Történetek

A gonosz banya (Jancsi és Juliska; Csipkerózsika) és az ordasfarkas (Piroska és a farkas) mostanában kevésbé tud örülni filmes sikereinek. Pedig a fizetés jó, van tehetségük - nagyszerűen játszanak -, és élvezik, ha szerepelhetnek. Csak a külső... az bizony szomorú dolog...

Már épp indultam volna, amikor a hátulról egy zaj ütötte meg a fülemet. Mintha egy súlyos lépés alatt elroppant volna egy kukoricaszár. Túlságosan súlyos volt ahhoz, hogy egy állattól származzon. Volt valaki a kukoricásban. Megpördültem és elcsigázott szemeimet a suhogó sötétségre szegeztem. Semmi nem mozdult. Szívem majd kiugrott a helyéről...

Most is, ahogy a lány mögé lépett, kezét lassan végighúzta a hátán, nyakszirtjétől a derekáig. A fogoly teste ösztönösen ívbe feszült, így próbálva elkerülni az érintését. Nem léphetett arrébb, annak beláthatatlan következményei lettek volna. A férfi pontosan tudatában volt eme aprócska lépéselőnyének, vagyis annak, hogy a lány tartott a haragjától, és ez az érzés erősebb volt minden ellenszenvnél...

Éreztem a hideg fémet, melynek vége a bőrömet hűtötte. Nem kés volt... pisztoly...
- Mit...mit akarsz azzal? - hangom már annyira reszketett, hogy beszélni alig tudtam.
- Áh semmit, ne izgulj... – közömbösködött és erősen hozzányomta hasamhoz a fegyvert.
- Szabad választásod van... – kezdte - Vagy az enyém leszel, vagy senkié...

Az éjszaka minden kívül őrködő munkást legyilkolta könnyedén az ismeretlen csapat, akik végig a limuzinban ültek.
Az fekete ajtóablak leemelkedett, és egy kis valami repült ki rajta a bejárati ajtó felé. Hirtelen a gránát fölrobbant. Az események felgyorsultak. A jármű mindegyik ajtajából tódultak ki a zsoldosok...

- Tudd meg, előbb látlak halva, mint más karjaiban!
A hideg rémület végig futott a testemen, de erőt véve magamon ellöktem Nathaniel-t, s kirohantam a szobából. Úgy becsaptam magam után az ajtót, hogy valósággal megremegtek a falak. Hátrálni kezdtem, mint aki fél az ajtótól, s szinte ziháltam idegességemben...

A lány váratlanul felkelt az asztal mellől és egyre közelebb sétált a buborék széléhez. Felnézett, egyenesen Lilith szemébe. A tekintete felcsillant és sietve visszaült az előző helyére. Szaporán írni kezdett, lassanként betelt az oldal. Lapozott és folytatta...

Ám ekkor furcsa neszre lettek figyelmesek az egyik sarokból. Halk morajra, melyek kaparás és tompa puffanás követett.
- Világítsd meg Kristen a bal belső sarkot - javasolta Thomas.
- Mintha valami mászna – rémüldözött Carol.
A lámpa fénye lassan a sarok vég pontjára esett, ahol egy alak rajzolódott ki, pontosabban egy emberi alak. Kristen felsikoltott...

Felkaptam a tekintetemet. A négy srác kezdte magát dühbe lovagolni. Gyorsan elléptem Arnold mellől, hogy legyen helyem, idült, bocsánatkérő mosolyt villantva a quartettre. Hátracsúsztattam vállaimat, a táska bő szíja engedett, lecsusszant könyökhajlatig.
- Uuugyan, fiúk, nem kéne... - hangon vékonyan csendült, de ekkor már rohamoztak...

- A terraformálás ezen az égitesten valamivel több, mint négyezer évvel ezelőtt kezdődött.
Mondott még valamit, de Dany nem figyelt rá. A lába mintha elárulta volna, a talaj megingott. Talpon maradt. A LINK megismételte, amit az előbb mondott, és Dany engedelmesen beült az autó ölébe. Kába volt, idő kellett. Valahol nagyon messze érzékelte, mennyire kényelmes az ülés, és milyen felüdítő a hűvös levegő odabenn, miközben lecsukódott a kocsi ajtaja. Nem indultak...