Hülye egy mese

Egyszer volt hol nem volt az Üveghegyen túl, ott ahol a kurta farkú malac túr élt egyszer egy király akinek volt három fia.Csak azért nem az Óperenciás tenger túlsó partján építtette fel az ingatlanját, mert így legalább nincsenek rohadt messze mindentől. Mivel mindhárom fiú eladósorba került ezért elhatározta hogy megházasítja őket. Egyik este a Columbo után behívta őket a szobájába és így szólt
- Márpedig nem eszitek tovább ingyen a kenyeremet fiaim. Menjetek el és keressetek magatoknak feleséget. Királylányt!
- De apa, honnan?
- Ne legyetek már ennyire tehetetlenek! - csattant fel az apjuk - Ha nem tudtok dönteni akkor majd én választok nektek.
Azzal előkapta a Szaknévsort és felcsapta a Királylány címszónál. Pillanatok alatt kiválasztott hármat, felírta a címeket és a telefonszámokat egy-egy papírra azzal kiosztotta fiai között.
-Na menjetek isten hírével! Csáó.

A legidősebb királyfinak Sárkány Izabella jutott. Csak remélni merte hogy a vezetéknév nem a királylány természetére utal. A megadott címen nem talált senkit, de a szomszédoktól megtudta, hogy Sárkány kisasszony fogorvosnál van éppen, ahová hites ura is elkísérte. Megtudta azt is, Izi felvette ura nevét ezért Sárkány. Szóval férjnél van! A kiráylfi azon morfondírozott hogy beperli a Szaknévsort miért valótlan adatokat közölnek a királylányokról, de végülis letett róla. Inkább elhódítja, az úgy izgalmasabb.

A királyfi idegesen üldögélt a fogászati rendelő várójában a sárkány mellett. Elege volt mindenből. A sárkány azzal szórakozott, hogy kitépett egy papírfecnit a dohányzóasztalkán szanaszét heverő bulvárlapokból feldobta és még mielőtt a színes papír a padlót érte volna szénné égette a lehelletével. És az még hagyján, hogy néha nem sikerült neki és alaposan lepörkölte a királyfi fele bajuszát, de a lehelete! Még soha életében nem érzett ennyire orrfacsaró bűzt. Már éppen azon volt, hogy kirobog a zuhanyzóba egy adag Colgate-Dragon-Total-Whitening fogkrémért, amikor a szobából, amelyben elvileg a királylánynak kellett tartózkodnia, furcsa hangok szűrődtek ki

- Ó Doktor úr.... Na ezt nem szabad...HÉÉÉÉ...MONDOM NEM SZABAD! ....Segítsééééég!

De erre már a sárkány is felkapta trágyalé szagú pofáját és megpróbálta a mind a tizennégy szemét a szobaajtóra tapasztani, és szinte a királyfival egyszerre nekirontottak a fehérre meszelt ajtónak. A sárkány győzött és berobogott a szobába, felkapta a kirájjányt és kirepült vele az ablakon.

- Basszus! Most mese van vagy mi a fene?

Mikor a királyfi nagy nehezen felemelte a fejét,hogy benézzen a szobába, nem látott mást csak egy vakaródzócölöpre hasonlító szénné égett fogorvost.

A legidösebb királyfi lassan összeszedte a sárkány által szétlapított végtagjait és feltápászkodott. Miután a sminkes rendbeszedte arcvonásait kicsörtetett az ajtón.Besietett a legközelebbi parkolóházba és a Tolvajtempó-ban látott szakszerű mozdulatokkal feltörte az útjába esö elsö fémszekeret, majd bepréselte magát az első ülésre és a sárkány nyomába indult....

Az első oszlopig jutott. Ugyanis elfelejtette, hogy nem tud autót vezetni, így egyböl nekicsattant a falnak. Pár nap múlva, pontosan hét nap, ébredt fel a kórházban tökig gipszben.

Ezalatt a középső királyfi, akit szinte semmilyen testi erővel, ámde mérhetetlen nagy ésszel és enyhe skizofréniával áldott meg a Vakvégzet (akár úgy is mondhatnám hogy testsúlyának felét a mérhetetlen nagy agya tette ki), a számára kiosztott kirájjányhoz indult. Miután feltárcsázta a Szaknévsorban kacskaringós betűkkel megadott telefonszámot és senki nem vette fel a kagylót, eszméletlenül hatalmas eszének agytekervényeit gondolkozásra késztette , és azt a következtetést vonta le, hogy a kirájjányt nem fogja megtalálni a sárga könyvben megadott címen.

- Vajh, hol keressem azt a cafkát?- kérdezte melankólikusan magától.
- Nem tudom, nem tudom. Gondolkozz! - felelte kétségbeesetten magának.
- De hát neked van olyan nagy tehénvese alakú agyad! - válaszolta mérgesen.
-Nyugi, nyugi, mindjárt!

Azt hinnénk, persze tévesen, hogy akinek ennyi tengernyi agya van, egyből rájön, hogy hol is lehet kirájjányokat találni. De ez nem így van, mert mindezalatt a királyfi még rengeteg más dolgon is gondolkozott, például nemrég fedezett fel egy aprócska hibát Einstein relatívitáselméletében, meg azt a kérdést is tudományos alapokra szerette volna helyezni, hogy vajon a tökfőzelékhez a virsli jobb-é vagy a pörköltszaft.

