Elzárva a külvilágtól

1.rész Meghívás a hegyekbe


Los Angeles szinte úszott a nap hosszú, kecses sugarain.
Gyönyörű szép napra virradt a Bloodey család.
Végre szombat, nincs suli se munka. Kristen a tizennégy éves tini lány most ébredt.
Automatikusan rápillant az órára melynek kismutatója már a tízes számot éri.
Kiugrik az ágyából, felöltözik majd megreggelizik.
Anyja Molly már a háziteendőket végzi, apja George pedig tv-t néz.
Csörög a telefon.Kristen már rohan is, felveszi a kagylót:
- Szia Kristen, remélem nem a Thomas-szal való álmodból ébresztettelek fel! - kuncogott a kagylóba Carol.
Kristen fülig elvörösödött, ugyanis Thomas a szomszédfiú már régóta tetszik neki és sokszor álmodozik róla.Ám a fiú észre sem veszi a lány jelenlétét.
- Ne örülj, nem! Inkább bökd már ki, mi van?- türelmetlenkedett Kristen.
- Na nézd már, fel sem hívhatlak a nélkül, hogy legyen valami?-sértődött meg Carol.
- Ha más mondaná elhinném, na mond már mi ügyben hívsz?-kérdezte újra Kristen.
- Rendben. A szüleim hétvégére kibéreltek egy kis házat fent a hegyekben. Meghívtam pár srácot is, na jó csak kettőt.Az egyik Thomas!Ééés hát arra gondoltam ha volna kedved velünk jönni...-célozgatott Carol.
- Thomas is ott lesz?!... Mit vigyek? - kérdezte Kristen izgatottan.
-Hozz pár csere rucit.A többiről a szüleim gondoskodnak, lényeg, hogy Thomas-szal is kettesben bírsz lenni egy kis ideig.Na menj és kéretszkedj el a szüleidtől és induljunk már is.-sürgette Carol a barátnőjét.
- Na várjunk csak egy kicsit. Ki a másik fiú?
- Majd még beszélünk. - terelte el a szót Carol-Szia, akkor majd találkozunk. Anyu tizenegyre ott lesz előttetek.

Mielőtt azonban Kristen válaszolhatott volna Carol már lerakta a kagylót.
Pár pillanatig megdöbbenve nézett maga elé, majd ő is visszatette helyére a telefont.
Molly a konyhában mosogatott.Kristen rögtön a lényrgre tért:
-Anyu, Carol barátaival hétvégére a hegyekbe megy és...-kezdte ám Molly a szavába vágott.
-Nem Kristen, még csak ne is álmodj róla hogy velük mehetsz. A múltkor is balhékba keveredtél, amikor a barátaiddal együtt voltál.
-De anyu, nem házibuli lesz vagy valami hasonló, csak egy ártatlan piknik a hegyekben.
Na jó meg egy éjszaka ottalvás...de....
-Kik mennek?- tette fel a kérdést Molly. Szinte sejtette, hogy lánya erre a kérdésére nem óhajt válaszolni, és jól is gondolta.
Kristen valóban nem akarta elárulni anyjának, hogy fiúk is lesznek a pikniken.
Hogy is hangzott volna, Anyu ugye elengedsz Carollal a hegyekbe piknikezni hétvégére?
Ott lesz Thomas is és egy fiú akit még csak nem is ismerek vagy legalább is fogalmam nincs hogy kicsoda.És hogy mit fogunk majd csinálni?

