Történetek

Kicsit meghökkentem. Éva ugyanis határozottan a védelmébe vett, s a "Rettegett" szót szinte gúnyosan köpte Arnold felé. Az felnézett rá, és az arca elkezdett feketedni... Jobb keze felemelkedett, a lány elfehéredett.
Takaró lebbent, és már talpon is voltam. Nem zavart a meztelenségem. Dühösen meredtem a nagydarab fiúra, s nem is hatástalanul, mert megdermedt, és a szemében egy pillanatra mintha félelem csillant volna meg...

Mi lett volna, ha a nagyapám (apai ágon) nem hal meg a születésem után fél évvel? Akkor talán ma is élne, a húgom is ismerné, meg én is. Együtt nevetnénk, együtt sírnánk, biztos szeretnénk, de lehet, hogy néha kicsit haragudnánk. Évente egyszer, ha látnánk, mert messze lakik, de biztos örülnénk neki, és tőle nem félnénk úgy, mint a nagymamától. Nagymama sokkal önzőbb teremtés - mármint mások állítása szerint...

Reménykedett benne, hogy nem lesz több rendőr, aki útjába állna. A négyszögletes lejáróhoz lépett, leguggolt, és benézett az alant elterülő, már üres, fehéren csempézett zuhanyzóterembe. Egy lelket sem látott.
Impulzusfegyverét vállára akasztotta, kikapcsolta a vizort, és nagy igyekezettel lemászott a létrán. A fokok csúszósak voltak, vizesek, bal fémbakancsa a legalsón meg is bicsaklott kissé...

Oly kegyetlen tud lenni az élet; mert sok embernek nem adatik meg, hogy Vele legyél, helyette heves szívdobogással, elakadt torokkal, könnyes szemmel kell őt a távolból figyelned, gyönyörű lényét, mozgását. Csak az álmaidban vagy igazán boldog, csak akkor van melletted, csak akkor érintheted meg fenséges testét, akkor csókolhatod meg Őt! S csak akkor tudod neki elmondani azt, hogy szinte már földöntúli szerelemmel szereted!! ...

Impulzusfegyverét készenlétben tartva guggolt az akna szájánál, visszakapcsolta a vizort is, de semmi nem közeledett feléje lentről, amennyire látta. Mivel több, mint hat métert kellett leereszkednie, úgy döntött, nem ugrik, hanem használja a horgonykötelet, azért van. A bal oldali aknafedőszárny karikájába akasztotta a vasmacskát, a kötelet ledobta a fehér szobába, és lassan mászni kezdett lefelé...

Elvesztem egy szempárban, amely tulajdonosa olyan érzéseket hagyott bennem, amelyet 1000 év múlva sem lehet a feledés homályába tuszkolni. Ez az érzés életem egyik legmeghatározóbb eseménye volt, hisz ezt az ember csak egyszer élheti át...

A Raider karizmatikus rándulással indult meg, és szinte motorzaj-mentesen robogott el jobbra, elhaladt a Búza tér mellett, a Miskolc Pláza erődre emlékeztető épülete mellett, el Szirmabesenyő irányába. Baloldalt, a földből szinte hegység módjára előtört sárga társasházak teteje fölött át-átvillant a Deszkatemplom magas, sötétbarna tornya.
Hol vagy, Deviator?, kérdezte némán magától Reactorfighter, zenét váltott, és átsiklott a Raiderrel a belső sávba, kielőzve egy kisteherautót...

Így ért Cica a tanári szobához. Mivel káromkodásának utolsó foszlányai – ordításból kifolyólag- még a szomszéd házban is hallhatóak voltak, a kedves tanárok körében már nem nulláról, hanem legalább mínusz ezerről indult a lány jellemrajza, aki a komolyan feltett „Itt fogunk lakni?” kérdéssel még egy ezrest ugrott lefelé. Ennek köszönhetően a nénik még azt is bizalmasan elárulták neki, hogy mindössze két doboz mosóporral fizettek az 5 csillagos förtelemért. A lánynak, mivel az elmúlt nap...

- Na épp ez az, Angel... - vágott bele Willow. - Azt olvastam minden 1000. évben testet ölt a gonosz, a démonok és vámpírok kiknek lelkük van elveszítek ezen az estén... ígérd meg, hogy nem mész Angel közelébe pár hétig...

Reactorfighter maga sem tudta, örüljön-e ennek. Nem szeretett volna csalódást okozni.
- Megteszem, amit tudok, de fölöslegesen egyikük se reménykedjen. Még így is rengeteg dolgunk lesz a tervezettel.
J-NekteD komolyan nézett Reactorfighter szemeibe, mire ő egy pillanatig arra gondolt, mennyivel emberibb ezekbe az utánzat-szemekbe nézni, mint azokba a széles, fekete ellipszisekbe, amiknek nem akadály sem a ruha, sem a csont, sem a hús, az ember legféltettebb titkai is pillanatokon...