Aztán félóra múlva se jött rá a titok nyitjára, arra viszont igen , hogy nagyon nagyon éhes.Ezért, mielőtt még a feleségnek szánt céda nőszemély után tovább folytatta volna a kutatást, betért az egyik útmenti McDragon fogadóba.Letelepedett az egyik szabad asztalhoz és hamuban sült pogácsát rendelt kólával, super size menüben. Mialatt az ételére várt és hatalmas fejét ide-oda himbálta, egy szutykos, büdös, fogatlan némber telepedett le az asztalához és sejtelmesen rákacsintott.

- Pst pst királyfi...tudom én ám mi járatban vagy-suttogott a koszlott öregasszony, miközben olyan sűrűn pislogott, hogy az eszes királyfi azt hitte valami bogár tévedhetett a csipás szemekbe.

- Tudom én ám, mi járatban vagy....királyfi- buktak ki a szavak a csúnya, vén némber száján, illatosnak éppen nem nevezhető szag közepette, mely az otthoni, lepukkant, fél éve kitakarítatlan árnyékszékre emlékeztette a királyfit.
- Mondjad, asszony! - nyögte a tojásfejű dalia - Ugyan miben tudnál nekem segíteni? Én rettentöen okos vagyok, te meg...-legyintett - Nézz magadra....!
- Hóhó! Ne higgy a szemednek! Én elvarázsolt királykisasszony vagyok! - recsegte a vénség-De sajnos mire engem végre megmentett valaki,addigra apám tönkrement és a drágám csak a kezemet kapta meg a fele királyságot nem. Így aztán le is lépett...-morzsolt szét egy könnycseppet franciakulcsra emlékeztető ujjával az öregasszony- én meg visszazuhantam az átokba.Így arra vagyok kárhoztatva, hogy minden bajba jutott királyi sarjnak segítenem kell, ha akarok ha nem. Rohadtul nem akarok neked segíteni,de KELL!-mondta és az utolsó szavaknál már szinte sikított.
- Jól van nyugi. Segítsen mamó!-nézett szánakozva az előtte kuporgó nénire a királyfi.
- Szóval a kirájjlyány, akit kergetsz el van zárva! Ahhoz, hogy megszabadítsd meg kell szerezned a táltos helikopternadrágot és utána tudod csak megmenteni a kedvesedet a MindennélMesszebbFekvő várból. A táltos helikopternadrágot viszont nem adják ingyen! - emelte fel ujját - Nagyon nehéz próbákat kell kiállnod! Nagyon nehezeket....Elmész a VilágLegsötétebbErdejébe és megkeresed a VilágLegeldugottabbHázikóját, ahol egy öregasszony ,aki még nálam is öregebb, lakik és jelentkezel nála ,hogy a próbákat szeretnéd teljesíteni...!
-Ez nem lesz nehéz.

A néni szafaládéra emlékeztető ajkai közé kapta a szívószálat és nagyot kortyolt a királyfi kólájából.

-A három próba közül az első: felmész a VilágLegmagasabbHegyére, lemész hídba és háromszor nagyot köpsz északkelet felé.Miután ezt teljesítetted, amit már erösen kétlek, utána jön csak az igazán nehéz próbatétel...húhúhúú de nehéz - böfögte az öregasszony, mialatt kezébe temette arcát-hú...
- Jól van már mama, ne hú-zzon itt nekem, mondja inkább! - szólt rá türelmetlenül a világ legokosabb királyfija.
- A második próba: Ki kell számítanod a PI értékét a lehetö legpontosabban!
- Ugyan már mama! Ez próba? Ez semmiség-legyintett a kirájjányvadász - Az agyam már most is 3 gigaherzen pörög! Szinte füstől!
- És a harmadik....!Ezt már ki se merem mondani....-reszketett a némber.
-Azért csak merje! - bíztatta a királyfi.
-Magadévá kell tenned az öregasszonyt! - nyögte ki a mamóka hosszas szünet után.
A királyfi zavartan megvakarta üstökét.
- Ez biztos?
- Teljesen.
- Nincs más megoldás? - kérdezte a királyfi - És ha kivágom az összes fát az erdöben? Vagy ha szebb frizurát csinálok mint Beckham? - próbálkozott hösünk.
- Nincs,nincs - ingatta fejét az öregasszony - sajnos nincs. Meg kell tenned ezt ha kell a helikopternadrág! Azzal a szutykos asszony egy szemvillantás alatt eltűnt, és otthagyta a királyfit magányában. Tulajdonképpen nem is olyan nehezek, csak az a fránya harmadik próba!

Visszavitte a McDragonos tálcát, majd elindult a VilágLegsötétebbErdeje felé.Mivel mérhetetlenül okos volt ezért pillanatok alatt megtalálta az erdöt,márcsak azon egyszerü oknál fogva, hogy terült el apja kastélya mellett. Hamar ráakadt az öregasszonyra is.Hát mi tagadás tényleg vén volt.

-Csaó mamóka!
-A francba! Azt hittem elrontod.Már úgy örültem.
-Mit rontottam el?
-Semmit- legyintett a némber -így most a szokásos dumát kell mondanom:szerencséd hogy mamókának szólítottál, mert különben a harmadik próba lett volna az elsö!-mondta keserüen a vénség.
-Huh, ami neked bánat neked öröm-nevetett a királyfi.