Ezt a gondolatát már folytatni sem akarta. Inkább a szobájába viharzott és párnájába temetve arcát zokogni kezdett. Kisidő múlva hallotta, hogy egy autó állt meg a ház előtt.
Az ablakhoz szaladt és figyelemmel kísérte végig mi zajlik le odakint.
Bár nem hallotta milyen beszélgetés folyik az üveg tuloldalán, de anyja arcjátéka és mozdulatai elárulták, hogy a piknikezésre Carol mamája se tudja rávenni Mollyt, hogy elengedje.
Ekkor Kristen arcán ravasz mosoly rajzolódott ki.Felkapta mobiltelefonját és Carol számát tárcsáztza.
-Halló.- monda Carol a vonal másik végén.
-A mamám nem engedett el, de ne izgulj van egy ötletem. A szüleim egy óra felé elugranak Mrs Rozehoz az idős hölgyhöz teázni.Én már összecsomagoltam a cuccaimat.
Mikor már elmentek indulok hozzátok.Igen jól hallottad megszökök!

Kristen megvárta, míg szülei átlépik a küszöböt és elhajtják a kocsit. Majd biciklire ült és elviharzott Carolékhoz.
Barátnője szülei sem voltak otthon mivel ők New Yorkba utaztak látogatóba. Hisz ezért engedték meg, hogy Carol piknikezni mehessen.
Mikor belépett az ajtón:
- Heló Kristen!-üdvözölte egy alaktalan, ámbár ismerős hang.
- Na ne!!!Ez meg mit keres itt?-kérdezte megdöbbenve Kristen immár jól látható alakra.
- Én hívtam meg.-mondta Carol szemrehányóan.
- Mi bajod Raymonddal?-bukkant fel valahonnan Thomas is, Kristennek szegezve a kérdést.
- Semmi...-csodálkozott a lány.Thomas most először szólt hozzá a köszönéseket leszámítva.
Thomas magas, satírozott szőke hajú hollófekete szemű fiú volt.Állán már pelyhedzett a szakáll.Hangja mély, erőteljes és magabiztosan hangzott. Mellette Raymond előre görnyedt vállal, bozontos világosbarna hajjal állt.
- Na azért táncsak nem gondololjátok, hogy egész nap itt fogunk ácsorogni?-mondta tréfásedvűen Carol kis idő múlva.
- Ha gondolod indulhatunk - válaszolt Raymond, aki szemmel láthatóan talpig bele volt esve a lányba.
A másik kettő is helyeselte a dolgot.
- Na várjunk csak, mégis mivel jutunk fel a hegyre?A szüleid elmentek, mi pedig még nem vezethetnük...-értetlenkedett Kristen.
A fiúk hangos hahotába kezdtek.
- Ugyan kis butácskám.Az igaz, hogy kocsit nem hajthatunk, de motrot igen.-monda Thomas ismét Kristenhez fűzve szavait.
- A fateromtól én is elkaptam a mocit - dicsekedett Raymond, Carolnak.
Így ezt a vitát is lebonyolítva egymás között, Carol, Raymond háta mögé, Kristen pedig Thomas mögé ült a járgányon.

Már vagy órákig száguldtak az úton, mikor végre valahára egy táblán ez volt feltüntetve:
, , Sziklás-hegység, , és egy nyíl balra mutatott.
Itt már lassabban vették az utat mivel kisebb-nagyobb gödrök, bukkanók is utjukat állták.
Végül leszálltak járgányukról majd körülnéztek.
- Már nem lehetünk messze - szólalt meg végül Carol a nagy bámészkodás után.
- Ugyan már mióta úton vagyunk és nem hiszem, hogy itt lenne a kunyhó a közelben.-sopánkodott Raymond.
- Szerintem menjünk tovább és keressük meg a recepciós házat. - vágta rá diadalmasan Thomas.
A többiek értetlenkedve nézték a fiút, mintha nem találnák értelmesnek a mondani valóját.
- Hu, hu...recepciós iroda. Jézusom! - tört fel belőle a szó. - Ha kivesz valaki egy kunyhót a hegyekbe ahhoz adnak kulcsot is és be kell jelentened, hogy megérkeztél!
- Ezt mi is tudjuk, de csak gyalog jutunk el oda, mert Raymond motorja bedöglött.-siránkozott Carol.-Próbálja helyrepofozni, de egy kis időbe biztos beletart.
- A kurva életbe, ennek semmi értelme-káromkodott Raymond a járgánya felett.-Sajnálom srácok, de ez a moci befuccsolt. Ez nem bírja tovább, kész, kampec kipurcant.-s lábával jópárszor belerúgott a motor benzin tartályába, míg végtére is kilyukadt és a folyadék szétfolyt az úton.-Bassza meg!Már csak ez hiányzott.Apám kinyír.
- Hagyd már abba!Úgy se fog elindulni. Inkább állítsd talpra és induljunk. –javasolta kissé idegesen Carol-Már a nap is lebukott a hegyek mögé.Menjünk még nincs teljesen sötét.
Raymond ott hagyta a motorját a földön és jóval arrébb leült egy kőre.Szétterpesztette lábát majd hátravetette fejét. Mikor újra előre hajolt, szemébe lógtak csabzott tincsei.
Thomas egy doboz cigarettát húzott elő a zsebéből.Kivett egy szálat, szájába dugta majd a többit zsebre vágta.
-Van valakinek tüze?- vetette oda a többieknek.
-Nekem van.- nyújtotta oda a gyújtót Carol.

