Történetek

Cseppet sem nyugodt szívvel irányítottam vissza a fényt a ventillátorra. Tudtam, hogy valami volt mögöttem. Még ha csak patkány is, legalább tudnám, merre van. Ekkor újra hallottam. Már nem fordultam arra, mikor apró ütemes kopogással elfutott valami a hátam mögött. A szívem vadul zakatolt, mikor egyszerre több helyről is hallottam a mocorgást...

A strandok még nem nyitottak ki, mert csupán még csak fél hét volt, de már elég lett volna hozzá az idő, hogy pancsoljanak benne a gyerekek. Hirtelen megszólalt a hangosbemondó robotszerű hangja, hogy szóljon a dolgozóknak: „Figyelem dolgozók! A strand 5 perc múlva nyit! Siessenek!” Steven Harlocken a dolgozók egyike VOLT. Egy este veszítette életét a parton. Másnap találtak rá...

H. járőrnek ekkor feltűnt, hogy a holttest egy könyvet szorít mellkasához kezeivel. A könyvön semmi felirat nem volt, talán egy napló lehetett. H. járőrben felébredt a kíváncsiság, kezeit a könyv felé nyújtotta, de visszahőkölt. Ez nem az ő dolga, ez a munka a nyomozókra várt, ő pedig egyszerű járőrként nem kuszálhatta össze a helyszínt. H. járőr figyelme ezután a számítógépre terelődött és megindult felé, miközben a nyomában társai is beléptek a szobába, szorongásukat ostoba megjegyzésekkel...

Hopp, most majdnem zuhantam egy nagyot. Szerencsére Angelina elkapott. Most itt papol nekem, miről is? Bocs, nem figyeltem. Nagyon csinos, meg kell hagyni, de esze az nincs sok. Ráadásul unalmas is a szentem. Rögeszméje, hogy belőlem őrangyalt faragjon. Hát nem elképesztő ötlet? ...

- Nos, ifjú, naiv lányom. Ami azt illeti, igazán örülök, hogy látlak. Nem is tudod, mibe került nekem ez… - folytatta volna, de Chris közbevágott.
- Ó, persze. El tudom képzelni. Alig kapsz levegőt a boldogságtól, ami a találkozással jár. A szíved majd kiugrik a helyéről, gratulálsz, hogy milyen sokra is vittem. Igen, te tényleg örülsz. – mindezt olyan megvetéssel mondta, hogy Parker kibillent a magabiztos szerepéből...

- Micsoda?! –Victum meglepetten és felháborodottan tekintett Roanra, aki leült az ágyra. Bár tudta hogy a lány sejti mi van között legalábbis van fogalma a Victum-Roan közti mély kapcsolatról, ennyire nyíltan sosem beszélt neki a férfival való viszonyról. Fiatalnak vélte, és félt hogy ez esetleg belerondíthatna a kamaszkori évekbe, bár ahogyan elnézte a lányt, jobb élet is megadathatott volna neki. Victum irigyelte Livrát. Egy bizonyos hiányérzet miatt, amit a fiú eddig csak Roan és őiránta...

- Idefigyelj, kedves álmodozó kisasszony! Ha Én egyszer beszélek hozzád, próbálom a tudást tölteni a fejedbe, akkor te figyelj Rám!
- Igenis, mesterem - Lilith végre elszakította a pillantását a liliomsziromról, ezáltal kikerült álomvilágából.
- Nagyon helyes. Akkor tehát, mi az Élet? - kérdezte Morena erőltetett nyugalommal. Lilith érezte, hogy lassan elvörösödik...

Lassan két hónapja már annak, hogy megtörtént a végzetes ballépés: Kitti teherbe esett egy építésztől, aki mind a házak, mind a családtervezésben csapnivalónak bizonyult. Ráadásul a humoros szülei sem nagyon szerethették, hiszen a Pum Pál névvel ajándékozták meg, Kittink nem rajongott volna a Pumné névért. Ráadásul a „kicsim terhes vagyok” kezdetű telefonbeszélgetés annyira megijesztette Palit, hogy lecsapott egy hosszabb holland ösztöndíjra, és meg sem állt Ferihegy 2B-ig...

Úgy érzem, nem bírom tovább. Beteg vagyok. Azt hiszem. Nem. Nem csak hiszem. Tudom. Régóta. Nagyon régóta. Nem tagadtam sosem. Nem érnék vele semmit. Haragszom. Dühös vagyok. Gyűlölöm a világot. Gyűlölöm őt. Szétvet az indulat. Feloldani. Nem tudom, hogyan kell. Nő bennem a gyűlölet. Nő bennem a harag. A düh. Az elkeseredés...

Nagyszünetben Linda és én „mentünk egy kört” az iskolában. Év eleje óta ezt csináljuk. Pedig az iskola rettentően egyszerű, körülbelül kétféle módon lehet benne kört menni. Felülről lefelé, lentről fölfelé, vagy egy helyben. Három. De akkor is, hogy ne unatkozzunk szünetben, elkezdünk mászkálni, hogy megnézzük, mit csinálnak az emberek. Általában semmit...