Nem is idözött a disznóólra emlékeztetö lyukban sokáig, egyböl elindult a VilágLegmagasabbHegye felé.És hét nap múlva túl is volt az elsö megmérettetésen. Egy nap alatt felért, de hat napig szenvedett amíg a hidat meg tudta csinálni.De végül sikerült neki és visszaballagott a mamókához.

-Most nekiülök a PI-nek-mondta azzal nekiült a PI-nek.

Eltelt hét nap de a királyfi még mindig nem ért a számolás végére.A 200 éves anyóka odasomfordált a háta mögé és a fülébe suttogta:
-Haj királyfi sokáig számolsz még?Már nagyon viszket a nunim!
-Ó jaj mily fertelmes szó hagyta el odvas fogaiddal keretezett szádat-rettent meg a rettentöen okos fiú.

A királyfi majdnem elájult mikor megpróbálta elképzelni az elöbb említett nunit.Csapdába került.Vagy magáévá teszi az anyókát, vagy nem lesz felesége. Nagy dilemma.Ezért tovább számolt.Elvégre végtelen tizedes törtröl volt szó. Az anyóka meg csak fübe harap egyszer.Igy hát számolt csak számolt....

Eközben a legkisebb királyfi csak úgy elindult világot látni.Szart ö a feleségre, királykisasszonyokra meg mindenre.Magához vett pár szükséges dolgot: pénzt,cotont,szöges tangát és néhány apróságot azzal elindult a szomszéd várba.

Alig hagyta el a kastélyt észrevette ám hogy figyelik és elhatározta, ezt a kellemetlen állapotot valahogy megszünteti.Mivel a szomszéd várba a VilágLegsötétebbErdején keresztül vezetett az út, nem volt nehéz kiválasztani egy öreg vackorfát.Gyorsan bebújt mögé és várta a SötétTekinteteket.Jöttek is, nem kellett öket nógatni és mikor odaért a fához, amely mögött hösünk leledzett, a királyfi egy hirtelen "Idzsime-hadzsime, málnácska-pereszke" csatakiáltással kivágódott a rejtekhelyéröl és pár pillanat múlva a SötétTekintetek már csak Sötétek voltak, mivel a jól célzott dupla szúrás a Tekinteteket likvidálta.

-Hah cudar fattyú!Engem akartál követni?- kérdezte gúnyosan a királyfi, miközben a fonduvillákról levakargatta a két véres szemgolyót-Most mutasd meg mit tudsz!

Azzal a SötétDeMárNemLétezöTekintetek kezébe nyomta a két érzékszervet és peckesen tovább lépdelt a szomszéd vár felé.
-Mennyire király csávó vagyok,hah!-üvöltötte el magát, úgy hogy még a VilágLegsötétebbErdejének legöregebb fái is megremegtek.
-Szó szerint - és saját viccén akkorát röhögött, hogy majdnem megfulladt.

Mivel egy ilyen mesében a távolságok elég nagyok, ezért tegyük hozzá, hogy a VilágLegsötétebbErdején való átkelés pontosan hét napot és hét éjszakát vett igénybe, de fiatal hösünknek ez meg se kottyant.Igaz, az elsö napokban nagyon nehezen viselte kedvenc müsorának, a Mónika sónak hiányát,de a negyedik napra már beletörodött a megváltoztathatalanba.

És végre, igen végre eljött az a pillanat, amikor szemét elvakították a szomszéd vár frissen renovált tetején megcsillanó ezüstös napsugarak.Olyan sokat bolyongott az erdöben, hogy teljesen elfelejtette miért is indult útnak! Hiába, hét nap az hét nap!Már éppen visszafordult, mikor hormonháztartása emlékeztette idejövetelének igazi céljára.Most, hogy már tisztában volt a tényekkel, újból felvette a királyi családra jellemzö testartást és gögösen lépkedett a két ör felé , akik a vár hatalmas kapujában álltak, azon egyszerü célból, hogy kiszürjék a NemKívánatosElemeket.Mikor hösünk rálépett volna az erödítmény belsejébe vezetö kövezett útra, egy bárd csapódott le az orra elött.

-Ki vagy?-rivallt rá az egyik alabárdos kapunálló.
-Hát nagyon kivagyok! Hét nap hét éjjel gyalogolt...
-Azt kérdeztem ki vagy?-vágott szavába ingerülten a kapus.
-Királyfi- felelte a suhanc királyi sarj és jobb kezét lassan a fonduevillára csúsztatta.Mindig is utálta, ha kötözködtek vele.
-Akkor te nem a NemKívanatosElem vagy?-kérdezte a marcona harcos.
-Nem.Királyfi vagyok.
-Na mer azé!Ha azt mondod, hogy te vagy a NemKívánatosElem, akkor be nem eresztettelek volna.
A királyfi jobbnak látta ha nem szól semmit,apja várában megtanulta hogy ha elmebetegekkel találkozik, akkor általában jobb csendben maradni.

Most hogy az utolsó akadály is elhárult elöle, bemenetelt a vár belsejébe és azon nyomban a kuplerájnegyedbe indult.Nem is kellett sokáig keresgélnie, a sors kifürkészhetetlenségéböl adódóan útja egyböl a VilágLegdugósabbKuplerájához vezetett.Nem tétovázott és belépett, enyhe túlzással azt is mondhatnám virágszirmokra emlékeztetö díszes kapun.