A cigi parázslani kezdet és Thomas egy nagyot szippantott belőle. Érezte, ahogy a füst beáramlik tüdejébe, majd jóízűen kifújta magát.
- Te teljesen meg vagy huzatva? - mordult fel Raymond és Thomas felé kezdet hadonászni, míg a fiú elejtette a csikket ami a benzin tócsába esett.
Rögtön reakcióba lépett.
- Földre!- ordította el magát Raymond és lehúzta a többieket.
A francba is Thomas annyira felelőtlen mint egy csecsemő, mit akar ezzel bemutatni, hogy ő itt a nagy valaki?Hát akkor a rohadt életbe mert a motor felrobbant!
Raymond ezek a gondolatai után nem bírt magával. Nekiesett a fiúnak.
-Nyugi már haver!- s közben ő is visszaütött párat Raymondnak.
-Persze nyugi, mi?Kifizeted a kárt öregem!-és nagy mozdulattal lekevert egy pofont Thomasnak.

Erre a lányok sem tűrhették tovább szó nélkül. Kristen megragadta Thomas kezét és elrángatta a helyszínről. Carol pedig Raymondot húzta el. A fiúk még fújattak egymás felé, mind a vad bikák, de aztán lenyugodott a kedélyük.
- Inkább azt kellene megtudni hol az a recepciós izé és útnak indulni.
Raymond még sokáig nézte a motorja felett morajló tűzgömböt, s a vele felszálló sűrű füstöt.Ők is nyakik piszkosak és korommal fedettek voltak.Thomas odament Raymondhoz és megállt mellette.
- Figyelj én...tényleg nem akartam...
Raymond lehajtotta a fejét és elindult a lányok után akik már jóval odébb álltak.
Persze most azt várja hogy bocsánatot kérjek?Hát abból nem eszik...
S ő is utánuk ment megkeresni a helyet.

- Nézzétek ott egy tábla - szólalt meg Carol egy félóra bolyongás után.
Igaza volt valóban az út szélén egy megdőlt tábla állt ki a földből. Rajta nagy betűkkel Hegyi kunyhók kibérlése a recepciónál 100m.
- Ez az már nem lehetünk messze - ujjongott Kristen.
Ekkor egy váratlan dolog történt.Thomas a lány mellé állt és megfogta a kezét.
Kristen szeme felragyogott. Úgy nézett Thomasra, mintha meghalt volna és meglátná a megnyugvásba vezető út fényét.
- Akkor induljunk... - mosolygott rá a lányra és kézen fogva elindultak.
Nem is olyan messze megpillantottak egy kis házikót.
A falak fából voltak összetákolva. A tető, ami befedi, azaz bekellett volna, hogy fedje (mert egy jó része hiányzott és így egy hatalmas lyuk tátongott) szintén gallyakból állt.
- Ez az gyerünk, itt vagyunk! - ujjongott Carol.

