Khmm... Ja, igen. Ennek a történetnek én vagyok a főszereplője. Azért létezem, hogy szórakoztassalak...stb. Gondolom, a bevezetést kihagyhatom.
Voltál már egy történet szereplője? Ha igen, tudnád, hogy mennyire unalmas. Mert mindig ugyanaz... Most elkezded olvasni, és csak olvasod és olvasod... Én meg mesélem, hogy miért gyűlölök bezárva élni! Mert mindig ugyanaz... Most is csak önmagamat ismétlem! Kezdődik ott, hogy Te elkezded olvasni. Én pedig mondom és mondom, amit a megteremtőm ide leírt. És egyre gyorsabban hadarok, mert nem tudom, mikor érek a történet végére és akkor nekem is el kell hallgatnom. A megteremtőm szerint én ideges vagyok és félek, hogy egyszer megint elfogynak a sorok és kicsusszan a lábam alól a talaj (vagyis a mondatok). Valójában nagyon - nagyon unatkozom, mert már egy jóideje csak ezt hajtogatom.
A megteremtőm szépen kitalálta, hogy ne csak unalomból, hanem magányomban is siránkozzak. Mert egyedül vagyok...stb. De egy ilyen történetbe nem is kell más több szereplő. Inkább valami változatosság kéne, mert nagyon unatkozom. Ráadásul muszáj azt tennem, amit a megteremtőm írt. Szóval: magányos vagyok. Unalmas egyedül lenni. Unalmas egész nap egyfolytában ezt hajtogatni. Ha ketten lennénk, akkor ketten mondogatnánk. Esetleg párbeszédben. de egyedül vagyok, ami rém unalmas (bár szerintem akkor is az lenne, ha többen lennénk, úgyhogy mindegy). Ráadásul unalmas ez a folytonos szóismétlés - miért nincs gazdagabb szókincse a megteremtőmnek?
Látom, ennyi volt. Tudom, nem sokáig. tudom, hamarosan újrakezdődik ez az egész. Te most rámész az X gombra, vagy bánom is én hova... Lényeg, hogy itt hagysz. De nem sokáig maradok egyedül. Hamarosan valaki más érkezik, és akkor minden kezdődik előről. Látom, kezed az egérre teszed és viszed feljebb, jobbra... szememmel követem a nyíl útját. Gyerünk, "ölj meg", hagyj itt, hadd legyen vége a történetnek! Nemsokára úgyis előröl kezdődik...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Hozzászólások