A madame egyböl felismerte a királyi származást ezért azonnal a kedves vendég elé libegett és az alkoholtól megkínzott hangszálainak segítségével csicseregni kezdett.
-Óh micsoda megtiszteltés szerény hajlékom számára e nemes vendég-hízelkedett.
-Jól van némber, értem ám a csíziót, nem kell a vaker-fojtotta a százkilós, zsírpapírba csomagolt szalonnára emlékeztetö hölgyeménybe a szót a királyfi.-Kell nekem egy felül szöke, alul szöke,aztán egy felül fekete, alul szöke es egy alul szörtelen felül szörtelen!-csapott az asztalra a dalia

-Óh...azonnal nemes uram....azonnal- mosolygott a madame, majd hirtelen sarkon fordult és tapsolt egyet-Csöcsike,Lukacska,Malacka!Munka van...

Hét nap, hét éjjel tartott a dínom-dánom,folyt a bor....

A hetedik napon a királyfi, miután állatias ösztöneit többé-kevésbé sikeresen kiélte, úgy határozott, hogy hazaindul.Lebattyogott(akarom mondani lefolyt) a madamehoz.
-Asszony, távoznék!
-Igenis...nemes úr...máris...Tessék a számla! 74 ezüst + áfa, de ha nem kér számlát megoldjuk 70-böl-kacsinott a bordélyháztulajdonos.
-Nem kell számla!

És ekkor jött az a pillanat, ami a királyfiak életében igazán ritka esetben fordulhat elö, nevezetesen az hogy nem tud fizetni.Ugyanis a királyfi nem találta a zacskó ezüstöt sehol!
-Most vagy szarban öreg-mondta magában.
-Hitel nincs?-próbalkozott, de mikor ajkait elhagyta az a szó hogy hitel, az eröviszonyok megváltoztak.A madame tekintete haraggal kevert elégedettséget tükrözött, a királyfi zavarában pedig a földet bámulta.
-NINCS!-kiáltotta a madame azzal megfordult és tapsolt egy nagyot-FelDaraboló,SzétFeszítö! Munka van....

A tapsra kinyílt egy titkos oldalajtó majd két billenös ZIL-re emlékeztetö ember robogott a szobába, és még mielött a királyfi megszólalhatott volna már felkapták és vitték.Pár perc múlva hösünk egy koszos, szalmával felszórt, világtalan és hideg cellában találta magát.

-Most jön ám a szép élet!-mondta SzétFeszítö a királyfinak és a fiatal kéjenc elborzadva nézte azt a szadista mosolyt ami a drabál ember arcán megjelent.A gyenge gyertyafény megcsillant a hóhér tühegyesre kihegyezett 3 centis szemfogán.

-Na most mihez kezdjek?-töprengett a legifjabb kirájjányvadász.-Most segítsen valaki aki tud!

Lassan besötétedett és mikor a nap sugarainak utolsó pászmái is eltüntek a vár sarló alakú bástyája és kalapács formájú tornya felett, a királyfi olyan rosszul érezte magát mint még soha.A köpadló egyre hidegebb, a szalma egyre büdösebb lett, a ruhája szorosan tapadt idomtalan testéhez.Éppen azon volt, hogy megpróbál a lehetö legkényelmesebben elhelyzekedni alvás céljából, amikor hallotta, hogy egy, SzétFeszítö izmaira emlékezvén,vélhetöen több kilós kulcscsomó csörren meg a folyósón.A börtöncella ajtaja nyikorogva kinyílt és a nagydarab ember lassan, méltóságteljesen belépett a sötét lyukba.Kezében lévö gyertya imbolygó sárga fényét milliószámra verték vissza a cella falait alkotó gránitkövek.

-Nesze,egyél!-gurgulázta, majd a padlóra dobott egy kérgesre száradt kenyérserclit.

Azzal megfordult és kiballagott a sötét helyiségból.-Holnaptól remek dolgunk lesz-lóbálta meg virsliszerü ujját a királyfi felé, majd becsukta az ajtót.A királyfit még évekkel késöbb is kirázta a hideg ha arra a sátáni kacajra (kacaj? inkább harangkondítás) gondolt, ami a hóhér keléstöl és lila foltoktól keretezett ajkait elhagyta.

-Anyád!-káromkodott magában az ifjonc,mivel modern mesében vagyunk.

Végigtapogatta a nyirkossá vált kövezetet és ujjai nemsokára ráakadtak az elöbb bedobott, kenyérnek semmiképp nem nevezhetö alaktalan tárgyra.Megpróbált beleharapni, de ez rosszabb volt, mint a legfonnyattabb zsemle amit valaha a CBA-nál vett.Mialatt azzal próbálkozott, hogy szájába gyürjön egy-két morzsát,a hold ezüstös fénye lassan beborította az egész cellát.A királyfi összekuporodva, felhúzott térdekkel ült a fal tövében és mikor a lassan-lassan felfelé kúszó hideg fény a királyfi térdjekalácsát elérte, egy aprócska hangyát világított meg amint a nadrág szövetén kétségbeesetten rohangált fel s alá.
-Nesze, én úgyse bírom lenyelni-tett egy kis morzsát a hangya útjába.Maga sem tudta mi késztette erre a nemes tettre, mert messze földön híres volt a ízeltlábú gyüjteménye, amit egyszerüen csak a VilágLegnagyobbRovargyüjtemenyekent tartanak számon.