Az ajtónál azonban megtorpant a társaság. Nincs kilincs, se semmilyen kütyü, zár vagy bármi amivel kinyitnák. Az ablakokon be tört üveg...
- Itt meg mi történt? - húzta össze szemöldökét Raymond.
- Lehet, hogy nem jó helyen járunk- vélekedett Kristen - Lehet, hogy ez nem is az a ház ami fel volt tüntetve a táblán...
- De igen - szólalt meg kisvártatva Thomas. És a kunyhó tetejére mutatott ahol egy jól meggörbült tábla ékelkedett.
- De hát mi történt? - csodálkozott még mindig Carol.
- Mennyük be! - csillant fel Raymond szeme - Kezd érdekes lenni ez az egész. Mint a filmeken: Van egy csapat tinédzser akik egymás után tűnnek el különös, megmagyarázhatatlan okok miatt...
- Ne képzelődj már...De jó, mennyünk be. - helyeselte Thomas - De csak, hogy bebizonyítsam neked, hogy ebben nincs semmi különös...

A lányok is bele egyeztek. Raymond kicsit félre billentette a fejét az ajtó előtt, mintha még mindig a kilincset keresné. Majd hatalmas erővel belerúgott az ajtóba, ami engedett és bedőlt. Nagyot csattant a padlón és óriási porfelfő emelkedett a földről.
Nem volt éppen valami tágas helység. És különben sem lehetett semmit látni a sötétség miatt.
- Hahó - kiáltott be Carol ám ő még mindig az , , ajtó, , mögött állt.
- Add a gyújtót - szólt oda Thomas Raymondnak.
A fiú átnyújtotta a lánggyújtó szerkezetet. Thomas bevilágította vele a helységet.
Kezében a gyújtó, igaz kis fénnyel égett de meghitté tette a helységet.
Tényleg elég kicsi szoba volt…
A falak kopottak és elszíneződve magaslottak körülöttük.
Itt-ott kéz nyomok helyei…
- Már nem azért, de ez még is csak hülyeség - szólalt meg Carol- Anyu pár órával ezelőtt vette ki a szobákat nekünk. Lehet hogy átköltözött a bejelentkezési iroda?!
- Nem hiszem- vágott szavába Thomas - Ezt, nézzétek- kezében egy fedeletlen könyvet tartott- Itt a nevünk ebben az… izé… könyvben… a bejelentkezők listáján…
Egyszer csak teljesen sötétségbe borult a szoba.
- A francba!- káromkodott Raymond- Kifogyott a gáz az öngyújtómból! -A rohadt életbe, most mive gyújtjuk meg a bagót?
- Mi, az hogy a bagót? Tök sötét van te idióta. –hívta fel Raymond figyelmét a sötétségre Thomas (Mintha Raymond ezt nem vette volna észre).
- Várj, - szólalt meg Kristen- nekem van zseblámpám. Gondoltam jól jöhet.
-Na legalább ilyenkor hasznodat vesszük…- piszkálódott Raymond.
- Ezt azonnal szívd vissza te görény! –hergelődött fel Thomas.
- Kit nevezel te görénynek? –Raymond szeme igaz nem lehetett látni a sötétben de vérben úszott a dühtől.

