Történetek

A lány hirtelen egy templomban találta magát. Épp vasárnapi mise volt. Nem igazán értette, hogy került oda, de mégis határozottan érezte, mit is kell tennie. A szertartással mit sem foglalkozva csendesen átvágott a széksorok között, egy ismerős fiúhoz lépett és szótlanul a kezét nyújtotta felé...

Kíváncsian vártam, hogy vajon mit fog csinálni, elkezd repülni, vagy denevérré változik-e. De semmi nem történt azon kívül, hogy felállt. Ennyi. Már épp ásítottam volna egy tisztességeset, amikor eltűnt. Sehol nem láttam. Majd hirtelen előttem termett, alig egy centire. Belemosolygott a döbbent képembe és megigézett a szemével. Ahogy a barna sugárba néztem, eszembe jutott, hogy ezek szerint az is vámpír volt, aki idehozott. Meg akartam kérdezni tőle, ki volt ő, de nem bírtam semmit se...

Néhány pillanat múlva kialudt a villany. A zuhanyzó sötétségbe borult. Gábor pulzusa kezdett az egekbe szökni. Ösztönös félelmét úgy próbálta elterelni, hogy a szemét csípő érzésre és tehetetlen dühére koncentrált. Tapogatózva az ajtó mellé lépdelt és próbára tette a villanykapcsolót. Természetesen nem működött. Kissé szürreálisnak tűnt, még ebben a koszfészekben is, hogy egyszerre szűnik meg a villany és a vízszolgáltatás...

Váratlanul erős ütést érzek az oldalamon és felrepülök a magasba. A kezemből kiengedem a táskámat, az egyre távolodik tőlem. Tompa, távoli sikoltást hallok. Szállok, egyre feljebb és feljebb, a testem hihetetlenül könnyű. Buboréknak érzem magam, nevetve hagyom, hogy a szél felkapjon és vigyen, ahová akar...

Tésztaföld már megszületésekor sok-sok népnek adott otthont, akik sokszor kerültek összetűzésbe a szomszédaikkal. Amikor IV.KakaóvalTöltöttMazsolásKalács jutott hatalomra, megpróbált egységet teremteni, kerekasztal beszélgetésekre hívta a különböző népek vezetőit és megpróbált közvetítő lenni a problémás kérdésekben. Ez sikerült is neki, mindenki megértette, hogy a legjobb a békés együttélés...

- A h49518-ast előkészítettük ! - Ez az egyszerű mondat hangzott el, amit hallani vélt. Pár perccel később hirtelen minden elmosódik! -Ne! Ne! -már nem kiabál a férfi. Elméje végleg elcsendesült, és oda jutott, amit egyszer nagyonrég mennyországnak, avagy túlvilágnak emlegettek azok az arctalan idegenek, akiket mára csak egy ,,h" betűvel és néhány számmal jellemeznek a Brasik...

A férfi kimondottan agresszívnak tűnt, mi több, igénytelennek is, de legalább nem jött egyből azzal, hogy hálát várjon el egy kulturáltságból adódó gesztusért.
– Amerre Dingó visz minket. Ha akarod, előremehetek hozzá.
– Nem, köszönöm – felelte Arina – Ha jól hallom, most Ryana is épp elég neki.
– Jah, tüzes kis szuka, az egyszer biztos – pillantott hátra a férfi. Soknapos szőke borostáját átvilágította a nap...

Majd a lány elindult festeni egy félkész épületbe, a kőműves pedig kerítést rakni a kert végébe. Mindkettőjük fejében varázslatos emlékek cikáztak az előző éjszakáról, de külön-külön arra a következtetésre jutottak, hogy álmodták az egészet...

egijedtem, hogy valami komoly baja lett az illetőnek, de amikor láttam felállni, kicsit megnyugodtam. Persze segítettem neki sűrű bocsánatkérések közepette.
- Jaj, ne haragudjon. Késében vagyok a munkahelyemről már az első nap és azt hit...tem... -elakadt a szavam. Egy fiatal és gyönyörű nő volt az. Nagyjából olyan magas, mint én. Világosbarna göndör haj, kékes szem, márványszobor szerű arc. Hófehér és tökéletes minden ízében... a formája, semmi bőrhiba. Egy cseppet sem haragudott......

Voltál már egy történet szereplője? Ha igen, tudnád, hogy mennyire unalmas. Mert mindig ugyanaz... Most elkezded olvasni, és csak olvasod és olvasod... Én meg mesélem, hogy miért gyűlölök bezárva élni! Mert mindig ugyanaz...