A hangya viszont értékelte a jószívü cselekedetet (lehet hogy nem hallott még erröl a gyüjteményröl ) és mikor megette a kenyérdarabkát,törökülésbe helyezkedett majd a királyfi nagy megrökönyödésére megszólalt:

-Hát királyfi, én még életemben nem ettem ilyen finomat!-zengte a hangya öblös , mély baritonja.

A királyfi válasz helyett csak fintorogni tudott, rosszullét kerülgette.

-Mivel ilyen rendes voltál velem, ezért én is segítek neked.-folytatta a hangya, mialatt megtörölte a száját.
-Oke csak ne beszélj ilyen hangosan,mert még rájönnek hogy itt vagy! -késztette halkabb beszédre a pöttömnyi rovart a királyfi.-És aztán már nem segíthetsz senkinek.
-Jóvan, jóvan-suttogott a hangya-Nesze királyfi, adok neked valamit, ha bajba kerülsz csak tépd szét ezt a szörszálat és menten hangyává változol!

Azzal a hangya felállt, a hónaljából kitépett egy szetemnyi szál szört és a királyfi kezébe adta.Azaz akarta adni, de hogy hogy nem a szörszál kieesett hösünk kezéböl és lassan lehullott a padlóra.Aki már látott hangya-hónalj-szörszálat, az tudhatja, hogy nagyon nagyon apró, és megtalálni , ha egyszer leesett szinte lehetetlen.

-A fenébe! -szisszent fel a királyfi.

-Nem baj!-legyintett a hangya-Adok másikat-majd kitépett még egy szörszálat érzékeny hajlatából.De ki tudja miért ennek az aprócska tárgynak az átdaása ismét nem sikerült a két szereplönek; most a hangya ejtette ki a csáprágói közül.

-A fenébe!-suttogott a hangya.

Végul 13-szorra sikerült a szörszálat a királyfinak ügyesen elkapnia, majd gondosan elrejtette.És pont amikor befejezték az epillálást ,a hold utolsó sugara is kilépett a cella kis rácsos ablakán újra teljes sötétségbe burkolva a királyfit.

Arra ébredt fel, hogy felébredt.Eszébe jutott a hangya és a szörszál.Nosza, gyorsan elökereste és széttépte.Ami ezután következett az inkább horrorfilmeb való jelenet, ezért elégedjünk meg annyival hogy pár másodperc múlva az ifjonc királyi sarj hangya képében rohangált.

-Basszus! Ez müködik,MUKÖDIK!-kiábálta örömmámorban.Eszeveszetten rohangált ide-oda a szalmaszálak között, de az egyikben véletlenül megbotlott, átalbucskázott a fején és ahogy az a mesékben lenni szokott nemsokára újra királyfi képében találta magát.

-Na banyek!-csapott dühösen a térdére mikor rájött hogy mi történt.-Ezt elcsesztem!

Eszébe jutott, hogy még 12 hónaljszörnek kell szanaszét szóródva lennie a cellában,de hogy lehetne azokat megkeresni?Gondolkodott, gondolkodott, nem volt feleannyira sem okos mint a tojásfejü bátyja, de hirtelen eszébe jutott valami: ha a morzsa vonzza a hangyát, akkor miért ne vonzaná a hangya részeit? ! Nosza, gyorsan összeállította a hangya-hónalj-szörszál mágnest és láss csodát, fél óra múlva mind a 12 szörszál ott lapult a királyfi markában.

A 12-böl még hatot elhasznált baromkodásra, körberohangálta a cellát, majd mikor 12-t ütött az óra elindult a falon felfelé a rácsos ablak irányába.Már két órája mászott mikor eszébe jutott mekkora hülye volt! Fel kellett volna kuporodnia a rács mellé és ott szétszakítani a szört.De most már mindegy, mire a vár elsö kakasa elfújta az új nap riadót, a királyfi már a tömlöc külsö falán caplatott lefelé.

És akkor történt, ami minden királyfi életében eljön egyszer,hogy meglátta a VilágLegszebbKirálykisasszonyát.A legmagasabb torony legfelsö,vérvörösen izzó ablaküvege feltárult és egy olyan, de olyan gyönyörü királylány nézett ki rajta, amilyet még soha senki nem látott.A hangyaszemoptika nem tette lehetövé ennek a csodának a pontos megvizsgálását,ezért gyorsan bukfencezett egyet a királyfi, és nemsokára átadhatta magát az élvezetnek.A királylány is megpillantotta a szakadt ruhákban kolbászoló hösünket.

-Óh királyfi szabadíts meg, fogva tart a GonoszMostoha!-kiáltott le neki a szépség

-Jól van! Visszajövök érted drága szuz, csak egyre figyelj: Ne fogadj el se fésüt,se övet, de legföképp ne fogadj el almát senkitöl,föleg ne a GonoszMostohától!-intette óvatosságra a királylányt az ifjonc

-De az alma a kedvencem!
-Nem baj, egyél helyett piszkét!

