Történetek

A lány váratlanul felkelt az asztal mellől és egyre közelebb sétált a buborék széléhez. Felnézett, egyenesen Lilith szemébe. A tekintete felcsillant és sietve visszaült az előző helyére. Szaporán írni kezdett, lassanként betelt az oldal. Lapozott és folytatta...

Ám ekkor furcsa neszre lettek figyelmesek az egyik sarokból. Halk morajra, melyek kaparás és tompa puffanás követett.
- Világítsd meg Kristen a bal belső sarkot - javasolta Thomas.
- Mintha valami mászna – rémüldözött Carol.
A lámpa fénye lassan a sarok vég pontjára esett, ahol egy alak rajzolódott ki, pontosabban egy emberi alak. Kristen felsikoltott...

Felkaptam a tekintetemet. A négy srác kezdte magát dühbe lovagolni. Gyorsan elléptem Arnold mellől, hogy legyen helyem, idült, bocsánatkérő mosolyt villantva a quartettre. Hátracsúsztattam vállaimat, a táska bő szíja engedett, lecsusszant könyökhajlatig.
- Uuugyan, fiúk, nem kéne... - hangon vékonyan csendült, de ekkor már rohamoztak...

- A terraformálás ezen az égitesten valamivel több, mint négyezer évvel ezelőtt kezdődött.
Mondott még valamit, de Dany nem figyelt rá. A lába mintha elárulta volna, a talaj megingott. Talpon maradt. A LINK megismételte, amit az előbb mondott, és Dany engedelmesen beült az autó ölébe. Kába volt, idő kellett. Valahol nagyon messze érzékelte, mennyire kényelmes az ülés, és milyen felüdítő a hűvös levegő odabenn, miközben lecsukódott a kocsi ajtaja. Nem indultak...

Az ütés erősségétől eleredt az orra vére, és hátrább lépett eggyel. Az pofon pedig nem Soulnesstől jött, hanem Michától. Friol, Soulness, és Laus meglepetten nézték Micha elszánt arcát, ahogyan megdörzsöli az öklét.
- Ne őt bántsd, hanem kezdj veled egykorúval! – emelte fel kezét újabb ütésre készülve, mire Friol megszeppenve hátrált még egyet...

Pár perc üldögélés után, kezébe vette a papírt és a tollat. Egy búcsúlevelet kezdett írni a környezetéhez. Nem tudott úgy elmenni, hogy ne mondta volna el valamilyen formában a véleményét róluk és a világról.
Sorok egyre csak születtek, ahogy könnyek a lány szemében. Fájó emlékek törtek elő a múltból, és ez erősítette a lány akaratát. Képek villantak fel, ahogy látja, az emberek mennyire nem törődnek egymással. A fájdalom egyre erősödött, de a múlt nem távozott...

Az egész a nagybátyám esküvőjével kezdődött, pontosan egy évvel ezelőtt. A bátyám fogta a monstrum teherautóját, mi pedig beültünk. Nagyanyám, húgom, a legjobb barátnőm, a volt pasim (mit ne mondjak, épp a barátnőmmel járt), a bratyó, na meg én.
Az egész galiba ott kezdődött, hogy lerobbantunk, épp egy kerülő út kellős közepén. Idilli környezet: erdő, árokpart, helyenként üres konzervdobozok. Kemény három napig... De legjobb, ha inkább berakom a jegyzeteimet, amit akkor készítettem....

De az érzés magával ragadó. Életében először járt természetes égitesten, és még így, mostohán is örökre beleégett a lelkébe a bolygó képe. Csak állt szótlanul, megilletődve, és itta az élményt. Egészen addig a pillanatig eszközként gondolt rá, adatok sokaságaként kijelzőkön. Ott állva vált az egész kézzelfoghatóvá, tiszteletet parancsoló, komor óriássá.
Egy új világ lesz. A légkört megszelídítik, tengerek, óceánok születnek. És mikor minden kész, lehozzák a fedélzetről az életet......

Egyszer csak egy sikító kiáltást hallottam nővérem tolmácsolásában. Felkaptam a fejem, és megláttam, hogy egy fehér kisbusz közeledik, pontosan szembe velünk. Anyukám elrántotta a kormányt és szembekerültünk a szalagkorláttal, s anyu ezt meglátva hirtelen visszarántotta a kormány, és puff nekicsapódtunk a Volkswagennek. Minden olyan gyorsan történt, csak egy pillanat volt, és olyan éles csattanás követte, hogy az már nagyon félelmetes volt...

Egyetlen ember szavai és régmúltban tett cselekedetei tartotta benne az életet. Nagyon nagyra becsülte ezt az embert. Felnézett rá és nagyjából, de tényleg eléggé nagyjából ismerte is. Az egyetlen olyan ismerőse, akinek ereiben emberi vér folyt és megértette volna ezt a szörnyűségekkel teli helyzetet, elérhetetlen volt számára...