Ekkor Kristen meggyújtotta zseblámpáját. A lámpa fénye jóval nagyobb világosságot kölcsönzött a helységnek.
- Mindenki meg van?- érdeklődött Kristen.
- Nem, engem megettek a marslakók. –gúnyolódott Raymond.
- Na most már tényleg elég volt ebből. - kiabált rá Thomas. -Te tényleg nem tudsz lenyugodni? Csak azért nem verekszem össze veled, mert, hölgyek is vannak a körünkben.- fejezte be udvariasan mondani valóját.
- Ch- sercent fel Raymond, de ő sem folytatta a vitát.
- Jé ezt az előbb nem vettem észre - álmélkodott Thomas a fedetlen könyv fölé görnyedve.
- Persze te semmit se veszel észre.- élcelődött Raymond.
- Fogd be Raymond! –intette le Carol, mire a fiú azonnal abba hagyta a piszkálódást.
- Az előbb csak a neveket vettem figyelemben. De van itt valamilyen szám is. Azaz pontosabban kettő szám. -folytatta Thomas. –Nyilván ez a házszám.
- Pontosabban- gúnyolódott Raymond- csak két kaliba!
Thomas figyelemre se méltatta a fiú mondani valóját, és tovább tanulmányozta a zseblámpa fényével megvilágított könyvet.
- Azt írja: négy fő részére két kis ház a hetedik kanyarulat után- Thomas itt összehúzta a szemöldökét -De itt nincs feltüntetve házszám. Csak jóval arrébb– s ujját végig húzta a lapon. De szerintem ez az. Az egyik a hatos számú a másik az ötös számú ház.
- Jó, hát akkor menjünk.-adta meg magát Raymond.

Ám ekkor furcsa neszre lettek figyelmesek az egyik sarokból. Halk morajra, melyek kaparás és tompa puffanás követett.
- Világítsd meg Kristen a bal belső sarkot - javasolta Thomas.
- Mintha valami mászna – rémüldözött Carol.
A lámpa fénye lassan a sarok vég pontjára esett, ahol egy alak rajzolódott ki, pontosabban egy emberi alak. Kristen felsikoltott. Egy nő volt ott. Térdre ereszkedve, hosszú ében fekete haja arcát takarta lehajtott fején, és mintha sírt volna. Haja vizes és csapzott volt, hálóinget viselt mely nedvessége miatt rátapadt vékony testére.
- Eddig nem is volt itt vagy csak mi nem vettük észre? - suttogott Raymond, Thomasnak.
- Elnézést - vett erőt magán Kristen és megszólította a nőt - jól van? Van valami baj?
A nő továbbra is mozdulatlan maradt.
- Lehet, hogy meghalt - kuncogott Raymond.
- De hülye vagy - intette le Thomas, majd közelebb ment a sarokhoz. –Hahó, minden rendben? - majd leguggolt elé.

A nő négykézlábra ereszkedett, de fejét még mindig lehajtva tartotta.
- Ez nem komplett - fintorodott el Raymond.
Thomas, kezét a nő fejére helyezte, majd lassan a fekete hajat elfüggönyözte az arcról. Azonnal hátrahőkölt, az arc csupa vér volt, mégis egy kaján mosoly ült rajta, miközben a szemek Thomasra függeszkedtek.
- Te jó isten - álmélkodott Carol.
- Menjünk innen, Thomas - sopánkodott Kristen.
Ám Thomas nem mozdult, mintha rabul ejtették volna a szemek. Ekkor már a nő felállt és Thomas felé közeledett.
- Gyere már Thomas! - sikított Carol.

A nő botladozva, de annál sikeresebben egyre közeledett a földön fekvő Thomas felé.
S hörgő hang csapott ki szájából, melyet ebben a pillanatban tátott ki.
- Ti menjetek ki, én majd ki hozom Thomast! - utasította Raymond a két lányt.
- Elnézést el kell, hogy raboljam egy kis időre ezt a szép szál legénykét - humorizált Ray.
- Nem mész te sehová - torz hangon beszélt, mély öblös hanggal… akár egy férfi.
- Maga nem egészen tiszta, mi? - ráncolta össze homlokát Raymond, de már semmi kedve sem volt a beszélgetéshez.
A nő megragadta Thomas arcát és szájához emelte száját.
- Fújj Thomas, le ne smacizzon!! - undorodott el Ray, és a nő felé nyúlt.
Ám ekkor óriási sikítás… földöntúli sikoltás és hörgő hang csapott fel. Majd egy nagy robbanás követte mind ezt.