Még sokáig eldiskurálgattak volna,de a királyfinak nem volt maradása, hiszen bármelyik pillanatban felfedezhették, hogy megszökött!Menekülni kell! Gyorsan a kapu felé rohant, de közben még felkiáltott a gyönyörüségnek

-Ja igen! Ásó,kapa , nagyharang,stb!És kell az egész királyság nemcsak a fele!

Azzal kiugrott a kapun és nemsokára ismét a VilágLegsötétebbErdejebén találta magát.Mialatt a nagyfeju bátyját, az okostónit, az a vén, fogatlan némber éppen szexuális segédeszközként szerette volna használni, a kis királyfi hazafelé baktatott a VilágLegsötétebbErdejebén.Már 3 napja barangolt az erdöben, úgy látszik újrafestették a túristajeleket, mert sokkal könnyebben megtalálta a hazafelé utat ,mint egy héttel ezelött.

Egy öregasszonyt pillantott meg amint egy hatalmas LEHEL hütöszekrényt próbált meg degenerált mozdulatsor keretében felvenni a vállára.A nénike orra a földet verte, háta olyan görbe volt mint egy kérdöjel.Az ifjonc rá se hederített a vénségre,söt tuntetöleg elfordította a fejét.Már ismerte ezeket a trükköket: elöször megkéri, hogy vigye haza a kunyójába, aztán üzemelje be, aztán maradjon ott vacsira, aztán meg teljesítse férfiúi kötelességét.De ehhez most nem volt ingerenciája, ki tudja miért?

-Hé királyfi! A mesékben nem így szokott lenni!-kiábált hösünk utan az uszadékfára emlékeztetö öregasszony.

-Mamó!Kezdjuk ott hogy a mesékben nem "Hé királyfi" van!És ott a boszorkák nem a szeméttelepröl elcsórt használt háztartási gépeket akarnak hazavitetni, csak pár szál nyamvadt gallyat!Amúgy meg leszarom a meséket! Ez itt most maga az ÉLET!
-Jól van, jól van.Akkor azt sem árulom el merre van a kivezetö út ebböl a rengetegböl!-fenyegetödzött a rözsehordó.
-Ugyan már múmia!Maga vak???Nem látja a jeleket a fákon?-mutatott egy piktogramra a királyfi a bükkfa szürke törzsén, ami apja kacsalábon forgó várát ábrázolta.-Menjen el szemészhez vén hülye!És siessen haza a kriptába!

Azzal sarkon fordult és továbbment a kijelölt ösvényen.Buszke volt magára, hogy ilyen jól megmondta a boszorkának, mert hát ugye boszrokány volt,de ezt mindannyian tudjuk .Olyan frappánasan, nem túl durván, nem túl káromkodva, de leépítette, ugyanúgy ahogy azokat a hulye házalókat szokta otthon, mikor nylonharisnyákat, meg ütvefúrókat próbálnak rásózni.Nylonharisnyákat!Neki!Az hogy párszor megfordult a NöVagyok-eVagyFérfi nemi identitást keresök bárjában még nem jelent semmit.Na jó, nem szoknyában kellett volna,igaz.

Ment , mendegélt, és egyszer csak hangos csattogásra ,puffogásra lett figyelmes.Bruce Willist meghazudtoló ugráskombinációval vetette be magát az egyik égerfa hatalmas törzse mögé majd óvatosan kikucskált az egyik fa mögül és meglátta a SötétDeMárNemLétezöTekinteteket amint flippergolyó módjára csapódott egyik fától a másikhoz.

-Te Atyaúristen!Ez azóta itt bolyong?-csapta össze a tenyerét a királyfi-De legalább rekordot döntött-nevette el magát mikor a csipkebogyókból és fagyöngylevelekböl összeállított számlálóra tévedt a tekintete.

-Hát igen senki nem kerülheti el a sorsát-mosolygott,majd szinte futólépésben folytatta útját apja vára felé.

A naplementét már a kacsaláb tövéböl nézhette végig.Kifulladt, semmi másra nem vágyott jobban csak egy meleg Jacuzzi furdöre, egy hatalmas tál rántott csirkére és egy kiadós alvásra.A saját ágyában, nem holmi szajhákkal teletömött paplanok között, és nem koszos,büdös, hideg cellában, hanem a nyuszikamintás saját ágyában a 18. szülinapjára kapott plüsssárkánnyal.

Gyorsan felbaktatott a grádicson,majd egyenesen a szobájába ment.A királylyány kibírja még azt az egy napot a GonoszMostohánál!

