverre...

Kellő előnyre szert tévén kissé körülnézett a félhomályban, egy alagútban volt melynek falát redők borították, és e redők hullámzó mozgást, végeztek. Ez egy más világ volt érezte, teljesen ismeretlen számára. Soha nem érzett izgalom vett rajta erőt...

- Kérem ne kiabáljon... ne szóljon semmit... a rendőrségtől vagyunk! - sziszegte a fülébe Blood, miközben a vonat vége felé igyekezett a nővel, hogy Mrs. Lockot is leszedjék.
- Nekem el kell utaznom... engem várnak... ezt nem tehetik velem - nyöszörögte a nő. - Az életemről van szó!
- Az könnyen lehet! - hagyta rá Blood. - Szükségünk van magára egy ügyhöz... ráér elutazni azután is...

Tested ívbe feszül, apró nyögések törnek fel belőled, s nekem semmi nem fontos, csak az, hogy boldoggá tehesselek. Belemarkolsz vállaimba, s magadra húzol. Egymás szemébe nézünk, amikor belédhatolok. Lassan, óvatosan, finoman...