Fáj már a boldogság. (1.részecske)

A napfény oly tisztán sütött a sötétkék égen, mintha a kristálytiszta vízen csillogott volna néhány kicsiszolt aranytábla. A strandok még nem nyitottak ki, mert csupán még csak fél hét volt, de már elég lett volna hozzá az idő, hogy pancsoljanak benne a gyerekek. Hirtelen megszólalt a hangosbemondó robotszerű hangja, hogy szóljon a dolgozóknak: „Figyelem dolgozók! A strand 5 perc múlva nyit! Siessenek!” Steven Harlocken a dolgozók egyike VOLT. Egy este veszítette életét a parton. Másnap találtak rá. HIÁNYZOTT A BELE és a TÜDEJÉNEK egy RÉSZE!!
Ez a hír bejutott a híradókba is. Szörnyű botrányt kavart. 4 évig nem nyitott ki a „Broadway- Beach”. Azért nem nyitott ki a strand, mert néhány éjszakai turista halott néhány furcsa hangot. Egy-kettő kiáltást és valamiféle ugatást is. Az Igazgató 4 évvel később úgy gondolta, hogy az emberek elfelejtették az esetet. Ezért a mai napon nyitatta ki az egykori híres „beach”-et,ami ma már üdülőnek számít dús erdejéről

- Gyerünk Johny! - mondta egy 35 év körüli, szőke (,egészen kívánatos) nő. Fürdőruhájába volt és készülődött már a mai programra.
- Jól van mindjárt anyaa! - válaszolt a trágár nyelvezetű, tüskés, feketehajú fia. A fiú alig érte el a 14-et és már titokban el is kezdte a cigizést. Nem törődött jegyeivel. A 3-as nála már 5-ösnek számított. -Csak viszem a Walkmanemet is.
- Nem zenét hallgatni megyünk, hanem táborozni. De mindegy. Vidd el a nyavalyás lejátszódat is.
- Na azért! -morogta magában a fiú.
- Mit mondtál?- Kérdezte fenyegetően az anyja.
- Semmit. Mennyünk már!- Felelte idegesen Johny.
- Egyetértek! Húzzunk el innen egy hétre. –szólt közbe a nővére. Vagyis csak a féltestvére volt, mert az anyjuk volt közös. Anyja elvált a apjától.2 hónappal később meg is halt (az apja) egy balesetben. Anyja mostani barátját nagyon kedvelte (mármint a lánya), mert izmos, sportolt teste volt, és remélte, hogy egyszer majd titokban megkaphatja farkát. De addig lapulnia kell anyja előtt.
- Nah--drágám? Meh-het-ünk véh-gre?- szólalt meg a házból kijövő utoljára jellemezett férfi. Hosszú, ritka haja akár a 25 centit is elérte. Kezében egy kartondobozt cipelt. Biztos volt vagy 20 kiló, mert alig bírta elcipelni a „család” új Opeljáig.
- Ohh… jó, hogy jössz a gyerekeim már majdnem kiborítottak!
- „Csak majdnem???” -Gondolta magában Johny, és elvigyorodott.
- Na induljunk már tényleeg! –Mondta ki végül Elysa Merong, a 19 éves lány.
Mind megkönnyebbülten bólintottak. És beszálltak az Opelba, és elhagyták New York lakónegyedét…

22 óra és 16 perc múlva…

Mike, a kispórolt férfi, álmosan kijelentette: „Itt vagyunk, hölgyeim és uraim!” A többiek nagy nehezen feltápászkodtak az ülésekről, és homályosan megpillantották a „Welcome to Miami” („Üdvözöljük Miami-ban!”)feliratot egy rozsdás táblán. Mindenki felordított a boldogságtól,de még nem is tudják,hogy milyen „haláli” lesz számukra ez a vakáció…

(folyt köv. Január elejére)