Másnap korán és teljesen kipihenten ébredt,már csak rossz álom volt SzétFeszítö vasmacskára emlékeztetö tenyere és FelDaraboló csillagvizsgáló alakú bicepsze.Gyorsan berohant apjához.
-Apa, megvan életem értelme!-kiáltotta.
-Tényleg fiam?-érdeklödött az öreg boldogan.-És mi az?
-Nem mi az!Hanem ki az!De persze tudom kár volt elmondanom neked,mert téged mindig csak az a rohadt PÉNZ érdekel! Hidd el apa, hogy az emberi érzések többet érnek a pénznél!
-Jaj, hagyd már ezt a hülye dumát-köhintett bosszúsan az apja-Ugyanazt a baromságot locsogod mint anyád!
-Anyát hagyd ki ebböl jó!Öt is eladtad!-csapott dühösen az asztalra a fiú.
-Igen, de abból van a kastély!-mutatott szét körbe a király.
-Na kastély!-legyintett a királyfi- Lestrapált ócskaság!Már ezerszer mondtam hogy tetessél normális gumit arra a kacsalábra!Szanaszét van szakadva.Ne valami márkátlan szart, hanem GOODYEAR-t vagy FIRESTONE-t!
-Mindegy fiam-ült le íroasztala mögé a király-Egyszer majd megérted te is.Szóval ki az?
-A komcsi király lánya.Tudod itt a szomszédban az a sarló és kalapács alakú vár.
-Tudom,tudom.És én miben segíthetek?-tárta szét a karját a király
-Add ide a legjobb lovadat nekem, hogy megszabadítsam a GonoszMostohától!
-GonoszMostoha?-nevette el magát a király
-Ismered?-érdeklödött a fia
-Naná! Évfolyamtársak voltunk a KirályÉsKirálynöKépzöAkadémián!Hogy utálta mindenki!-emlékezett vissza az öreg
-Miért?
-Mert folyton a laboratóriumban lógott és mindenhová almafát ültetett, amire jöttek a molyok ,amik megfertözték az egész gyümölcsöst, és végül ki kellett írtani mindent, csak hogy ezek az alattomos kis férgek eltünjenek.-mesélte a király-Olyan magának való volt, sose jött el velünk kocsmázni, folyton csak szépítkezett, meg csinosítgatta magát.Eh-legyintett bosszúsan a koronás agg-még elsösök voltunk,amikor volt egy álma,amiben valami gyönyörü királykisasszonyt látott,és egy öregember azzal átkozta meg hogy az lesz élete küldetése, hogy ennél a királykisasszonnynál mindig szebbnek kell lennie.És akkor bepörgött!Elborult az agya! Aztán jöttek az almaültetvények,a fésü és övgyár,stb,stb....De ezt a sztorit te is ismered nem?-fordult a fia felé
-Hogyne!Talán a Fókuszban láttam-vonta meg a vállát a királyfi.-Szóval adod a lovat?
-Persze.
-De valami táltosat, hatlábút!
-Jól van jól van! Hát most vagy viszed Agip-ot, igaz ö kutya de legalább meg is tud védeni ha baj van, vagy viszed Ferrarit.
-Ferrarit viszem!
-De elötte meg kell etetned!-intette a király
-Igen tudom.Parázzsal.
-Igen parázzsal-bólogatott élénken az uralkodó-De csak a MOL Super Starlight parazsat eszi meg!Erre vigyázz!

A királyfinak se kellett több,térült-fordult és egy pillanat múlva már az istállóban volt.Megzabáltatta a lovat a parázzsal,akarom mondani a parazsat a lóval, amitöl az állat egyböl tüzet prüszkölt és fújtatott.A daliás ifjú felpattant a hátára és a ló egy pillanat alatt felszállott a levegöégbe.
-Hogy menjünk kicsi gazdám? Sebesen mint a szél, gyorsan mint a napsugár, vagy mint a gondolat?-kérdezte a táltos.
-Vazzeg!Beszélö ló!Kiráááááály!-csodálkozott a királyfi majd elkiáltotta magát -Mint a gondolat!

A paripa egyet ugrott kettöt szökött és máris a szomszéd vár föutcájának harmattól csillogó kövezetén találták magukat.A táltos patáinak csattogása felverte az egész környéket.

-Jöttem leányka.Szeretkezzünk!-mondta széles mosollyal a királyfi-Ugyan ne légy már olyan maradi, hisz tudod, jó szex nélkül nincs házasság!
-De hát...
-Ugyan!Engedd el magad.Értem ám a csíziót-csettintett a királyfi

Azzal háromszor magáéva tette a királlyányt.Csak azért nem négyszer mert kopogtattak

-Tudom ám kirájjfi hogy odabent vagy-hallattszott kivülröl
-Ez a GonoszMostoha-suttogta a megtépázott szüz.

A királyfi magára kapkodta gúnyáját és kilépett a folyósóra.

-Nem viheted el a kirájjjányt, amíg meg nem eszi ezt a kurva almát-sivította a GonoszMostoha és a markológép karjára emlékeztetö végtagjaival hadonászni kezdett.
-Ugyan már mama!-hütötte le a királyfi- Ne legyen nevetséges!Minek ez a görcsölés?
-Mert itt ez a rohadt VarázsTükör és nem tudok aludni töle, mert folyton azt hangoztatja, hogy csúnya vagyok!És én ebbe...BELEÖRÜLÖK!-kiabálta
-Hát ezen segíthetünk- azzal visszakísérte az elmebeteg asszonyt a szobájába,majd odalépett a tükör mögé.-Csavarhúzót!Forrasztópákát!Tranzisztort!Sört!

És láss csodát, mikor a GonoszMostoha odalépett a VarázsTükör elé, az így felelt:

"Korpás haj és zsíros bozont
Inkább húz fejedre sikos kotont
Légy,Ló,Csótány,Patkány
Hogy nézel ki házisárkány?!
Jobban mutat egy taknyos teve
Mint te, világ szégyene!"

-Huh bocsánat, ez a gyalázó verzió.Azonnal kijavítom-mentegetödzött a királyfi azzal visszatérdelt a tükör mögé. Babrászott valamit, kalapált, majd a kétségbeesett GonoszMostohát a kalapács alakú torony ablakából ráncigálta vissza a VarázsTükör elé.

Megszólalt a tükör:

"Szép vagy szép királynö mindenütt csodálnak
Nincsen szebb lény a Földön Tenálad!
Nincsen szebb nö nincsen szebb férfi
Nincsen szebb senki, rád se lehet nézni!

Szebb vagy napnál,csillagoknál
Söt mi több, szebb magadnál!

Szebb vagy mint egy piros üde alma
Szebb vagy mint szüz leány buja halma
Szebb vagy mint hamvas sárga rózsa szirma
Rohadt királyfi azonnal szerelj vissza"

-Te drága, te gyönyörüség- könnyezett a GonoszMostoha a királyfi ölébe-Köszönöm
-Ugyan mama, kelljen má fel, ne alázkodjon meg!-mondta a királyfi és felsegítette a GonoszMostohát.Most látta elöször egészen közelröl, és megértette hogy a tükör miért akar újra igazmondó lenni. De ez már az ö baja.Visszarobogott a királylányhoz

-Gyerünk Drága Szüz.Elöre apádhoz!-fordult a királylányhoz hösünk
-Szüz?Hisz elöbb tettél magadévá!
-Most nem mindegy? Igy sokkal jobban hangzik!

Azzal összeszedték a királyjány cuccait. A királyfi növekvö aggodalommal nézte az egyre nagyobb kupacot és mikor a Barbie És Ken lakása huppant fel a halom tetejére megszólalt
-Azt nem!
-De igen!
-De nem!
-Most miért?
-Mert az egy emancipációs játék és nem engedem hogy a kastélyomban ilyen szemét kapjon helyet
-Hímsoviniszta-sziszegte beletörödve a kirájjlyány.

-Akkor legalább ezt!-nyögte a királylány és két összekötözött IM újságos kupacot tett le a kiráylfi lába elé.
-Na jó! A budin legalább lesz mit olvasni.

Mikor végre összerámoltak, bepakoltak a lóba.Nehezen viselte, háromszor annyi parazsat zabált meg mint amennyi az ideúthoz kellett.
-Ej ej kis gazdám minek kell neked megnösülni?
-Kuss.
-Jól van, jólvan. Hogy repüljek kis gazdám, mint a szél?-köhögte a táltos azzal felemelkedett a levegöbe.
-Mi az hogy a szél? Van még "mint a napsugár" és "mint a gondolat" fokozat is!
-Na ja de ilyen tömeggel?
-Menj ahogy tudsz-legyintett a királyfi beletörödötten

Nemsokára odaértek a királlyány apjának kastélya elé.Az öreg király már messziröl észrevette öket és boldogan integetve rohant eléjük.
-Óh, lányom!Drága kislányom!
-Apa,apuci,apucikácska,apucikácskácska

Boldogan ölelkeztek össze a grádicson, a királyfi egy könnycseppet morzsolt szét a szeme sarkában."Apucikácskácska"!Apa, bazmeg apa, nem apucikácskácska! Az elsö dolga lesz erröl leszoktatnia a nejét.

-Ki ez a deli vitéz?-fordult az öreg király a hösünk felé
-Ö királyfi
-Na jó de milyen királyfi
-A Királyfi.Aki megszabadított.
-Ja az más!

-Az egész királyság kell!-hangzott fel a királyfi hangja
-Az egész? De hát a mesében csak a fele jár.
-Nem baj, nekem az egész kell!-makacskodott az ifjonc
-Rendben tied minden, de a VilágLegnagyobbSörösKupakGyüjteményét nem adom!
-Az nem kell apóka.-mosolygott a királyfi-Megtarthatja

Persze mivel meséröl van szó a két másik királyfiról is szót kell ejteni. És mivel ez egy nagyon heppiendes mese ezért hösünk elindult felkeresni a bátyjait.

A legidösebb kiráylfit hazavitte a kórházból. Ennyi.

A tojásfejü még mindig ott üldögélt az asztal mellett és számolt,számolt.A kalyiba tévéjében az XXL csatorna volt végtelenítve de a világ legokosabb királyfija nem hagyta magát eltéríteni a feladatától.Az volt egyetlen reménye ha hü marad a PI-hez.
-Mi ez itt?Horrorfilm forgatás?-kérdezte bátyját a kis királyfi mikor észrevette az öregasszonyt,aki piros csipketangában és melltartóban libegett a kalyibában össze-vissza miközben süteményt teát szolgált fel.
-Óh ments meg kérlek!-könyörgött térdenállva öccsének az áldozat
-Ki ez?-mutatott a vigyorgó vénségre az öccs
-Már én se tudom, csak VégtelenNemiVágynak hívom....Kérlek ments meg innen
-Rendben-azzal egy elemes remegö szerkezetet tett adott az öregasszonnynak-Na mama! Csak nézze a TV-t és rájön mire való!

Azzal fogta a bátyját, kiráncigálta az odúból és hazarepült vele.

Még gyorsan szerzett nekik feleséget aztán megtartották a lakodalmat.Mindenki elment aki számított még én is ott voltam, azért tudtam most nektek elmesélni ennek a különös házasságnak a történetét.